egyéni vállalkozó, fakereskedő – MEGALES, Szlovénia (Muravidék)
A szlovéniai Muravidéken feltűnően kevés fiatal vállalkozik. Szabó Róbert csaknem másfél évtizeden át élte az alkalmazottak kiszámítható életét. Amikor egy barátja arra kérte, segítsen neki a fakitermelésben, ráérzett az önállóság ízére, és úgy döntött, hátat fordít a biztonságos mindennapoknak. A cégével példát is szeretne állítani a fiatalok elé: ha van erős ötletük, vágjanak bele mindenképp.
Kamionsofőr voltál 14 éven át, mi indított a vállalkozásra egyszercsak?
Valóban csaknem másfél évtizeden át jártam a világot, de mellette másodállásban jó ideig jártam az erdőt is, és tűzifát termeltem ki. Ezzel egy barátom vállalkozásába segítettem be. De elérkezett a döntés pillanata. Nagyon jutányos ajánlatot kaptam, de a munka sok volt, azt a mennyiséget már nem akartam feketén csinálni.
Tehát egy gyors döntéssel fejest ugrottál az újba, és hátat fordítottál az alkalmazotti létnek?
Nem egészen, két hónapig párhuzamosan csináltam a sofőrködést és a favágást, de az olyan kimerítő volt, hogy világosan láttam, hosszú távon tarthatatlan.
Nagyon más a két világ.
De mindkettő közel áll hozzám. Az erdőt kiskoromtól fogva sokat jártam, és ezt nagyon szerettem. Az első foglalkozásomhoz pedig azért kötődtem, mert a mi családunkban majdnem mindenki kamionsofőr volt. Úgyszólván belenőttem. Munka közben megismertem a világot. Viszont ma már családom van, nem lehetek állandóan távol. De van egy közös vonása a két területnek: mindkét tevékenységben a magam ura vagyok.
Ez fontos?
A legfontosabb. Inkább dolgozom 15 órát, csak hagyjanak békén. Én már az utakon eléggé a magam ura voltam.
Jó kapcsolatban állsz a monotóniával?
Két hétéves életcikluson át szeretettel végeztem a munkám. A monotóniát nem kedvelem, viszont tudom, hogy amibe az ember belekezd, arról egy életen át tanul. A fáknak sem csak nekiesünk: vizsgáztam csörlőkezelésből, rönkátvételből. Tanultam, hogyan döntsük le őket, hogyan kell utána kihúzni...
Miért fával kezdtél foglalkozni?
Ebben az iparágban elég gyorsan forog és visszajön a pénz. Szlovéniában problémás kérdés ez, 30-90 nap is lehet a határidő. Ha fejleszteni akarok, figyelnem kell erre a ritmusra. És a fára egyre nagyobb az igény. Magam sem értem, kétéves a cégem, és nem tudok annyit kitermelni, eladni, venni, amennyire igény van.
Kik a vevőid?
Főként cégek, sokkal kevesebb a magánmegrendelőm. A leggyakrabban bútornak adok el, például égerfát, ugyanezt parkettának rönkben. Jelentős tétel még a tűzifa. Nincs weboldalam, de nagy a kollegiális segítség az iparágban, átadunk egymásnak kontaktokat. Olaszországban és Ausztriában is üzletelek, illetve Magyarországgal kezdtem. Konkrétan tölgyfával. Arra mindig óriási a kereslet, most már túl sok is a vevő rá.
Milyen fajta népszerű még?
A kőris, a bükk, az éger és a nyárfa. A diófa is jól megy. Sokkal kevésbé keresik a gyertyánt, a gesztenyét és a cseresznyét. A kínálat pedig például az erdő sűrűségétől is függ. Ha ritkít az erdész, több fényt kapnak a fák, és gyorsabban nőnek. Egyébként sem mindig azt jelöli ki az erdész, amelyiket én vinném, hanem amelyik szárad, vagy amelyik elállja a többit. Sokszor előfordul az is, hogy nem engedik kivágni a nagy fákat, mert ha azok dőltükben összetörik a kisebbeket, nagyobb a kár, mint a haszon. Így mérlegelik a szempontokat, ez eléggé megköti a kezünket.
Környezetvédelmi aggályok is felvetődnek?
Ez éppen nem nagy gond, sok privát parcellában eladják még lábon a fát, mert nincs, aki kitermelje. Az erre kijelölt fákat minden további nélkül ki lehet vágni. Az állami erdőkből csak tűzifát, aprítóst, esetleg rönköt szoktam venni.
Hogy tetszik a cégvezető figurája?
A munka egyre több, ezért állandóan fel kell vennem embereket, folyamatosan alvállalkozókkal dolgozom, szóval sokat kommunikálok, tárgyalok. De, mint említettem, a folyamatos tanulás az alap. Pénzügyekben például egy magyar partnerem okítgatott, meg egy erdész. És levontam a tanulságot néhány pofonból is. Másnak is ezt tudom mondani, nagyon nézze meg, kivel üzletel. Kezdetben én is beleszaladtam abba, hogy valaki addig húzta a fizetést, amíg már elbizonytalanodtam, nem vágott-e át teljesen. Ezekből csak úgy tér magához az ember, ha húz egy vonalat, ilyet többet nem enged senkinek. És úgy, hogy magam is ezt követem: sosem maradok el a fizetéssel, mindig azonnal és a helyszínen rendezem.
Mire kell figyelned üzletemberként?
Különböző árjegyzékekkel dolgoznak különböző vevőim. Magyarországon például 7 minőségi klasszában gondolkoznak, Szlovéniában 5-ben. Ez azt jelenti, hogy ami nálunk átcsúszik, az a magyar piacon már hibás árunak számít, így hát, ha rosszul mérem fel a rönkök értékét, komoly összeget bukhatok. És nagyon sokat foglalkozom a cégem növekedésével. Évente fektetek gépekbe, mert a technika folyamatosan fejlődik. Ha megjelenik egy olyan eszköz, amellyel tíz óráról ötre csökkentem a fakitermelést, akkor én azt meg fogom szerezni. Hitel nélkül bővülök – bár a tavaly vett kamionhoz minimális banki kölcsönre volt szükségem –, a saját forrásaimmal gazdálkodom.
Mi a legszebb a munkádban?
Az, hogy egész nap kint vagyok a természetben. Az, hogy nem hajt senki. Még ha úgy fúj is a szél, hogy nem lehet dönteni, inkább járom az erdőt, mintsem üljek a négy fal között. A faüzlet nem egyenletes a naptári év szerint, mivel a természethez igazodik, vannak benne hullámok: a július és az augusztus viszonylag pang, most meg annyi a munka, hogy fél ötkor kelek és tíz munkással is alig bírnám. Megesik, hogy 12 órát dolgozunk. Ha nem szeretném, nem csinálnám, de azért terepen kemény a fizikai munka. Telente szombatonként is dolgozom. Ám a vasárnap a családé, abból nem lehet kirobbantani, hogy azt velük töltsem.
Kommentek