egyéni vállalkozó – Henkel Bus, Ukrajna (Kárpátalja)
Két szenvedélye az utazás és az emberek. Rájött, hogy egy buszútszolgál-tató vállalkozás a kettőt ötvözi. Ma már három járművet üzemeltet, két sofőrt alkalmaz, de le nem mondana arról, hogy személyesen is a volán mögé üljön.
Gondolom, időről időre megkapod ezt a kis viccet, de nem gondoltál arra, hogy ezzel a névvel multihoz szegődj? (Elnézést.)
Igen, a nevem sokak számára ismerős, de sajnos nincs közöm a nagyvállalathoz. Bár ha megkeresnének, akkor szívesen társulnék.
2016-ot írunk, és nincs weboldalad. Ez elvi kérdés? Nem volna nagy segítség?
Én is fontosnak látom, és napról-napra tapasztalom a hiányát. Azt mondhatom, készül. Már nagyon várom a végeredményt.
Miért éppen ezt az iparágat választottad?
Két oka volt: az egyik, hogy akkoriban alig foglalkozott valaki szállítással, a második pedig, hogy szeretek vezetni, szeretek utazni, és nagyon szeretek új kapcsolatokat kötni. Úgy éreztem, az nekem való, ami ezt mind ötvözi. Szervezni épp úgy szeretek, mint beszélgetni és ismerkedni. Mindig pörgés van, jövünk-megyünk, új helyeken járunk, új dolgokat fedezhetünk fel, és én ezt szeretem csinálni. Mindemellett jó kereseti lehetőséget is láttam benne, igyekeztem mindenben megfelelni az elvárásoknak, és ez bevált.
Mivel foglalkoztál korábban?
Szinte már gyermekként rákényszerített a sors, hogy dolgozni kezdjek: 12 éves voltam, amikor édesapám elhagyta a családunkat, édesanyám nevelte a két bátyámat és engem. Mondanom sem kell, hogy a rendszerváltás utáni kemény években mekkora teher volt ez egy anyának. Mindannyian igyekeztünk ott segíteni neki, ahol tudunk. Így kerültem 15 évesen különböző építőbrigádokhoz, eleinte segédmunkásként. Amit nyaranta sikerült összegyűjtenem, abból szeptemberben megvettem a tanszereket és mindent, ami kell az iskolakezdéshez. Közben megtanultam megbecsülni a pénzt, amit a két kezemmel kerestem meg, és sosem féltem a munkától, legyen az bármilyen kemény. Érettségi után már külföldön tudtam dolgozni, szintén az építőiparban, s ezzel évek alatt összegyűlt némi tőkém. Vállalkozni 2012-ben kezdtem, akkor döntöttem el, hogy személyszállítással szeretnék foglalkozni.
Hogy vetted meg az első buszt?
Egy barátom tudott egy használt, de jó állapotban lévő kisbuszról, ő szólt, hogy szerinte ezzel elkezdhetném a saját cégem. Jól mondta. Kezdetben a környéken fuvaroztam. Aztán beleszerettem ebbe a szakmába. Ma nemcsak a munkám, hanem a hivatásom is.
Mennyire ismerted az iparágat?
Szinte semmit nem tudtam róla, de ahogy egyre több ügyfelem lett, tapasztalatot szereztem. A leginkább az motivált és motivál ma is, hogy milyen sok embert ismerhetek meg. Az tulajdonképpen ráadás, hogy imádok vezetni, városokat és tájakat felfedezni, így a munkám egyben a szórakozásom is. Azt hiszem, ez az én nagy szerencsém.
A kezdeti időszakban honnan jöttek a megrendelések?
A marketingről sem volt fogalmam, eleinte csak az ismerőseimnek meséltem el, hogy mivel foglalkozom. Igyekeztem úgy dolgozni, hogy az utasaim elégedettem szálljanak ki a buszból és legközelebb is velem akarjanak utazni. Az első útjainkon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárait és diákjait szállítottuk konferenciákra, különböző rendezvényekre bel- és külföldön egyaránt. Ezzel párhuzamosan elkezdtem helyi szervezetekkel, alapítványokkal és gyárakkal szerződni a munkások utaztatásáról. Tudtam, hogy az ő kényelmük és biztonságuk az első, és jó visszajelzésként értékelem, hogy bátran kezdtek ajánlani ismerőseiknek. Így alakult ki szép lassan egy állandó megrendelői körünk kisebb-nagyobb utazásokra. Van olyan ügyfelünk, akinek több száz munkatársát évek óta szállítjuk akár a vidékünkön, akár a határainkon túl. Végül is évek alatt szájhagyomány útján terjedt a hírem, mint egy népmesében. Kicsi város a miénk, sokan ismernek már, de igyekszem a médiát, a közösségi oldalakat is felhasználni a népszerűsítéshez. És ne felejtsük el, hogy még csak most készül a weboldal.
Az utaztatás csak szállítás, vagy kínáltok programot is?
Főként a szállítás a feladatunk, de igény szerint tudunk programot is szervezni kedves utasainknak.
Például hová?
Eleinte csak Kárpátalja nagyobb városaiba, nevezetességeihez vittünk turistákat, aztán pedig Magyarországra és Bécsbe is indítottunk csoportokat. Leginkább Ukrajnán belül szervezünk városnézéseket, Ungváron, Munkácson, Lembergben.
Szoktatok kínálni, ajánlani érdekes helyeket?
A megrendelők általában kész úticéllal keresnek meg, de szerveztünk már városnéző utakat is, nagy sikert arattak. De hogy több ilyen utazást meg tudjak szervezni, bővíteni kell a csapatomat.
Milyen problémáid vannak a vállalkozásban, mi zavar a leginkább?
Egyelőre nem tudok csoportot utaztatni, ahhoz vennem kellene egy nagyobb, legalább 24 személyes buszt. Természetesen rosszul érint, hogy a gyenge minőségű utak miatt egyre többet kell költeni a járművekre, az üzemanyag ára folyamatosan ingadozik, nehéz fix díjra állni, hogy az utasoknak is tessen az ár, és mi se fizessünk rá.
Egyébként hogy tapasztalod, nőtt a konkurenciád?
Amikor vállalkozni kezdtem, nagy igény volt az ilyen szolgáltatásra, alig volt valaki, aki ezzel foglalkozzon. Ma már egyre többen vágnak bele. Szerencsére mivel én már évek óta a szakmában vagyok, aki eddig is a mi szolgáltatásainkat vette igénybe, a jövőben is minket választ. Kicsit drágábbak vagyunk, mint a legtöbb konkurensem. Mégis népszerűek vagyunk.
Mi az az apró különbség, amiért megéri titeket választani?
Nálunk mindig jó a hangulat. Mondok egy példát: van egy nyugdíjasklub, akik csak velünk szeretnek utazni. Minden egyes úton azt kérik, szóljon a magyar mulatós zene. Ilyenkor maguk is dalra fakadnak, közben sztorizgatnak vidáman. Ezekért a pillanatokért éri meg. Nem is munkának tűnik ilyenkor, hanem egy jó kirándulásnak.
Kommentek