Tóth Gusztáv

Tulajdonos, ügyvezető – igazioliva

Nem kis elszántság kell ahhoz, hogy valaki prémium olívaolaj-szaküzletet hozzon létre egy olyan országban, ahol nem terem meg az olajfa, az olívaolaj pedig nem része a konyhakultúránknak. Tóth Gusztáv egyik napról a másikra mégis úgy döntött, hogy erre teszi fel az életét. Kicsiben kezdte, pár évig eredeti szakmája, a régészet mellett olívászkodott, és mivel az online értékesítés mellett a kóstoltatást is fontosnak tartotta, saját házukat nyitotta meg a vevők előtt – közben pedig kitartóan képezte magát. Ösztönösen haladt a célja felé, talán még jól is jött neki, hogy kívülállóként került a hazai gasztronómia világába, de ma már ő a régió legkeresettebb olívaolaj-szakkereskedője; a több ezer magánvevő mellett csúcséttermeknek, közintézményeknek, világcégeknek szállít. Tavaly több mint húszezer liter termelői extra szűz olívaolajat adott el.

Miért érintett meg ennyire az olívaolaj?

Tudni kell rólam, hogy korábban ki nem állhattam az olívaolajat, mert itthon csak olyannal találkoztam, ami az én ízlésem szerint borzasztó volt. 2006-ban Madridban meglátogattuk egy családi barátunkat, aki akkoriban nyitott tapas-bárt, és ott egy andalúz olívaolajat használtak. Ekkor kóstoltam először az igazit, mondhatom, ég és föld volt a különbség a nálunk kaphatókhoz képest. Szerettem volna itthon felnyitni az emberek szemét, hogy ők is ugyanúgy rácsodálkozzanak erre, mint én. Elhanyagolható kezdőtőkével indultunk: apósommal százvalahány liter olívaolajat vásároltunk; gondoltuk, majd csak elmegy valahogy.

És elment?

Először ismerősök, barátok vitték, aztán csináltam egy honlapot, és szép lassan kezdtek megtalálni az emberek.  Mindenféle hátszél nélkül bekopogtam éttermekbe, feleségemmel, Bárány Borival kiállításokon kóstoltattunk, külföldi szakkiállításokra jártunk. Közben képeztem magam, és kiderült, hogy van is érzékem az olívaolajhoz: egy hivatalos olajminősítő laboratórium vaktesztjén hajszál híján maximális pontszámot kaptam.

Kitartóan, gyakran az árral szemben úszva valósítottam meg, amit majdnem tíz éve elterveztem, pedig eleinte senki sem hitt bennem. Ez mindenképpen siker. És igen, büszke vagyok arra, hogy mindezt hitel, pályázat, miegymás nélkül, valóban organikusan fejlődve, tisztességes vállalkozást vezetve értem el.

Érdekes hobbi volt ez számodra?

Eleinte igen, aztán kezdtem ráeszmélni, hogy hiánypótló, amit csinálok. Először meg is ijedtem egy kicsit, annyira nem találtam semmiféle szakirányú kezdeményezést itthon. Olyan szaküzletről ábrándoztam, mint a borok esetében a vinotékák, csak olívaolajjal. Az lett a célom, hogy megtaláljam a világ legjobb olívaolajait, ugyanakkor hétköznapi használatra is minőséget tudjak kínálni a multis löttyök helyett, de azokkal azonos árszinten.

Hogyan fogadta a környezeted a tervedet?

Senki nem hitt benne, még a családtagjaim sem. Többen kinevettek, mondván, tele vannak a boltok olívaolajjal, garantált a bukás.

Te mégis otthagytad eredeti szakmád, a régészetet, és főállású vállalkozó lettél. Nem féltél a kudarctól?

Én az a típusú ember vagyok, aki nemigen gondol bele előre a dolgokba, és talán ez a szerencsém. Einsteinnek van egy briliáns megállapítása: „mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” Ha elkezdtem volna azon aggódni, hogy úristen, most jót lépek-e, akkor biztosan elbukunk. Miután évekig párhuzamosan vittem a két szakmát, eljött a pillanat, amikor hoztam egy döntést: 2010. december 31-én még régész voltam, 2011. január 1-jén már olívaolaj-szakértő. Ettől kezdve mindent ennek megfelelően cselekedtem.

Hogyan indult be az üzlet? Volt valami, ami megadta a lökést?

Az egyik legrangosabb tavaszi olívaolaj‑expón kiválasztottam egy teljesen ismeretlen francia tételt – az olajnak orgonaillata volt –, és itthon is bekerült a válogatásunkba. Ősszel a világ legjobb olívaolajának választották a saját kategóriájában. Ekkor figyeltek fel ránk az ország legjobb éttermei, és elkezdtünk beszállítani nekik. A webshopunk mellett akkor a pomázi, régi sváb házunk előszobájában működött egy kis boltunk, ahol bloggerek, séfek, szakírók, háziasszonyok és gasztrokritikusok ácsorogtak sorban a szűk helyen, és kóstolgattak. A családunk élete is ugyanitt zajlott: két kicsi gyerekünk ott játszott vagy épp rohangált körülöttünk, így finoman szólva is mediterrán volt a hangulat.

A családod hogy viselte ezt?

Akkor már a feleségem, Bori is bekapcsolódott a vállalkozásba, és rengeteget segített, nélküle ma nem lennék itt, de a gyerekek mellett nem volt mindig könnyű. Tudtuk, hogy helyre kell állítani a magánszféránkat, így kibéreltünk egy pici sarki boltot Pomázon, amit saját kezűleg alakítottunk át és rendeztünk be.

Hogyan találnak meg benneteket Pomázon?

Szájról-szájra jár a hírünk, a vásárlók ajánlanak minket egymásnak, de sokan a neten, blogokban, magazinokban olvasnak rólunk. Egyáltalán nem költünk marketingre és PR-ra, mégis megtalálnak.

Mielőtt leültünk beszélgetni, éppen egy élsportoló hívott…

Igen, egy edzőtáborból rendeltek tőlem olívaolajat. Sok prominens vevőnk van, minisztériumoktól kezdve nagy nemzetközi cégeken át ismert művészekig, és persze sztárséfek, akiknek különösen fontos a minőség. De a szomszéd utcában lakó nyugdíjas néni ugyanazt kapja nálunk, mindenki egyformán fontos.

Ma is személyesen jársz ki külföldre válogatni, megtalálni a legjobb olajokat?

Ha van rá mód, idő és keret. Ma már az is gyakori, hogy a görög, spanyol, portugál vagy olasz termelők látogatnak el hozzánk, mert szeretnének bekerülni a szortimentünkbe. De ért már olyan megtiszteltetés is, hogy a világ húsz legjobb termelőjének egyike egy hétre meghívott a birtokára teljes ellátással, mert méltányolja az úttörő munkánkat. Egy másik világbajnok olívászat pedig jelentős engedményt adott, csak hogy mi képviselhessük őket.

Mit gondolsz, sikerült hatnod a hazai olívaolaj-piacra?

Egész biztos, amióta mi vagyunk, azóta kimutathatóan megnőtt a magyarok olívaolaj-fogyasztása. Tavaly több mint húszezer liter termelői extra szűz olajat adtunk el, ami egy ekkora piacon már jelentős mennyiség.

Milyen lehetőség van még ebben az üzletben, irány külföld?

Igen, mivel közép-európai viszonylatban is egyedülállók vagyunk, nyitnánk külföld felé. Első lépésként éppen most alakítjuk át a honlapunkat többnyelvűre. Belföldön pedig gondolkodunk „igazioliva-pontok” létrehozásán, így néhány vidéki város delikát üzleteiben is megjelennénk egy kis sarokkal. Jó lenne bekapcsolódni a gyerek- és közétkeztetésbe is.

Elérted, amit akartál, sikeresnek érzed magad?

Ha abból indulunk ki, hogy úgy nőttem fel az újpesti lakótelepen, hogy anyukám egyedül nevelt, és mindenféle anyagi és kapcsolati tőke nélkül vágtam bele mindenbe, akkor ez valós eredmény. De mindig mondom, hogy nem feltétlenül az eredményekre kell büszkének lenni, hanem azokra a képességekre, amikkel elérjük őket. Kitartóan, gyakran az árral szemben valósítottam meg, amit majdnem tíz éve elterveztem, pedig eleinte senki sem hitt bennem. Ez mindenképpen siker. És igen, büszke vagyok arra, hogy mindezt hitel, pályázat, miegymás nélkül, valóban organikusan fejlődve, tisztességes vállalkozást vezetve értem el. Szakmailag pedig nagy szó, hogy az elismert amerikai szakíró, Tom Mueller úgy fogalmazott: a bolygónak ezen a felén az igazioliva az olívaolaj-világ végvára.