Példakép

Aichelburg Márton

2013. december 03.


Aichelburg_Marton.jpgTársadalmi vállalkozó, alapító - Civil Vállalkozások Nonprofit Kft.

Hátat fordított a biztos jogászi pályának, hogy amerikai mintára elindítsa saját társadalmi vállalkozását Magyarországon. Önkéntes senior mentorokkal segítik az általános iskolás gyerekeket, hogy jobban menjen nekik az olvasás.

Honnan jött az ötlet, hogy társadalmi vállalkozást indíts? Hisz amikor te beléptél erre a piacra, ezt a fogalmat még nem is nagyon ismertük itthon.

Jogot tanultam, és az egyetemi évek alatt nemzetközi magánjoggal foglalkoztam egy ügyvédi irodában. Sok vállalkozó és cég volt az ügyfeleink között, és nagyon elkezdett érdekelni az a vállalkozói akarat, ami létrehozza ezeket a cégeket és a jogügyleteket szükségessé teszi. Valójában már akkor megszületett bennem a vágy, hogy jó lenne létrehozni egy vállalkozást. Emellett volt bennem egy általános érdeklődés a közügyek iránt – vagy inkább a közügyekkel kapcsolatos elégedetlenség -, és felismertem, hogy a magánszektoron belül is rengeteg olyan dolgot lehet csinálni, ami közügyeket szolgál. Sőt, azt mondom, hogy maga a vállalkozás a lehető legközhasznúbb dolog a világon. Harmadrészt pedig éreztem egyfajta vonzódást a társadalmi ügyek iránt, és úgy gondoltam, egy nonprofit cég lenne az igazán nekem való.

Vagyis először megvolt a forma, és utána jött a tartalom.

Azt már tudtam, hogy egy közhasznú szervezetet szeretnék létrehozni, és akkor elkezdtem keresni a tartalmat, gyűjtöttem az ötleteket. Külföldi cikkeket, könyveket böngésztem, és egyszer csak belebotlottam az amerikai Experience Corps társadalmi mozgalomról szóló történetbe. Ennek a mozgalomnak az a lényege, hogy 55 év feletti senior önkéntesek segítenek általános iskolás gyerekeknek az olvasásban. Ez az ötlet nagyon megfogott, talán épp az egyszerűsége miatt, és úgy láttam, hogy Magyarországon is nagyon nagy szükség lenne egy hasonló kezdeményezésre.

Én mindig abba az irányba mozdultam, ahol a legtöbb tapasztalatszerzési lehetőség van. A legnagyobb kihívás számomra az alkotás, valaminek a létrehozása. Úgy érzem, ha bármi mással foglalkoznék, akkor nem tudtam volna ennyit kihozni magamból.

Mi kellett ahhoz, hogy elindulj?

Közelről kellett látnom és tapasztalnom, hogyan működnek a társadalmi vállalkozások, ezért megpályáztam egy washingtoni ösztöndíjat, amit el is nyertem. Nonprofit szervezeteket, mozgalmakat látogattam meg, és amíg kint voltam, megterveztem a majdani cégem működését. 25 évesen hoztam létre a Civil Vállalkozások nevű nonprofit gazdasági társaságot, aminek a Senior Mentor Programja 2008-tól működik itthon.

Mit szólt a környezeted az ötlethez?

Nagyon sok volt a kétkedő körülöttem, akik biztos bukást jósoltak és próbáltak lebeszélni arról, hogy a vállalkozást megcsináljam.Magánadományokból indultunk, szép lassan építkeztünk. Aztán időközben rájöttem, hogy ha pénzt is akarok ebből látni, akkor a szolgáltatást, amit nyújtunk, el kell adni. Tudtam, hogy nehéz lesz, hiszen Magyarországon nincs arra tradíció, hogy külsős szervezetet vonjanak be az iskolafenntartók az oktatásba.

Hány mentorral indultatok?

Az elején 7 mentorral kezdtünk a XI. kerületben. Az első megbízást egy éven belül sikerült megszerezni, és aztán szép sorban jött a többi. Jelenleg 28 iskolában vagyunk jelen, 120 mentor vesz részt benne országosan. Az is egy pozitív visszajelzés volt, hogy sokan átvették a modellt tőlünk, főként közhasznú szervezetek, pedagógus társaságok, és ők önállóan működtetik helyi szinten a mentorprogramot. Úgy gondolom, a mi szerepünk egyre inkább az, hogy katalizátorai legyünk a mozgalomnak, miközben mi is folyamatosan fejlődünk és alakulunk.

Visszagondolva, mennyire volt tudatos ez a választás részedről?

Én mindig abba az irányba mozdultam, ahol a legtöbb tapasztalatszerzési lehetőség van. A legnagyobb kihívás számomra az alkotás, valaminek a létrehozása. Úgy érzem, ha bármi mással foglalkoznék, akkor nem tudtam volna ennyit kihozni magamból.

Tehát jó úton vagy.

Igen. Tudom, hogy jó az út, de azért sokszor nehéz.

Most is így döntenél?

Persze. A washingtoni ösztöndíj miatt feladtam a jogászi pályát, az utolsó vizsgáimra már el sem mentem. Amikor pedig hazajöttem, akkor már nem is akartam befejezni az egyetemet, mert úgy éreztem, hogy fel kell égetnem magam mögött minden hidat ahhoz, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Nem szerettem volna, ha ott van mögöttem egy biztonságos út, amihez bármikor visszatérhetek. Azt akartam, hogy semmi más ne legyen, csak az ötlet. Az ötlet pedig legyen annyira erős, hogy előre visz.

Egyértelmű volt, hogy visszajössz Magyarországra?

Igen, de minden évben visszamegyek néhány hétre. Szeretném, ha Amerikában lenne egy fix munkatársam, aki ötleteket, forrásokat tud szerezni a hazai mentorprogramhoz, most ezen dolgozom. Ezt a „leányvállalatot” 2-3 éven belül szeretném létrehozni Washingtonban. Emellett a környező országokba is „exportálunk”: Szlovákiában már másfél éve működik a rendszerünk. A régióra nagyon jól adaptálható a mentorprogramunk, ugyanis pont ugyanazokkal a társadalmi problémákkal küzdenek, mint mi.

Szerinted mitől lesz fenntartható egy vállalkozás?

Attól, hogy eladható és megfizethető terméket vagy szolgáltatást nyújt, és nem pályázati pénzekért áll sorba. Véleményem szerint a pályázati pénzek tévútra visznek, mert valójában a piac az, ahonnan azonnali visszaigazolás jön, azonnal kiderül, hogy szükség van-e a termékedre.

Van példaképed?

Bibó István. Az ő személyes életútja, szabadságszeretete, civil társadalom iránti elkötelezettsége.

És neked mi a személyes motivációd?

A tapasztalatszerzés. És az alkotás. Most egy újabb fejlődési szakaszhoz érkeztünk a vállalkozásban, ami bizony nagyon nehéz időszak. A társadalmi vállalkozás egy hosszútávfutás, és próbára teszi a kitartásunkat.

Ha szeretné, hogy Aichelburg Márton legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása