Sorozatvállalkozó
Soha nem volt vezéregyéniség, mégis sikeres vállalkozások vannak a háta mögött. Az ImagineBudapest, mely hat éve működik, egyfajta kulturális szolgáltatással foglalkozik: különleges, tematikus városi sétákat szerveznek Budapesten.
A bölcsészkaron végeztél, gondoltad volna, hogy egyszer majd vállalkozó leszel?
Útkeresésben voltam, 18 évesen az ember el tudja képzelni, milyen lesz majd a családja, a férje, a gyerekei, de abba bele se gondol, hogy mi lesz a szakmája. Abban nagyjából biztos voltam, hogy bölcsész nem leszek – aztán kicsit mégis. Az ImagineBudapest, mely hat éve működik, egyfajta kulturális szolgáltatással foglalkozik: különleges, tematikus városi sétákat szervezünk Budapesten - elsősorban magyaroknak. Húsz-harminc fős csoportokkal rójuk a város utcáit hétvégente, titkos kerteket, eldugott templomokat keresünk fel vagy éppen régi bűnügyi pletykák nyomába eredünk. Ebben a munkában ötvöződik a tanítás és a kutatás – szóval mégis volt értelme a sulinak…
A diplomaszerzés és az ImagineBudapest beindítása között elég sok mindent csináltál.
Becsületből csak azért is elvégeztem a külkert, mellette pedig dolgoztam a vendéglátóiparban, de volt, hogy újságot írtam. És csináltam egy céget, ami felnőttképzéssel foglalkozott. Ja, és közben a Ráday utcában megcsináltuk a Párperc krumpli nevű belga sültkrumplizót! Hatalmas siker volt, de családi okok miatt végül el kellett adnunk.
Egyetem alatt imádtuk! Hogyan jött az ötlet, hogy csináljatok egy céget? Az átlagember fejében ez nem nagyon vetődik fel...
Nekem viszont ez kézenfekvő. Ha van valami jó, amit kitalálunk, ami értékes, azt miért ne mi csinálnánk meg – főképp, ha lehetőségünk van rá. Ehhez meg kell egy cég.
Kicsit kötekedek még: sok az adminisztráció, magasak az adók, stb., ezek sem ijesztettek meg?
Én ezzel nem foglalkozom – legalábbis a vállalkozások megálmodásakor. Lehet, hogy kevésbé vagyok képzett a gazdasági oldalról, és sokszor fejjel rohantunk neki a falnak, de ezekből is sokat tanultunk. Ha valami nem sikerül, akkor tudni kell azt mondani, hogy ezt elrontottuk. Egy vállalkozásban ez az alap. Ugyanakkor hiszek benne, hogy egy jó vállalkozás a mostani gazdasági helyzetben is meg tud maradni, sőt! Sikeres is lehet. Még a saját magunk számára is meglepetés volt, hogy a nehéz helyzetű kulturális szektorban, ráadásul abszolút piaci alapon működve, sikerült úgy felépíteni az ImagineBudapestet, hogy mostanra stabil szervezetté vált.
Ha megszületik egy jó ötlet, az igazán inspiráló, magával ragadó tud lenni. Ami viszont nem mindegy, hogy hogyan jutsz el oda, hogy meg is valósítod az elképzeléseidet.
Mi kell ahhoz, hogy valaki vállalkozó legyen? Beszéljünk először azokról a dolgokról, amit te magaddal hoztál ebbe a cégbe.
Ami már meg volt „otthonról" az a siker- illetve eredményorientáltság. Talán elég rugalmas is vagyok, ami nem csoda, négyen vagyunk testvérek – elkélt otthon a kompromisszumkészség. És nem baj az sem, hogy kellőképpen naiv tudok lenni, ami mások szerint inkább vakmerőség.
Ezek szerint te nem gondolkodod túl a dolgokat, hanem gyorsan belevágsz?
Igen, és ehhez adj hozzá sok lelkesedést, gondolatot és kreativitást. Ha megszületik egy jó ötlet, az igazán inspiráló, magával ragadó tud lenni. Ami viszont nem mindegy, hogy hogyan jutsz el oda, hogy meg is valósítod az elképzeléseidet. Én azt tanultam meg, hogy nem szabad a végletekig ragaszkodni az eredeti ötlethez, fel kell ismerni a buktatókat és a válaszutakat, amit az ember még jó szívvel el tud fogadni. Fontos a mértékletesség: fontolva haladj. És persze nagyon állhatatosnak és kitartónak kell lenni. Nagyon fontos a magas minőség, ezt követeld meg magadtól és másoktól is!
Mit élvezel ebben az egészben a legjobban?
Nem is tudom, mindent, hiszen nekem ez a természetes közegem. Szeretem, hogy mi alakítjuk a dolgainkat, hogy nemcsak úgy összekerültem a munkatársaimmal egy cégnél, és ez a fajta szabadság nagyon sokat dob a mindennapok rutinján. Szeretem, ha sikert érünk el, ha valami megvalósul. Élvezem, hogy rugalmasan tudunk dolgozni, hiszen anyuka is vagyok. Meg tudjuk tartani a karácsonyt, nem pedig bent robotolok.
És amit nem szeretsz?
A bizonytalanságot és a függő helyzeteket. Nem minden esetben mondhatsz úgy és akkor nemet, amikor kellene.
És hogy bánsz azzal az idővel, amikor nem vagy vállalkozó?
A vállalkozói létben pont az a nehéz, hogy mindig vállalkozó vagy. Úgy nem tudsz elmenni szabadságra, hogy ne mondhatnád, hogy na, holnaptól két hétig nem vagyok, sziasztok. Lelkileg nem tudsz elszakadni a cégtől. Én a szabadságom alatt is felébredek, és elkezdek "kattogni valamin”.
Sok szakértő szerint épp ez a baj a magyar cégekkel: a tulajdonosok saját gyerekükként gondolnak rájuk és ez megakadályozza őket abban, hogy növekedjenek.
El kell tudnod engedni a gyereked kezét is, ha itt az idő. El kell fogadni, ahogy a gyerekedet, úgy a vállalkozásodat is más, külső hatások is érhetik – ez természetes és egyáltalán nem baj.
Ha holnap jön egy befektető egy krokodilbőr táskával a kezében, ami tele van pénzzel és azt mondja, befektet a cégedbe, de hoz 3 külső embert, mert professzionális menedzsmentet akar, abba simán belemennél?
Abban benne lennék, hogy kívülről segítséget kapjunk, mert egy ilyen ajánlatot én segítségként, a bővülés, a gyarapodás lehetőségeként fognék fel. Maradva a gyerek-vállalkozás párhuzamnál: ha a gyerekednek próbáltál megtanítani minden tőled telhetőt az évek során, akkor kamaszként már simán kiküldöd Prágába a nagybácsihoz, mert tudod, hogy a fontos dolgokat már tudja, bízhatsz benne, és nem baj, ha szélesedik a látóköre. Ez igaz a cégre is. Azt remélem, hogy kellő alapozással készítettük elő az ImagineBudapestet, s jöhet bármi, a lényeg nem változna – akárhány krokodilbőr táskától sem. Három dologból azonban nem engednék: a cég nevét és profilját, valamint a magas minőségű munkát nem hagynám megváltoztatni.
Hány céget fogsz még csinálni?
Még egy párat szeretnék. Ötnél többet már nem! (nevet)
Ha szeretné, hogy Káldi Emese legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!