Villamosmérnök - HÓD Industrial Solutions Kft.

Szíve szerint mindenkit rábeszélne arra, hogy ne hagyja ki a vállalkozás kalandját. Hodász Gábor kamaszként élte és dolgozta végig édesapja cégalapítását, s néhány éves kitérő után visszatért oda, ahonnan indult, hogy családi vállalkozásukat továbbvigye és fejlessze.

A vállalkozás előtt mit csináltál?

Villamosmérnökként végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Utána négy évig doktorandusz voltam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem informatikai karán és emellett egy informatikai vállalkozásnál dolgoztam programozóként, nyelvtechnológiával, gépi fordítástámogatással foglalkoztam. Akkor még nem gondoltam, hogy vállalkozó leszek.

Most nem hiányoznak a mesterséges intelligenciák?

Rendkívül értékes tapasztalat volt az életemben a kutató-fejlesztő munka, a mai napig nagyon hálás vagyok azoknak, akik lehetővé tették számomra. Aztán adódott egy olyan helyzet az életemben, amikor a „Hogyan tovább?” kérdésével szembesültem. Akkor döntöttem úgy, hogy a családi vállalkozásunkban folytatom a pályafutásomat az édesapám és az öcsém mellett.

Ennyire vonzott a fémmegmunkálás vagy a vállalkozó szellem?

Kamasz voltam, amikor édesapám, Hodász Ferenc húsz évvel ezelőtt létrehozta a családi vállalkozást. Sokszor rácsodálkoztam arra, hogy milyen elszántan építi a céget, neki köszönhetem, hogy megszerettem a gépeket. Már középiskolásan megismertem a vállalkozói lét szépségeit és árnyoldalát. Sokszor együtt mentünk vásárokra és más rendezvényekre, én tolmácsolással segítettem. A cég elnevezésében a HÓD családi nevünket örökíti meg. Harmincévesen, hat éve tértem vissza, s két éve vezetem a vállalkozást. A termék- és szolgáltatáskínálatunk ma már lefedi a fémmegmunkálás nagyon sok területét. Külföldi gyártók termékeinek forgalmazását végezzük Magyarországon, a gépipar szereplőinek adunk el gépeket, berendezéseket, és ezek mellé tesszük a megfelelő szaktudást, tanácsadást, szervizelést, karbantartást. A kívülállónak valóban úgy tűnhet, hogy nincs ebben semmi izgalom. Pedig van!

Mi volt a legnagyobb sikered, amit az elmúlt két évben elértél?

Két év alatt megváltoztattam a cég egész arculatát, nevét, és jelentősen kibővítettem a termékportfóliót is. Amikor idejöttem, kilenc munkatárs volt, ma tizenhat embernek adunk munkát. Átköltöztettem a céget Újpestről Budakeszire, egy korszerű telephelyre. Ez nem volt egyszerű feladat, sem emberi, sem technológiai szempontból, de sikerült megnyugtatóan megoldani.

Amin változtatnék, ha megkapnám azt a bizonyos varázspálcát, az a társadalom: ne gondolják, hogy az életet érdemes könnyen megúszni, merjenek belevágni kalandokba, merjenek vállalkozni, keressék az alkotó kihívásokat és a teremtő megvalósításokat.

Mi a legfőbb erőssége a HÓD-nak?

Elsősorban az, hogy két évtizede működik, ami Magyarországon már elég nagy idő. Nagy értékünk a stabil piaci jelenlét, a családi kontinuitás és elkötelezettség, a szakértő csapat. S erősségünk az innovatív és szolgáltató szellem is, az, hogy minden körülmények között pontos, minőségi és innovatív munkára törekszünk.

Mi jelentette eddig a legnagyobb kihívást számodra?

2011 májusában kiderült, hogy édesapám rákkal küzd. A következő félév igen nehéz időszak volt az életemben. De rendkívül értékes is volt, mert megadatott a lehetőség, hogy együtt aprólékosan végigvegyük a cég ügyeit. Ez hatalmas ajándék volt az édesapámtól. Segített abban, hogy felkészülten és megfontoltan vegyem át a vállalkozást, még be tudott vezetni azokba a kapcsolatokba és feladatokba, amelyek fontosak az üzlet szempontjából. Amikor egy-egy nagyobb döntést hozok, ma is mindig számításba veszem, hogy ő vajon mit tenne.

Milyen terveid vannak ezzel a vállalkozással?

Nem hiszek a folyamatos fejlődésben, mint célban. Legalábbis abban az értelemben nem, ahogy ezt ma érteni szokták: a pénzügyi mutatók folyamatos növekedésében. Nekem mindig kell valami új kihívás, ötlet, ami továbbviszi a lendületet, friss energiát hoz. Például jelentős fejlődés volt számunkra a mérőeszközök bevezetése egy évvel ezelőtt, és ehhez három szakembert már én hoztam be a vállalkozásba. Jelenleg is több ötletem-tervem van: szeretnénk olyan termékcsoportok felé nyitni, amelyek nagyobb értéket képviselnek, technikailag fejlettebbek és így komplexebb szolgáltatásokat tesznek lehetővé. Ugyanakkor a legkedvesebb tervem még titok, mert egyelőre csíra állapotban van.

Milyen értékeket képviselsz a cégvezetői munkádban?

Az én vezetői felfogásomban nem a számoké, grafikonoké a főszerep, számomra a legnagyobb érték az ember. Idetartoznak a beszállítóink, a vevőink és elsősorban a munkatársaim. Úgy gondolom, egy emberközpontú vállalkozás tölti be azt a szerepet, amiért érdemes csinálni: ez a megélhetésen túl a jóllétet szolgálja. Nekem kellenek a magasztosabb célok is, még akkor is, ha a napi munka realitása ugyanolyan küzdelmes. Élvezem azt, amit csinálok.

Ha kapnál egy varázspálcát, hogyan változtatnád meg a magyar vállalkozókat?

Hogy válaszoljak erre a kérdésre, ahhoz tudnom kellene, kik is azok a „magyar vállalkozók”. Azt hiszem azonban, hogy a rendszerváltozás utáni vállalkozókép és prekoncepció, ami nem volt túl hízelgő, mára már változóban van. Köszönhető ez sok kiváló magyar vállalkozásnak, hajrá nekik! Amin változtatnék, ha megkapnám azt a bizonyos varázspálcát, az a társadalom: ne gondolják, hogy az életet érdemes könnyen megúszni, merjenek belevágni kalandokba, merjenek vállalkozni, keressék az alkotó kihívásokat és a teremtő megvalósításokat.

Ha szeretné, hogy Hodász Gábor legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Cukorkász, barista, dizájnvállalkozó – Cukart Kkt. 

Egy kézműves cukorkagyárat nyitott újra családi receptek alapján, 100 év után. Az építészcsaládból származó fiatal vállalkozó egész életében építésznek készült maga is, végül kereskedő lett. Nem is akármilyen. Ma 13 embernek ad munkát és azt mondja: fantasztikus eredményeket tud elérni ennyi ember együtt. 

Neked mi a foglalkozásod tulajdonképpen? 

"Dizájnvállalkozó" vagyok, és ezt fel is vállalom, bár Magyarországon a vállalkozó szónak pejoratív jelentése van. Két céget is létrehoztam, ami a dizájnnal foglalkozik, és bármibe is fogunk bele, az e körül forog. De e mellé a létforma mellé persze más is jár, hiszen, amikor bent vagyok a műhelyben, akkor cukorkakészítő vagyok, „cukorkász”. Ha a kávézómban vagyok, akkor baristaként dolgozom, a dizájnboltban pedig kereskedelemmel foglalkozom. 

Építészcsaládból származol, magad is építészként végeztél. A legkülönlegesebb vállalkozásod mégis egy cukorkaüzem. Regénybeillő történet, ahogy ebbe belevágtál. 

A feleségem szépszülei 1912-ben az elsők között nyitották meg cukorkaműhelyüket Budapesten, ahol ugyanazzal a manuális technikával dolgoztak, mint mi is. A cukorka-nyalóka például a feleségem ükapjának szabadalma, ez egy féltve őrzött kincsünk, a recept nem, de a szabadalom megvan. Mára többnyire csak a történetek maradtak meg. A céget aztán államosították, de a 60-as években otthon még folyt a "fekete nyalókaöntés". 1962 és 2012 között "szünetelt" a gyár, az eredeti berendezéseket akkor el is adták. Az első üzem megnyitása után 100 évvel indítottuk újra a vállalkozást. A gyermekeim dédnagymamája sokat mesél az eredeti műhelyről, de az apósomnak is sok gyerekkori élménye származik onnan, vissza tudja idézni az illatokat. Néhány megmaradt kordokumentum és történet az, amit mi előremutató dizájnba csomagoltunk. Ez volt a mi koncepciónk, amit hozzáadtunk a hagyományhoz. Folyamatosan keressük az innovációt, az új technikákat, ma már olyan mintákat is el tudunk készíteni a cukrok belsejébe, amire korábban azt mondtuk, hogy lehetetlen. Próbáljuk büszkén továbbvinni azt, ami ránk maradt. 

Hogy látod most a cukorkabolt jövőjét? 

Hosszú távra építkezünk, de nem akarunk cukorkagyárat építeni. Ez egy kézműves műhely és nagyon szeretném, ha megmaradna annak. 

Emlékszel arra a napra, amikor felkeltél és azt mondtad: „na, ma elkezdem, vállalkozó leszek”? 

Több ilyen nap volt, és nagyon sokan próbáltak visszarángatni a földre. Volt egy olyan pont, amikor már a családot is meg tudtam győzni, hogy most bele kell vágnom a saját cégembe. Akkor nyitottam meg a dizájnboltot, ami azóta is ugyanott működik. Ez volt az első vállalkozásom. Éppen akkor készítettem el a diplomamunkámat, amikor egy üzlethelyiség felszabadult hirtelen. Döntöttünk, és belevágtunk a feleségemmel. Azóta az építészettel csak hobbi szinten foglalkozom, hiányzik, de nem bántam meg a döntésemet. 

Minőség. Kitartás. Nyitottság. 

Mennyire volt nagy kihívás a válság kellős közepén elkezdeni a saját üzletet? 

Nagyon nehéz volt, de nekünk ez volt az origó. Csak elképzelésünk van róla, milyen lehet a válság nélküli élet. 

Mi az, ami nap, mint nap motivál?

A fejlődés. Szeretem azt látni, hogy a vállalkozásaink tartanak valahova.

Emlékszel az első nagyobb mélypontra? Amikor azt mondtad: „ez nem fog menni”? 

Volt ilyen, sok. Ráadásul én ezeket nagyon mélyen megélem. A kudarcokat és a sikereket is nagyon komolyan tudom venni. Az első buktató mindig az, hogy már a nyitásig is nagyon nehéz eljutni, mert "természetesen" a költségek mindig elszállnak. Az első év amúgy mindegyik cégnél nagyon nehéz volt, Magyarországon sok vállalkozás nem éli meg az első születésnapját, nem véletlenül. De ezekből nagyon sokat tanultam. A cukorkakészítést tulajdonképpen a saját kárunkon tanultuk meg, volt fél év, amíg a helyünket kerestük. Senki sem volt, aki képezni tudott volna minket, sok volt a technikai gubanc is. Sokszor elgondolkoztunk azon, hogy egyáltalán tudjuk-e ezt csinálni, van-e létjogosultsága a kézműves cukorkakészítésnek Magyarországon? Ez egyáltalán nem volt egyértelmű akkor. 

Te miben méred a sikert? 

Nehéz kérdés! A legfontosabb célunk, hogy a vevőink elégedettek legyenek. Ez talán nem is a sikerünk mércéje, ez alapkövetelmény. A mérce inkább az, hogy az az egység, amit létrehoztunk, szépen működjön. Akkor érzem magam jól, amikor a csapatom összhangban van, és üzletileg is sikeresek vagyunk, egyszóval: amikor tartunk valamerre. 

Ha most eléd állna a feleséged egy repülőjeggyel, hogy azonnal indultok Mallorcára két hétre, akkor nyugodt szívvel itt hagynál mindent? 

Nem (nevet). A hajót egy napra sem lehet elhagyni. Sok apró mozdulat függ tőlem, nincs megállás. De én ezt négy gyerekes apaként is élvezem. Három év után idén mentünk el először nyaralni egy hétre. A családom is tudja, hogy itt kell lennem. 

Mi volt a legnehezebb döntésed az elmúlt három évben? 

A Fekete Kávézó helyén volt egy üzletünk, és azt be kellett zárnunk. Nagyon nehezen eresztettük el. Luxus volt szerelemből fenntartani. 

Ki a legfontosabb tanácsadód? 

A feleségem. 

Mennyire vonod be őt az üzletbe? 

Mindenről tud és mindent meg is beszélek vele. Altatás után, reggeliztetés előtt. Tegnap éjszaka is még órákig beszélgettünk. Az egyetlen kontroll, és az egyetlen, akiben vakon megbízom. Az üzleti döntéseket ma már nem is tudnám egyedül meghozni. 

Mit utálsz a legjobban a vállalkozói létben? 

Az adminisztrációt. Az apró-cseprő dolgokat, amiket egyszerűen - kisvállalkozás lévén - nem tudunk kinőni. Ráadásul egyre több az olyan feladatkör, amit nem is tudok továbbadni. 

Hat év, három sikeres cég, azt gondolhatnánk, néha-néha már pihensz is egy kicsit, erre kiderül, hogy még többet dolgozol. 

Ez így van, sokkal többet dolgozom. Ennek ellenére egyre több új dologba szeretnék belevágni. 

Ha mondanod kellene három szót vagy fogalmat, ami üzenetértékű lehet a jövő vállalkozóinak, mik lennének azok?

Minőség. Kitartás. Nyitottság. 

Ha szeretné, hogy Gerzsenyi András legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Informatikus – Giganet Internet Szolgáltató Kft.

A semmiből teremteni valami igazán hasznosat és ezzel segíteni a helyi közösséget – ezek a legfőbb motivációi Bálint Zoltánnak, aki huszonévesen alapította meg internetszolgáltató cégét Nyíregyházán. Ma már több ezer lakásba juttatja el a világhálót és ingyen hotspotokkal segíti a város lakóit. 

Még nem a számítógépes generációba születtél, hogyan kerültél mégis erre a területre?

Gyerekkoromban építész akartam lenni, el is végeztem a szakközépiskolát és a magasépítő technikumot, de idő közben rájöttem, hogy ebben a szakmában nélkülözhetetlen a kapcsolati tőke, ha a nagyapád nem volt építész, akkor nehezen tudsz érvényesülni. Mi nehéz életkörülmények között éltünk az ország keleti felében, így olyan szakmát kellett találnom, ami azonnali megélhetést biztosít. Ezt az informatikában találtam meg, ami akkoriban, a ’90-es évek végén kezdett elterjedni. Már a középiskola végén abból tartottam fenn magam, hogy számítógépeket raktam össze és eladtam őket. Érdekelt ez a területet és láttam benne a lehetőséget...

Már akkor is nagyban gondolkodtál?

Eleinte nem, működött a számítógép kereskedelem. Bár tudtam, hogy ez nem lesz kihívás hosszú távon. Megpróbáltam felsőfokú végzettséget szerezni a Debreceni Egyetemen, de nem bírtam a számomra nagyon száraz, vontatott elméleti képzést. Inkább jelentkeztem a CISCO cég képzésére, ahol nagyon sok gyakorlati tudásra tettem szert. 

Miért akartál saját vállalkozást indítani?

A közvetlen környezetemben szembesültem azzal, hogy egyre nagyobb igény lesz  Nyíregyházán internet szolgáltatásra, de nagyon szűkös volt az infrastruktúra. Épp ezért összeálltam egy műszaki mérnök barátommal, Iván Rolanddal, és megalapítottuk a Giganet Internet Szolgáltató Kft-t, ami arra hivatott, hogy Internettel lássa el Nyíregyházát és vonzáskörzetét, különösen azokat a területeket, ahol nincs még kiépített hálózat.

Tudtad előre, hogy milyen nagy fába vágtad a fejszéd?

Nem, de csináltuk. (nevet) Szerencsés helyzet volt, hogy a korábbi építőipari tanulmányaimat ötvözve az informatikai tudással sikeresen tudtunk kiépíteni Nyíregyházán és környékén mára már piaci erővé vált infrastruktúrát. A városban saját optikai gerinchálózatunk van, sok-sok kilométer kábelt építettünk be és több ezer berendezést üzemeltetünk. Szolgáltatásaink megbízhatóak, az egyszerű lakossági szolgáltatástól a nagyvállalati megoldásig terjed a portfólió.

Könnyű ma úgy sikeresnek lenni, hogy közben mások kárára cselekszünk. Én csak olyan szolgáltatást akarok nyújtani, ami az ügyfeleimnek, a környezetünknek és társadalmunknak is kedvez.

Az ember azt gondolná, hogy erre csak a nagyvállalatoknak van pénze...

Kellett bátorság ahhoz, hogy belefogjunk, az biztos. Nem volt tőkeinjekciónk és befektetőket sem kerestünk. Organikusan fejlődtünk, a bevételeink 90 százalékát visszaforgattuk a fejlesztésekre. Aki az IT területen dolgozik, tudja, hogy szükségszerű lépést tartani a legújabb technológiákkal, olyan gyorsan fejlődik minden. Mi sem ragadhattunk le az internetnél, hanem bővítettük palettánkat IT szolgáltatással, beleértve a web, domain, szerver, vállalati hálózatépítés, telefon, email szolgáltatásokat. Jelenleg több mint kétezer háztartás és háromszáz vállalkozás az ügyfelünk. Büszke vagyok arra, hogy kisvállalkozásként is valódi konkurenciát jelentünk a régiónkban idő közben megjelent nagy szolgáltató cégeknek is.

Miben látsz még kihívást?

Kihívás az, hogy megértsük, hogyan változik a világ és ehhez nyújtsunk alternatívákat és megoldásokat az informatika és a távközlés terén. Szintén kihívás számomra a hétköznapok megélése, a 15 fős csapatom összetartása, illetve a cég helyes irányítása, a megfelelő üzleti partnerek megtalálása, akikkel kölcsönösen előnyös üzletet köthetünk. Számomra ugyanis fontos a kölcsönösség, csak az olyan kapcsolatokat szeretem, ahol mindkét fél nyer. 

Akkor nem vagy egy tipikus menedzser.

Számomra a legfontosabb a vízió, amiért dolgozom, dolgozunk. Hiszem, hogy a változás idejét éljük a világban, és ezt az üzleti életben is követni kell. Az új gondolkodásnak  a munka-közösség-üzlet hármasság mentén kell kialakulni, máskülönben nem lesz életképes. A pénz is fontos, de az csak egy eszköz, nem pedig cél.

A Giganet már eszerint működik?

Igen, egyre inkább erre törekszünk, így a munka és üzlet mellett – ami a vállalkozások természetes alkotóeleme – a helyi közösség támogatása is alaptevékenységünk része. Sokkal ügyfélközpontúbbak vagyunk, mint a multik, figyelünk a helyi emberek igényeire és megoldjuk a problémáikat. Megszállottan lokálpatrióták vagyunk és folyton keressük a kapcsolatot a helyi vállalkozásokkal, akikkel együttműködve az ügyfelek részére promóciókat szervezünk. Emellett számos helyi civilszervezet részére ingyenesen biztosítunk internetes megjelenést. A város több pontján alakítottunk ki ingyenesen elérhető Wifi pontokat amit szívesen használnak az emberek. Ezt a szolgáltatást szeretnénk a jövőben bővíteni, így talán egyszer elérjük majd azt is, hogy a lakosság alanyi jogon juthat hozzá az internethez, akár egy köztéri vízcsaphoz. Erre számos, üzletileg is működőképes modellt dolgoztunk ki. 

Miben szeretnél példát mutatni másoknak?

Könnyű ma úgy sikeresnek lenni, hogy közben mások kárára cselekszünk. Bizonyítja ezt a természetpusztítót ipar, az emberek romló egészségügyi állapota. Én csak olyan szolgáltatást akarok nyújtani, ami az ügyfeleimnek, a környezetünknek és társadalmunknak is kedvez. Ehhez tudatosnak és kitartónak kell lenni, mert az eredmények csak jóval a befektetések után jelentkeznek. Ha ezt jól csinálod, akkor pénzügyi siker is meg fog érkezni. Szerintem csak így érdemes. Igazi értékek így jöhetnek létre, ez az igazi társadalmi felelősségvállalás.

Ha szeretné, hogy Bálint Zoltán legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Ügyvezető, mérnök-informatikus – QuantisLabs Kft.

Végigjárta a világ legjobb iskoláit, majd visszajött Magyarországra, hogy saját ötletét itthon valósítsa meg. Küldetése, hogy egészségesebbé tegye a szőlőt, az általuk kifejlesztett szőlőőr rendszert ma már a világ több pontján, és természetesen itthon is használják a szőlészek-borászok.

Lausanne, Cambridge és Stanford után nem akartak elcsábítani a nagy külföldi cégek? Egyértelmű volt, hogy hazajössz?

Tanulni mentem ki elsősorban. Svájcban Master of Science diplomát szereztem telekommunnikációs rendszerekből az EPFL-en. Tulajdonképpen bármikor elhelyezkedhetnék Svájcban is, de visszajöttem, mert Budapestről szeretném felépíteni a világsikert. (nevet)

Mi volt a legfontosabb, amit külföldön kaptál?

Optimizmust és önbizalmat. A világ legjobb egyetemein mozogtam, és ott olyan dolgokat lát az ember, amiket itthon nem. Példaképeket, pozitív mintákat. Egészen más lett a világlátásom. És persze szereztem rengeteg külföldi kapcsolatot. Nagyon sokba kerültek ezek a képzések elsősorban időben, de úgy érzem, megérte befektetni.

Mikor kezdtél el dolgozni?

Már itthon, amikor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre jártam, dolgoztam egy spin-off cégnél, amit a BME-vel közösen csináltunk. Egy nagyon speciális projekttel foglalkoztam, a Nokia telefonok biztonságtechnikai tesztelését végeztem. Magyarul hacker voltam, csak a jó oldalon. Ez a munka nagyon inspirált. Nagyon sokat köszönhetek a témavezetőmnek, ő volt a példaképem. Folyamatosan mondogatta nekünk, hogy gondolkodjatok, ötleteljetek, alapítsatok startup vállalkozást. A BME-n én ezt szívtam magamba.

Lett is céged, ugye?

Igen, 2005-ben alakult meg a QuantisLabs. Csak akkor még más ötleten, egy véletlenszám generátoron dolgoztunk, ami a webbankolás során használható. Sikeres is volt a projekt, Szingapúrban el tudtunk adni 5000 licenszet. Akkor még nem is nagyon tudtuk, mi az, hogy kockázati tőke, meg statup, és valahogy nem is azért csináltuk a céget, hogy aztán majd eladjuk a terméket. Nem is volt se marketing, se sales háttér, a termék értékesítése nagyon nehézkes volt. 2006-ban végül a csapatot felvásárolták, én pedig akkor költöztem el Svájcba 4 évre.

Mikor jött a szőlő, mint ötlet?

A szőlőőr technológiát 2008-ban kezdtük el fejleszteni. Már előtte is folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mi lehetne a következő nagy dolog. A családom már több generáció óta szőlővel foglalkozik, és a permetezés állandó beszédtéma volt otthon. Azt láttam, hogy nagy gond a szőlészeknél az, hogy mikor permetezzenek, mikor ne. Svájci technológiát alapul véve kezdtük el fejleszteni a rendszert, és tudtam, hogy ha sikerül megcsinálni, akkor az egy valós problémára lesz megoldás világszerte. A lényege végül is az, hogy a szőlészeknek növényvédelmi döntéstámogatást nyújtunk, a mérések alapján el tudják dönteni, hogy mikor és mit permetezzenek. Ezzel drasztikusan csökkentjük a vegyszerek használatát és egészségesebbé tesszük a szőlőt is.

Mikor lett kész a prototípus?

2010-ben, mérnökhallgatókkal közösen alkottuk meg. 2011-ben már ott voltunk a magyar, a szlovák és a chilei piacokon.

Mit csinál pontosan a szőlőőr? Itt látok egy 20-szor 20 centis dobozt, ez lenne az, ami forradalmasítja a szőlőtermesztést?

A fő gond az, hogy a szőlő dimbes-dombos területen helyezkedik el, ahol eltérő mikroklímák alakulnak ki. Így előfordulhat, hogy az egyik területen kicsit nagyobb a hőmérséklet és a páratartalom, mint a másik helyen. Vagyis az egyik helyen kell permetezni, a másikon nem. Mivel a szőlészek nem tudják pontosan, hogy milyen helyzet adódhat, és félnek attól, hogy egy betegség nehogy minden tőkét megtámadjon, ezért inkább mindenhol permeteznek. Ez egyfelől rengeteg pénzbe kerül, másrészt sok vegyszer kerül a szőlőbe.

Magyarul azt méritek, hogy hol milyen a klíma.

Pontosan. Pár száz méterenként telepítjük a berendezést, ami méri a levélnedvességet, páratartalmat, napsütési intenzitást, hőmérsékletet, csapadékot, stb., vagyis pontosan megmondja a rendszer, hogy hol milyen a klíma. A szőlész akár a mobiltelefonján is tudja követni, hogy épp mi a szituáció, és annak megfelelően dönt a permetezésről. Jó bort csak jó minőségű szőlőből lehet csinálni.

Hogy érzed, esélyes a terméketek a világsikerre?

Szőlő mindenhol van a világon, de még nem értük el az áttörést. Viszont folyamatosan fejlődünk, már 10-en vagyunk a cégben. Gyakorlatilag minden adott a sikerhez: van egy jó termékünk és van egy jó csapatunk. Ha nincs mögötted az a néhány ember, akikkel együtt tudsz haladni, ha nincs meg a kritikus tömeg a cégben, akkor lehetsz bármennyire okos, nem fog sikerülni. Én nagyon bízom abban, hogy meg tudjuk mutatni a világnak, hogy olyan technológiát tudunk csinálni, amit más nem.

Szerinted mi a legjobb abban, hogy vállalkozó vagy?

Az, hogy építek. Ha elmész egy multihoz dolgozni, ott csak egy porszem vagy a gépezetben. Itt viszont építünk valamit, egy olyan dolgot, ami máshol nincs, és ami tényleg megold egy valós problémát. Engem mindig is az alkotás érdekelt a vállalkozásban, és az, hogy megoldjunk olyan dolgokat, aminek van értelme. És ha azt veszed, a vállalkozás csak egy forma, amiben ez az építkezés kivitelezhető. Persze, én sem örülök annak, hogy pénzügyekkel, adóval, pályázati elszámolásokkal kell foglalkozni, viszont ez meg a szükséges rossz. Az ember beletanul, mert muszáj mindenben pengének lenni a jogtól kezdve a marketingig. És azért azt se felejtsük el, hogy rengeteg munkát bele kell tenni, emellett kockázatos és kiszámíthatatlan – csak hogy néhány motiváló tényezőt is mondjak. (nevet)

Van olyan, hogy a szőlőn kívül másra is tudsz gondolni?

Elég nehéz. A vállalkozás nehezen egyeztethető össze a magánélettel, komoly szervezést igényel, hogy a barátokra, sportra, a hobbimra is legyen időm. Ebben például határozottan fejlődnöm kell.

Sok fiatal utánad csinálná ezt a karriert, azt hiszem.

Az biztos, hogy arra nagyon jó példa vagyunk, hogy egy jó csapattal, optimistán meg lehet csinálni komoly projekteket, amivel be lehet törni a nemzetközi piacra.

Ha szeretné, hogy Árendás Csaba legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Társadalmi vállalkozó, alapító - Civil Vállalkozások Nonprofit Kft.

Hátat fordított a biztos jogászi pályának, hogy amerikai mintára elindítsa saját társadalmi vállalkozását Magyarországon. Önkéntes senior mentorokkal segítik az általános iskolás gyerekeket, hogy jobban menjen nekik az olvasás.

Honnan jött az ötlet, hogy társadalmi vállalkozást indíts? Hisz amikor te beléptél erre a piacra, ezt a fogalmat még nem is nagyon ismertük itthon.

Jogot tanultam, és az egyetemi évek alatt nemzetközi magánjoggal foglalkoztam egy ügyvédi irodában. Sok vállalkozó és cég volt az ügyfeleink között, és nagyon elkezdett érdekelni az a vállalkozói akarat, ami létrehozza ezeket a cégeket és a jogügyleteket szükségessé teszi. Valójában már akkor megszületett bennem a vágy, hogy jó lenne létrehozni egy vállalkozást. Emellett volt bennem egy általános érdeklődés a közügyek iránt – vagy inkább a közügyekkel kapcsolatos elégedetlenség -, és felismertem, hogy a magánszektoron belül is rengeteg olyan dolgot lehet csinálni, ami közügyeket szolgál. Sőt, azt mondom, hogy maga a vállalkozás a lehető legközhasznúbb dolog a világon. Harmadrészt pedig éreztem egyfajta vonzódást a társadalmi ügyek iránt, és úgy gondoltam, egy nonprofit cég lenne az igazán nekem való.

Egyéni vállalkozó, ácsmester

A szakma szeretete nélkül nincs igazi minőségi munka – vallja Baricza Krisztián, aki ácsmesterként különleges épületek megvalósításában vesz részt, valamint oktatja is a szakmát tehetséges fiataloknak. A modern fejlődésben hisz, de csakis a tradícionális értékek mentén. 

Hogyan lett belőled vállalkozó?

Mindig is felnéztem azokra az emberekre, akik valamit a saját két kezükkel alkotnak, és akik magas színvonalon képviselik a szakmájukat. Magam is ezt a példát igyekeztem követni, ezért jelentkeztem ácsnak, ám az első időszak nem ment zökkenőmentesen, nehezen kerültem be az iskolába, és ez nagyon erős bizonyítási kényszert váltott ki belőlem. Munkámat is mindig a maximalizmus hajtotta, még ha akkor nem is rendelkeztem sok tapasztalattal. Megrendelőim is érezték elhivatottságomat, így már 19 évesen komoly megbízatásokat kaptam. Az egyik ilyen sikeres munka után merült fel, miért ne csinálhatnám a mesterséget saját vállalkozásban.

Nehéz volt meghozni a döntést?

Egy mérnök barátom szavai adták meg a végső lökést, aki azt mondta, két út van: vagy beállok a sorba, és azt csinálom, amit a nagy többség, vagy a saját utamat választom, ami lehet, hogy rögösebb, de hosszú távon biztosabb és több örömet lelhetek benne. Mivel egy évet dolgoztam alkalmazottként is, nagyon is értettem, mire gondol, hiszen akkor is gyakran ütközött a szakmai véleményem másokkal. Szerettem volna a saját elképzelésemet megvalósítani és fejlődni, amire csak vállalkozóként volt lehetőségem.

Hogyan tudtál feljődni?

Elsősorban a munkák által, amiket végeztem. Hosszú évekig kitartóan tanultam a szakmát, fokozatosan szereztem meg azokat a további végzettségeket amitől a vállalkozás teljes körű szolgáltatást tud nyújtani a tetőépítés területén, de az elméleti képzéseken túl a gyakorlat során megszerezhető tudás motivált, és kerestem folyamatosan a szakmai kihívásokat. 2006-ban Szekszárdon mestervizsgát szereztem, ez idő alatt olyan mesterekkel  találkoztam, akikben megvolt az igazi, generációról generációra öröklődő szakmai tudás és lehetett belőle meríteni.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó ács szakember legyen?

Hit, elhivatottság, szorgalom feltétlenül, de ezen kívül erős matematikai készségre, térlátásra és ábrázoló geometriai érzékre van szükség. Meg persze fantáziára és problémamegoldó készségre is. Sok ügyfél nem konkrét elképzeléssel jön, így többféle alternatívát is fel kell neki mutatni, ami közül választhat. Emellett a kétkezi munkához is kell érzék, de ez fejleszthető.

Küldetésemnek érzem, hogy azokat a gyerekeket, akikben van elhivatottság, elhozzam az iskolából, hogy nálam szerezzenek gyakorlatot. Az a tapasztalatom, hogy abból lehet jó szakember, akinek van motivációja.

Honnan merítesz ihletet?

Rendszeresen részt veszek képzéseken, többször voltam már Németországban pályázati lehetőségnek köszönhetően építőipari oktatási szakértőknek szervezett szakmai tanulmányúton, ahol mélyen beleláttam a kint jól felépített oktatási rendszerbe, így ezáltal, mint jó példát próbálom beépíteni és továbbadni a nálam gyakorlati oktatásban részt vevő fiataloknak. Van hova fejlődnünk, és nagyon jó volt látni egy működő rendszert, ami tapasztalaton, valós tudáson alapuló, kiszámítható, magas színvonalú oktatást nyújtva emel egy szakmát a „Mesterség” szintjére.

Nem gondoltál arra, hogy külföldre menj dolgozni?

Annál sokkal erősebben kötődöm Magyaroszághoz. Voltam én is kint többször, és értem, miért vágynak ki sokan. Nem csak a pénz miatt, hanem mert az egész rendszer más, a kétkezi szakmáknak presztízsük van. Ez már az oktatásban is érződik, ott nem azért megy valaki ácsnak, mert máshova nem vették fel. Ám az, amit külföldön, leginkább Németországban láttam, nem abban erősített meg, hogy kint maradjak, hanem arra motivált, hogy itthon építsem fel ugyanezt. 

Hogyan tudsz változtatni az itthoni helyzeten?

Szakmai párbeszéddel és az oktatás megreformálásával. Egyik alapítója vagyok a Tetőépítők Egyesületének (TEGY), mely abból a célból jött létre, hogy az építőiparnak nemcsak szakmai, hanem erkölcsi megújulást is szorgalmazzon. Az egyesületünkbe belépők szeretnék az építőipar, és ezen belül a tetőépítés területén visszaszerezni a szakemberek és a szakma megbecsülését. Emellett az oktatásban kulcsfontosságú, hogy a fiataloknak az elméleti és gyakorlati oktatás mellett a szakma értékeit és tiszteletét is átadjuk, hogy ne csak egy papírt akarjanak megszerezni, hanem egy hivatást.  

Ezért oktatsz te magad is?

Igen, küldetésemnek érzem, hogy azokat a gyerekeket, akikben van elhivatottság, elhozzam az iskolából, hogy nálam szerezzenek gyakorlatot. Az a tapasztalatom, hogy abból lehet jó szakember, akinek van motivációja.

Neked mi a motivációd?

Szeretnék a saját vállalkozásommal példát mutatni más magyarországi szakembereknek, hogy ők is tartsák magukat érdemesnek a fejlődésre, és hozzanak létre olyan dolgokat, ami mások számára is értéket képez. Szintén fontos célom, hogy megmutassam az új generációnak, ez a szakma igenis perspektíva, annál is inkább, mert hiányszakma, kevés fiatal választja már ezt a pályát, így a munkaerőpiacon a jó szakemberekre a jövőben méginkább szükség lesz.

Mi jelenti számodra a sikert?

Az ügyfelek megelégedése egy-egy munkám elkészültekor. Nekik kell leginkább megfelelnem, hiszen ők fognak az alatt a tető alatt élni, amit megvalósítottam. Az én sikerem és a vállalkozásom jövője is rajtuk múlik, hiszen csak akkor keresnek majd mások is, ha a munkámmal elégedettek. 

A saját házad teteje is a te két kezed munkája?

Igen, a Velencei-tó partján lévő családi házunk ácsmunkáit  én csináltam, ott élünk feleségemmel és két kislányommal. Szeretem azt a nyugodt környezetet, ahol néha horgászás közben meg tudok feledkezni a vállalkozással járó felelősségről. 

Ha szeretné, hogy Baricza Krisztián legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Színművész, rendező, ügyvezető  – Multikulti 2009 Bt. 

A kultúra, az oktatás és a szociális integráció hármasságát szerette volna egy cégben összekapcsolni Balogh Rodrigó, amikor üzlettársával létrehozta társadalmi vállalkozását. Cége nehéz sorsú, roma és nem roma fiataloknak nyújt kulturális képzést, miközben felkészíti őket a piaci kihívásokra is.   

Hogyan lett belőled vállalkozó?

A művész szakmában rengeteg vállalkozó van, ez a bevett forma, így én is úgynevezett kényszervállalkozó lettem, amikor a pályámat kezdtem a Budapesti Kamaraszínházban, 2002-ben. Hamar ráeszméltem, hogy az áldozati „szerepkörnek” semmi értelme, én szerettem a vállalkozásomat és fejleszteni akartam. Azt mondtam, szembe megyek az árral és valódi értéket képviselő, üzletileg is sikeres színházat csinálok itthon.

Hogyan kezdtél hozzá a megvalósításhoz?

Körbenéztem az akkori színházi palettán és azt láttam, hogy kevés az olyan jellegű előadás, ami reflektálna a kor társadalmi kérdéseire, vagy segítenének identitást adni akár a bevándorlóknak, akár egy magamfajta cigány embernek. Így aztán 2004-ben megalapítottam a Független Színházat – melyet  2009-től az üzlettársammal, Illés Mártonnal létrehozott Multikulti 2009 Bt. tart fenn –társadalmi témákban kezdtünk színházi előadásokat alkotni. Ahhoz a hazai többséghez próbáltam szólni, amiknek nem természetes az, hogy a legkülönfélébb nációkkal találkozik az utcán, és aki azt gondolja, hogy a cigányok csak a zenéléshez érthetnek. 

Milyen volt a fogadtatás?

Mivel a média fogékony az ilyen érzékeny témákra, több helyen megjelentünk és a szakma is felfigyelt ránk. A cigányság jelenkori társadalmi kihívásait bemutató Tollfosztás című darabbal nemzetközi díjakat is nyertünk, a délszláv háborút feldolgozó Mirad, egy fiú Boszniából rendezéséért pedig megkaptuk a ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Menedék-díját. Szintén büszkeség, hogy a Független Színház az első magyarországi Ibsen ösztöndíjas színház. 

Csinálhattad volna ezt az egészet non-profit cégként is, nem?

A civil szervezeti kereteket elégtelennek tartottam. Úgy véltem, fontos, hogy a vállalkozás profit alapon működjön, hiszen az egész világ így működik, miért lenne kivétel éppen a kultúra? Valahol az egész társadalomban azt érzem hibás beidegződésnek, hogy nem tanítjuk meg az embereket az üzleti, piaci boldogulásra. Képzünk mondjuk virágkötőket, de azt a tudást nem adjuk át nekik, hogy ők a piacon ezzel hogyan maradhatnak talpon. Ez pedig csak félsiker, ami a művészvilágban különösen igaz, hiszen a kultúrát is az üzlet mozgatja. Én pont az ehhez szükséges tudást szeretném átadni az újabb generációknak, köztük elsősorban a nehéz sorsú, roma vagy bevándorló fiataloknak.

Fontos megmutatni, hogy az eltérő helyzetű és hátterű fiatalok, akikről már sokan lemondtak, képesek olyan kulturális értéket teremteni, amelynek helye van és meg tud élni a kulturális piacon. 

Ezért foglalkozik a vállalkozás oktatással is?

A cég elsődleges profilja a kultúra, ugyanakkor az oktatás és a szociális integráció is a fókuszban van, hiszen véleményünk szerint a három területet együtt lehet eredményesen előmozdítani. 2010 óta színdarabjaink létrehozásába hátrányos helyzetű fiatalokat vonunk be, akik a próbafolyamat során szakmai képzésben részesülnek. Először még színházi ösztöndíjat biztosítunk számukra, de a képzés végén, a produktum – vagyis a színi előadás – értékesítését követően már adózó munkavállalók lesznek. A képzés itt sem ér véget, szakmai műhelyként működünk tovább, azaz állandóan fejlesztünk a szakmai színvonalon. 2014 szeptemberében legrátermettebb növendékünk számára átadjuk az ügyvezetői feladatokat, hogy nélkülünk működjenek tovább, mi pedig egy másik céget hozunk létre.

Teljes egészében átadjátok nekik a céget?

Igen, többen bolondnak néznek emiatt, pedig egy társadalmi vállalkozásnak pontosan ennek kellene lennie az egyik legfőbb működési elvének. 

Mi a legfőbb motivációd?

Nagyon fontos számomra, hogy az utánunk jövő generáció fiataljai találjanak olyan cigány kulturális értékeket, melyeket elődjeik hoztak létre. Példa lehet a cigány drámairodalom, ami jelenleg nem létezik. A másik legfontosabb, megmutatni, hogy az eltérő helyzetű és hátterű fiatalok, akikről már sokan lemondtak, képesek olyan kulturális értéket teremteni, amelynek helye van és meg tud élni a kulturális piacon. 

Van helyetek? Be tud fogadni benneteket a kulturális piac?

A hazai piac elég szűk, de igyekszünk  feszegetni a határait. 2011 óta a fiatalok által létrehozott színdarabok mellett közösségi alkotó akciókat is szervezünk, Szemétálmok néven. Ezeken a megmozdulásokon a járókelők is alkotókká válhatnak, megtapasztalva, hogy milyen nagyszerű dolgokat lehet létrehozni lomokból, együttműködve fiatalokkal és idősekkel, cigányokkal, nem cigányokkal, menekültekkel. Hiszünk benne, hogy a közös alkotás és siker az integráció hatékony útja, ahogy abban is, hogy az oktatásnak és a kultúrának nem szabadna zárt terekben zajlania, miközben az emberek, akiket el akarunk érni, kint vannak az utcákon. Ennek legfrissebb megnyilvánulása a Gellért-hegyre tervezett Peer Gynt’s Children – Sin Village című, vacsorával egybekötött túraszínházi előadásunk.

Vállalkozóként mi jelenti számoda a legnagyobb sikert?

Az, ha az általunk felkarolt fiatalok megtalálják a helyüket a társadalomban és a kulturális piacon. Nem egy növendékünk ért el már nemzetközi sikereket, de volt olyan is, aki saját kulturális vállalkozást indított. Oktatunk kortárs képzőket is, akik különféle vállalatok, vagy iskolák számára szerveznek közösségi aktivitásokat, vagy épp blogot vezetnek – vagyis teszik a dolgukat, immár tőlünk függetlenül. És személyes siker persze az is, hogy a fiatalokért végzett munkámat elismerik: 2007-ben megkaptam a Junior Príma díjat magyar oktatás és köznevelés kategóriában.

Milyen terveid vannak?

Szeretnénk állandósulni a nyugat-európai piacon, kint szakmai alapon közelítenek a munkánk felé, míg itthon főként szociális ügyként tekintenek ránk. Ugyanakkor magyar emberként igyekszem megtalálni azt az utat, hogy a saját országomban hogyan tudok alkotó emberként hatni azokra, akikkel egy társadalomban élek.

Ha szeretné, hogy Balogh Rodrigó legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Ügyvezető – Házikence Tanoda Kft.

Házikencék, kozmetikumok otthoni elkészítését tanítja Csikós Veronika. A 36 éves vállalkozó anyuka ma már elmondhatja: társával közös cégükben tanult a házilag készített termékeket forgalmazó szakma krémje.

Gyermekként is kreatív voltál? 

Igen állandóan csináltam valamit, szobrászkodtam, kötöttem. Mindig érdekelt a kétkezi munka. Feldobott, ha magam csinálhattam valamit.

Akkor egyértelmű volt, hogy ezzel a képességeddel kezdesz valamit az életben?

Korántsem. Irodavezetői képesítést szereztem, Egy ideig ezen a területen dolgoztam, alkalmazottként. De több munkahely után is azt éreztem, nem ezzel szeretnék foglalkozni, nem érzem jól magam. Gyötrődtem, hogy mi legyen, semmiképpen sem akartam újabb és újabb munkahelyeken azt csinálni, amit nem szeretnék.

Mi volt a megoldás?

Mindig odavoltam a természetes alapú kozmetikumokért. Találtam a neten egy cukorból készült szőrtelenítő receptet. Otthon, a konyhában megcsináltam, jól sikerült. Feltettem egy kézműves termékeket áruló webhelyre, s két nap múlva érkeztek a megrendelések. 

Ennyire egyszerű volt? Ebből meg is tudtál élni?

Mind a két kérdésre nem a válasz. Akkoriban volt egy vállalkozóvá válást segítő pályázat. Azon sikerült fél évre való támogatást szereznem. Ez után az idő után már annyit hozott a vállalkozás, hogy nem kellett invesztálnom. Eltartotta magát. 

Most is forgalmazod ezt a terméket?

Nem. Más irányt vett az életem, amikor az interneten összeakadtam jelenlegi társammal, aki szintén természetes kozmetikumokat árult akkoriban. Egy internetes oldalt szerkesztett, a beszélgetésekből, levelezésekből munkakapcsolat lett. 2009-ben alapítottuk meg közös cégünket. Ő a szappanos vonalon volt nagyon erős. Már akkor tanfolyamokat szervezett, ahol a szappankészítés rejtelmeibe avatta be a résztvevőket, de vegyészként nem kívánt foglalkozni ennek az operatív részével, a szervezéssel, pénzügyekkel, adminisztrációval. Én meg ezt szeretem, tanultam. Azt hiszem jó munkamegosztás alakult ki közöttünk.

Nincs mese, haladni kell, tanulni kell, nem szabad elégedetten hátradőlni, ha elértünk valamit.

Hová fejlődött a vállalkozásotok? 

Három év alatt igencsak nagyot nőttünk. Ma már havi 20 tanfolyamunk van, kilenc féle a szappanosból az egyéb kozmetikaiból pedig hat. Egy-egy napunk 9-12 fős létszámmal megy. A képzés modulárisan felépített, a kezdőtől egészen a haladó szintig oktatunk hallgatókat. Mondhatom, hogy sikeresek vagyunk. Ma már a természetes kozmetikumokat készítő és forgalmazó magyarok jó része nálunk végzett.

Milyen terveitek vannak a jövőre vonatkozóan?

Szeretnénk még professzionálisabb szintre emelni az oktatást. Terveink szerint a természetgyógyászati képzésbe is bekapcsolódnánk. Olyan tananyagokat akarunk összeállítani, amely a szakembereknek is mond valamit. Aromaterápia, fitoterápia oktatás is az elképzeléseink között szerepel.  

Honnan jönnek hozzátok tanulni?

Egész Magyarországról, de voltak már a környező országokból is. Hirdetjük is magunkat, de sokan valakitől hallottak a tanfolyamunkról. És ott vagyunk a közösségi oldalakon is. 

Te magad is csak természetes alapú kozmetikumot használsz?

Igen. Korábban folyamatosan ekcémás lettem a különböző szerektől. Mára szerencsére mindez már a múlté. Nincs is otthon bolti termék a fürdőszobámban. Most fejlesztjük a természetes alapú sminkanyagainkat, így hamarosan már ebből is csak sajátot fogok használni.

Mi motivál téged a további fejlődésben?

Maximalista vagyok, sajnos és szerencsére nekem fontos, hogy jobbak legyünk, mint amilyenek „tegnap” voltunk. A viccet félretéve ahhoz, hogy a pozíciónkat meg tudjuk őrizni, azt a magas színvonalat meg tudjuk tartani, amihez hozzászoktak az ügyfeleink, fejleszteni, fejlődni kell. Nincs mese, haladni kell, tanulni kell, nem szabad elégedetten hátradőlni, ha elértünk valamit.

Mit jelent számodra a siker?

Sikeresnek akkor érzem magam, amikor tele van az oktatóterem, és a kassza is. Boldog akkor vagyok a sikerek után, amikor olvasom az ügyfeleink visszajelzéseit arról, hogy nagyon jól érezték magukat nálunk, családias, biztonságos környezetben okosodtak. A hab a tortán, hogy emellett mindegyiküknél kézzel fogható változás is történt a tanultak segítségével: egészségesebbek lettek, spóroltak, örömet szereztek. 

Mennyire vagy elégedett azzal, ahogy most élsz?

Mondhatom, hogy száz százalékosan. Szeretem, amit csinálok, szeretem a munkahelyemet, a munkatársaimat. Egyensúlyban van számomra a munka és a magánélet. Minden napot kihívásként élek meg, és örömmel jövök ide. Gyermekemmel eleget tudok foglalkozni és mégis kreatív munkát végzek. Szóval elégedettnek mondhatom magam.

Nehéz manapság vállalkozónak lenni?

Nekem nehezebb volt alkalmazottnak lenni, mindig úgy éreztem, hogy kényszerzubbonyban vagyok. Egyébként nincs viszonyítási alapom, mivel még alig több, mint 3 éve vagyok vállalkozó. Aki kívülről néz, sokszor azt mondja, hogy elment az eszem... mennyi adó, igazságtalan közterhek, stb. Én azt gondolom, hogy nem ezek igazságos, vagy igazságtalan mivoltáról kell vitázni, hanem úgy kalkulálni az árakat, hogy kitermeljék a hasznot, de a kötelezőket is. Az biztos, hogy ez egy teljesen más életforma, mint az alkalmazotti lét, és teljesen más gondolkodás kell a sikeres vállalkozáshoz, mint a sikeres alkalmazotti karrierhez.

Szerinted milyen tulajdonság kell egy most induló vállalkozónak ahhoz, hogy sikeres legyen?

A legfontosabb a kitartás, a bátorság. Hogy higgyen abban, amit elképzelt magának, akárhányan is próbálják meg eltántorítani a céljától. Nekem ez segített. 

Ha szeretné, hogy Csikós Veronika legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Bútortervező, dizájner – EnterTeam Kft.

18 évesen végérvényesen megfertőzte őt a fa és a bútorok iránti szeretet, 2004-ban egy barátjával közösen alapították meg a vállalkozásukat. A semmiből kezdték egy használt kisteherautóval, beleugrottak az ismeretlenbe. Csak azt érezték: követni kell az álmaikat.

Teljesült az álmod?

Annak idején arról álmodtam, hogy olyan termékek kerüljenek ki a kezeink közül, amelyek egyediek és megismételhetetlenek. Igen, ez teljesült. Az összes általunk készített bútor személyre szóló. Csak annak a megrendelőnek készül, aki kérte, az általa megadott helyszínhez illeszkedik, az ő elképzeléseit és státuszát jeleníti meg. 

Egyértelmű volt, hogy bútorral fogsz foglalkozni, vagy más dizájn ágazat is szóba jöhetett volna?

Nyugat-Magyarországon nőttem fel, a bútoriparral súlyosan fertőzött területen. (nevet) Már gyermekkorom óta szerettem volna valami kreatív dologgal foglalkozni, de a bútor csak a soproni egyetemen ejtett rabul. Akartam bölcsész is lenni, meg zenész, de aztán az élet úgy hozta, hogy a bútoriparban kötöttem ki. Az üzlettársamnak, Sarkadi Péternek pedig, hogy így mondjam, nem volt más választása. Ő ebben a szakmában nőtt fel, már a nagyapja is fával foglalkozott. Peti 14 évesen adta el az első saját bútorát. 

Barátság után jött a közös biznisz?

Néhány hónapig dolgoztam alkalmazottként egy kereskedő cégnél, onnan ismerjük egymást. Végül is 2004 őszén döntöttünk úgy, hogy kilépünk és közös céget alapítunk. Ez lett az EnterTeam. Két elem vagyunk, de jól kiegészítjük egymást: Peti a racionális, és pedig az álmodozó. Ez így jó, így tudunk fejlődni, és így tudjuk egymást segíteni.

Hogyan indultatok?

Péternek volt gyártási tapasztalata, ráadásul előtte élt át egy nagy kalandot New Yorkban, ahol egy designer cég kivitelező üzemét vezette jó pár hónapig. Amikor a céget megalapítottuk, a sötétbe ugrottunk bele, de mégis éreztük mindketten, hogy egy nagy lépést teszünk az álmaink elérése felé. 

Mennyi tőkével kezdtétek?

Martonvásárról indultunk, konkrétan a semmiből. 300.000 forintunk volt, plusz a szülőktől kaptunk egy kisteherautót. Így vágtunk neki az ismeretlennek. 40 ezer forintért kibéreltünk egy 70 négyzetméteres műhelyt, és elkezdtünk ismerősökön keresztül megrendeléseket kapni. Rajzolgattunk, háromdimenziós tervet készítettünk a bútorokról, olyan dolgokat csináltunk, amit egy asztalos nem csinál. Használt alapszerszámaink voltak, másfél évig mindent ketten csináltunk. Aztán elkezdett terjedni szájról szájra a hírünk, jöttek a nagyobb megrendelések.

Mi volt az első nagy munkátok?

Egy soproni bank berendezésének elkészítése. Kellett egy nagy munka, amivel ki tudtunk ugrani. Azóta már több bankban, kávéházban, üzletben, irodában és nagyon sok lakásban megtalálhatóak a bútoraink. A kreatív tervezéstől az anyagválasztáson át a gyártásig mindent megcsinálunk. 

Büszkék vagyunk, hogy a munkáink által mi is formálói lehetünk a hazai lakáskultúra fejlődésének. 

Szerinted mitől jó egy bútor?

Ha jó érzést kelt, ha harmóniában áll a környezetével és egyedi. Egy bútor nemcsak attól jó, hogy különleges megoldásokkal ruházzák fel és szépnek látják, hanem attól is, hogy tulajdonosa hosszú időn át, elégedetten használja. Ezt elérni csak úgy lehet, ha a megrendelő az első perctől be van vonva a tervezésbe, és a vágyai megvalósulnak a kivitelezés során.

Voltak hullámvölgyek a 10 év alatt?

Egyetlen egyszer. Volt olyan hónap, hogy csak 25.000 forint volt a bevételünk. Egyébként akkor se aggódtunk annyira, mindig pozitívan álltunk a dolgokhoz. Azóta is mindig csak két hónapra tervezünk, mert nem lehet kiszámolni ezt az ipart, évekre előre képtelenség tervezni. 

És a kudarcokkal hogy álltok?

Az elején nagyon sokszor előfordult, hogy olyan munkák találtak meg, amikhez talán még nem voltunk eléggé felkészülve, vagy nem volt hozzá elég rutinunk, és így nem nyertük meg a munkákat. De ezeket nem tekintettük kudarcnak. Akkor ért minket egy kis csalódás, amikor rájöttünk, hogy hogyan működik a világ. (nevet) Amit viszont kudarcként éltünk meg, amikor betörtek az irodánkba és elvitték a szerverünket, amin minden munkánk rajta volt. Ez egy jel volt, hogy ne legyünk annyira naivak...

Szerinted nektek miért jött be ez a vállalkozás?

Nehéz időben vállalkoztunk, és szerintem ez a sikerünk titka. Meg az, hogy ügyfélorientáltak vagyunk, és mindketten imádjuk ezt a szakmát. A vérünkben van. 

Mit jelent számodra a siker?

Többek között azt, hogy a munkavállalóink mernek gyereket vállalni. 8-10 család sorsa attól függ, hogy mi hogyan csináljuk a dolgokat. Jó körülmények között dolgoznak, jó szerszámokkal, és szeretném, ha jó körülmények között is élnének.

Mire vagy a legbüszkébb?

A bútorainkra. Ellenőrzött és nagyon jó minőségű alapanyagokból készülnek, a megoldásaink korszerűek és innovatívak. Időgaranciával és jótállással dolgozunk. Arra is büszke vagyok, hogy kiváló cégekkel dolgozunk együtt, egy megbízható és jól működő alvállalkozói hálózatot sikerült kialakítanunk. Környezettudatosan működünk. 

Mit szeretnétek látni 5 év múlva?

Hosszú távú célunk az, hogy jó sokáig éljen a cégünk, és sikeresek legyünk. Szeretnénk, ha a gyerekeink továbbvinnék ezt a családi vállalkozást, akár több generáción keresztül is. Rövid távon nagyon fontos célunk volt, hogy saját gyárba tudjunk költözni, ez megtörtént a nyáron. A következő cél az, hogy rend legyen. (nevet) Erős küldetéstudat van bennem a szakma és a cég irányában. Külföldön általános trend, hogy a fiatalok a lakásukkal és annak berendezésével is kifejezik a stílusukat. Hazánkban is már megfigyelhető, hogy igény van az egyedi és dizájn bútorokra. Ezt az irányt szeretnénk mi is támogatni. Akik igényesek az életükre, szeretnek finom éttermekbe járni, jó koncertekre menni, szívesen vendégül látják a barátaikat a lakásukban, azoknak egy jó lehetőség az EnterTeam. Büszkék vagyunk, hogy a munkáink által mi is formálói lehetünk a hazai lakáskultúra fejlődésének. 

Ha szeretné, hogy Horváth Attila legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Kozmetikus, anti-aging specialista – Bell Valley Kft.

A magyar szépségipar méltán híres, köszönhetően az olyan elkötelezett újítóknak, mint Harangvölgyi Anna, aki a családi kozmetikájukat továbbfejlesztve alkotta meg világszínvonalú Anti-Aging központját és saját kozmetikai márkáját. A világ minden tájáról érkeznek hozzá szépülni.

Magától értetődő volt, hogy követed a családi hagyományt és kozmetikus leszel?

Mivel nagymamám és anyukám is a szépségiparban dolgozott, sok időt töltöttem ebben a közegben. Ugyanakkor jól ment a matek, ezért közgazdásznak tanultam tovább a Szent István Egyetemen, de közben kozmetikus szakképzőbe is jártam. Végül 19 évesen megnyitottam az első szalonomat a belvárosban.

Miért akartál saját vállalkozást?

Belső kényszer volt, talán mert a családomban mindenki vállalkozó volt, így nem volt más alternatíva. Ma már tudom, nem is tudtam volna mást csinálni, egyszerűen nem vagyok alkalmazott típus. Szeretek másokkal dolgozni, de igyekszem a saját elképzeléseimet megvalósítani. Ez az eltökéltségem mentette meg a családi céget is, ugyanis egy csődhelyzetből előre menekülve úgy döntöttem, nem hagyok kárba veszni mindent.  Dupla vagy semmi alapon felvettem hiteleket és elindítottam a Harangvölgyi Anti-Aging Központot.

Mitől vártad a sikert?

Megcéloztam egy piaci rést a szépségiparban: a hagyományos kozmetika és a plasztikai sebészet közötti természetes megoldásokat használtam, ami szinte egyáltalán nem volt ismert itthon. Rengeteg képzésre jártam külföldre, és megtanultam olyan bőrfiatalító technikákat, amiket Magyarországon nem ismertek. Mivel hihetetlenül látványos volt az eredményük, hamarosan sorban álltak a vendégek a kezelésekért.

Hogyan építetted fel a vállalkozást?

Az első 5-6 év ráment a know-how megszerzésére. Tanfolyamokra, orvoskongresszusokra jártam, közben fokozatosan fejlesztettem a szalon gépparkját. Az áttörés akkor jött el, amikor saját üzlethelyiségbe költöztünk a VI. kerületi Ó utcába. Mindent a magam maximalista elképzelése szerint valósítottam meg, nem voltam hajlandó kompromisszumot kötni, és a sors mindig segített is, hogy ne kelljen. Számtalanszor megtapasztaltam, hogy akár egy totálisan kilátástalannak tűnő helyzetben is ki kell tartanom az elképzelésem mellett, mert úgyis jön segítség.

Mik azok a kihívások, amikkel meg kell küzdened?

Leginkább az emberi erőforrás, a munkaerő minősége. Szerencsére egy rendkívül jó csapatom van, de nem keveset teszek is ezért. Minden héten van az alkalmazottaknak több óra oktatás. Ez nagy bevételkiesés, de hiszek abban, hogy csak úgy lehet elölmaradni, hogy ha folyamatosan tanul és képzi magát valaki. Épp ezért szeretnék majd létrehozni egy nemzetközi iskolát is, mert annyira különleges az, amit csinálunk, hogy nem fedi le a normál kozmetikus képzés. Nálunk a lányok tanulnak biokémiát, életmódot, táplálkozást, kommunikációt és eladást is. Így tudnak a legmagasabb színvonalon teljesíteni.

Szigorú főnök vagy?

Azt nem mondanám, de megkövetelem, amit meg kell. Bár az az igazság, hogy még mindig magamtól követelem a legtöbbet. Nem is tudom, hányféle munkakört látok el egyszerre. Szeretem kézben tartani a dolgokat és közben kiélvezem minden pillanatát annak, ami a saját elképzelésem alapján megvalósult.

A magyar fiatalokat minden eszközzel szeretném motiválni arra, hogy ne menjenek el külföldre, mert itthon igenis rengeteg lehetőség van, lehet boldogulni és boldogan élni. Én vagyok rá az élő példa.

Mennyire tervezel előre?

Nagyon nagy tervező vagyok, és amit egyszer kitalálok, azt meg is valósítom. Hiszem, hogy minden egy gondolatból indul el, ami gyökeret ver, aztán egyszer csak kihajt. Így volt ez a saját gyártású  kozmetikumainkkal is. 16 évesen jött egy gondolatom, mikor anyukám saját készítésű krémjét kentem magamra, hogy „ebből fogok meggazdagodni”. Ez az érzés olyan erős volt, hogy sokszor előjött. Azon vettem észre magam, hogy gyártógépeket nézegetek, számolgatom, hogy milyen tőke kellene egy gyártósorhoz... aztán 2011-ben a sok éves tapasztalat és a saját családi receptúrák alapján létrehoztam a Harangvölgyi termékcsaládot, ami minden bőrtípusra, minden embernek jó, a nagypapák és a bombanők is imádják.

Ezzel egy új üzletága épült ki a cégnek...

Igen, és az első perctől magától működött az egész. Sorra kerestek fel külföldről, hogy hadd árulják a terméket, így ma már kapható Angliában, Törökországban és Szlovákiában is. 12-13 ezer terméket adtam el úgy, hogy egyetlen hirdetésem sem volt.

Hogyan tud továbbfejlődni a cég?

A franchise, a külföldi terjeszkedés az út, ugyanakkor elsősorban azt szeretném, hogy ide, Budapestre jöjjenek el minél többen. Imádom ezt a várost és küldetésemnek érzem, hogy minél több embernek megmutassam a szépségét. Ami most még nagyon foglalkoztat, az a saját fejlesztésű kezelőgépem. Ez egy bioenergetikával működő készülék, ami teljesen új technológiára épül, nincs ilyen a szépségiparban. Már az első teszteken is nagyon látványos az eredmény, izgatott vagyok, hogy mit tudunk majd kihozni belőle.

Mitől lesz valaki jó vállalkozó?

A kitartás és a nyitottság elengedhetetlen. A pályám elején több évig ingyen vállaltam sminkelést, így ismertem meg a vendégköröm nagy részét. De volt, hogy svájci szállodákba kopogtattam be azért, hogy beindítsam a budapesti üzletembe a beauty turizmust, és ma már Mexikótól Moszkváig rengeteg külföldi vendég jár hozzánk rendszeresen. Sosem adtam fel az elképzeléseimet és nem féltem a kockázattól.

Mivel szeretnél példát mutatni másoknak?

Az életemmel. Ez a vállalkozás számomra nem csupán egy munkahely, inkább egy 24 órán át tartó testi-lelki állapot. Felelősséget érzek azok iránt, akik bíznak bennem és követik a tanácsaimat, ezért én is aszerint élek. A magyar fiatalokat pedig minden eszközzel szeretném motiválni arra, hogy ne menjenek el külföldre, mert itthon igenis rengeteg lehetőség van, lehet boldogulni és boldogan élni. Én vagyok rá az élő példa.

Ha szeretné, hogy Harangvölgyi Anna legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!