Példakép

Bizsók Vajk

2013. december 03.


Bizsok_Vajk_1.jpgVezető konstruktőr - Bizsók Hangsugárzó Manufaktúra Kft.

Van, hogy elakadunk, de amíg a buszmegállóig elérünk, már meg is van a megoldás – meséli Bizsók Vajk, hogy megy be a munkahelyére minden nap motiváltan. Az egyedi hangsugárzókat készítő manufaktúrában szinte bármit képesek megépíteni úgy, hogy a hanghatás ne sérüljön. 

Miért pont a hangfalak? 

A zene mindig is nagyon fontos volt az életemben, otthon mindig szólt valami. A szuterén műhelyünkben egyszer gyerekkoromban találtam egy hangszórót, és nagyon érdekelt, hogy mit lehet vele csinálni. Bementem Siófokra a könyvtárba és bújtam a szakirodalmat. A középiskolában stúdiós voltam, vagy otthon, vagy Fehérváron, ahol tanultam, mindig építettünk hangfalakat, ezek persze elég gagyik voltak még, nem tudtuk, hogyan is kell ezt csinálni.

Nem tűnik bonyolult dolognak. Az?

Sokan elbagatellizálják, hogyan is készül egy ilyen hangfal. Persze én is ezt gondoltam 20 éves koromban, fogjuk a dobozt, belerakjuk a hangszórót és kész is. Nagyon nem erről van szó. Az első hangafalamat 15 évesen készítettem, az első korrekt hangsugárzómat viszont csak pár éve. De ehhez segítség kellett, ez ugyanis tudomány is. Addig mindig eljutottam, hogy csináltam egy szép dobozt, de egyáltalán nem könnyű, hogy ez aztán jól is szóljon. Rájöttem, hogy a hobbiból lehetne egy céget is építeni, de azt is észre kellett vennem, hogy ehhez egyedül kevés leszek. 

Hogy lett a kósza gondolatból cég? 

2008-ban indultam egy pályázaton a cég ötletével, egy komplett üzleti tervet kellett készíteni, amihez renget segítséget kaptam. Ez nagyon hasznos volt aztán később, a versenyen pedig sok kritikát kaptam. Azért jelentkeztem, mert kíváncsi voltam, hogy piacképes-e egyáltalán a termék. Kiderült, hogy igen, és az is kiderült, mi az, amit nem gondoltam át eléggé. A mai napig találkozom azzal, hogy egy ilyen újdonságot, mint amit mi is csinálunk, nagyon nehéz átadni az embereknek, megértetni velük, hogy mi a filozófiánk. El kell tudnunk magyarázni, hogy ezek nemcsak hangfalak, amiket bárhol megvehet. 2007-ben találkoztam Ákossal is, akivel ma együtt dolgozom. Akkor már nagyon szép hangdobozokat gyártottam, de az elektronikához nem értettem, valakit keresnem kellett. Neki pedig megtetszett, amivel foglalkozom. 

A semmiből kezdtük, azt se tudtuk, hogyan induljunk neki, most pedig ott tartunk, amit elterveztünk.

Ahogy beszélsz, az nagyon profi és a honlapotok is az. Minden nagyon össze van itt rakva, de te mégis azt mondod, nem érzed magad vállalkozónak. Hogy is van ez? 

Ettől nekem fáj a fejem! (nevet). A céges ügyek sokszor lestresszelnek, a hangsugárzó-készítés nem. Sokszor kapom magam azon, hogy nem tudok egy-egy kérdésre válaszolni, hogyan menjünk tovább, melyik irány lenne a jobb, mit kommunikáljunk? Ilyenkor sokszor nem is tudom megmondani, miért döntök úgy, ahogy. 

Az nem jutott eszedbe, hogy ez az üzleti érték?

Talán. Ezektől a döntésektől nagyon sok minden függ, mindig átfut az agyamon, hogy nem szabad kockára tenni, amit eddig elértünk. A célom mindig az, hogy tovább fejlődjünk, ezek a döntési helyzetek ezért stresszelnek annyira. Nincs még hozzá elég tapasztalatom, mint vállalkozó, talán ezért is hallgatok inkább a megérzéseimre. 

És bejönnek? 

Általában igen. Azt mondják, az üzlethez hideg fejre van szükség, na, én minden vagyok, csak az nem. Bár nálunk teljes a demokrácia, mindent megbeszélünk a srácokkal. És Tónival is. 

Róla eddig nem esett szó, ő miért fontos a ti életetekben? 

Károlyi Antal eddig Londonban, élt és úgy döntött, hogy szívesen fektet be induló és ígéretesnek tűnő magyar vállalkozásokba. Ákossal már lefejlesztettünk ezt-azt, de mindkettőnknek volt saját állása: én egy építészirodában ültem, ő programozó volt. Antal befektetése volt a kezdőlökés, a cég 2011-ben alakult meg. 

Sikeresnek érzed magad?

Ha azt nézzük, hogy milyen pályát vázoltunk fel magunknak az indulásnál, akkor igen. A semmiből kezdtük, azt se tudtuk, hogyan induljunk neki, most pedig ott tartunk, amit elterveztünk. Vannak munkáink, persze lehetne több, de a tervünket eddig teljesítettük, idén már lesz elfogadható árbevételünk is. Ezt én óriási sikernek értékelem! 

Mennyi pénz kellett a starthoz? 

10 milliós befektetéssel indultunk. A mi iparunk elég eszközigényes, és ennek ára van, csak egyetlen kis hangszóró 25 ezer forint. A műhely felszerelése volt nagyjából 5-6 millió forint, de ezeken nem spóroltunk.

Ez nem egy erős függő viszony? 

A befektető társként kezel minket, nem bábáskodik egyáltalán. Mindig azt mondja, hogy ezt a pénzt betolta a rulettasztal közepére, direkt kockáztatott. Én meg mindig azt mondom neki, hogy olyan nincs, hogy ez itt ne működne. Ezen dolgozunk minden nap, és ha ezen dolgozunk, akkor úgy is lesz. Onnantól kezdve, hogy kinyílik a szemem, odáig, hogy újra le nem csukom a nap végén, csak a cég jár az eszemben. Sőt, emiatt néha még elaludni is nehéz. 

El tudsz úgy menni valahova, hogy nem figyelsz a hangokra?

Á, dehogy.

Miért ilyen fontos az akusztika? 

Erre nagyon kevés figyelmet fordítanak, a különböző kocsmákban, bárokban, szállodai várókban, éttermekben legtöbbször borzasztó az akusztika, pedig ezekre így is nagy összegeket költenek el. A mi célunk az, hogy ne épüljön többet olyan kóceráj, ahol ezt a témát ennyire alap szinten kezelik. A fülünk is egy nagyon fontos érzékszerv! Az, amit hallunk, alapvetően befolyásolja a közérzetünket. Nagyon könnyen tudnék olyan hatást kelteni a hangokkal, hogy azonnal el akarnál menni innen. Helyesen kezelt akusztikával kiszűrhetővé válnának azok a szétverődő hangok, amik miatt hangzavar van egy nyilvános helyen. Én este egy étterembe nem azért megyek, hogy elfáradjak üvöltözés közben, hanem kipihenni a napot és halkan beszélgetni.

Ha szeretné, hogy Bizsók Vajk legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Dvariecki Bálint

2013. december 03.


Dvarieczki_Balint.jpgInformatikus, társadalmi vállalkozó - Alko-Soft Bt.

2004-ben alapította meg a céget, mikor még főállásban dolgozott, mint informatikus. Folyószámlahitelt vett fel, 30 ezer forint jegyzet tőkével indult, két kollégájával. Ma már a hagyományos IT szolgáltatás mellett főleg látássérülteknek nyújtanak szolgáltatásokat, és segédeszközöket importálnak. A válság komolyan érintette őket, de talpon maradtak.

A ti bevételeiteknek mekkora százaléka jön a piacról?

Korábban nagyban függtünk a bértámogatás rendszerétől, ma viszont piaci alapon működünk. Társadalmi vállalkozás vagyunk továbbra is, vagyis a profitunkat visszaforgatjuk a működésünkbe és olyan szolgáltatásokba, melyek a látássérülteket valamilyen módon segítik.

Mi kell egy sikeres társadalmi vállalkozáshoz?

Mi tényleg a nulláról indultunk ezzel a céggel, és az elején sokszor gondoltam azt, hogy totál fölösleges erőlködnünk, mert nem tudunk elrugaszkodni a nullától. Kitartás kellett ahhoz, hogy ma ott legyek, ahol. Nem feltétlenül a pénz az, amiből építkezni lehet. Folyamatosan keresni kell a lehetőségeket és a kapcsolatokat, hogy új ügyfeleket tudjunk szerezni. Amit csinálni kell, az a folyamatos nyomulás.

És neked mi a siker? A pénz?

Két motivációm van. Persze fontos, hogy anyagi biztonságot tudjak teremteni a családomnak, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Ami viszont minden nap motivál, hogy rendkívül jó visszajelzéseket kapunk a látássérültektől. Ez sokszor mindennél többet ér, olyan dolgot csinálunk, ami hasznos, ami másoknak segítséget jelent.

Azt mondtad, voltak nehéz időszakok. Hányszor akartál visszamenni főállású alkalmazottnak?

Nem olyan sokszor! (nevet) Alapvetően optimista vagyok, és erre szükség is van. Amikor volt is ilyen, az csak napok kérdése volt, előbb-utóbb mindig visszatértem a "helyes kerékvágásba" és nekirugaszkodtunk újra a cégnek. Volt olyan, amikor anyagilag is elúsztunk és voltak befuccsolt projektjeink. De egy-két nap után mindig felálltam.

A vállalkozói énedhez hozzátett vagy inkább hátrányt jelent neked, hogy magad is látássérült vagy? 

Ha valaki látássérültként vállalkozásra adja a fejét, akkor nagy hátrányból indul. Ha elmész egy céghez egy lehetséges megrendelés miatt, és meglátják, hogy látássérült vagy, azonnal visszakoznak. Az egyik kollégám teljesen vak, telefonon tartja az ügyfelekkel a kapcsolatot, szervereket adminisztrál, személyesen nem találkozik azokkal, akiknek dolgozik, és legtöbbjük még csak nem is sejti, hogy akivel nap mint nap beszél, az semmit sem lát. A látássérültek, akik el akarnak valamit érni, sokkal nagyobb kitartással rendelkeznek. Nekem elmenni egy helyszínre sokkal több energiámba és fáradtságomba kerül, mint neked. De ezzel nincs is gond. Sokkal nagyobb kitartásra van szükségünk ahhoz, hogy a mindennapok kihívásait is legyőzzük. Ez vállalkozóként is a hasznomra vált. Ahogy mondtam, nyomulni kell és nyomulok is.

Vannak még vállalkozás ötleteid?

Új ötleteim más cégek elindításáról nincsenek, hiszen ebben a vállalkozásban még rengeteg lehetőség rejtőzik. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a cégnél 100 százalékban megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak, és szeretném, ha ez így is maradna.

A látássérültek, akik el akarnak valamit érni, sokkal nagyobb kitartással rendelkeznek. De ezzel nincs is gond. Sokkal nagyobb kitartásra van szükségünk ahhoz, hogy a mindennapok kihívásait is legyőzzük.

Mennyire nehéz szerinted ma megváltozott munkaképességűként elhelyezkedni? Az 5-10 évvel ezelőttihez képest sokat változott például a jogszabályi háttér, mintha valami elindult volna ebben.

Nehéz elhelyezkedni. Alapvetően két forgatókönyv van, valaki megváltozott munkaképességűként valóban el tud helyezkedni, vagyis a munkájára tényleg szükség van, hasznos dolgot csinál. A másik eshetőség, hogy csak azért veszik fel, mert így adófizetést spórol meg magának a cég. A 20 fő feletti foglalkoztatóknak nem kell ugyanis rehabilitációs járulékot fizetniük, ha felvesznek egy megváltozott munkaképességű munkavállalót.

Mondhatni, hogy ez a jogszabályi változtatás nem hozta meg a várt eredményt?

Nem. A cégek inkább befizetik az adót és ennek oka nagyon egyszerű: az adó mértéke kevesebb, mint amennyit egy megváltozott munkaképességű személy napi 8 órányi munkája után kellene befizetni. Az se jobb, ha a cég csak azért alkalmaz valakit, hogy megússza a járulékot, jellemző, hogy a megváltozott munkaképességű alkalmazottat ilyenkor beültetik a sarokba és valamilyen teljesen felesleges álmunkát bíznak rá, vagy egyszerűen nem csinál semmit. A cégvezetők félnek az ilyen emberektől, azt hiszik, semmire sem lehet őket használni, pedig ez nem igaz.

Van olyan dolog, egyetlen egy valami, amit ha módodban állna megváltoztatni, akkor szerinted könnyebb lenne a dolgod?

Persze, nyilvánvaló, hogy a fogyatékosságunk sok mindenben akadály, elsősorban a bizalom terén, amit más cégek irányába fel kell építenünk. A kapcsolati rendszerünk nem elég kiterjedt, pedig nagyon sok a jó referenciánk. De persze van más körülmény is, amit jó lenne megváltoztatni, azért vagyunk mi is válságban valamennyire, mert fogyatkozik a vásárlóerő, kevesebb az elkölthető jövedelem. Sokat lendítene a helyzetünkön, főleg a segédeszközök piacán, ha olyan támogatási rendszer működne, melyen keresztül ezek az eszközök könnyebben elérhetővé válnának. Egy Braille kijelző - ami megkönnyíti a számítógép használatát a látássérülteknek - legolcsóbb változata egymillió forint, és erre semmilyen támogatást nem vehetnek igénybe a rászorulók, sőt, 27 százalékos áfa terheli ezeket az eszközöket is. Korábban próbálkoztam azzal is, hogy kedvezményes hitelkonstrukciót dolgoztam ki ezekre a termékekre, de a bankok erről hallani sem akartak, mert nekik ez nem üzlet. Falakba ütköztem.

Mire vagy a legbüszkébb?

Hogy mínusz 140 ezer forintból indultam, és ma itt vagyok. A válságot keményen megéreztük, kevesebb alkalmazottat tudunk egyelőre foglalkoztatni, de az árbevételünket tudjuk tartani, ráadásul mindezt úgy, hogy folyamatosan újdonságokat tudunk a piacra dobni. Olyan szolgáltatásokkal jövünk ki évről évre, amik előtte nem voltak ebben az országban, és amikkel valós megoldást kínálunk sokak problémájára.

Ha szeretné, hogy Dvariecki Bálint legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Borbély László

2013. december 03.


Borbely_Laszlo.jpgÜgyvezető, tulajdonos – Sylenta Kft.

Borbély László nehéz körülmények között vette át apai örökségét, a család által vezetett Xerox-márkakereskedés ma már viszont gold partner minősítéssel büszkélkedhet. A márkakereskedés mellett a cég szervizeléssel is foglalkozik, valamint egy digitális gyorsnyomdát is üzemeltet.

Az élet hozta, hogy vállalkozóvá kellett válnod?

Részben, de a személyes inspiráció is megvolt. Idejekorán vettem át a céget, inkább azt mondanám. Édesapám 3 évvel ezelőtt elhunyt. Amikor betegeskedni kezdett, másodéves voltam a főiskolán, a tanulmányaim utolsó éveiben így már aktívan részt kellett vennem a cég napi teendőiben is, mellette pedig a családdal együtt ápolnom kellett édesapámat is.

Előbb lettél cégvezető, mint diplomás?

Igen, oklevelet végül 2011-ben szereztem. A céget előbb stabilizálni kellett, majd pedig növekedési pályára állítani, mindkettő sikerült, remélem ezen az úton haladunk tovább.

Hol tanultál többet? Az ügyvezető irodájában vagy az iskolapadban?

Már kiskorom óta erre készültem igazából. Édesapám korábban más területeken is próbálkozott, számítástechnikai- és papírboltja is volt, engem ezek pedig mindig is érdekeltek, igyekeztem betekintést nyerni, hogy miként is működnek ezek az üzletek. Nem hittem volna, hogy annyiszor visszagondolok majd ennyi idősen az akkori dolgokra, de így van, sokszor eszembe jutnak mondatok, jelenetek. Sokat tanultam mellette, elmagyarázott, megmutatott dolgokat, de az is nagyon hasznos volt, hogyha csak nézhettem, ahogy dolgozik.

Mennyire terhes örökség ez neked?

Nem bizonytalanodtam el, hiszen sokáig erre készültem. Amikor még nem voltam tulajdonos-ügyvezető, akkor is magaménak éreztem már a céget, és sok mindent tettem a sikeréért.

Az első komoly munkahelyed ez, és egyből főnök vagy fiatal korod ellenére. Komolyan vesz mindenki?

Két nehézség volt. Hogy a vezetői mentalitás mit jelent a mindennapokban, ezt senkitől sem tudtam ellesni, hiszen édesapám ekkor már nem volt a cég élén, a nővérem pedig szülési szabadságon volt. A legaktívabb tanulási időszak ez volt, én pedig jóformán egyedül voltam. Sok dolgot a saját bőrömön kellett megtapasztalnom és az elején persze több volt a negatívum. A másik nehézség pedig az volt, hogy falakba ütköztem, nemcsak a partnereknél, hanem cégen belül is, hiszen el kellett fogadtatnom mindenkivel azt, hogy alkalmas leszek a feladatra. Nem gondolom, hogy mindent tudok már, az ember mindig tanulhat valami újat. Az élet megadta a lehetőséget, hogy jó döntéseket hozzak, remélem, hogy erre még több lehetőségem lesz, több tapasztalattal a hátam mögött.

Kudarcai mindenkinek vannak, nekem is nyilván voltak, de ezeket nem tartom számon, vagy legalábbis nem akarok annyit és úgy gondolni ezekre, hogy visszahúzzanak. A fiatal vállalkozók egyik előnye, hogy megvan bennünk a lendület és a bátorság, hogy új dolgokba vágjanak.

Most már akkor Te vagy a főnök?

Azt hiszem igen, az utóbbi egy év meggyőzte a leginkább kétkedőket. A cégben most mindenki mögöttem van, hisznek bennem és én is bennük: megvan az összhang.

25 éves vagy, a kortársaid nagy része koleszban vagy otthon lakik, tanul, bulizik, várja a nyári fesztiválokat. Te hogy vagy ezekkel, nem hiányoznak?

A péntek vagy a szombat nekem is péntek és szombat, ha lehetőségem van, megyek és kikapcsolok, szeretek bulizni. A barátaim sem azok az elvetemült partiarcok, akik szerdától vasárnapig minden partiban ott vannak. A szabadidőmben is szeretek inkább olyan dolgokat csinálni, amelyek inspirálnak, amiktől új ötleteim lehetnek.

Mire mondod azt, hogy siker?

Ez szerintem több rétű dolog, és az lenne a legjobb, ha minden összejönne. Gondolok itt az ügyfelek elégedettségére, a cég megbecsültségére, a partnerek bizalmára, a szolgáltatás minőségére. És persze a pénz sem megvetendő, hiszen abból élünk. Azt hiszem, ha ezekben jól tudunk teljesíteni, akkor az biztosítja a cég jövőjét és az alkalmazottak biztos megélhetését is.

Mit tartasz a legnagyobb kudarcodnak vállalkozóként?

Hmm. Kudarcai mindenkinek vannak, nekem is nyilván voltak, de ezeket nem tartom számon, vagy legalábbis nem akarok annyit és úgy gondolni ezekre, hogy visszahúzzanak. A fiatal vállalkozók egyik előnye, hogy megvan bennünk a lendület és a bátorság, hogy új dolgokba vágjanak. Ilyen próbálkozásaink nekünk is voltak, és volt, ami kudarccal végződött. De ezt a szót nem szeretem, inkább azt mondom, ez egy értékes tapasztalat, tanultunk ezekből az esetekből.

Mi a legfontosabb, amit ügyvezetőként megtanultál?

Az üzleti életben sokszor nem a legőszintébb az, akivel beszélsz, ez persze valahol rendben is van, hiszen miért játszanád ki az ütőkártyád már egy tárgyalás elején. De Magyarországon talán ez már egy kicsit túlzott, nem éltem eddig álomvilágban, pontosan tudtam, hogy ilyenek vannak, de ezeket meg kellett tanulnom kezelni. Kemény lecke volt az is, hogy amikor vezető lettem, egyszeriben az emberek felelősségteljes döntéseket, megoldásokat vártak tőlem. A másik fontos lecke pedig az volt, hogy egy nagyszerű kezdeményezés is kudarcba fulladhat, ha nem teszünk meg mindent a sikerért.

Mit csinálsz, amikor tanácstalannak érzed magad? Van stratégiád?

Megoldás-párti vagyok, ha nincs egyből megoldás, akkor pedig leülök, és átgondolom, mit lehet tenni. Nem félek tanácsot kérni, ha arról van szó. Ebben nagy támaszom a nővérem.

Miért legyen valaki vállalkozó?

A vállalkozói lét maga a lehetőségek tárháza, ahol a kreativitásnak csak a csillagos ég szabhat határt. Ma már a pénz sem akadály, hiszen több forrásból lehet tőkét bevonni egy-egy jó ötletre. Ha a nagy dobás bejön, akkor pénzügyileg is magasabbra lehet jutni, igaz, mélyebbre is lehet süllyedni.

Tudom, hogy vannak terveid más projektekre. Ott nem lesz nagyobb a tét?

A családi cég nemcsak az én, hanem édesanyám és a nővérem megélhetését is biztosítja. Ezt a fajta félelemérzetet már megtanultam kezelni. Megtanultam, mi a pénz értéke, és a tét nem bénít meg, hanem inkább arra ösztönöz, hogy felelős döntéseket hozzak.

Ha szeretné, hogy Borbély László legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Gellén Nóra

2013. december 03.


Gellen_Nora.jpgTulajdonos – Norka-Net Bt

Az ország első, anyukáknak szóló web-franchise hálózatát (www.imami.hu) építette fel Gellén Nóra azzal a céllal, hogy a családosokat segítse fontos, helyi információkkal. Az Imami® sikere után más témákban is folytatja a hálózatépítést, otthonról, két kisgyerek mellől.

Hogyan lett belőled vállalkozó?

Évekig a közigazgatásban dolgoztam, a pécsi önkormányzatnál voltam gyermekvédelmi ügyintéző, és bár szerettem a munkám, a kreativitásomat nem elégítette ki. A végső lökést az adta meg a változtatáshoz, amikor az első gyerekem születése után visszamentem dolgozni. A korán kelés és az egész napos munka mellett nem volt elég idő a családomra, így amikor a második fiamat vártam, elhatároztam, hogy valami mást fogok csinálni. Olyat, ami rugalmas és szabad időbeosztással jár. Kézenfekvő volt, hogy saját vállalkozást kell indítanom.

Miért éppen az online területen indultál el?

Várandós voltam, ezért csak olyan vállalkozás jöhetett szóba, amit otthonról tudok csinálni, erre pedig az internetes vállalkozás jelentette az egyedüli megoldást. Mivel segítő szakmában dolgoztam, egyenesen következett, hogy a vállalkozásom is a családoknak, a családokért fog működni, hirdetésszervezői tapasztalataim pedig azt is megmutatták, hogy miből származik majd a társaság bevétele. Az Imami® oldalak kialakításánál azt vettem számba, hogy mik azok a problémák, amik anyaként nehézséget okoznak számomra és milyen szolgáltatások könnyítenék meg a hétköznapjaimat.

Mint például?

Egy helyre gyűjtjük a helyi iskolák, óvodák, bölcsődék, védőnők, szakrendelések, családi programok, nyílt napok, beiratkozási információk, vagy éppen a nyári táborok adatait, de a családi kasszába kerülő forintokat is jelenthet, hogy látogatóink ingyenesen használhatják a helyi online börzéinket, szakembereinktől - pl. TB tanácsadó, jogász - kérdezhetnek, értesülhetnek a családokat érintő változásokról, és az Anya pénzt keres rovatunkban is hasznos tanácsokat találnak. Végeztünk már közvélemény kutatást és pályázataink is népszerűek.

Hogyan kezdtél hozzá a vállalkozás beindításához?

Miután a téma megvolt, a legfontosabb egy jó weboldal létrehozása volt, a fejlesztés el is indult, de nem ment zökkenőmentesen, ráadásul akkor már csak pár hetem volt a szülésig, így mindenki próbált lebeszélni, hogy hagyjam az egészet, mert úgysem fog működni.

Meggyőződésem, hogy a kilátástalan munkaerőpiaci helyzetben lévő anyák számára az önfoglalkoztatóvá válás egy lehetséges kiút, hiszen a saját hobbijukra, szakmájukra építve, gyermekeik mellől is képesek sikeres vállalkozást felépíteni.

Elbizonytalanodtál?

Elgondolkodtam, hogy mit csináljak, hagyjam ezt az álmot veszni vagy sem, de belül éreztem, hogy menni fog a dolog. Különben sem vagyok az a feladós típus, úgyhogy még egyszer nekifutottam és találtam egy céget, akik vállalták, hogy mire megszülök, kész lesz a weboldalam. Azóta is velük dolgozunk. Az élet pedig engem igazolt.
Mikor jöttél rá arra, hogy bejött az ötleted és tovább kellene fejleszteni?
A rendszer első, pécsi családoknak szóló információs oldalát (www.pecsimami.hu) hamar birtokba vették a szülők. Vicces volt, mikor a saját ismerőseim ajánlgatták nekem a weboldalt, hogy nézzem meg, mert nagyon hasznos a pécsi anyukáknak – nem tudták, hogy én állok mögötte. Az oldal híre olyan anyukákhoz is eljutott, akik szívesen csináltak volna egy hasonló honlapot a saját lakhelyük számára. Ekkor merült fel bennem a terjeszkedés és az Imami® hálózat létrehozásának gondolata, néhány hónapon belül pedig alá is írtuk az első franchise szerződéseket. Ma már majdnem országos a lefedettség, csak három megyében nem vagyunk jelen. Havonta több mint százezer látogatót érünk el, ami vonzó a hirdetők számára, így szép profitot termelünk.

Minek köszönhető ez a siker?

Hiányt pótoltunk, és nem is csak a felhasználói oldalon. Az elmúlt években több száz anyuka keresett meg, mert gyermeke születése után nem tudott, vagy nem akart visszamenni régi, túlórákkal terhelt, és rugalmatlan munkahelyére. Ez rámutat arra az égető társadalmi problémára, ami a gyermekvállalás után munkába visszatérő nők helyzetét jellemzi, egyben magyarázza is az Imami oldalak gyors szaporodását. Meggyőződésem, hogy a kilátástalan munkaerőpiaci helyzetben lévő anyák számára az önfoglalkoztatóvá válás egy lehetséges kiút, hiszen a saját hobbijukra, szakmájukra építve, gyermekeik mellől is képesek sikeres vállalkozást felépíteni. Ezt az elképzelésemet igazolja több díj is, melyet női vállalkozóként, a nők és anyukák munkavállalásának segítéséért nyertem.

Hogyan próbálod továbbfejleszteni a vállalkozást?

Bővíteném a csapatomat, mert sok dolog még mindig az én kezemben összpontosul. Néhány év múlva már napi négy-ötórás munkával, a stratégiai kérdésekre összpontosítva szeretném vinni a céget. Közben a Blind Investment „Mami, az üzletasszony” versenyén befektetési segítséget nyertem, így 2012 decemberében megalakult az INFOrYOU Kft., melynek ügyvezetőjeként egy női autósoknak is szóló weboldal hálózat, az autos.hu fejlesztésén dolgozom. Ebben a férjem is nagy segítségemre van, hiszen autókkal foglalkozik, így az ő tapasztalata is összpontosul ebben a vállalkozásban.

Mitől lesz valaki jó vállalkozó?

A vállalkozói szemlélet a legfontosabb. Egy tipikus alkalmazott azt figyeli, hogy ha dolgozott nyolc órát, akkor azzal mennyit keresett. A vállalkozás így nem működik, le kell küzdeni az alkalmazotti szemléletmódot. Az Imamit is a lelkesedés és a kitartás vitte előre: nem számoltam, hogy mennyi időt és hány éjszakát teszek bele.

Kinek szeretnél példát mutatni?

Személyes példámmal a többi anyukának szeretnék segíteni, hogy higgyék el, a gyermekvállalás nem feltétlenül jelenti az anyagi és szakmai visszaesést: ezek az évek nagyszerű lehetőséget nyújtanak egy sikeres vállalkozás megalapozásához.

Ha szeretné, hogy Gellén Nóra legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Boross Dávid

2013. december 03.


Boross_David.jpgMarketing igazgató – Oázis Kertészeti Kft.

Virágok között nőtt fel, mégsem kertészként, hanem üzleti oldalról újította meg családi vállalkozásukat Boross Dávid. Az ő ötlete alapján lett az Oázisból az ország legnagyobb kertészeti áruházlánca, sajátmárkás termékekkel és hűséges vevőkkel.

Mindig tudtad, hogy a családi vállalkozásban fogsz dolgozni?

Különleges lehetőségnek tartom, hogy vállalkozó családba születtem, de azért még inkább hálás vagyok, hogy ennek ellenére nem volt rajtam az a nyomás, hogy mindenképp az Oázis Kertészetben kell dolgoznom. Dönthettem volna másként is, de nem volt rá okom, hiszen már gyerekkoromban is érdekelt, amit a szüleim csináltak. Kamaszkoromban szívesen vállaltam magam is munkát a kertészeti üzletben eladóként, pénztárosként vagy épp karácsonyfa árusként, hogy egy kis zsebpénzt szerezzek.

Mégsem lettél kertész...

A vállalkozás üzleti része jobban érdekelt, ezért közgazdaságtant tanultam az egyetemen, ahol egyre inkább megfogott a marketing. Még az egyetem alatt elkezdtem a családi cég marketingjét egy tudatosan szervezett rendszerbe terelni, megvalósítani és átalakítottam a vállalati stratégiánkat. Fantasztikus élmény volt a tanulmányaim során megismert elméletet működővé tenni, és ez a siker még inkább megerősített abban, hogy van helyem a családi vállalkozásban.

Pontosan hol van benne a helyed, mi a feladatod?

Jelenleg szüleimmel és három öcsémmel együtt magam is tulajdonos vagyok, emellett marketing igazgató. Hozzám tartozik az áruházlánc teljes kommunikációjának tervezése, a piaci trendek feltérképezése és az ehhez tartozó üzleti stratégiák kialakítása. Amikor a 2000-es évek elején bekapcsolódtam a cég vezetésébe, az éppen abban a fázisban volt, hogy alapvető változtatásokra volt szükség. Sztenderdizálni kellett a folyamatokat és mederbe terelni az egész szervezetet. Mindezt megterveztem és leírtam, ami később alapja lett a franchise-hálózatunknak is, így ennek felépítése is az én tevékenységemhez kötődik.

Tehát a te ötleteid alapján fejlődik a cég?

Sokszor adok irányokat, de a stratégiai döntéseket közösen hozzuk meg a családdal. A fejlődés érdekében rengeteget jártam és járok a mai napig külföldre, hogy megfigyeljem a piaci trendeket. Azt szoktam mondani, hogy nem is repülőre, hanem időgépbe ülök, hiszen a német garden centerek úgy öt-tíz évvel, az angol vagy kanadai áruházak pedig tizenöt évvel járnak előttünk, úgyhogy abszolút látni lehet, mi lesz néhány év múlva itthon. A kihívás az, hogy megtaláljam, mit érdemes már most megvalósítani, és mivel kell még várni. Kint például a kertészetek egyben szabadidőközpontok is, ahol a látogatók megebédelnek, kisebb rendezvényeken vesznek részt, és akár egy egész napot ott töltenek. Nálunk viszont – bár próbáltuk – egyelőre egy nagyobb kávézó sem él meg a hétköznapokon, legfeljebb szezonálisan hívunk lángossütőt vagy kürtőskalácsost.

Kézben kell tartani, de ugyanakkor el is kell tudni engedni a dolgokat. Ez a kettősség szerintem fontos, hiszen kell, hogy legyen határozott elképzelés, egy kitűzött cél, de ha a piac vagy akár maga a céges szervezet ennek ellenáll, akkor meg kell adni magad.

Ez sem általános egy kertészetben...

Az Oázis azon kevés kertészeti áruházak közé tartozik, ahol a vevő teljes körű szolgáltatást kap. Nemcsak egy növényt vesz meg, hanem kérhet hozzá szakértő tanácsokat, hazaviheti sajátmárkás növényápoló szereinket és hasznos ötleteket tartalmazó magazinunkat, olvashatja a blogunkat, sőt, akár a telefonos alkalmazásunkat is letöltheti, ami figyelmezteti, ha meg kell locsolni a növényét. Mindezzel egyre inkább közelítünk az élményvásárláshoz, és el tudjuk érni a vásárlóink hűségét – ez az egyik legnagyobb előnyünk.

A sajátmárkára is ezért volt szükség?

Több oka is van, hogy sajátmárkás termékeket gyártatunk, illetve termeltetünk hazai beszállítóinkkal. A legkézenfekvőbb az Oázis márka erősítése, hiszen ha ezeket valaki megvásárolja, hazaviszi, helyünk lesz a család életében. A másik ok, hogy kiváló termékekkel szerettük volna javítani a legáltalánosabb kertészeti áruk, például a muskátli vagy a virágföld ár-érték arányát, hogy a vásárlók ne a silány minőséget vegyék meg a konkurenciánál, csak azért, mert az pár forinttal olcsóbb. Az Oázis termékekértékesítése mára árbevételünk 22 százalákát adja, így jelentős pillére lett a cégnek.

Mi a cél, meddig fejlődhet még az Oázis?

Tevékenységüket szüleim 1987-ben kezdték, kevés kezdőtőkével, saját erőből, mára pedig tizennyolc áruházunk van Magyarországon és további kettő Szlovákiában, ami már eddig is óriási fejlődést jelent. Az utóbbi években nőttünk fel, egy vállalkozásból vállalat lettünk. Jelenleg az a cél, hogy ezt a növekedési pályát megtartsuk és bolthálózatunkat évi egy-két üzlettel gyarapítsuk. Persze tudjuk, ez sem mehet a végtelenségig, számításaim szerint az országban nagyjából ötven Oázis áruháznak van helye. Ha ezt elértük, folytatódhat a külföldi terjeszkedés, akár a már meglévő piacunkon, Szlovákiában, akár más országokban.

Mitől lesz valaki jó vállalkozó?

Kézben kell tartani, de ugyanakkor el is kell tudni engedni a dolgokat. Ez a kettősség szerintem fontos, hiszen kell, hogy legyen határozott elképzelés, egy kitűzött cél, de ha a piac vagy akár maga a céges szervezet ennek ellenáll, akkor meg kell adni magad. Volt ilyen nálunk is, akár a már említett kávézós eset: mikor láttuk, hogy nem jött be, megszüntettük. De hasonló helyzet volt a franchise partnerekkel is. Nekem meggyőződésem volt, hogy működő kertészetek fognak csatlakozni, ezzel szemben teljesen új áruházakat kellett felépítenünk, amit persze utólag már nem is bánok.

Nehezíti a vállalkozást, hogy a cég egyben a családod is?

Nem hiszem, hogy nehezebb ettől vállalkozni, bár az tény, hogy sajátos dilemmákkal, például a generációváltással is meg kell küzdenünk, de ezekre tudatosan figyelünk. Épp ezért vállaltam építő szerepet a Felelős Családi Vállalatokért Magyarországon Egyesületben, ahol más vállalkozó családokkal cserélhetünk tapasztalatot. Ugyanakkor a családi vállalkozás mindennél több motivációt ad: küldetésemnek érzem, hogy egy tartósan értéket megőrző vállalatot alkossak, nemcsak saját magamnak, hanem akár majd az én gyerekeimnek is.

Ha szeretné, hogy Boross Dávid legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Hájas Róbert Sándor

2013. december 03.

Ügyvezető, közlekedésmérnök - HRS-Traffic Kft.

Hajas_Robert.jpgGyermekkorától megszállott és elhivatott rajongója a közlekedésnek, mindig is tudta, hogy felnőttként ebben fog kiteljesedni. Cége, a HRS-Traffic vasúti kézi jelzőlámpákat gyárt, ma már minden bakter ezt használja.

Hogyan lesz két év alatt gyakornokból sikeres vállalkozó? Épphogy befejezted az egyetemet, az egyik legfiatalabb Példakép vagy.

A cég létrehozása totál spontán módon jött létre, abszolút nem volt egy eltervezett folyamat. Teljesen véletlenül megláttam a MÁV Zrt. egyik beszerzési pályázatát, ahol vasúti kézi jelzőlámpákra kértek ajánlatot. Mivel előtte gyakornokként dolgoztam a metró és HÉV forgalmi főmérnökségnél, ahol önszorgalomból megcsináltam a kézi jelzőlámpák korszerűsítését, úgy gondoltam, megvan a tudásunk és a tapasztalatunk ahhoz, hogy ezen a pályzaton mi is elinduljunk. De cégünk ekkor még nem volt. 

Tehát megláttad a MÁV pályázatát, vettél egy nagy levegőt, és mi volt utána?

Beadtuk a pályázatot, és mivel mi gyártóként adtuk be az ajánlatunkat, a kereskedők nem tudtak versenyezni az árainkkal, labdába sem tudtak rúgni mellettünk. A prototípus, amit elkészítettünk, nagyon sikeres volt, de kőkemény volt a nulláról felépíteni egy terméket. 

Ha jól értem, akkor a vak szerencse hozta úgy, hogy vállalkozó legyél. Egyáltalán szerencsének mondanád ezt?

Valóban nem gondolkodtam előtte azon, hogy vállalkozó legyek. Azt mindig tudtam, hogy a közlekedés területén fogok dolgozni, de azt végképp nem gondoltam, hogy a versenyszférában fogom megállni a helyem. Egy piaci résre csaptunk le, jókor voltunk jó helyen. Viszont amit elértünk, azt csak magunkak köszönhetjük, semmilyen hátszelünk nem volt. Pont ezért szerencsének mondhatom a történteket, ami talán isteni áldással érkezett a fentiektől.

Azért mégis csak lehetett benned vállalkozói szellem, hogy megláttad a lehetőséget, és bele mertél vágni.

Naná, kell ehhez az a véna, ami állítólag bennem megvan. Azt mondják rólam partnereim és közeli ismerőseim, hogy jó stratéga vagyok. Én pedig kénytelen vagyok elhinni Nekik. (nevet)

Az egyik oldalon szeretném megmutatni a társadalomnak, hogy a romák között is van “kakukktojás". Nyilvánosan is felvállalom a származásom, szeretném, ha a romák rossz társadalmi megítélése változna.

Hogyan vág bele az ember a kézi jelzőlámpák gyártásába? Elkezd otthon bütykölni egy garázsban, aztán pedig házal a MÁV-nál? 

Maga a termékfejlesztés egy hatalmas kihívás volt és nem egy emberen múlott, hanem több ember önfeláldozó munkáján. Szó szerint önfeláldozó volt ez a munka, hiszen a kezdeti időkben mindenki ingyen dolgozott, ráadásul nem egyszer éjszaka is. És nem tagadom, az induláskor voltak financiális problémáink is. Eleve egy új termék kifejlesztése, a prototípus előállítása, többszöri módosítása, majd az eszközállomány biztosítása, plusz a munkabérek, nagy kihívás elé állított. Amikor ezt összeszámoltuk, azt láttuk, hogy az induláshoz hétmillió forintra van szükségünk. A cég törzstőkéjét minisztériumi ösztöndíjon elnyert és megspórolt pénzből raktam össze még az egyetem alatt. A többi forrást családi segítséggel sikerült hozzátenni. 

Próbáltak lebeszélni?

Persze! Sokan mondták, hogy a biztos csőd felé haladok. Én meg azt mondom, hogy aki ismeri a területet - márpedig én ismerem a közlekedést, ebben nőttem fel, ezt tanultam -, és hozzá tudja tenni a gazdasági vénáját, az üzleti énjét, akkor ez a három dolog csak jót hozhat.

Hogyan kell érteni, hogy ebben nőttél fel?

A hobbim volt az életem, abba bújtam bele, ha időm engedte, így életem szerves részévé vált. Megszállott és elhivatott rajongója lettem a közlekedésnek.

Nem vagytok nagyon kiszolgáltatott helyzetben? A MÁV-on kívül a terméketeket itthon nem igazán lehet másnak eladni, és akkor csak a külföldi piac az, ami szóba jöhet.

Itthon 3-4 éven belül telítődik a piac, tehát nyitási területet kell találni. Nagyon jó lehetőség a Balkán, és a régi szocialista országok, vagy akár Ausztria, ahol még van fejlesztési lehetőség. A román államvasút is megkeresett minket, ez is egy kilépési pont lehet.

A nagy fejlesztő és gyártó cégek mellett hogyan tudtok labdába rúgni?

Pontosság és gyorsaság. Már rögtön az induláskor eldőlt, hogy a gyorsasággal nagy sikert tudunk elérni: az első prototípust két nap alatt gyártottuk le a MÁV-nak, amiről ők azt hitték, legalább két hétbe is beletelik majd. Ez a mai napig megmaradt, ez az, ami nagyon húz minket felfelé.

Hogyan lehet hosszú távon fennmaradni?

Első és nagyon fontos dolog a kapcsolati tőke és annak a bővítése. Ha nincs kapcsolatrendszer, akkor a vállalkozás veszett dolog. A másik a szakértelem, a harmadik pedig a karakter. És ami még fontos, az az üzleti véna.

Miért jobb szerinted vállalkozónak lenni, mint alkalmazottnak?

Mert független vagyok és önálló. Úgy osztom be az időmet, ahogy akarom. Ha alkalmazott vagy, ott az a lényeg, hogy töltsd ki a munkaidődet, de hogy azt te mivel töltöd ki, az baromira senkit nem érdekel. Ráadásul hibázni szinte következmények nélkül lehet. Egy vállalkozó ezt nem engedheti meg magának, nekünk senki nem konszolidálja a veszteségünket, azt nekünk kell megoldani. A problémákat fel kell vállalni.

Téged mi motivál?

Gondolj bele, jöttünk haza a nyaralásból vonattal, és Kelenföldnél egy vasutas egy kék színű lámpát fogott a kezében, ami egy monogrammal volt ellátva: HRS. Hájas Róbert Sándor. És akkor rájössz, hogy „történelmet írtál”.  Ez moivál. Bárhova megyek az országban, a HRS lámpa ott van. 

Akkor a gyerekeidnek már csak tovább kell írni a történelmet…

Jó lenne, ha a családban valaki a HRS márkanevet továbbvinné, örülnék neki, ha a gyerekeimnek a céggel együtt egy szakmát is tudnék adni. 

Fontos példát mutatni a fiataloknak?

Igen. Az egyik oldalon szeretném megmutatni a társadalomnak, hogy a romák között is van “kakukktojás". Nyilvánosan is felvállalom a származásom, szeretném, ha a romák rossz társadalmi megítélése változna. Ugyanakkor szeretnék a romák között is példakép lenni, hogy legyen egy minta a cél eléréshez, alakuljon ki a GONDOLKODÁS a romák között. A másik oldalon pedig a fiatalok, munkába állók között szeretnék alternatívát mutatni az önmegvalósításhoz. A saját életutunk elmesélésével tudunk utánpótlást nevelni, és nekünk ebben aktívan részt kell vállalnunk, meg kell osztanunk a tudásunkat és a szakmai „titkainkat”. Ez visz előre.

Ha szeretné, hogy Hájas Róbert legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Csiszka Zsolt

2013. december 03.


Csiszka_Zsolt.jpgÜgyvezető – Síküveg Kft.

A győri síküvegfeldolgozó, aki bebizonyította, hogy olyan piacra is be lehet törni, ahol már leosztottak minden lapot. A Síküveg Kft. arra példa, hogy nincs terv, nincs elképzelés, amit fel kellene adni, az álmok megvalósíthatók. Vállalkozónak született és a legjobb akar lenni.

Volt valaha főnököd?

Egyszer, három hónapig. Az egyetem alatt. Aztán a tulajdonos azt mondta, hogy semmire nem tud használni, úgyhogy viszontlátásra.

Azóta vállalkozó vagy?

Az ember azért választja a vállalkozást, mert szeretne szabadságot. Ez a szabadság ki is van elégítve, de közben kapsz egy hatalmas szolgaságot. Nem akartam egy főnököt, lett 160. A megrendelőim.

160 megrendelő? Akkor ez bejött...

Egy olyan szektorba vertem bele magam, ahol leosztottak minden lapot. Milliárdos cégekről beszélünk. Úgy le volt zsírozva itt minden, hogy azt mondták: az üvegipar lezárt. Egy benfenntes társaság volt, mint a gyémántcsiszolók. Mondták, hogy itt nincs hely, és izomból mindenkit kiraknak. Úgy képzeld el, hogy ezek a cégek benn álltak egy folyó közepén, kitárták a kezüket és tele volt hallal a szákjuk. Nekünk meg egy sivatagban kellett kutat ásni. Itt nem volt semmi. Szaktudásunk se volt. Gépünk se. Nem ismertem az embereket. Nekünk itt kellett bizonyítani. És nem hagytuk magunkat.

Mindenáron küzdesz?

14 évesek voltunk, és beszélgettünk, hogy ki mi akar lenni. Egy haverom azt mondta, hogy nem tudja mit fog csinálni, de őt úgy emlegessék majd, hogy a csávó, aki megcsinálta. Ez úgy bennem maradt, hogy nekem ez lett az idol. Nekem a vállalkozás a dicsőségről szól, nem a pénzről. A siker motivál. Csak a siker.

Biztos voltál benne, hogy sikerül?

Csak azt tudtam, hogy én akarok lenni a legjobb. Ez a legnagyobb kihívás. Minden munkát lehet professzionálisan csinálni, egy vályogvető is lehet a világ legjobb vályogvetője. Ha jó az út, amin mész, akkor nem győz le téged senki. Nem kell extra dolgokra gondolni, csak egy kicsit legyél jobb, mint a többiek.

Mihez hasonlítanád a vállalkozást?

Olyan ez, mint egy Monopoly, ami vérre megy. (nevet) Vállalkozni nem jó, vagy rossz, ez egy állapot.

Az egyetem alatt is „Monopolyztál”?

Sok mindent akkor tanultam meg. Nemet mondani, alkudozni, kiállni magamért. És döntéseket hozni. Az egyetem arra volt jó, hogy lehetett azon agyalni, hogy mit fogok majd csinálni.

És miket csináltál?

Felvásároltam például bélyeggyűjteményeket Csongrád megyében, amiket aztán eladtam Győrben, majd később Ausztriában. Árultunk farmernadrágokat kollégiumokban. Csináltam egy kisebb játéktermet egy garázsban. Szerveztem többnapos fesztiválokat nemzetközi előadókkal, később vízitúrás vállalkozást csináltam. Ezek mind-mind tanulópénzek voltak, de azért az első teherautómat ebből a pénzből vettem meg 2000-ben.

Akkor jött az üveg?

Igen. Mikor az egyetem után Szegedről visszajöttem Győrbe, az egyik barátom azt mondta, hogy vegyem meg az üveget, ami neki van. Nincs egyébként mágikus kapcsolatom az üveggel, nekem mindegy, hogy üveg vagy más, én vállalkozó vagyok. Engem a struktúraszervezés érdekel, hogy lássam, mi mitől működik. Én se gondoltam az elején, hogy ez ennyire komoly lesz. Azt ugyanis, hogy mivé válsz, közvetlenül nem te mondod meg, hanem a piac. Én csak egy üvegszállító hülyegyerek voltam, de annyira jó üvegszállító hülyegyerek, hogy aztán lettem egy cégvezető hülyegyerek.

Ha jó az út, amin mész, akkor nem győz le téged senki. Nem kell extra dolgokra gondolni, csak egy kicsit legyél jobb, mint a többiek.

Hányan vagytok most?

2006-ig csak egy alkalmazottam volt, és most vagyunk 25-en.

Milyen főnök vagy?

Nekem minden nap el kell hitetnem ezzel a 25 emberrel, hogy ez egy háború, és én vagyok a hadvezér. Ez az én felelősségem. Minden vállalkozónak így kell ebbe beleállni, hogy te vagy az origója a dolgoknak. Rövid távon roppant önzőnek kell lenned a céljaidat illetően, ami aztán hosszú távon önzetlenséggé válhat. Én csakis a munkát és a tehetséget fogadom el, semmi mást.

Te vagy az első, aki beér reggel, és az utolsó, aki hazamegy?

12 óránál kevesebbet sose dolgozom. De ez nem probléma, ha azt látom, hogy jófelé megyünk. Kaptam egy nagy lehetőséget az élettől, viszont ezért csomó mindenről le kell mondanom. Nem tudok utazni, nyaralni, keveset tudok a családdal lenni...

Viszont sokan elismerik a munkádat, kaptál már Presztízs-díjat, és most neked ítélték a megyei Príma Díjat is.

A becsvágy engem is hajt. Pedig a szüleim nem ennek szántak. Anyám orvos, apám újságíró, nem is igazán értik, mit keresek itt. Amikor a Presztízs-díjat megkaptam, felhívott annak az elitgimnáziumnak az igazgatója, ahonnan kivágtak az utolsó évben magatartási problémák miatt. Megkérdezte, hogy lehet-e rám büszke.

Te magad is büszke lehetsz arra, amit elértél, itt ez a hatalmas üveg gyártócsarnok, tele gépekkel...

A Síküveg Kft. arra példa, hogy nincs terv, nincs elképzelés, amit fel kellene adni. Az álmok megvalósíthatók. De nekem is rá kellett jönnöm, hogy mi az a nóvum, amit nyújtok. Mik azok az ortodox módszerek, amik működnek, és mik azok a szokatlan üzleti modellek, amik előre mutatnak. Ezen a piacon 12 hasonló cég próbálkozik ugyanazzal az üzletpolitikával, érvényesülni csak így tudtunk.

Mi a következő terved?

Most épp a Nemzetvédelmi Egyetemmel szeretnék kifejleszteni egy speciális golyóálló üveget.

Ha szeretné, hogy Csiszka Zsolt legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Jóföldi Endre

2013. december 03.


Jofoldi_Endre.jpgÜgyvezető – Precognox Kft.

Szokatlan helyen, Kaposváron épített szoftverfejlesztő vállalkozást Jóföldi Endre. A számítógépes nyelvtechnológiával foglalkozó Precognox ma már nemzetközi ügyfeleket is kiszolgál. Az alapító szerint nagy potenciál van még a csapatában.

Hogyan lett belőled vállalkozó?

Műszaki informatikusként végeztem a Kandó Kálmán Főiskolán (ma Óbudai Egyetem), majd egy darabig alkalmazott szoftverfejlesztőként dolgoztam. 2001-ben Kása Károly barátommal együtt kezdtünk keresőszortvereket fejleszteni a washingtoni National Institutes of Health (NIH) szervezetnek, és bekerültünk egy olyan közegbe, ahol azt láttunk, nagy szükség van a munkánkra. Miután többen is megkerestek bennünket, úgy láttuk, érdemes céges formában működnünk, ezért 2008-ben közösen megalapítottuk a Precognox Kft. elődjét.

Éppen akkor ütött be a válság, nem tartottál a kudarctól?

Mivel valós igényekre, konkrét megkeresésekre jött létre a vállalkozás, nem. Egyébként sem volt szükség nagyobb tőkére az induláshoz, mivel akkor még csak néhányan dolgoztunk, a családi házam alsó szintjén kialakított „home office”-ban. A cég indulását segítette, hogy volt már hírnevünk a piacon, nemcsak munkáinknak köszönhetően, hanem Kereső Világ blogunk miatt is, mely 2007-től a szakma egyik népszerű találkozóhelye.

Miért Kaposváron építed a céget és nem a fővárosban?

Személyes okból döntöttem így, mivel a családommal, feleségemmel és négy gyermekünkkel Kaposváron élek. Valóban szokatlan egy olyan városban szoftvercéget csinálni, ahol nincs műszaki felsőoktatás, de meggyőződésem, hogy hosszú távon, mind a kollégáknak, mind a cégünknek jelent ez előnyöket is, ahhoz képest, mintha Budapesten lennénk.

Pontosan mivel foglalkoztok?

A Precognox intelligens, nyelvészeti alapokra építő keresési, szövegbányászati és big data megoldások kutatásával, fejlesztésével foglalkozik. Tömören összefoglalva, struktúrálatlan adatból struktúrált adatbázist építünk. Ott tudunk jó megoldásokat nyújtani, ahol nagyon sok, struktúrálatlan szöveges adat van, és azokat kell kulcsszavas kereséssel elérhetővé tenni. Egyik legutóbbi projektünkben például az Akadémiai kiadó számára fejlesztettünk keresőmotort, mely orvostanhallgatók számára esetleírások alapján ajánl szakcikkeket, a szövegben lévő kulcskifejezések alapján.

Csak rendelésre fejlesztetek?

Igen, egyelőre projekt alapon dolgozunk, ügyfeleink között van például a Sanoma, a Debreceni Egyetem és több egyesült államokbeli cég is. Vágyaink között persze szerepel, hogy egyszer egy saját szoftverünket nagy példányszámban is el tudjuk adni, ha „kiesik” az a termék, ami erre alkalmas, akkor nem állunk majd ellen.

A fiataloknak szeretném felhívni a figyelmét az informatikai pályára, hogy találkozzanak ezzel a lehetőséggel és lássák meg a benne rejlő perspektívát. A legjobb döntésem volt, hogy ezt a pályát választottam, és bár ma már cégvezető is vagyok, a lelkem a mai napig informatikus.

Hogyan fejlődött a cég?

Mindig annyit növekedtünk, amennyit a munkáink kitermeltek. Az elmúlt egy-két évben kaptunk nagyobb lendületet, mert szélesítettük a fejlesztési területünket. Jelenleg 13 fős a cég, vagyis az elmúlt évhez képest majdnem megkétszereződött a létszám. A fejlődés része volt az is, hogy megnyitottuk budapesti irodánkat is, ahol az architektúrával foglalkozó kollégák dolgoznak, cégtársam vezetésével. A budapesti iroda azért volt fontos számunkra, mivel lehetőséget ad arra, hogy közvetlenül részt vegyünk a város pezsgő tech életében: rendszeresen részt veszünk a fejlesztők számára tartott konferenciákon, sőt, mi magunk szervezzük az NLP (Natural Language Processing) meetupot.

Te magad is fejlesztesz még, vagy csak a menedzsmentben veszel részt?

Eleinte aktívan részt vettem a fejlesztésekben, ma már inkább a cég vezetése, a sales, a HR és a PR tartozik a feladataim közé. Néha hiányzik is az üzleti teendők mellett az egészen másfajta munka. Programozóként ugyanis „problémamegoldó üzemmódba” kapcsolhattam, és a megoldások megtalálása bizonyos szempontból sokkal könnyebb volt, mint a való életben.

Ott milyen problémák adódtak?

A cég miatt nincs okom panaszra, hiszen az indulástól kezdve minden évet nyereséggel zártunk, organikusan fejlődünk, ráadásul érdekes projekteken dolgozhatunk egy igazán jó csapattal. Ami nehéz volt, az a magánélet és az üzlet szétválasztása. Igaz, vállalkozóként a cég a sajátod, hozzád tartozik, de hiba, ha úgy élsz, hogy a cég száz százalékban te vagy. Nemrégiben az első lépést meg is tettem a szétválásra, hiszen új irodába költöztünk Kaposváron, így már nem csak egy szintet kell lépcsőznöm, hogy otthonról munkába menjek.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó vállalkozó legyen?

Emberi oldalról egy bizonyos fokú bizonytalanságtűrés és pozitív életszemlélet mindenképp jól jön. Szakmai oldalról pedig a felkészültség a legfontosabb, hiszen csak így tudsz élni a kínálkozó lehetőségekkel. És hasznos az is, ha tisztában vagy a cég kapacitásával és a benne rejlő potenciállal, mert az is hiba, ha túlválallja magát a cég. Mi utasítottunk már vissza felkérést, mert még nem voltunk rá készen, és ezt nem szégyellem.

Milyen terveid vannak a céggel?

Nincsenek több éves, előre lefektetett terveink. Azt tudom, hogy növekedni fogunk, de nem célom több száz fős vállalatot építeni. A projekt alapú finanszírozás stabilan működik, ezért befektetők bevonásában sem gondolkodunk. Egyszer ezzel is próbálkoztunk, de nem volt jó tapasztalat, mert egy pénzember csak azt nézi, mennyit vehet ki a cégből. Számunkra nem ez a legfontosabb. A cél sokkal inkább az, hogy izgalmas projekteken dolgozhassunk egy növekvő számú ügyfélkörnek, és továbbra is biztos megélhetését tudjunk biztosítani az alkalmazottainknak.

Kinek szeretnél példát mutatni?

A fiataloknak szeretném felhívni a figyelmét az informatikai pályára, hogy találkozzanak ezzel a lehetőséggel és lássák meg a benne rejlő perspektívát. Még mindig kevés a programozó – egyébként szerte Európában is -, pedig ez egy sok lehetőséget kínáló szakma, rugalmas munkaidővel, jó fizetéssel. A legjobb döntésem volt, hogy ezt a pályát választottam, és bár ma már cégvezető is vagyok, a lelkem a mai napig informatikus.

Ha szeretné, hogy Jóföldi Endre legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Belegrai Péter

2013. december 03.


Belegrai_Peter.jpgÜgyvezető, tulajdonos – MOTE Kft.

Mindig két lépéssel a versenytársak előtt jár, és nem ismer lehetetlent. Okosan és megfontoltan építette fel alumíniumipari vállalkozását, a kis családi cégből Székesfehérvár egyik meghatározó gyártója lett. Ha körbenézünk a lakásunkban, vélhetően találunk olyat, amit Péter gyártott.

Miért pont alumínium?

2005-2006-ban döntöttünk úgy, hogy a fő irányvonalunk az alumínium bútortermékek lesznek. Kerestem a lehetőségeket, nagyon sok nemzetközi vásárra elmentem, és azt láttam, hogy a minket 5-10 évvel megelőző olasz és német bútoripari cégek nagyon sok alumínium alapanyagú terméket használnak. Ráadásul itthon gyakorlatilag 1 vagy 2 cég foglalkozott ezzel, úgyhogy jó iránynak tűnt. Először csak alumínium keretes bútorajtókat gyártottunk, aztán szép fokozatosan szélesedett a paletta. Persze a termékskálát „magyarosítani” kellett, nem lehetett mindent eladni itthon, ami külföldön bevált.

Rögtön rákaptak itthon is?

Ha ma egy bútorban bármilyen alumínium elemet találsz, ahhoz nagy valószínűséggel közünk lehet. Hogy számot is mondjak: 2008 és 2010 között évente 30-40%-kal nőtt a bevételünk. Hirtelen és nagyon gyorsan kezdtünk el fejlődni, rengeteg minden történt nagyon rövid idő alatt. Embereket kellett felvenni, gépesíteni, automatizálni, stb., és közben elkezdtünk külföldi megrendelőknek is gyártani. Ma már a termékeink 30-40%-a exportra megy. Sosem akartunk konkurálni az olcsóbb termékekkel, én azt gondoltam, hogy keressük meg azt az „exkluzívabb” réteget, akit kiszolgálunk, mert ott mindig lesz igény erre az irányvonalra és lesz fizetőképes kereslet is.

Nem torpantatok meg a válságban? Hiszen leálltak az építkezések.

Olyan gépeket választottunk, amivel más iparágakat is ki tudunk szolgálni, így több lábon tudunk állni. Beszállítunk gépipari, energetikai és autóipari cégeknek is, többek között luxusautókba kerülnek azok az alkatrészek, amiket gyártunk illetve megmunkálunk. Egy-két évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljutunk idáig.

A kis fémforgácsoló üzemből nagy cég lett.

Igen, mindig is az motivált, hogy csináljunk valami igazán jót, alkossunk termékeket. Akkor „találkoztam” a cégem elődjével, amikor értékesítési vezető voltam egy nemzetközi vállalat magyarországi cégénél. Egy idősebb úr egyedül vitt egy bútoszerelvény gyártó vállalkozást, és azzal küzdött, amivel az én szüleim is a családi vállalkozásban: ki viszi tovább a céget. Aztán jött egy ötlet, hogy a két kisvállalkozást olvasszuk egybe, így nagyobb lesz a géppark és több szolgáltatást tudunk nyújtani. Így indultunk el 1999-ben, és hát azóta nem sok minden változott. (nevet)

Kivéve, hogy egy hatalmas csarnokban vagytok, egy ipari park kellős közepén.

Igen, fejlődni tudtunk és modernizáltunk. Az elején nagyon régi gépekkel dolgoztunk, minden művelethez egy-egy ember kellett, és így nem volt gazdaságos a termelés. Mondhatom, hogy a nulláról kezdtük el, óvatosan haladtunk felfelé. Most ott tartunk, hogy amit régen 2 hétig gyártottunk, azt ma két napig tart előállítani.

Ha egyszer elkezdünk menni egy úton, nem lehet félúton visszafordulni vagy megállni. Mindig el lehet érni a kitűzött célt, csak hinni kell magadban. És nyilván valahol ott van az a kényszer is, hogy ha én nem teszem meg, akkor majd más megteszi helyettem.

Nehéz volt 26 évesen ekkora döntést hozni?

Értékesítési vezetőként sok cég vezetőjét megismertem, sokat tanultam tőlük. Különböző szegmensekből, különböző piaci szereplőkkel találkoztam, és láttam, hogy kinek milyen a szemlélete. Fiatal voltam és érdeklődő, a pártfogásukba vettek. Jóízűeket beszélgettünk, a fő motivációt és inspirációt ez jelentette.

Hogyan tudtátok „lenyomni” a konkurenciát?

Kreatívak vagyunk, és megpróbáljuk jól felmérni, hogy mire van igény. Rugalmasabbak is vagyunk, mint a nagyobb gyártó cégek, és többféle szolgáltatást nyújtunk. Már a kezdetektől fogva egyedi méretre is gyártottunk, ráadásul gyorsabban, mint a többiek. A bútoriparban és a belsőépítészetben mindig előrébb jártunk, mint a konkurenciáink. Például amikor webáruházat csináltunk, mindenki furcsán nézett, akkoriban senki nem árult az interneten ilyen termékeket.

Megfontolt vagy, vagy inkább kockáztató típus?

Megfontolt vagyok, de muszáj kockáztatni. Én ezt egy jó játéknak fogom fel. Abban viszont óvatosnak kell lenni, hogy ne vállaljunk be olyat, amit nem tudunk végigvinni.

Tervek?

Szervezet- és termékfejlesztés. Olyan céget szeretnék, ami átlátható. Nem az a lényeg, hogy sokan legyünk, hanem hogy jó gépekkel, kevés, de minőségi munkatárssal tudjak dolgozni és olyan termékeket tudjunk előállítani, melyek hozzájárulnak vevőink fejlődéséhez és termékeik értékének növeléséhez. Most ezen dolgozom.

Voltak mélypontok az elmúlt 14 évben?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak nehéz időszakok. Viszont ha egyszer elkezdünk menni egy úton, nem lehet félúton visszafordulni vagy megállni. Mindig el lehet érni a kitűzött célt, csak hinni kell magadban. És nyilván valahol ott van az a kényszer is, hogy ha én nem teszem meg, akkor majd más megteszi helyettem. Én egyébként mindig magasabbra rakom a lécet, mint amit reálisan el lehet érni. Az elején sokszor nem is tűnik lehetségesnek, de aztán valahogy mégis sikerül. Például ha focista lennék, akkor sem elégednék meg a magyar válogatottsággal, a világ legjobb csapatában akarnék játszani. A legjobb akarok lenni a vállalkozásban is.

Sokéves tapasztalattal a hátad, mögött mit gondolsz, nehezebb ma vállalkozni, mint 20 éve?

10-20 évvel ezelőtt se volt könnyű, bár akkor még másmilyen volt a piac. Szerintem mindenki azt az időszakot, azt a kort érzi a legnehezebbnek, amikor elkezdi a vállalkozását. A jövőben sem lesz egyszerűbb, csak más kihívásokkal kell majd szembenézni. Ettől függetlenül én mindenkit bíztatnék, hogy ha van egy jó ötlete, és van benne elég kitartás, akkor vágjon bele. De mindenképpen fel kell mérni, hogy végig tudja-e csinálni, mert ha nem, akkor bukásnak fogja érezni, és örökre elmegy a kedve az egész vállalkozói életformától.

Ha szeretné, hogy Belegrai Péter legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Czotter András

2013. december 03.


Czotter_Andras.jpgaz Ágymester – Ágymester Manufaktúra Kft.

Czotter András hivatalnoknak is kicsit különc volt, de abban a szerepben megbukott, vállalkozóként viszont példaértékű, amit csinál. A közigazgatás után nyergelt át: ma személyre szabott fa ágyakat gyárt.

Mennyit alszik egy ágygyáros?

Ha rám nézel, biztos azt gondolod, hogy nem sokat (nevet). A lányom most egyéves, úgyhogy néha nekem is fel kell kelnem hajnalban, de amúgy 6-7 órával számolok.

Személyre szabott ágyakat készítetek, bármilyen kérést teljesíteni tudtok. Mi volt a legextrémebb megrendelés?

Olyan szívesen mondanék egy ilyet! Mindig arról álmodom, hogy bejön mondjuk egy autóversenyző, és azt szeretné, ha megcsinálnánk a kocsijára emlékeztető ágykeretet vagy ilyesmi, de ilyen még nem volt. A magyar piac igényes, de egy bizonyos határt nem lépnek át a vevők. A legkülönlegesebb megrendeléseknek a sokfiókos, régebbi stílusú ágyak számítanak.

Tulajdonképpen nem volt sok közöd az ágykészítéshez, most mégis ezzel foglalkozol. Hogy is volt ez?

Egy fura holland filmben látott, szépen kidolgozott ágykeretek után ugrott be az egyedi ágykeret készítés, mint ötlet. Ez volt a kezdőlökés. Ez még a 90-es évek elején volt. Valóban nem erre a pályára készültem, de a családnak volt egy faipari vállalkozása, én viszont hivatalnok akartam lenni, nem egy könyökvédős aktakukac, hanem aki valóban tesz is valamit. Az igazgatási főiskola után a területfejlesztés és az önkormányzati szektor felé fordultam. 2002-ben aztán elvesztettem a munkám, amire azért titkon számítottam is. Ezek után két alternatíva volt: vagy megalkuszom és elfogadok egy felajánlott önkormányzati állást, vagy bátor leszek. A családi cégbe addig is be-besegítettem. Végül úgy döntöttem, édesapámmal együtt viszem tovább a vállalkozást.

De az a cég még nem a mai Ágymester Manufaktúra volt, ugye?

Nem, addig mindenfajta specializáció nélkül működtünk. Fokozatosan álltunk át és jártuk be azt a borzasztó hosszú utat, aminek a végén megtaláltuk a mai profilunkat. Végigszenvedtük ezt az időszakot, fel kellett ismerni, hogy mit akarnak a vásárlók, hogy ezeket hogyan tudjuk megvalósítani, és hogy a gépezet hogyan működjön hibátlanul. Szinte minden vevőnek volt valami személyes igénye, valami olyat kért, ami csak rá jellemző, legyen az szín vagy forma. Emiatt fordultunk ebbe az irányba.

A közigazgatásból fejest ugrottál a kapitalizmusba. Nem volt ez nagy váltás? Hogyan élted meg?

Borzasztó hivatalnok voltam. Be kell látnom, hogy nem végeztem jól a dolgom, legalábbis abban az értelemben, hogy mindig saját ötleteim voltak, sőt, ezeket végig is vittem, bármit is mondtak a főnökeim. Lett is botrány ezekből, mondhatjuk, hogy ebben a minőségemben megbuktam. A váltás nem volt nagy törés, bár a stressz nagyobb volt, és az első 4-5 évet meg is szenvedte kissé emiatt a magánéletem. Mentorom nem volt, mindent a saját bőrömön tapasztaltam meg, hiszen olyan kérdésekkel találtuk magunkat szembe, amivel azelőtt édesapám sem találkozott. Ha valaki céget alapít, nagyon fontos, hogy legyen mellette valaki, akihez fordulhat, ezzel pár hiba elkerülhető, és sok idő megspórolható.

A sikert nem pénzben számoljuk. Mindig az foglalkoztat, hogy mi az az új érték, amit létre tudunk hozni.

10 éve szálltál be, közel 5 év útkeresés után pedig kezdtetek magatokra találni. És akkor kitört a válság.

A válság kitörésekor 1-2 évig érezhető volt a változás, de mindez nekünk csak jót tett. Amikor a gazdaságról egyre több rossz hír érkezett, tudtam, hogy vissza fog esni előbb-utóbb a megrendelésszám. Így is lett. Időben ráfeküdtünk, hogy még hatékonyabbá tegyük a céget, hogy fejlesszük a termékeket, hogy még jobban kipuhatoljuk, mit is akar pontosan a vásárló. Ekkor már érettebb vezető voltam, bátrabban hoztam döntéseket, amik hozzájárultak ahhoz, hogy talpon tudjunk maradni.

Akkor most már kész vállalkozó vagy?

Sok tekintetben igen. Nem üzleti modellekben szoktam gondolkodni, nálunk az a fontos, hogy úgy készítsünk el ágyakat, hogy azok 50-60 év múlva is álljanak és nem csak azért, mert tölgyfából készülnek. Nem tudom, hogy mennyire jó stratégia, de évtizedekre dolgozunk. Nem úgy gondolok magunkra, hogy mennyi pénzt kerestünk. A kollégáimmal együtt nekünk a legfontosabb az értékteremtés, egyrészt, hogy a vásárló megkapja azt, amit elgondolt, és évtizedeken keresztül használni is tudja, másrészt, hogy a fából érték és ne fogyasztói termék szülessen. Ha évtizedekig jól tudunk használni egy tartós terméket, ezt gondolom józan környezettudatosságnak.

Mennyire megterhelő vállalkozónak lenni?

Sokkal hatékonyabban, koncentráltabban dolgozom, mint öt éve, ebből adódóan terhelhetőbb is vagyok. Sok szempontból úgy érzem, most a csúcson vagyok, most bírok a legjobban dolgozni.

És a cég csúcson van?

Szerintem nem, de ez igazából nem is érdekel. Az a fontos, hogy a kollégáim szeressék, amit csinálnak, hogy el tudják tartani a családjukat, de legyen hobbijuk is, aminek élni tudnak. A sikert nem pénzben számoljuk. Mindig az foglalkoztat, hogy mi az az új érték, amit létre tudunk hozni.

Vannak a vállalkozói létnek árnyoldala?

Nem panaszkodom, de talán a legnagyobb gond, hogy a nagy pörgés közben az ember nem látja magát kívülről. Attól kicsit félek, hogy nehogy öncélúvá forduljon az egész, nehéz azt látni kívülről, hogy amit csinálunk az, nem felesleges-e vagy hiba.

Újabb, ismeretlen területekre is elkalandoztál mostanság. Hogy megy a tanítás?

A műhelyben 8-10 asztalosunk van, de a csapat öregszik, a fiatalokra szükségünk van. A hozzánk érkező ipari tanulók esetében a szakmai hiányosságoknál csak a munkához szükséges egyéb emberi készségek hiánya a nagyobb. Úgy gondoltam ezért, hogy itt az idő arra, hogy önként besegítsek ezeknek a srácoknak. Egy ideje ezért faipari szakmunkásképzők osztályfőnöki óráink beszélgetek a srácokkal arról, hogy milyen képességekkel lehet munkát találni, azt megtartani, előre lépni, esetleg vállalkozni.

Távlati tervek?

A cég egy részét szeretném mindenképpen átalakítani egy tanműhellyé, ahol faművességet lehetne majd tanulni. Évente 3-4 faművest szeretnénk kiképezni, mert ez egy nagyon szép szakma.

Ha szeretné, hogy Czotter András legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment
süti beállítások módosítása