Süle Dániel

Ügyvezető - Leisure Master Kft. (Elite Személyi Edző Stúdió & Életmódközpont)

Süle Dániel életét gyermekkora óta a sport teszi ki, de sok más társával ellentétben ő az üzleti életben kamatoztatta kitartását és csapatszellemét. Még csak 27 éves, de ha személyi edző stúdiójáról van szó, kevés nála céltudatosabb embert találni. Persze mi mást lehet várni egy kézilabdacsapat irányítójától. Szerinte egy személyi edző olyan, mint egy jó pszichológus, a lelkekkel is törődik. Vallja, a sport élmény, és mindent megtesz, hogy ezt minél többen megtapasztalják. 

Jól érzem, hogy a sport körül forog az életed?

Azt hiszem, igen. Gyerekkorom óta kézilabdáztam, már az általános iskolában is, édesapám pedig edző volt, úgyhogy nem volt sok választási lehetőségem. Egy kis Vas megyei településen nőttem fel, ahonnan egyenes út vezetett a rekreáció-szervezés és egészségfejlesztés szakra az egyetemen.

A sport tehát tisztázva, de honnan a vállalkozói szellem?

Valamilyen szinten ebbe nőttem bele. A családom gyerekkorom óta részt vett egy kézilabda-fesztivál szervezésében. Kis fesztiválnak indult, 30-40 csapattal, és 5-6 országból érkeztek kézilabdások. Mindig is kivettem a részemet a munkából, sőt, résztvevő is voltam. Már piciben is műsorfüzeteket szállítottam, pólókat árultam, szerveztem a rendezvényt. Aztán ahogy nőtt, egyre többet segítettem. Jövőre lesz a huszadik fesztivál Veszprémben, most már 160-170 csapatról van szó.

Igazi kis családi vállalkozás volt a tiétek?

Olyannyira, hogy végül céget is kellett alapítanunk. Én is láttam benne fantáziát, ezért is mentem az egyetemre. A tanulás mellett Ausztriában idénymunkákat vállaltam, abból a pénzből és pályázatokból tudtam összegyűjteni annyi pénzt, hogy egy saját vállalkozást tudjak alapítani.

Mi vett rá arra, hogy a saját lábadra állj?

Szombathelyen bekerültem a fitnesz világába, láttam, hogy tömegtermelés folyik. A legtöbb ember persze ezzel is megelégszik, de megvan az a réteg, akiknek kicsit mások az igényei, szeretnének valami többet. Nagyon kevés olyan stúdió van Magyarországon, ami ezt megadja. Én felfedeztem azt a célcsoportot, aki igényes, és elvárja, hogy modern környezetben, teljes odafigyelés mellett személyre szabott edzést kapjon. Ráadásul még azt sem mondhatom, hogy túl drágán.

Mi az, amiben többet tudsz nyújtani nekik, mint más hasonló vállalkozások?

Először is ez egy kis stúdió, a fitneszrészlegünkben egyszerre maximum 1-4 fő tartózkodik, na meg az edző. Nem kell izgulni, hogy mit gondolnak a többiek, hogy áll rajtam a nadrág, ráadásul a vendégek rengeteg más szolgáltatást is kapnak. A teljes állapotfelmérés és a konzultáció mellett újdonság, hogy mindenkin van pulzusmérő, az adatokat képernyőn tudja követni, az edzés végén pedig egy netes profilon keresztül fel is töltjük neki. A koncepciót az elejétől a végéig én dolgoztam ki.

Magamnak kell bizonyítanom. Mindig is szerettem volna valami maradandót alkotni, egyedivé válni, elismertséget szerezni, engem ez motivál.

Tartottál valaha attól, hogy nem fog sikerülni?

Mivel ez az egész egy hosszú folyamat része volt, talán könnyebb helyzetben voltam. Egyedül a stúdió indulása volt egy kicsit borúsabb. Több okból csúszott az átadás, így csak december elején tudtunk kinyitni. Karácsony előtt mindössze három hetünk volt, jöttek is néhányan, de nem annyian, mint szerettem volna. Mindent megtettem, szenteste még bérlet-házhozszállítást is vállaltam azoknak, akik az utolsó pillanatban keresnek ajándékot. Este hatig ültem a telefon mellett, és vártam, hogy történjen valami. Aztán január negyedikén, amikor újra kinyitottunk, egymás után érkeztek a hívások, úgy tűnik, az újévi fogadalmak nekünk dolgoztak. Két hét alatt betelt a stúdió, júniusig senkinek nem tudtunk helyet adni. Azóta szerencsére folyamatos teltház van.

Érezted valaha a hátrányát annak, hogy nem Budapesten nyitottál?

Sokat jártam Budapestre, sok kiállításon is voltam, meglepően más a fővárosi felvevőpiac, mint a vidéki. Nyilván sokszor eszembe jutott, hogy itt kellett volna elindulni, de már nem sokáig. Most egy franchise rendszeren gondolkozom, az első referenciastúdió pedig Budapesten fog megnyitni, ha minden a tervek szerint alakul.

El tudtad volna képzelni, hogy más úton indulj el?

Voltam alkalmazott, nekem az bőven elég volt. Az egyetemi évek alatt láttam, hogy a felettem járóknak nincs állásuk itthon, esetleg úszómesterek lesznek, vagy elmennek külföldre olyan munkakörbe, aminek semmi köze a végzettségükhöz. Kidobott három év volt nekik az iskolában eltöltött idő, én nem akartam így járni. Persze én is dolgoztam iskola mellett, de inkább valami mást, valami többet akartam csinálni. Mégiscsak más, ha lelkesedéssel végzed a munkád. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább a sokak által nehezebbnek gondolt utat választom.

Ha már az alkalmazotti létnél tartunk, a sajátjaiddal nehéz volt megbékélni?

A sporthoz kanyarodnék vissza itt is. A kézilabdacsapatban is irányító voltam, ezt is tudtam kamatoztatni. A szüleim pedig pedagógusok, tehát valamilyen szinten az emberekkel való bánásmódról is tanultam tőlük. Közös csapat vagyunk, annyira nem is akarok irányítani. Kell egy vezér, mert nélküle káosz van, de alapvetően ez egy jó társaság. Igyekszem példát is mutatni, én ugyanúgy bemegyek reggel hétre, ha jön egy vendég, és sokszor csak este 10 után megyek haza.

Nem feltétlenül az a világ, ami egy fiatalnak a vállalkozásról eszébe jut.

Az biztos, hogy rengeteget kell dolgozni. Nem tehetem meg, hogy négykor felállok a gép elől, és hazamegyek. Magamnak kell bizonyítanom. Mindig is szerettem volna valami maradandót alkotni, egyedivé válni, elismertséget szerezni, engem ez motivál.

Szerinted mi kellett ahhoz, hogy neked sikerüljön, miközben sokaknak nem?

Nagyon fontos volt számomra, hogy egyedül boldogulhassak, hogy bebizonyíthassam, erre is képes vagyok. A stúdióban pedig az a fő szempontom, hogy megmutassuk, az edzés is lehet élmény. A személyi edző kicsit pszichológus is, az emberek jobban megnyílnak, több mindent elmondanak, élményként élik meg azt az eltöltött egy órát. Mozognak, sportolnak, feltöltődnek, és közben úgy érezhetik, hazajárnak. Nekem ez a célom.