Keszeli Ákos

ügyvezető – ATECH.NET s.r.o., Szlovákia (Felvidék)

Vállalkozók a szülei, már kisgyerekként is saját vállalkozásban gondol- kozott, és még le sem érettségizett, amikor gimnazistaként céget alapí-tott a legjobb barátjával. Számítógépeket értékesített és szervizelt, majd üzletet nyitott azzal a feltett céllal, hogy egy év alatt a város legforgalmasabb boltjává válik. Sikerült. Pedig nem vágtak árban a konkurens alá, még drágábbak is voltak nála.

Mi a ti igazi specialitásotok? Hiszen öt perc alatt találunk hetven webáruházat, ahol jutányosan szerzünk egy számítógépet.

Mi úgy kínálunk minőséget, hogy egyszerre vagyunk jók a vásárló bankszámlájához és a bolygóhoz. Kidobott, de még teljesen használható, esetleg kis munkával formába hozható számítógépeket hasznosítunk újra. Egy tesztelőprogram szerint mostanáig 21 ezer darabot mentettünk meg így. Minden évben duplázunk. Ezek főleg céges darabok.

Jellemzőbb, hogy megszabadulnak az informatikai eszközeiktől a vállalatok, mint hogy javíttatnák azokat?

Pontos statisztikát nem tudunk, Svédországban a 200 főnél nagyobb vállalatok minden második kompjúterüket kidobják, és mivel ott nagyon komolyan veszik a fenntartható fejlődést, az Unió többi országában valószínűleg rosszabb a helyzet.

Vannak bejáratott forrásaitok?

Több év alatt építettünk ki erre kapcsolatrendszert, már közvetítő cégek figyelik direkt nekünk a piacot.

Főként honnan érkezik az alapanyag?

Nyugati bankoktól és nagyvállalatoktól. Ezek évente több száz számítógépet használnak el. Általában azért cserélik le az állományt, mert lízingelik, és kifizetődőbb újakat venni négyévente, mint szervizelni.

És jellemzően menthetők?

Sőt, nincsenek is meghibásodva, a legtöbbel kevés a munka. Az első, hogy portalanítjuk és teszteljük. Ha a test sérült vagy kopott, a hardver általában akkor is százszázalékos. De kicsinosítani babramunka.

Hogy jutott eszetekbe, hogy lehet még néhány jó kilométer a techhulladékban?

A piac mutatta meg az irányt. A válság után az emberek féltették a pénzüket, és ha vettek volna is számítógépet, nem futotta, hitelbe meg nem adott a nagykereskedő. Miután többször átéltük, hogy bejön valaki, komolyan venne egy gépet, de drágállja, mi pedig mindig találtunk neki egy használtat, aminek ő örült, rájöttünk, ez a dolgunk. Be kell szerezni használt számítógépeket.

Milyen nyomon indultatok el?

Simán beírtuk a keresőbe a használt + számítógép szavakat. Először Magyarországon keresgéltünk, szereztünk kontaktokat, és láttuk, hogy ők is nyugatról hozzák be az árut. És amikor nem győzött minket kiszolgálni a viszonteladó, saját beszállítók után néztünk, eggyel feljebb kerültünk a beszerzési ranglétrán. Egy nyugaton leselejtezett négyéves gép még teljesen jó állapotban van. Mi pedig problémát oldottunk meg vele.

Mi a legnehezebb része a munkádnak?

Túl gyorsan növekszünk, nehéz követni. Pár éve még én is a pult mögött álltam, majd 4-5 év alatt 25-re növekedett a létszám. Ma már menedzser vagyok, csak üzleti ügyekkel foglalkozom, ezt pedig folyamatosan tanulnom kell.

Hogy változott a bolt forgalma, amikor nyitottatok a felújító iparág felé?

Gyorsan, intenzíven, és a híre is elterjedt. Egy év alatt mi lettünk a legnagyobbak. A konkurencia bezárt, de a város nagy részét már megszólítottuk. Más boltot nyitni nagyon költséges lett volna. Így online terjeszkedünk, most hatmilliós piacra lövünk.

Az milyen érzés volt, hogy lemostátok a rivális vállalatot?

Mi megoldjuk – ez a hozzáállásunk, ezt feleljük 10 éve mindenkinek, aki ránk nyit. Sosem küldtük el azt, aki olyat keresett, amit nem tartottunk. Mindig arra törekedtünk, hogy másnapra kész legyünk. Az első években rengetegszer előfordult, hogy haza sem mentem, reggelig szereltünk. Imádtuk csinálni. Nem az unfair módon, alacsony árral tettük tönkre a másikat, még drágábbak is voltunk. De míg náluk 4-5 napot kellett várni, és csak az alapvető problémákkal foglalkoztak, mi mindent megtettünk, hogy elégedettek legyenek velünk, méghozzá másnapra. Én csak versenyt hoztam létre, a másik üzlet beszállhatott volna, ha akar, csak javítania kellett volna a szolgáltatását. Egyébként a konkurencia vezetője átjött hozzánk, ma ő az egyik legjobb üzletvezetőnk.

Olyan életed lett, amilyent gyerekként elképzeltél?

Teljes mértékben. Megvan az ára a nagy szabadságnak, de mivel azt csinálom, amit szeretek, szívesen dolgozom akár éjjel is. Ez az érzés a vállalkozás lényege. Hogy nem is tartod munkának. Én sem azonnal jöttem rá, milyen szerencsés vagyok, hogy rögtön elsőre jó bizniszbe csöppentem bele. És sokáig nem is értékeltem a teljesítményem.

Miért?

Mert azt hittem, ez az átlagos. Nem gondoltam bele, hogy többmilliós céget építeni 25 munkatárssal, és mellesleg átvitorlázni a Csendes Óceánt már tekinthetem úgy, hogy letettem valamit az asztalra. Erre egy coach hívta fel a figyelmem egy évvel ezelőtt. Írtam is egy könyvet. A címe Vágj bele.

A vállalkozást a leggyakrabban a hegymászáshoz szokták hasonlítani. Mondhatjuk, hogy esetedben az óceán a pontos metafora?

Igen, gyerekkorom óta vitorlázom, és 2011-ben volt szerencsém Méder Áronnal átvitorlázni a Csendes-óceánt. Nem volt mindegy hátrahagyni a cégemet 3 hónapra, de utólag visszagondolva ez volt életem egyik meghatározóbb élménye. Rengeteg szigeten kötöttünk ki, vacsoráztunk a helyieknél, úsztunk cápákkal, néha 20 napig szárazföldet sem láttunk. Szinte egész idő alatt egyedül voltunk internet és telefon nélkül. Sokat gondolkoztam, többek között itt állt össze a fejemben az ATECH.COMP üzleti modellje is. Amint kikötöttünk, interkávézót kerestem, ahonnan küldtem haza a megvalósítandó feladatokat, ők pedig vissza az elért sikereket. Mire hazaértem, készen álltunk az indulásra. A könyvemben többet között a nem mindennapi kirándulásomról és új üzletág indításáról is mesélek, azt remélve, hogy másoknak erőt és motivációt adok, hogy ők is kilépjenek a komfortzónájukból. Mert csak így lehet elérni a kitűzött célt.