Limbacher Tivadar

Cégvezető – Ma este Színház Kft. – “Ma este Színház!”

Limbacher Tivadar a spontaneitásra fektette a hangsúlyt, amikor három évvel ezelőtt egyik legjobb barátjával, Szabadkai Attilával létrehozták saját vállalkozásukat, a hobbiprojektnek indult “Ma este Színház!” honlapot, ahol a szabadon maradt színházi férőhelyeket az előadás napján féláron kínálják megvételre. Országos népszerűségű, az "Az Év Honlapja" díjas vállalkozásuk igazi kultúrmisszió.

Mielőtt megvalósítottad a “Ma este Színház!” honlapot, mivel foglalkoztál?

Szociológusként végeztem a ELTE-n, majd az amerikai Indiana University-n tanultam menedzsmentet. Akkor még úgy gondoltam, hogy számomra tökéletes lenne a klasszikus, nyolc órás munkahely. Brüsszelben kezdtem el dolgozni az Európai Bizottságban, ahová nehéz bekerülni, de ha sikerül, akkor gyakorlatilag biztos jövő, felfelé ívelő életpályamodell áll előtted, a munkádat is elismerik. Fél év után azonban éreztem, hogy huszonévesként ez nem motivál, ha maradok, akkor szép, lekerekített életem lesz, de nem erre vágyom.

Miért döntöttél a saját vállalkozás mellett? Nem volt ez nagy váltás?

Nagyobb nyomásra, kihívásra volt szükségem a fejlődéshez. Hazajöttem Budapestre anélkül, hogy tudtam volna, pontosan mivel fogok foglalkozni.

Egy kisebb szociológiai kutató cégnél helyezkedtem el, de eközben Attilával megbeszéltük, hogy az igazi az lenne, ha egy saját ötletet valósítanánk meg. Nem volt előttünk vállalkozói példa, nem tudtunk tanácsot kérni senkitől, csak azt éreztük, bele merünk vágni. Egy este átmentem Attilához egy üveg borral és azzal a tervvel, hogy három-három ötletet bedobunk a kalapba, melyek közül egyet éjfélig biztosan kiválasztunk és megvalósítjuk.

Ebből a “kalapból” miért pont a last minute színházjegy ötlete került ki győztesen?

Nem az volt a célunk, hogy a következő Facebook-ot alkossuk meg, hanem előremutató, pozitív dolgot szerettünk volna létrehozni. Ekkor jutott eszembe a “Ma este Színház!”. 

Mert szerettél színházba járni?

Mindig is szerettem volna, de az életvitelem miatt nem vettem meg előre a jegyet, hiszen közbejöhetett egy baráti találkozó, munka, vagy egyéb program, viszont így meg nem volt lehetőségem előadásokat nézni. Magamból indultam ki, úgy gondoltam, hogy színházba is úgy szeretnék menni, mint ahogy moziba járunk; spontánul! Amint van egy szabad estém és szívesen beülnék megnézni egy darabot, akkor csak választok a lehetőségek közül, és pár órával előtte meg is vehetem a jegyet.

Tipikusan olyan ötlet, melyre sokan felkapják a fejüket: miért nem nekem jutott eszembe?

Mégis szerencsére elsők voltunk a piacon. A színházak általában az adott előadás napján már nem igazán adtak el jegyeket, arról nem is beszélve, hogy nem lett volna kedvem órákat sorban állni, mint pl. New Yorkban a Times Square-en. Az egyszerűséget tartottam szem előtt.

Alaptőkével indítottátok el a vállalkozást?

140 ezer forinttal szálltunk be, mely az ügyvédre, a névjegyre és a bélyegzőre volt elég. A kezdeteknél szükségünk lett volna programozóra is, de mivel pénzünk nem igazán volt, Attila egy merész lépéssel felmondott a munkahelyén és egy nyár alatt megtanult programozni, megépítette a honlap alapját.

Melyik színház volt az első partneretek?

Néhány egészen pici társulat után hamar csatlakozott az újításokat mindig támogató Katona József Színház és a Belvárosi Színház. 2011.  decemberében adtuk el az első jegyet.

Milyen nehézségeid adódtak menet közben?

Az első pár hónapban láttuk, hogy nagy igény van a félárú jegyekre, ugyanakkor rengeteg munkát igényel, hogy a vállalkozás igazán beinduljon.  Több mint fél évig saját tartalékainkból éltünk, marketingre is csak 2500 Ft-ot költhettünk, a nézőink terjesztették a “Ma este Színház!” hírét szájról szájra.

A színházi évad vége nagy pofon volt, júniustól októberig annyi jegyet adtunk el, mint egyébként egy hónap alatt. Nem tudtuk, honnan fog folytatódni a jegyeladás ősszel. Egy nyár azonban elég volt ahhoz, hogy egyre többen halljanak rólunk, és a következő évad elején már sokan keresték a szolgáltatást. Én a mai napig válaszolok a levelekre, és lehetőségeinkhez mérten meg is oldjuk a felmerülő problémákat. Mindez már az identitásunk részévé vált, nekem is természetes, hogy segítek.Színházba hetente járok, és egy ideje támogatjuk az értelmi sérült színészekből álló Baltazár Színházat is.

Több, mint 200 000 néző általunk eljutott el színházba! Azt érezzük, hogy mindkét fél – a nézők és a színházak is - örülnek, ez igazi win-win szituáció, ráadásul az egyik legjobb barátommal dolgozhatok együtt.

A “Ma este Színház!” mára sikeres vállalkozás lett, nem véletlenül ismerte el a Magyar Marketing Szövetség és az Internet Marketing Tagozat, ahol az "Az Év Honlapja" pályázat közönség nyertese lett a honlap.

Igen, de a siker nemcsak a díjakban és pénzben mérhető, bár tény, hogy az első évben például volt egy sikeres befektetési körünk. Amit igazi sikernek neveznék, inkább az, hogy rengeteg élményt, barátot szereztünk az elmúlt években, új és izgalmas helyzetekben próbálhattuk ki magunkat, azt csináljuk, amit szeretünk. Több, mint 200 000 néző általunk jutott el színházba! Karácsony környékén legalább 600 köszönő e-mail érkezik hozzánk a nézőinktől. Azt érezzük, hogy mindkét fél – a nézők és a színházak is - örülnek, ez igazi win-win szituáció, ráadásul az egyik legjobb barátommal dolgozhatok együtt. Sikeresnek tehát azt mondanám, hogy saját ötletből hoztunk létre egy országosan ismert kulturális szolgáltatást.

Hogyan tudjátok fejleszteni, bővíteni?

Elindítottuk a “Ma este Koncert!”-et, melynek teljesen hasonló a koncepciója, mint a “Ma este Színház!”-nak,  mindent megtalálnak a felhasználók egy helyen: térképet, ismertetőt, jegyrendelést. A cél tehát ugyanaz: a lehető legegyszerűbbé tegyük a koncertre járást.

Mivel motiválnád a jövő vállalkozóit?

Ez egy egyszerű képlet: mindenképp kezdjenek bele, valósítsák meg álmaikat. Internetes céget pl. ennél jobb időszakban nem is lehetne alapítaniés még egy sikertelen project is megéri, hiszen abból tanulni lehet. Az alapítótárs szerepe is kiemelten fontos szerintem, hisz nem mindegy kivel dolgozol együtt napi 12-14 órát. A befektető jó megválasztását ugyanilyen fontos szem előtt tartani. Saját tapasztalatból javasolnám, hogy ne aprózzák el a tulajdoni részeket, ugyanis ez a leendő cégük jövőjét is veszélyeztetheti. És persze egy útkereső fiatalnak ne szegje kedvét, ha hónapokig nem a saját ötletéből él meg, ugyanis azok a vállalkozások egy idő után sikeresek lesznek, melyeken szívből dolgoznak!