Kabarcz Zsófia

Író, fotóművész, rendező – New Angle Team Kft.

A vizuális kultúra és a társadalmilag fontos mondanivaló metszéspontja az, melyre Kabarcz Zsófi filmprodukciós cége, a New Angle Team épül. Két tulajdonostársával közösen több dokumentumfilm, televíziós műsor és társadalmi célú kampány kreatív elkészítésében vett részt. Ötletekből kifogyhatatlan.

Mindig is éreztél arra késztetést, hogy a saját utadon járj?

Igen, nagyon vonzott az írás, a kommunikáció, ahol kifejezhetem önmagam, a saját elképzelésem szerint. Eleinte újságoknak írtam, majd a Budapesti Kommunikációs Főiskola hallgatójaként 21 évesen kerültem a Sziget TV-be gyakornoknak, ahol rögtön a mélyvízbe dobtak. A lány, aki a műsort szerkesztette volna, szülési szabadságra ment, ezért egyből egy heti 50 perces élő műsort kellett szerkesztenem. Ez óriási tapasztalat és sikerélmény volt, így a televíziózást azonnal a magaménak éreztem.

Hogyan kerültél közel a társadalmi jelentőségű témákhoz?

A közszolgálat mindig is sokkal jobban érdekelt, mint a kereskedelmi tv-adások. Meghatározó volt az a három év, amit az MTV Kultúrház című műsorában dolgoztam, majd 2006-ban szerkesztőként vettem részt életem első dokumentumfilm-sorozatában, az Egyesült Államokban, ahol 40 napig forgattunk egy emléksorozatot ’56 ötvenedik évfordulójára. Ez a két vonal meg is maradt a pályámon: a televíziós műsorkészítés és a dokumentumfilmek – ezzel foglalkozik a New Angle Team is.

Miért döntöttél úgy, hogy saját filmes céget alapítasz?

Tudni kell, hogy a filmes közegben eleve rengeteg vállalkozó mozog, mivel a legtöbb munka megbízásos alapon jön. Ahhoz, hogy egyáltalán dolgozni tudj, számlaképesnek kell lenned. Az első cégem ezekre a külsős, megbízásos munkákra alakult, ezt hívják úgymond „kényszervállalkozásnak”. A New Angle Team már más volt, azzal alkotni akartunk. Azért a többes szám, mert a filmes cég ötlete egy akkori kolléganőmmel, Boros Pannával közösen született meg. A TV2-nél dolgoztunk együtt, de mindkettőnk úgy érezte, nem ez a mi közegünk. Saját filmeket akartunk csinálni, és olyan témákat juttatni a médiába, ami társadalmilag jelentős.

Gondold el, megálmodsz valamit, aztán pedig az egyetlen dolgod az, hogy létrehozd – ennél nagyobb öröm és szabadság nem is kell.

Mik voltak az első lépések?

Kapcsolatok után kutattunk, kilincseltünk a Spektrum tévénél és különféle producereknél, hogy finanszírozzák a filmes ötleteinket, míg végül az HBO-nál éppen jókor kopogtattunk, mivel épp akkor indították a magyarországi gyártást. Az egyik témajavaslatunk annyira tetszett nekik, hogy azonnal le is szerződtettek a megvalósításra. Ez lett a Varázslatos Gladiátorok, ami a Baltazár Színházat, Magyarország egyedüli, értelmi sérült színészekből álló színtársulatát mutatja be. A filmet 2011-ben sugározta az HBO, majd elnyerte a 42. Magyar Filmszemle legjobb rendezői díját és a 8. Verzió -Nemzetközi Emberjogi Dokumentumfilmfesztivál közönségdíját.

Számodra mi számít sikernek egy dokumentumfilm esetén?

A legjobb az, ha valaki egy dokumentumfilm után azt mondja: nahát, ez olyan volt mint egy rendes film. A dokumentum megítélése ugyanis itthon még mindig elég negatív, unalmasnak és laposnak tartják. Pedig a jó dokumentumfilm beszippant, úgy érzed, hogy a részese vagy az eseményeknek.

Titeket pedig beszippantott a munka?

A Filmszemlés siker után azt gondolná az ember, hogy azóta is ontjuk magunkból a dokumentumfilmeket. Pedig nem. Mi igazán a nulláról indultunk, tőkénk nem volt, a cégalapításhoz apportlistán adtuk meg a technikai eszközeinket, kamerát, laptopot... Egy film készítése pedig költséges és muszáj előre tervezni. Belefutottunk már olyanba is, hogy egy igazán jó sztorit leforgattunk a világ másik felén, az oroszországi Birobidzsanban, aztán azóta sem lett film belőle, mert a vágásra már nem volt pénz.

Hogyan marad mégis működőképes a cég?

A filmezés mellett másik lábunk a televíziós műsorgyártás lett, ám ott is döntő szempont, hogy milyen témájú műsort gyártunk. A Spektrum Home-ra csináltuk a „10 gyerek 10 szoba” című gyerekszoba átalakítós műsort, a Viva TV-nek az Interaktív műsorát, illetve egyik kedvenc munkánk volt a Minimax „Zenével a gyerekekért” projektje, amit egy másik céggel koprodukcióban valósítottunk meg. A közös munka olyan jól alakult, hogy a másik cég vezetője, Horváth Kata átigazolt hozzánk, így 2011-től három tulajdonosa van a New Angle Team-nek. Mindhárman elkötelezettek vagyunk, és nagyon fontosnak tartjuk az alaptémát, amin épp dolgozunk. A legtöbb nehézséget az okozza, hogy kis cégként a haszon nagy részét még vissza kell forgatnunk az újabb projektek finanszírozásába.

Hogyan próbálod fejleszteni a céget ?

A New Angle Team azáltal fejlődik, ha én, ha mi fejlődünk. Hogy mondjak egy példát, rendezőként azt éreztem, hogy akkor tudnám a legtöbbet kihozni magamból, ha igazán „érteném” a képet. Ezért elkezdtem fotózni, hogy megtanuljam a képbeállításokat és kompozíciókat. Azóta a fotózás a szenvedélyemmé vált és a cég újabb pillére lett. Több nagy fotós projektet is létrehoztunk, például a Sziget Fesztivál „Rock a rasszizmus ellen” fotókampányát, de a Zenével a gyemrekekért tévéműsor-sorozathoz is én készítettem a sajtófotókat. Messzemenő terveim is vannak a fotózással, szeretnék ugyanis egy klasszikus fényképész stúdiót létrehozni, ahol családok vagy baráti társaságok különleges fotósorozatokat készíttethetnek magukról.

Miért jó vállalkozónak lenni?

Azt csinálhatom, amiben hiszek. Gondold el, megálmodsz valamit, aztán pedig az egyetlen dolgod az, hogy létrehozd – ennél nagyobb öröm és szabadság nem is kell. Ráadásul a civil szféreában jó dolgozni, mert rengeteg a pozitív visszajelzés, örülnek, hogy foglalkozunk velük, kíváncsiak a véleményünkre és közös csapatmunkával rakjuk össze a végeredményt.

Kinek szeretnél elsősorban példát mutatni?

Azoknak, akik a saját motivációjukat már megtalálták, de nem mernek lépni. Sokan attól félnek, hogy lekoppintják az ötletüket és más a sajátjaként csinálja meg. Ez sajnos előfordulhat, velünk is előfordult, de nem szabad, hogy ezek a lelkesedés útjába álljanak. Hiszen akinek vannak ötletei, annak mindig vannak. Olyan ez, mint a szeretet, vagy a simogatás, nem fogy el attól, mert folyamatosan adsz belőle.

Ha szeretné, hogy Kabarcz Zsófia legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!