Példakép

Gál Előd

2016. december 31.

Gál Elődegyéni vállalkozó – Bester-Gal S.R.L.-D, Románia (Erdély)

Fél évvel egy majdnem-tragédia után kezdett vállalkozni: 25 évesen agyvérzést kapott. Felépült, szinte azonnal megnősült, és egyhónapos házasként vállalkozni kezdett a feleségével. A ruhaüzlet csődbe ment, de akkor már néhány hete a saját kenyerüket sütötték, így hát üzletszerűen is átálltak. Azóta ebből élnek, egyetlen receptből.

Mivel foglalkoztál a betegség előtt?

Rendezvényszervezéssel. Sosem voltam alkalmazott. Azzal kezdődött, hogy egy cégnek összehoztam néhány eseményt, ezeknek jó hírük kelt, így mások is felkértek, hogy Csíkban, Sepsiszentgyörgyön irányítsam a munkát, keressek helyet. Jó időszak volt, kevesebbet kellett dolgozni, mint most, és sokat is kerestem.

Hiányzik?

Egyáltalán nem. Azóta két gyermekem van, a pékség abba az irányba halad, amerre kell, és már egészségesebb munkatempóban dolgozom, mint az elején. Már nem én vagyok a főszereplő a termelésben. De hétvégenként, amikor több a rendelés, még mindig én indítom el a dagasztást.

Kezdetben hobbiból sütöttetek. Miből érezted meg, hogy ebből akarsz élni?

Az első – még mobil – kemencét azért vettem meg, mert találkoztam Csíkban apám egy nagyon jó barátjával, aki úgy mesélt a saját kemencéjéről, mi mindenfélét lehet vele csinálni, hogy az meghozta a kedvem. Először vásárokban akartam kenyérlángost sütni, ötvenesével. De céget kellett volna rá alapítani, és kifutottam a pénzből. Viszont ott állt az udvaron, gondoltam, hát akkor használjuk. A burgonyás receptet csak úgy kaptam valakitől. A kemencébe egyszerre 6 veknit lehet betolni, és mivel ennyit úgysem tudtunk megenni, adtam a szomszédoknak. Annyira ízlett nekik, hogy elkezdtek rendelni. Terjedt a híre, jöttek az igények, és már nem bírtam egyedül. Felvettem egy embert, aztán még egyet, most hatan dolgozunk. Gyorsan kiszámoltuk, mekkora a haszonrés, ha veszünk egy kiló lisztet, és hát nem kicsi.

Hányszorosa a bolti árnak?

Körülbelül három és félszerese, de ez prémiumkategórás, kézműves kenyér, még úgy is, hogy már nem kézzel dagasztunk.

Nem drágállják?

De, ez szokott lenni az első reakció. Aztán megkóstolják, nem bírják abbahagyni, és a kérdés eldőlt. Van, aki hízásra panaszkodik, de mi naponta megettünk egyet, amikor belevágtunk, és egyikünknek sem változott a súlya.

Nem lehetett könnyű marketingelni.

Ami marketing segítette a kenyerünket, az mind szájhagyomány volt. Megkeresett a tordai húsüzlet, mert jókat hallottak a pityókásunkról. Először napi 10-15 veknit rendeltek, majd 30-at, most 80-100 darabnál tartunk. Azt mesélték ebben az üzletben, hogy aki belép és keresi, mert vendégségben evett pityókás kenyeret, törzsvásárlójuk lesz, ők ezért nagyon hálásak is. Szóval úgy fejlődünk, hogy nem is én jelölöm ki a fejlődési póznákat. Vásárhelyen is a húsos üzletek kényszerítenek arra, hogy fejlesszek, hogy hatékonyabbak legyünk, mert ők is egyre többet rendelnek. Az ünnepekre mindig külön készülünk, kétszer annyi a rendelés, külön kemencét kell építtetnem. Karácsony előtt előfordult, hogy két órán át sorba álltak, kicsit úgy, mint a kommunizmusban a banánért.

Erre számítottál?

Igen. Én csíki vagyok, Marosvásárhely mellett élünk. Itt nemcsak nincs prémiumkategóriás kenyér a pityókásomon kívül, de évtizedeken át nem lehetett kapni jófélét. A teljes kiőrlésű volt a minőségi csúcs, de valójában nem ízlett senkinek. A mi kenyerünk nem morzsál, az emberek ötnaposan is szívesen eszik, nagyon ízletes. Mindenkinek a gyerekkora jut eszébe, a nagyszülei. „Lovebrand” lett, szeretik. Nekem pedig az ad erőt, hogy folyamatosan pozitív visszajelzést kapok. Belekerültünk abba a spirálba, hogy 2-3 havonta duplázunk. Mindig a rendelésekhez igazítottam azt is, hogy felveszek valakit. De mondhatom, az egész nagyon szerencsés helyzet. Kezdetben nem tudtam, hogy fogom megtanítani az embereket. Úgy jöttek, mintha küldte volna őket az ég. Hiszen a Miatyánkban imádkozunk a kenyérért.

Van valamilyen különleges nehézsége a receptnek?

Kicsit nehezebb kiszakítani a tésztát, mintha sima kenyeret sütnénk, de eddig még mindenki hamar megtanulta.

Terveztek más receptet is bevonni?

Odáig már eljutottunk, hogy kísérletezzünk, nem is rossz, amit teljesből és rozsból sütünk, de visszatart, hogy azonnal elkezdenék rendelni, nekünk pedig nincs kapacitásunk több kenyérre.

Irigylésre méltó problémák.

Kicsit hihetetlen az egész. Nem is reklámozzuk magunkat, mert nem győzzük. A pityókát meg kell főzni és hámozni, ez a szűk keresztmetszet. A kemencében a fát el kell égetni, a szenet kivenni, utána tenni a kenyeret. Ha egy órát ég a fa, utána egy órát nem sül a kenyér. Munkás, de megéri. Ahol jártam, minden pékségben csúcstechnológiát használnak. Mi meg nem, ettől prémium a kenyerünk.

Ez látszik is?

A kenyér teljesen fekete, amikor kivesszük a sütőből. A külső kérget le kell reszelni, így aranybarna lesz, de érdes. Még mindig nehéz eltalálni a paramétereket, olykor elégetjük, máskor alulsütjük. Vásárhelyen szinte egyke vagyok ezzel. Azért halad ilyen ívben felfelé a cég.

Hol szeretnél lenni tíz év múlva?

Azt nem tudom, de a következő lépcsőfok a napi 1000 kenyér. Ehhez összesen 11 emberre lesz szükségem. Hatan sütnek, öt hámozza a krumplit.

Úgy sejtem, ostromolhatnak munkáért.

Havonta jelentkezik egy-egy fiatal. Legközelebb januártól lesz lehetőség, addigra készül el az új kemence. Ez már kőművesmunka. A vezetőjük első látásra nem gerjeszt bizalmat, de nagyon profi, szuper kemencéket épít, bár először nem akartam hinni a fülemnek, háromszor akkora árat mondott, mint amire számítottam. Viszont emellett pék is. Hiteles. Minden észrevétele fontos, hallgatok rá. Jobban, mint arra a nagymamára, aki szóvá teszi, hogy valamit változtatnom kell a recepten, hiszen egy év alatt több kenyeret sütök, mint ő egész életében.

Mit szeretsz legjobban ebben az életformában?

Nem mondom, hogy egész életemben erre vágytam, de az biztos, hogy közelebb áll a szívemhez, mint az alkalmazotti lét. A magam útját akarom járni, nem valaki más álmait megvalósítani. Úgy látom, hogy eléggé jól működik.

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása