tulajdonos – Vulticulus Geo Kft., Románia (Erdély)
Földrajztanárból lett vállalkozó, és még csak nem is kövekkel foglal- kozik. Angliában töltött egy évet, ekkor érett meg benne az elhatározás, és amikor céget alapított, még két évig tanított párhuzamosan az ügyvezetéssel. Ma egy ikonikussá vált lepkeház tulajdonosa. A hernyóról kiderült, hogy bonyolult és igényes élőlény, a lepkebáb merő logisztikai labirintus, a vendégtől pedig csak azt lenne jó hallani: „Wow.”
Ha jól értem, öt éve álmodban sem gondoltad volna, hogy az osztályterem helyett pillangók közt töltöd a napodat.
Erre tényleg nem gondoltam, bár mindig is szerettem az új kihívásokat, szerettem a változatosságot magam körül. Egy élő trópusi lepkéket bemutató kiállítás létrehozásának az ötlete az Angliában eltöltött egy év alatt fogalmazódott meg, amikor meglátogattuk a londoni Természettudományi Múzeum előtt felépített, Sensational Butterflies című kiállítást. Hazakerülve majd egy évet gondolkodtunk, hogyan tudnánk adaptálni a kint látottakat. A fokozatosság elvén haladva először egy kis időszakos lepkeházat építettünk a székelyudvarhelyi nagyközönségnek.
Jól sikerült?
Inkább fogalmaznék talán úgy, hogy tanulságosan. A megszokottól teljesen eltérő új kihívásokkal néztünk szembe. De ami a legfontosabb, a számtalan pozitív visszajelzés és a másfél hónap alatt szerzett működtetési tapasztalat együttesen egyértelműen megérlelte bennünk az elhatározást arra, hogy állandó lepkeházat hozzunk létre. Mivel nem vagyok biológus, sem semmiféle előzetes lepketenyésztési tapasztalatom nem volt, teljesen nulláról indultunk. Most utólag látjuk csak, mekkora merészség volt főpróba nélkül élesben elkezdeni egy ilyen jellegű kiállítást.
Ma mi a legnehezebb?
Ma is állandó stressztényező a trópusi lepkék 2-3 hetes élettartamához igazodni és a folyamatos utánpótlásról gondoskodni.
És mi a legfontosabb szempont?
Elsősorban az, hogy a lepkék jól érezzék magukat a röptérben, meglegyenek azok az optimális létfeltételek, amelyek között párosodni, táplálkozni tudnak. Másodsorban az, hogy az őket megcsodáló látogatók maradandó élménnyel gazdagodjanak. Ezt nemcsak a lepkeház idézőjeles jó híre miatt tartjuk fontos szempontnak, reményeink szerint a nálunk szerzett élmények által látogatóink nagyobb alázattal viseltetnek a természeti környezetük iránt. Talán ezzel a magunk módján mi is hozzá tudunk járulni egy környezettudatosabb társadalom kialakításához, ami a lepkeház ideológiai küldetése lenne. Bármiben hibázhatunk, egyet viszont nem bocsátanak meg a látogatók: ha kevés a lepke. A cél az, hogy sokkot kapjanak: wow, milyen vagány! Ezt nem lehet megspórolni.
Csak keltettek, vagy szaporítotok is?
Sajnos – néhány kisebb sikeres próbálkozástól eltekintve – ez idáig nem sikerült szaporítanunk. Most elsősorban a lepkeház hosszú távú fenntartására, továbbfejlesztésére fókuszálunk. Bár ehhez is elég sok tapasztalatot kellett gyűjtenünk, jelenleg csak keltetéssel foglalkozunk, mert egyszerűbb folyamat. A bábok egészséges kikeltetése nagy odafigyelést igényel, ki kell alakítani az optimális hőmérsékletet és páratartalmat, majd meg is kell tudni tartani. Hidegben vagy nagy melegben deformálódhatnak, beszáradhatnak, szellőztetés nélkül bepenészedhetnek.
Mi alapján választottatok helyszínt?
Az állandó lepkeházunk helyszínéül tudatosan választottunk székelyföldi települést. Egyrészt a fenntartás logisztikája egyszerűbb, másrészt úgy éreztük, Székelyföldnek jár az érdem, hogy teret adott az ország első állandó lepkeházának. Így kerültünk az évi többszázezer turistát vonzó Parajdra, ahol a sóbánya szomszédságában bérelt telekre építettük fel lepkeházunkat. Természetesen a fenntartáshoz szükséges látogatói szám elérése volt a legfontosabb, hiszen ez a kulcsa a hosszú távú működésnek.
Sejtetted, hogy ekkora kaland lesz?
Nem voltunk erre felkészülve, sőt az első két évben még tanítottam is a lepkeház működtetése mellett. A harmadik évben beajánlottuk magunkat a bukaresti Grigore Antipa Természettudományi Múzeumhoz, és a parajdi állandó lepkeház mellett elindult egy utazó-bérelhető kiállítás története is. Óriási tapasztalat és lehetőség volt a fővárosi jelenlétünk.
Miért éppen ezt a múzeumot kerested meg?
Ez a leglátogatottabb múzeum Romániában, nagyon dinamikus, szépen felszerelt, népszerű intézmény. Azonnal válaszoltak, jól fogadtak, és a megnyitást követő két és fél hónapban több ezer látogatót fogadtunk. Hamar kiderült, hogy utaztatható kiállításunk hiánypótló nemcsak idehaza, hanem más országokban is. Így kaptunk meghívást többek között magyarországi, csehországi bevásárlóközpontoktól. Jelenleg is több jövőbeni kelet-európai kiállítás megvalósításáról tartanak az egyeztetések.
De mégis, a hónod alá csapod a múzeumot?
Általában egy nyerges kamionnal utaztatjuk az installációs elemeket, amelyeket a kis csapatunkkal a helyszínen 4-5 napi megfeszített munkával szerelünk össze. Időközben egy kis rutinra is szert tettünk.
Mi volt a legnehezebb a váltásban?
Egyrészt abbahagyni a tanítást, minden belső problémájával együtt nagyon élveztem és szerettem tanítani. Elég tudatosan választottam a tanárságot. Remélem, hogy egyszer sikerül legalább részmunkaidőben visszasodródnom a pályára. Másrészt nagyon nehezen rázódtunk bele a céges könyvelés fortélyaiba. Egy teljesen új, megkerülhetetlen területen kellett kiigazodnunk. Mára már magabiztosabban mozgunk, könnyedebben hozunk stratégiai döntéseket. Kihívásként mindenképpen meg kell említenünk a munkatársakkal való jó kapcsolat kialakítását és megtartását. Rendkívül jó tapasztalatokkal gazdagodtunk e téren, nagyon kedves és lojális munkatársakat sodort elénk az élet. Megbízható társak nélkül sokkal nehezebben tudtuk volna leküzdeni az elmúlt évek kihívásait.
Ha hiányzik is a tanítás, mivel kárpótol a vállalkozói lét?
Talán a legfontosabbal: az alkotás szabadságával. Nagy elégtétel egy működő történetet felépíteni, összerakni és egyben látni.
Kommentek