Kovács Péter

ügyvezető, társtulajdonos – MediaRS s.r.o., Szlovákia (Felvidék)

Marketingigazgatóként mindene megvolt, Kovács Péter azonban nem elégedett meg ennyivel: a gyermekkori álmát akarta megvalósítani. Először gyorsulási versenyeket rendezett Szlovákiában, majd amikor eljött az idő, megalapította autós magazinját. A mai fiatalokkal ellentétben őt nem a pénz motiválja: élményt akar adni az embereknek, miközben tovább megy az álmai után.

Sok gyermek álmodozik arról, hogy felnőttkorában az autókkal foglalkozik majd, aztán általában kinövik. Neked egyenes utad volt az autós magazinig?

Egyáltalán nem, azzal a kivétellel, hogy gyerekkorom óta az autók a mindenem, mégis másfelé vezetett az utam. Közgazdasági egyetemet végeztem, a régiófejlesztés volt a szakirányom, így egy rimaszombati ügynökségnél kezdtem el dolgozni, amely EU-s pályázatokkal foglalkozott. Bár sikeres voltam a munkámban, mindig éreztem, hogy ez nem az én utam. Később felvettek marketingigazgatónak egy egyik energiaital-gyártó céghez, ami nagy plusz adott az üzleti életben, de akkor már tudtam, hogy a megszerzett tudást egyszer majd a gyermekkori álmom megvalósítására fogom használni.

Álmodozni lehet, de hogyan kezdtél neki ténylegesen?

Mindig irigyeltem az autós újságírókat, akik abból élnek, hogy autókat tesztelnek. Csakhogy a valóságban ebből nem lehet megélni, úgyhogy elgondolkoztam, hogyan tudnék autókból pénzt csinálni. Az első lépés nem a magazin volt, 12 évvel ezelőtt autóversenyeket kezdtünk szervezni. Mindenki kiröhögött, hogy ilyet csak a Hungaroringen lehet, mi viszont egy év szervezés után Rimaszombaton lezártuk a négysávos utat, és megrendeztünk a versenyt.

Ha én most rendeznék egy gyorsulási versenyt Óbudán, nem hiszem, hogy sikerülne.

Mindent lehet, csak akarat és elhivatottság kell hozzá. Mi szép lassan kezdtünk építkezni, azzal robbantottunk nagyot, hogy már az első évben nagy médiatámogatókat tudtunk szerezni, így a költségvetésünk kicsi volt, eljött viszont 7000 ember.

És hogy lett ebből Power Magazine?

Az első után évente megrendeztük a gyorsulási versenyt, majd amikor az energiaital-cégnél az üzleti életbe is beletanultam, eljött végre az én lehetőségem. Szlovákiában volt egy magazin, ami becsődölt a gazdasági válságban, ekkor gondoltam úgy, hogy itt az én időm.

Mindezt úgy, hogy az előző becsődölt?

Igen, mert tudtam, hogy nem a piac hibája volt, hanem ők csinálták rosszul, biztosak voltunk benne, hogy mi máshogy működünk majd. Persze mindenki azt mondta, hogy hibát követünk el, az internet felé kellene nyitnunk, de szerintem a papírnak mindig meglesz a varázsa.

Nem volt túl nagy kockázat a jól fizetett marketingvilágból az ingatag médiába igazolni?

Őszinte leszek, az előbbit meguntam, de én amúgy sem álltam soha egy lábon. Az energiaital nagyon sok éjszakázással járt, menni kellett a szórakozóhelyekre, hétvégén is dolgoztam, rengeteget kellett utazni. Hat évig csináltam, elég volt, elértem, amit akartam. Soha nem féltem a váltástól, egyik napról a másikra felmondtam és belekezdtem az újságkészítésbe.

Hogy lehet egyáltalán egy ekkora projektbe belevágni?

Tavaly készítettek velem egy interjút Szlovákiában, és megkérdezték, minek köszönhető, hogy ezeket a dolgokat elértem. Sosem titkoltam, hogy van egy társam, akit egyetem után ismertem meg az ügynökségnél. Teljesen más természetünk van, az üzleti életben viszont nagyon jól kiegészítjük egymást. Ő sokat segít. Ekkor már nem is néztek annyira hülyének, hiszen az autós versenyekkel már bizonyítottunk.

Mi volt az, amit máshogy akartatok csinálni, mint a többiek?

A tartalomban mindenképpen mást akartunk nyújtani, minőséget akartunk készíteni. A kategória, amit célul tűztünk ki, sok mindenben megmutatkozik: papírban, grafikusban, fotókban és persze tartalomban is, ebből nem engedtünk. Manapság küszködnek a nyomtatott autós magazinok, de tudom, hogy ez meg fog fordulni, mert az emberek vevők lesznek a minőségre.

Hogy tud megélni egy független magazin a multicégek mellett?

Nehezen, és főleg a hirdetések miatt. Szlovákiában a nagy ügynökségek csak külföldi érdekeltségű multicégekkel dolgoznak együtt: mi ezekhez az ügynökségekhez nem tudunk bejutni, mert szűk szegmensben dolgozunk és nem éri meg nekik az árfekvésünk. Nem gondoltuk volna 6-7 éve, hogy ez ennyire így működik.

Jól látom, hogy nem a pénz motivál?

Abszolút, a magazin inkább arról szól, hogy az ember menjen az álmai után, csinálja, amit szeret. A pénzügyi része majd jön, ha jól csinálod. Főszerkesztőként nekem például nagyon jól megy a szervezés, a projektmenedzsment, ezért ezt teszem. Ezen kívül gyerekkorom óta imádom a kreatív munkát, fiatalon aktívan foglalkoztam képzőművészettel is. A kreativitásomat mostanában az újságcikkek írásánál kamatoztatom, és kimondottam élvezem. Kihívás egy témát úgy feldolgozni, hogy az olvasók számára is élvezetes legyen. A mai fiatalok nem azt nézik, hogy valamiben jók legyenek vagy felnézzenek rájuk, csak a pénz motiválja őket. Aztán majd öt év múlva rájönnek, hogy nem szeretik csinálni.

Számít neked, hogy élményt adsz az embereknek?

Nagyon. Fantasztikus élmény, amikor a gyorsulási versenyek év végi díjkiosztóin látom az arcokat: 20-tól 40 éves korig ott van mindenki, átveszik a serleget és annyira örülnek neki. A tulajdonosok számára az is fantasztikus élmény, hogy a magazinban írunk az autóikról. Ez nekem rendkívül fontos és jóleső érzés.

Van bármi jelentősége, hogy szlovákiai magyarként adsz ki egy szlovák nyelvű lapot?

Nekem csak előnyt jelentetett, hogy szlovákiai magyar vagyok. A versenyeken belül nem tudtunk volna olyan szoros együttműködést kialakítani magyarokkal, ha nem beszélem a nyelvet. Rengeteg magyar autót bemutatunk a magazinban, minden évben jövünk a Hungexpóra. Érdekes egyébként, hogy Magyarországon tuningmagazinokban az autók 90 százaléka külföldi, pedig Magyarország kétszer akkora piac, mint Szlovákia. Nekünk minden magazinban van legalább 5-6 hazai autónk, ami fontos, mert az emberek azt akarják nézni, ami a sajátjuk. Gyönyörűek az amerikai kocsik, de elérhetetlenek. Az emberek olyat is akarnak látni, amit maguk is elérhetnek.

Mit jelent neked a karrier?

Boldogan élni az életemet, a családomat, a kisfiamat. Karrier, amit eddig befutottam, de még nem érzem magam a csúcson. Fontos eredmény számomra, hogy kezd átalakulni, amit az emberek a tuningautókról gondolnak. Sokan azt gondolják róluk, hogy van rajtuk egy nagy spoiler, zúgnak és veszélyesen vezetnek a sofőrök. A tuning messze nem az, mint régen volt, ezek felújított régi kocsik, Ferrarik és Mustangok. Ezt mutatja meg a magazin is: a tuning minőséget jelent, egy életfilozófiát és azt, hogy az ember nem elégszik meg azzal, ami a gyárból kigurul.