Színművész, rendező, ügyvezető – Multikulti 2009 Bt.
A kultúra, az oktatás és a szociális integráció hármasságát szerette volna egy cégben összekapcsolni Balogh Rodrigó, amikor üzlettársával létrehozta társadalmi vállalkozását. Cége nehéz sorsú, roma és nem roma fiataloknak nyújt kulturális képzést, miközben felkészíti őket a piaci kihívásokra is.
Hogyan lett belőled vállalkozó?
A művész szakmában rengeteg vállalkozó van, ez a bevett forma, így én is úgynevezett kényszervállalkozó lettem, amikor a pályámat kezdtem a Budapesti Kamaraszínházban, 2002-ben. Hamar ráeszméltem, hogy az áldozati „szerepkörnek” semmi értelme, én szerettem a vállalkozásomat és fejleszteni akartam. Azt mondtam, szembe megyek az árral és valódi értéket képviselő, üzletileg is sikeres színházat csinálok itthon.
Hogyan kezdtél hozzá a megvalósításhoz?
Körbenéztem az akkori színházi palettán és azt láttam, hogy kevés az olyan jellegű előadás, ami reflektálna a kor társadalmi kérdéseire, vagy segítenének identitást adni akár a bevándorlóknak, akár egy magamfajta cigány embernek. Így aztán 2004-ben megalapítottam a Független Színházat – melyet 2009-től az üzlettársammal, Illés Mártonnal létrehozott Multikulti 2009 Bt. tart fenn –társadalmi témákban kezdtünk színházi előadásokat alkotni. Ahhoz a hazai többséghez próbáltam szólni, amiknek nem természetes az, hogy a legkülönfélébb nációkkal találkozik az utcán, és aki azt gondolja, hogy a cigányok csak a zenéléshez érthetnek.
Milyen volt a fogadtatás?
Mivel a média fogékony az ilyen érzékeny témákra, több helyen megjelentünk és a szakma is felfigyelt ránk. A cigányság jelenkori társadalmi kihívásait bemutató Tollfosztás című darabbal nemzetközi díjakat is nyertünk, a délszláv háborút feldolgozó Mirad, egy fiú Boszniából rendezéséért pedig megkaptuk a ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Menedék-díját. Szintén büszkeség, hogy a Független Színház az első magyarországi Ibsen ösztöndíjas színház.
Csinálhattad volna ezt az egészet non-profit cégként is, nem?
A civil szervezeti kereteket elégtelennek tartottam. Úgy véltem, fontos, hogy a vállalkozás profit alapon működjön, hiszen az egész világ így működik, miért lenne kivétel éppen a kultúra? Valahol az egész társadalomban azt érzem hibás beidegződésnek, hogy nem tanítjuk meg az embereket az üzleti, piaci boldogulásra. Képzünk mondjuk virágkötőket, de azt a tudást nem adjuk át nekik, hogy ők a piacon ezzel hogyan maradhatnak talpon. Ez pedig csak félsiker, ami a művészvilágban különösen igaz, hiszen a kultúrát is az üzlet mozgatja. Én pont az ehhez szükséges tudást szeretném átadni az újabb generációknak, köztük elsősorban a nehéz sorsú, roma vagy bevándorló fiataloknak.
Fontos megmutatni, hogy az eltérő helyzetű és hátterű fiatalok, akikről már sokan lemondtak, képesek olyan kulturális értéket teremteni, amelynek helye van és meg tud élni a kulturális piacon.
Ezért foglalkozik a vállalkozás oktatással is?
A cég elsődleges profilja a kultúra, ugyanakkor az oktatás és a szociális integráció is a fókuszban van, hiszen véleményünk szerint a három területet együtt lehet eredményesen előmozdítani. 2010 óta színdarabjaink létrehozásába hátrányos helyzetű fiatalokat vonunk be, akik a próbafolyamat során szakmai képzésben részesülnek. Először még színházi ösztöndíjat biztosítunk számukra, de a képzés végén, a produktum – vagyis a színi előadás – értékesítését követően már adózó munkavállalók lesznek. A képzés itt sem ér véget, szakmai műhelyként működünk tovább, azaz állandóan fejlesztünk a szakmai színvonalon. 2014 szeptemberében legrátermettebb növendékünk számára átadjuk az ügyvezetői feladatokat, hogy nélkülünk működjenek tovább, mi pedig egy másik céget hozunk létre.
Teljes egészében átadjátok nekik a céget?
Igen, többen bolondnak néznek emiatt, pedig egy társadalmi vállalkozásnak pontosan ennek kellene lennie az egyik legfőbb működési elvének.
Mi a legfőbb motivációd?
Nagyon fontos számomra, hogy az utánunk jövő generáció fiataljai találjanak olyan cigány kulturális értékeket, melyeket elődjeik hoztak létre. Példa lehet a cigány drámairodalom, ami jelenleg nem létezik. A másik legfontosabb, megmutatni, hogy az eltérő helyzetű és hátterű fiatalok, akikről már sokan lemondtak, képesek olyan kulturális értéket teremteni, amelynek helye van és meg tud élni a kulturális piacon.
Van helyetek? Be tud fogadni benneteket a kulturális piac?
A hazai piac elég szűk, de igyekszünk feszegetni a határait. 2011 óta a fiatalok által létrehozott színdarabok mellett közösségi alkotó akciókat is szervezünk, Szemétálmok néven. Ezeken a megmozdulásokon a járókelők is alkotókká válhatnak, megtapasztalva, hogy milyen nagyszerű dolgokat lehet létrehozni lomokból, együttműködve fiatalokkal és idősekkel, cigányokkal, nem cigányokkal, menekültekkel. Hiszünk benne, hogy a közös alkotás és siker az integráció hatékony útja, ahogy abban is, hogy az oktatásnak és a kultúrának nem szabadna zárt terekben zajlania, miközben az emberek, akiket el akarunk érni, kint vannak az utcákon. Ennek legfrissebb megnyilvánulása a Gellért-hegyre tervezett Peer Gynt’s Children – Sin Village című, vacsorával egybekötött túraszínházi előadásunk.
Vállalkozóként mi jelenti számoda a legnagyobb sikert?
Az, ha az általunk felkarolt fiatalok megtalálják a helyüket a társadalomban és a kulturális piacon. Nem egy növendékünk ért el már nemzetközi sikereket, de volt olyan is, aki saját kulturális vállalkozást indított. Oktatunk kortárs képzőket is, akik különféle vállalatok, vagy iskolák számára szerveznek közösségi aktivitásokat, vagy épp blogot vezetnek – vagyis teszik a dolgukat, immár tőlünk függetlenül. És személyes siker persze az is, hogy a fiatalokért végzett munkámat elismerik: 2007-ben megkaptam a Junior Príma díjat magyar oktatás és köznevelés kategóriában.
Milyen terveid vannak?
Szeretnénk állandósulni a nyugat-európai piacon, kint szakmai alapon közelítenek a munkánk felé, míg itthon főként szociális ügyként tekintenek ránk. Ugyanakkor magyar emberként igyekszem megtalálni azt az utat, hogy a saját országomban hogyan tudok alkotó emberként hatni azokra, akikkel egy társadalomban élek.
Ha szeretné, hogy Balogh Rodrigó legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!
Kommentek