Sorozatvállalkozó

Soha nem volt vezéregyéniség, mégis sikeres vállalkozások vannak a háta mögött. Az ImagineBudapest, mely hat éve működik, egyfajta kulturális szolgáltatással foglalkozik: különleges, tematikus városi sétákat szerveznek Budapesten. 

A bölcsészkaron végeztél, gondoltad volna, hogy egyszer majd vállalkozó leszel?

Útkeresésben voltam, 18 évesen az ember el tudja képzelni, milyen lesz majd a családja, a férje, a gyerekei, de abba bele se gondol, hogy mi lesz a szakmája. Abban nagyjából biztos voltam, hogy bölcsész nem leszek – aztán kicsit mégis. Az ImagineBudapest, mely hat éve működik, egyfajta kulturális szolgáltatással foglalkozik: különleges, tematikus városi sétákat szervezünk  Budapesten - elsősorban magyaroknak. Húsz-harminc fős csoportokkal rójuk a város utcáit hétvégente, titkos kerteket, eldugott templomokat keresünk fel vagy éppen régi bűnügyi pletykák nyomába eredünk. Ebben a munkában ötvöződik a tanítás és a kutatás – szóval mégis volt értelme a sulinak…

A diplomaszerzés és az ImagineBudapest beindítása között elég sok mindent csináltál. 

Becsületből csak azért is elvégeztem a külkert, mellette pedig dolgoztam a vendéglátóiparban, de volt, hogy újságot írtam. És csináltam egy céget, ami felnőttképzéssel foglalkozott. Ja, és közben a Ráday utcában megcsináltuk a Párperc krumpli nevű belga sültkrumplizót! Hatalmas siker volt, de családi okok miatt végül el kellett adnunk.

Egyetem alatt imádtuk! Hogyan jött az ötlet, hogy csináljatok egy céget? Az átlagember fejében ez nem nagyon vetődik fel...

Nekem viszont ez kézenfekvő. Ha van valami jó, amit kitalálunk, ami értékes, azt miért ne mi csinálnánk meg – főképp, ha lehetőségünk van rá. Ehhez meg kell egy cég. 

Kicsit kötekedek még: sok az adminisztráció, magasak az adók, stb., ezek sem ijesztettek meg? 

Én ezzel nem foglalkozom – legalábbis a vállalkozások megálmodásakor. Lehet, hogy kevésbé vagyok képzett a gazdasági oldalról, és sokszor fejjel rohantunk neki a falnak, de ezekből is sokat tanultunk. Ha valami nem sikerül, akkor tudni kell azt mondani, hogy ezt elrontottuk. Egy vállalkozásban ez az alap. Ugyanakkor hiszek benne, hogy egy jó vállalkozás a mostani gazdasági helyzetben is meg tud maradni, sőt! Sikeres is lehet. Még a saját magunk számára is meglepetés volt, hogy a nehéz helyzetű kulturális szektorban, ráadásul abszolút piaci alapon működve, sikerült úgy felépíteni az ImagineBudapestet, hogy mostanra stabil szervezetté vált.

Ha megszületik egy jó ötlet, az igazán inspiráló, magával ragadó tud lenni. Ami viszont nem mindegy, hogy hogyan jutsz el oda, hogy meg is valósítod az elképzeléseidet.

Mi kell ahhoz, hogy valaki vállalkozó legyen? Beszéljünk először azokról a dolgokról, amit te magaddal hoztál ebbe a cégbe. 

Ami már meg volt „otthonról" az a siker- illetve eredményorientáltság.  Talán elég rugalmas is vagyok, ami nem csoda, négyen vagyunk testvérek – elkélt otthon a kompromisszumkészség. És nem baj az sem, hogy kellőképpen naiv tudok lenni, ami mások szerint inkább vakmerőség. 

Ezek szerint te nem gondolkodod túl a dolgokat, hanem gyorsan belevágsz? 

Igen, és ehhez adj hozzá sok lelkesedést, gondolatot és kreativitást. Ha megszületik egy jó ötlet, az igazán inspiráló, magával ragadó tud lenni. Ami viszont nem mindegy, hogy hogyan jutsz el oda, hogy meg is valósítod az elképzeléseidet. Én azt tanultam meg, hogy nem szabad a végletekig ragaszkodni az eredeti ötlethez, fel kell ismerni a buktatókat és a válaszutakat, amit az ember még jó szívvel el tud fogadni. Fontos a mértékletesség: fontolva haladj. És persze nagyon állhatatosnak és kitartónak kell lenni. Nagyon fontos a magas minőség, ezt követeld meg magadtól és másoktól is!

Mit élvezel ebben az egészben a legjobban?

Nem is tudom, mindent, hiszen nekem ez a természetes közegem. Szeretem, hogy mi alakítjuk a dolgainkat, hogy nemcsak úgy összekerültem a munkatársaimmal egy cégnél, és ez a fajta szabadság nagyon sokat dob a mindennapok rutinján. Szeretem, ha sikert érünk el, ha valami megvalósul. Élvezem, hogy rugalmasan tudunk dolgozni, hiszen anyuka is vagyok. Meg tudjuk tartani a karácsonyt, nem pedig bent robotolok. 

És amit nem szeretsz? 

A bizonytalanságot és a függő helyzeteket. Nem minden esetben mondhatsz úgy és akkor nemet, amikor kellene.

És hogy bánsz azzal az idővel, amikor nem vagy vállalkozó? 

A vállalkozói létben pont az a nehéz, hogy mindig vállalkozó vagy. Úgy nem tudsz elmenni szabadságra, hogy ne mondhatnád, hogy na, holnaptól két hétig nem vagyok, sziasztok. Lelkileg nem tudsz elszakadni a cégtől. Én a szabadságom alatt is felébredek, és elkezdek "kattogni valamin”. 

Sok szakértő szerint épp ez a baj a magyar cégekkel: a tulajdonosok saját gyerekükként gondolnak rájuk és ez megakadályozza őket abban, hogy növekedjenek.

El kell tudnod engedni a gyereked kezét is, ha itt az idő. El kell fogadni, ahogy a gyerekedet, úgy a vállalkozásodat is más, külső hatások is érhetik – ez természetes és egyáltalán nem baj.

Ha holnap jön egy befektető egy krokodilbőr táskával a kezében, ami tele van pénzzel és azt mondja, befektet a cégedbe, de hoz 3 külső embert, mert professzionális menedzsmentet akar, abba simán belemennél?

Abban benne lennék, hogy kívülről segítséget kapjunk, mert egy ilyen ajánlatot én segítségként, a bővülés, a gyarapodás lehetőségeként fognék fel. Maradva a gyerek-vállalkozás párhuzamnál: ha a gyerekednek próbáltál megtanítani minden tőled telhetőt az évek során, akkor kamaszként már simán kiküldöd Prágába a nagybácsihoz, mert tudod, hogy a fontos dolgokat már tudja, bízhatsz benne, és nem baj, ha szélesedik a látóköre. Ez igaz a cégre is. Azt remélem, hogy kellő alapozással készítettük elő az ImagineBudapestet, s jöhet bármi, a lényeg nem változna – akárhány krokodilbőr táskától sem. Három dologból azonban nem engednék: a cég nevét és profilját, valamint a magas minőségű munkát nem hagynám megváltoztatni.

Hány céget fogsz még csinálni? 

Még egy párat szeretnék. Ötnél többet már nem! (nevet)

Ha szeretné, hogy Káldi Emese legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!

Mérnök, Tanár, Vezérigazgató – Attrecto Zrt.

Három évvel ezelőtt hozta létre mobilalkalmazás fejlesztő cégét, mára már a legnagyobbak között vannak itthon, de Európában is egyre többen ismerik az Attrecto nevét. Szeretné megmutatni, semmi csoda nincs abban, hogy vidékiként jutottak el a csúcsra.

Nem hátrány számotokra, hogy Győrben van a cég?

Szerintem Győr Európa közepe. (nevet) Bécs, Budapest, Pozsony csak 150 km-re van. Nem szerettünk volna Pestre felköltözni, Győr sokkal élhetőbb város. Én itt szeretnénk kiteljesedni. Közvetlenül a vállalkozásunk megalapítása előtt az SAP-nál dolgoztam, minden nap Óbudára jártam dolgozni kocsival, ami napi 300 km vezetést jelentett. Nem sokat láttam a gyerekeimet, mert az időm nagy részét az autópályán töltöttem. Nagyon szerettem a munkámat, de a családom fontosabb. Végül is 2010-ben döntöttünk úgy, hogy csinálunk „valamit” itt Győrben.

Alkalmazottként is vezető voltál, könnyebb volt így céget alapítani?

Szerintem az SAP a világ legjobb fejlesztő cége, ebben a szakmában ők a jéghegy csúcsa. Fejlesztési vezető voltam, hihetetlen mennyiségű tudást, know howt adott, ami nélkül a mostani cég nem sikerülhetett volna. Én nagyon csodálom azokat a fiatalokat, akik képesek 23-24 évesen valami nagyon komolyat előállítani, ahhoz szerintem különleges érzék kell. Mi a tíz éves multitapasztalatból élünk, ott tanultuk meg, hogy mit hogyan kell csinálni, és hogy mit jelent a minőség szó. Egyébként mind a hárman, akik alapítottuk a céget, az SAP-nál dolgoztunk korábban. Három jóbarát, ráadásul egyikőjük a testvérem, aki a marketing vonalat erősíti.

Mesélnél az indulásról?

Az elején mi hárman és 4 diák dolgoztunk a cégben. Mivel volt tartalékunk, nem volt rajtunk nagy nyomás, hogy azonnal pénzt kell keresnünk, viszont volt időnk felfedezni a technológiákat, és eldönteni, hogy mivel szeretnénk pontosan foglalkozni. Elindultunk egy Szilícium völgyi versenyen, ahol a 240-ből negyedikek lettünk. A megrendelések is jöttek szépen lassan. Elkezdtük fejleszteni a Vodafone részére, és az AUDI hivatalos mobil beszállítói lettünk. Akkor még nem sokan foglalkoztak Androiddal, jó eséllyel indultunk mindenhol.

És már rögtön az első évben felfigyelt rátok egy befektető.

2010 végén szinte véletlenül találkoztunk az egyik JEREMIE tőkebefektetési alap képviselőivel. Azt se tudtam, hogy azt eszik-e vagy isszák, nem is volt semmiféle gondolatunk arra, hogy tőkebefektetés kellene nekünk, de elmentünk a workshopra, mert épp nem volt más dolgunk. Elkezdtünk beszélgetni, aminek az lett a vége, hogy egy év múlva, vagyis 2011 novemberében 220 millió forint tőkebefektetést kaptunk arra, hogy valósítsuk meg innovatív elképzeléseinket, és hogy az egyedi mobilalkalmazás-fejlesztési projekteket is nagyobb erővel tudjuk végezni.

Ez hatalmasat lendíthetett rajtatok.

Azóta fejlesztettünk egy csomó saját dolgot, nagyon sok nagy és kisebb ügyfél számára végzünk mobil fejlesztést és tanácsadást. Ez a történet, itt tartunk ma.

Elég lazán mondod, pedig ez hatalmas siker.

Mindenki mást ért siker alatt. Mást értek én, a diákok, a befektetők, a bankárok. Így bizonyos szempontból meg is kérdőjelezem azt, hogy sikeres-e a mi történetünk. Hároméves cég vagyunk nem kerestünk sok pénzt, még a nagy üzlet, amikor a fejünkre esne a nemzeti bank, nem történt meg. Amit inspirálónak találok, hogy a saját történetemet megpróbálom kívülről nézni, és elmesélni a diákoknak, hogy nincs ebben semmi csoda. A szüleim itt laknak a sarkon, itt voltak tanárok, én ide jártam iskolába, itt érettségiztem, itt vagyok doktorandus, tehát sehol egy különleges történet, de mégis valamit letettem már az asztalra. Ma már több mint 30 kollégával dolgozunk, Magyarországon a legnagyobb mobil fejlesztők között vagyunk és Európában is egyre jobban ismerik az Attrecto nevet a piacon.

Mindig is célunk volt, hogy megmutassuk: egy vidéki városból is el lehet jutni nagyon messzire.

Tanítasz is, ugye?

Innováció menedzsmentet és mobil-fejlesztést oktatok a győri egyetemen és gyakran tartok előadásokat különböző konferenciákon és eseményeken. Nagyon szeretek tanítani, és emellett önkéntes mentor is vagyok.

Te szerettél tanulni?

Irányítani szerettem nagyon. (nevet) 12 éves korom körül édesanyám elvitt egy pszichológushoz, azzal, hogy nem tanul a gyerek. Mondta a pszichológus, hogy nem baj, nem köti le az iskola, de majd jobb lesz, viszont kedves anyuka, nagyon vigyázzon arra, hogy ne a gyerek legyen a főnök! Már egész kis koromban szerettem irányítani az eseményeket magam körül, és emlékszem, hogy milyen belső feszültség volt bennem, amikor külső hatások miatt nem sikerült megvalósítani az elképzeléseimet.

Otthonról hozod a vállalkozói vénádat?

A szüleink az egyetemen tanítottak, és a felmenőink között sincs vállalkozó. Nem tudom honnan jön, de engem már 20 évesen is vonzott. Alapvető dolog szerintem a neveltetésünk, hogy mit kaptunk a szüleinktől. Lazák voltak, bátorítottak minket, nem volt olyan nagy szigor. Ennek köszönthetjük, hogy megtaláljuk a hangot az emberekkel, hogy tudunk kommunikálni, nyitottak vagyunk mindenre. Kell még persze némi önuralom, és hogy tudjunk fókuszálni egy témára. A többi jön magától.

Mi kell szerinted ahhoz, hogy valaki vállakozó legyen?

Nagyon gyorsan kell tudni alkalmazkodni, minden jó üzleti döntést is villámgyorsan meg kell hozni, és minél gyorsabb megoldást kell adni a felmerülő problémákra. Plusz a nyelvtudás és a tapasztalat. Magabiztos nyelvtudás nélkül semmit sem ér az ember, hiába a 700-as IQ, ha nem tudsz egy nyelvet sem, akkor bezárod a piacot magad előtt. De a kudarcok is éppúgy fontosak, mindenki a saját kárán tanul meg mindent.

Nehéz dolog vállalkozónak lenni?

Sok nehézség van, amit végül is nekünk, a menedzsereknek kell megoldani. Mi akkor „dolgozunk”, ha egy szintet át kell lépni, valamit meg kell oldani. Az elején keserves volt beletanulni az adózási és a jogi dolgokba, az üzlethez sem értettünk annyira, amin egyébként egy mérnök gyakran el is hasal.

Nektek viszont sikerült, és a legjobb bizonyíték vagytok arra, hogy nem csak Budapestről lehet a világot megváltani.

Mindig is célunk volt, hogy megmutassuk: egy vidéki városból is el lehet jutni nagyon messzire.

Ha szeretné, hogy Kiss Gergely legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

e-kereskedő – eOptika Kft.

Egészen fiatal kora óta foglalkoztatta az informatika, később pedig annak gazdasági vetülete is. Így kötött ki az e-business szakterületen Lakos Péter. Cégtársával együtt vonzó célpiacot talált, és azóta is tudatosan építi, fejleszti kontaktlencse webboltját, az eOptika.hu-t, ami a maga kategóriájában mostanra már az ország egyik legnagyobbja.

Hogyan lett belőled vállalkozó?

Az eOptika megalapításakor már hosszabb ideje készültem egy nagy, sikeres vállalkozás felnevelésére, amihez éveken át gyűjtöttem a szükséges képességeket és tapasztalatokat. Gyermekkorom óta érdeklődöm az informatika és az internet iránt. Már gimánizumban elhatároztam, hogy szeretnék majd valami maradandót alkotni az internet világában. 2006-ban, egyetemváltás közepette, egy webboltot kerestem munkahelyül, hogy tanulhassak. Ezután mentem vissza a Budapest Corvinus Egyetemre gazdaságinformatikus hallgatónak, ahol napról napra tisztábban láttam az irányt és a céljaimat.

Elég volt a vállalkozáshoz az egyetemi tapasztalat?

Sajnos nem. Az egyetemváltás során eltelt 1 év alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem annál a webboltnál, ahol dolgoztam. Mindemellett még rengeteget áldoztam szabadidőmből is az ismereteim bővítésére. A munka során rengeteg üzletfejlesztési ötlet és elképzelés fogalmazódott meg bennem, amit minél előbb szerettem volna kipróbálni. Ennek volt köszönhető, hogy elindítottam saját online könyvesboltomat, ahol a saját könyveimet árultam. Ez elég volt arra, hogy egyetemi éveim alatt megtermeljem az utazóbérletem és a mindennapi ebédem árát, nem utolsó sorban pedig arra, hogy fontos tapasztalatokkal ruházzon fel a vállalkozásépítés terén.

Merre indultál?

Az élet hozta a megoldást, mert 2010 decemberében egy közgázos előadás keretében megismerkedtem egy tapasztalt internetvállalkozóval (a Vatera.hu alapítójával), akivel egy új B2C internetes áruház felépítésébe kezdtem. Nem sokáig gondolkodtunk, hogy milyen termékkel lenne érdemes elindulni, mert több szempontunk is a kontaktlencse mellett szólt. A döntés hamar megszületett, és 2011 januárjában útnak is indítottuk az eOptika.hu-t. Ezzel párhuzamosan folytattam egyetemi tanulmányaimat vállalkozásfejlesztés mesterszakon.

Mikor érkezett el a várt siker?

Induláskor az első év végére kb. 15 millió Ft-os árbevételre számítottunk. Ezzel szemben a cég már a harmadik hónaptól nyereségesen tudott növekedni. Végül a 2011-es évet 60 millió Ft-os forgalommal, a 2012-es évet pedig 260 millió Ft-os forgalommal zártuk. Mostanra már Magyarország egyik vezető kontaktlencse webboltja vagyunk. Az Ofotért-Vision Express csoport után tőlünk veszik a legtöbb kontaktlencsét. A sikert azonban nem szabad csak pénzben mérni. Sokkal fontosabb számunkra az, hogy vevőinktől folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapunk. Nélkülük most pénzügyi sikerről sem beszélhetnénk.

A kitartás, a hit és a lelkesedés a legfontosabb. Ha pedig van egy olyan terület, ami nagyon-nagyon érdekel, és bele is ásod magad, akkor szerintem ezek kombinációjából garantált a siker.

Mi a legfőbb előnyötök?

Ami vevői szemmel rögtön látható, hogy sokkal olcsóbban kínáljuk a kontaktlencséket, mint a hagyományos optikai szaküzletek. Ez a méretgazdaságosság eredménye. Amíg egy sarki optika csak a környék járókelőiből keresi a kenyerét, addig mi, az internetnek hála, országszerte elérjük a kontaktlencse-felhasználókat. Másik nagy előnyünk a gyorsaság. Rendeléseink 80 százalékát raktárról azonnal ki tudjuk szolgálni – márpedig a kontaktlencse majdnem olyan fontos, mint a toalettpapír: ha elfogy, akkor nagyon-nagyon kell, nem tudsz várni rá. Harmadikként pedig a vevőközpontúságunkat említeném. Nagyon odafigyelünk a vevőinkre, hiszen nem kis részben tőlük függ vállalkozásunk.

Mi lehet az eOptika jövője? Fejlődőképes a cég?

Magyországon 200 ezer kontaktlencse-felhasználó él, ami a populáció két százaléka. Becsléseink szerint közülük kb. 80 ezer felhasználó vonható be az online vásárlásba. Mi havonta jelenleg több mint ötezer rendelést teljesítünk, és nem vagyunk egyedül a piacon, tehát lassan elérjük a piac korlátait. Épp ezért az elmúlt évben már a napszemüvegek is megjelentek kínálatunkban, és szeretnénk nyitni a dioptriás szemüvegek felé is. Így már egy sokkal nagyobb célpiacról beszélhetünk, ugyanis a magyar lakosság fele szorul látáskorrekcióra, és jelenleg kb. a lakosság 30-35%-a hord szemüveget, vagyis kb. 3 millió ember. További növekedésünk célja, hogy egy hazai központú, több milliárd forintos forgalmú „kis kelet-európai multi” céget építsünk fel a következő 5 évben. Már folynak a tesztjeink Romániában és Szlovákiában, és még további 2-3 országban igyekszünk jelentős piaci jelenlétet kiépíteni.

Látom, pontosan ismered a statisztikákat és előre tervezel...

Mint mindenhol máshol, egy internetes vállalkozásnál is fontos a tudatosság. Az internet előnye, hogy sok minden nagyon könnyen mérhető, butaság lenne elhanyagolni ezt a lehetőséget. Egyre többen próbálkoznak internetes értékesítéssel, tehát úgy érdemes ezt csinálni, hogy a legjobb legyél, különben jön más, aki teljesen kiszorít a piacról.

Milyen nehézségekkel kellett megküzdened a vállalkozásban?

Minden nap új izgalmakkal és nehézségekkel telik, de egy jó csapattal semmi sem lehetetlen. A gyors növekedés folyamatos változásokkal jár. A kezdeti „garázscégből” komoly szervezőmunkával sikerült olyan szervezetet és folyamatokat kialakítani, amely képes ekkora volumennél is hatékonyan és eredményesen működtetni a céget, és természetesen továbbfejleszteni. Jelenleg öt állandó munkatárs, lelkes diákok és külsős partnerek gondoskodnak az eOptika.hu mindennapjairól .

Mitől lesz valaki jó vállalkozó?

A kitartás, a hit és a lelkesedés a legfontosabb. Ha pedig van egy olyan terület, ami nagyon-nagyon érdekel, és bele is ásod magad, akkor szerintem ezek kombinációjából garantált a siker.

Mit élvezel legjobban a vállalkozásban?

Számomra jó érzés olyan szolgáltatást nyújtani, ami minél több ember számára plusz értéket teremt. Olyat, ami könnyebbé és boldogabbá teszi mindennapjainkat, és mindezt az internet segítségével.

Ha szeretné, hogy Lakos Péter legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Tulajdonos, ügyvezető – VanNet

A vállalkozónak a „szíve helyén is Pécs dobog”, diplomamunkája egyben a hobbija is volt: kerékpárút-hálózatot tervezett az egyetem létesítményei közé, ami hamarosan elkészül és bárki használhatja. A ma is Pécsen dolgozó Szabolcs volt munkáltatójával alakított távközléssel foglalkozó céget: bárhova internetet varázsolnak.

Hogyan jutunk el a cégedhez a bicikliúttól kiindulva?

Az egyetem után úgy terveztem, hogy külföldre megyek (elsősorban az Egyesült Arab Emirátusokat céloztam meg), de úgy alakult, hogy Pécsett maradtam, amit nem bántam meg. Projektasszisztensként főleg külföldi ügyfelekkel foglalkoztam egy informatikai cégnél, amikor az egyik fejlesztésünknél egy adatátviteli probléma merült fel. A filozófiánk az volt, hogy megoldást kell találni: így akadtunk rá a műholdas internetre. A technológiában tovább gondolkodva jutottunk arra, hogy a szolgáltatást a magyarországi internet ellátottságban kiesést jelentő területeken („fehér foltokon”) is kiválóan lehetne alkalmazni. Cégünk működését azóta is ez a terület határozza meg, a hazai piacon – saját márkanevünkkel: Vannet - továbbra is egyedül kínáljuk ezt a lehetőséget.

Nem lehet olcsó egy ilyen cég elindítása.

Nem állt rendelkezésünkre jelentős tőke, rendszerint az igényekhez és a szükséges eszközökhöz rendeltünk forrásokat. A vállalkozást szinte egyedül kezdtem, kerestem a lehetséges előfizetőket, partnereket, szerveztem a telepítést, foglalkoztam az ügyfelekkel. Az anyagcégben dolgozók több mindenben segítettek, és nagyon sokat köszönhetek az üzlettársamnak is. Ma több ezer ügyfelünk van, csak a menedzsment 9 tagú, számos viszonteladóval és telepítő partnerrel dolgozunk a lakossági és üzleti szegmensben egyaránt.

Hogyan tudtok a nagy telekom cégek között érvényesülni?

Az elejétől kezdve van egy nagyon erős fegyverünk: a kapcsolatépítés. Soha sem restelltünk bemenni a piac nagy szereplőihez akár ismeretlenül is. Az, hogy nem vagyunk nagyok, még nem azt jelenti, hogy nem értékes, amit árulunk. Hinni kell a termékben, és kell hozzá bátorság, hogy el is tudd adni azt, amid van.

Ízig-vérig vállalkozó lettél az elmúlt három évben, a cég megalapítása óta?

Azt gondolom, hogy ez egy folyamat, amiben még sokáig benne leszek, és amit minden nap tanulok. Ma már más jellegű dolgokkal is foglalkozom, kiléptem a vállalkozásom falai közül: a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarában a Kisvállalkozás-fejlesztési Bizottság tagjaként a kezdő vállalkozások útját próbálom segíteni - ez nagyon fontos küldetés a számomra.

Az, hogy nem vagyunk nagyok, még nem azt jelenti, hogy nem értékes, amit árulunk. Hinni kell a termékben, és kell hozzá bátorság, hogy el is tudd adni azt, amid van.

A kezdő vállalkozások támogatása mennyire nehéz?

Rengeteg nagyon jó képességű fiatal van Magyarországon, akik kitűnő ötleteikkel hozhatnának létre vállalkozásokat. Nem mindenki, de többen alkalmasak lennének arra, hogy a fejükben lévő tudást ilyen formában kamatoztassák, de az üzleti tudásuk hiányos. Ezért hiába alapítanának önálló céget, félő, hogy csúfos bukás lesz belőle. Azt szoktam mondani, hogy nincs veszteség, csak tanulság. Persze nem mindegy, hogy az mekkora.

Te nem féltél az indulásnál?

Dehogynem! De volt bennem valami hajtóerő, tettrekészség. Az egyetem erős alapot, nagy precizitást és a részletekre való érzékenységet adott nekem. A vállalkozás elindításakor egy teljesen ismeretlen területen kellett érvényesülnöm. Emlékszem az első nyárra: visszaestek a megrendelések, én meg azon tűnődtem, hogy mit csinálunk rosszul? Megijedtem. Az üzlettársam nyugtatgatott, hogy az üzleti év ilyen kiszámíthatatlan, szeptemberben majd beindul minden. Szkeptikus voltam, de igaza lett. Akkor megtanultam egy másik fontos dolgot: nem szabad félnünk mástól tanácsot kérni.

Mi az, ami nehéz egy saját vállalkozásban?

Az első három évben nem voltak se estéim, se hétvégéim. Ehhez az életmódhoz nem árt, ha erős az otthoni háttér, nekem ez szerencsére megvolt, és talán ennek is köszönhető, hogy stabil maradtam. Könnyű beleesni abba a hibába, hogy az ember nem tud kiszállni a mókuskerékből. Ezért néha érdemes megállni és végiggondolni, hogy hol tartunk, jó irányba megyünk-e. Emellett fontos, hogy megbízható munkatársakat, nagy szaktudással rendelkező partnereket (ügyvéd, könyvelő) válasszunk magunk mellé. Végül pedig elengedhetetlen, hogy kitartóak legyünk az elképzeléseink megvalósításában, ez pedig nagyon nehéz.

Tudsz mondani három összetevőt a sikeres vállalkozó receptjéhez?

A precizitást mindenképpen megemlíteném, és amire már utaltam: a hihetetlen akarás, hogy elérd a céljaidat. No és a hit, mert ha nem hiszel abban, amit csinálsz, nem hiszel a termékedben, az hamar ki fog derülni.

Meg lehet ezeket tanulni?

Nagyon fontos, hogy mit hozunk a szülői házból. Ami engem illet: édesapám köztiszteletben álló személy Pécsett, én pedig szeretnék hasonlóan tisztességes és sikeres üzletember lenni. Másrészt, az a közeg, amelyben kinyílik számunkra a világ, az egyetem szintén meghatározó. Megtanulni nem lehet, csak „belenőni” a vállalkozói létbe.

Szerintem sejted, mi a következő kérdés.

Hogy mi számomra a siker? Az, hogy olyan üzletet építhetek, ami tisztességes, értéket teremt és megoldást jelent embereknek. Egy ismeretlen társaságban azt hallani, hogy hallottak rólunk, a szolgáltatásunkról, az is siker. 28 évesen munkát tudok adni másoknak, bekapcsolódunk a gazdaság vérkeringésébe, ez mind nagyszerű érzés.

Nagy utat tettél meg. Nem szembesültél a „nagyság problémájával”, egyszemélyes cégből lettél munkáltató több ezer ügyféllel?

Már a cégalapításkor kidolgoztam bizonyos folyamatokat előre, sokan kérdezték is, hogy miért csinálok úgy egyszemélyes cégként, mint egy multinacionális vállalat. Azért is terveztem ennyire előre, mert azt tapasztaltam, hogy sokan belebuknak a növekedésbe. A várható növekedést megelőlegeztem a cégnek! Ez az előrelátás nagyon hasznos volt, de még ma is vannak dolgok, amiket újra kell gondolni.

Soha nem szédített meg a siker?

Sohasem felejtem el, hogy honnan indultam, mit értem el a munkával. A sikereimet nem csak magamnak, hanem a kollégáimnak, a csapatomnak is köszönhetem. Ha mégis „megszédülnék”, az értük érzett felelősség biztosan visszahúzna.

Ha szeretné, hogy Lengvárszky Szabolcs legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Feltaláló, építész  – Litracon Kft. 

Az utóbbi évek legjelentősebb találmányai között tartják számon Losonczi Áron fényáteresztó betonját, melyet a Litracon Kft. fejleszt és értékesít. A forradalmi „üvegbetont” egyre szélesebb körben használják az építészetben, emellett a magyar innováció szimbóluma is lett.

Hogyan lettél vállalkozó, illetve feltaláló?

Egyiket sem terveztem, az élet hozta. Reál érdeklődésem és festő nagyapámtól örökölt rajzkészségem miatt az építész pályát választottam, 2001-ben diplomáztam Budapesti Műszaki Egyetemen. Frissdiplomásként nem éreztem túl sok késztetést arra, hogy beüljek egy építészirodába más ötleteit megrajzolni, inkább éltem egy adódó lehetőséggel, és kimentem Stockholmba egy művészeti egyetem posztgraduális építészképzésére. A kurzus témája az üveg az építészetben volt. Itt fogant meg bennem a fényáteresztő beton ötlete. 

Az ötletből hogyan lett valóság és kézzel fogható eredmény?

Mások is kísérletezek már az üveg és a beton együttes alkalmazásával, amit én kitaláltam, az egy olyan, optikai szálakat alkalmazó techológia, ami lehetővé teszi, hogy a beton megtartsa szilárdságát és homogén megjelenését, amellett, hogy transzparenssé válik, vagyis átereszti a fényt és láthatóvá teszi a mögötte lévő tárgyak, épületrészletek sziluettjét. Mindez olyan szokatlan látványt eredményez, ami forradalmi az építészetben. 

Azonnal fel is kapák az új találmányt?

A világ legkülönbözőbb pontjairól érkeztek megkeresések, rendelések és a média is rendkívül érdeklődött iránta.  A Time magazin például 2004-ben az év egyik legjelentősebb találmányának minősítette, és rengeteg szakmai elismerést és díjat nyert. Mindez egyértelművé tette, hogy vállalkozást kell indítanom az értékesítésre, így 2004-ben létrejött a Litracon Bt. (ma már Kft.) Az ötlettel két svéd üzleti versenyen is első díjat és pénzjutalmat nyertem, így volt némi tőkém a vállalkozás elindítására, nem volt szükségem külső befektetőkre. Lassan fejlődtünk, nem voltak nagy ugrások. Jelenleg fényáteresztő betontermékek fejlesztésével, gyártásával és értékesítésével is foglalkozunk.

Ehhez képest elég kicsi a cég...

Garázsgégként kezdtünk és ma sem vagyunk sokkal nagyobbak, nem is tervezek óriási szervezeti növekedést. Inkább ötletgazda szeretnék maradni, nem pedig gyártulajdonos. Elsősorban az ötlet, a licenszjogok értékesítésének látom értelmét, a saját cégem feladatául pedig a folyamatos termékfejlesztést szánom. Jelenleg több hazai és külföldi partnercéggel dolgozunk és folyamatban van további területeken is a gyártás és értékesítés beindítása.

Kik vásárolják és hol használják az anyagot?

A fényáteresztő beton sok építészt inspirált már, vevőink között tudhatjuk például a német Montblanc céget és az amerikai Boeinget is, de Japánba és Kanadába is szállítottunk már az anyagból. A világ vezető építészirodái rendszeresen keresnek meg minket, és tervezik a Litracon alkalmazását projektjeikben, de van olyan partnerem is, aki ékszert készít belőle. Magyarországon például a Millenáris Parkban, a Tabánban a Budapest Music Centerben, a pécsi Cella Septichora Múzeumban és egy szegedi design hotelben is megtalálható az üvegbeton. 

Te hol látnád a legyszívesebben?

Egyik álmom, hogy egy teljes épület épüljön fel Litraconból. Az anyag igazi lényege ilyen módon mutatkozhat meg. Képzeljünk el például egy erdőben álló templomot, melynek betonfalán átszűrődik a fény és a fák árnyképei...

Kitaláltam egy olyan dolgot, amiben én vagyok a legjobb a világon. Jó érzés, hogy magyarként igazán rangos nemzetközi design díjakat nyertem a Litraconnal, és olyan szakmai lapok címlapjára került fel a találmányom, ahol magyar építészeti produktum sok évtiezede nem szerepelt. Olyan dolgot csináltam, ami érdekli a világot és ezért jó dolgozni.

Mi a fejlődés útja a vállalkozás számára?

Mivel a Litraconnal magas ára miatt egy viszonylag szűk piaci szegmenst tudtunk elérni, az új termékkel, a pixelbetonnal szélesítettük a palettánkat. A Litracon pXL speciális formájú plexielemeket tartalmaz az üvegszálak helyett, így gyártása lényegesen olcsóbb és szélesebb körben alkalmazható az építészet, belsőépítészet és a design különböző területein. Például lakhelyemen, Csongrádon a mozi homlokzata ebből készült, egy isztambuli és prágai bárban is alkalmazták alulról világított járható burkolatként, illetve a pult megvilágított fedlapjaként. Egy másik lehetséges irány a Litracon elemekből álló kész termékek, például asztali lámpák forgalmazása; ilyen például a Litracube termékcsalád. 

Milyen kihívásokkal kellett megküzdened vállalkozóként?

Legtöbbet a hamisítással küzdöttem, sokan próbálták leutánozni és elorozni az ötletemet. Nagy visszhangot kapott a világ egyik legnagyobb cementgyáraként nyilvántartott Heidelbergcement AG-val folytatott szabadalmi perem, ami évekig húzódott, rengeteg energiát és pénzt emésztett fel. Végül annál nagyobb volt az öröm, amikor 2009-ben a világ meglepetésére magánszemélyként megnyertem a pert a nagy multi ellen. Az anyag és a gyártási technológia szabadalma is száz százalákban az enyém, a sikeres iparjogvédelmi lépéseiknek köszönhetően értéke jelentősen megnőtt. A mindennapokban talán a hektikusság az, ami nehéz: egyik nap a csongrádi gyártóhelyen vagyok, másnap már New Yorkban egy konferencián, aztán egy üzleti partnernél Münchenben. Nem könnyű egy emberként vinni a cég szakmai és operatív működését is, de mivel a Litracon a sajátom, mégiscsak én képviselhetem a leghitelesebben.

Ki tudod kapcsolni időnként azt a stresszt, ami a munkáddal jár?

Már évekkel ezelőtt – látva hasonló feltalálók kálváriáját – eldöntöttem,  hogy nem fogok belebetegedni a vállalkozásomba. Tudatosan figyelek arra, hogy este és hétvégén inkább pihenjek. Az egyik legjobb kikapcsolódás, amikor konceretezni megyünk a zenekarommal, ahol gitározom.

Mi jelenti számodra a legnagyobb sikert?

Kitaláltam egy olyan dolgot, amiben én vagyok a legjobb a világon. Büszke vagyok, hogy több Magyarországot reklámozó imidzs filmben is szerepel a betonom, mint fontos hazai innováció. Jó érzés, hogy magyarként igazán rangos nemzetközi design díjakat nyertem a Litraconnal, és olyan szakmai lapok címlapjára került fel a találmányom, ahol magyar építészeti produktum sok évtiezede nem szerepelt. Olyan dolgot csináltam, ami érdekli a világot és ezért jó dolgozni.

Ha szeretné, hogy Losonczi Áron legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Töltőállomás-vezető

Amikor szembejött a lehetőség, Molnár Ildikó azonnal lecsapott rá és céget alapított. Korábbi munkáltatójával, egy olajipari céggel kötött szerződést, és ma valószínűleg az ország legboldogobb töltőállomás-vezetője. Minden az autókkal indult. Vigyázat, a benzinnek nem szaga, hanem illata van!

Szerintem nincsenek nőies vagy férfias szakmák, de nyilván sokan csodálkoznak, hogy nő létedre egy benzinkút vezetője vagy.

Gyermekkori vágyam volt, hogy benzinkutas lehessek, mert nagyon szeretem az autókat! Először csak kezelőként képzeltem el magam, és fel sem merült bennem, hogy ez férfiaknak való szakma. Kevés idővel tanulmányaim befejezése után legnagyobb örömömre sikerült elhelyezkednem egy töltőállomáson. Óriási lelkesedéssel és jókedvvel vetettem magam bele a munkába, amit mindig a precizitás, a pontosság, a megbízhatóság és a lendület jellemzett. Vezetőim felfigyeltek a képességeimre, szorgalmamra és nagyon tetszett nekik a cég irányába tanúsított lojalitásom. Teljesítményem mindig kiemelkedő volt, túlszárnyaltam az előírt elvárásokat. Vezetőim előálltak egy javaslattal, mi lenne, ha átvenném egy üzemanyagtöltő-állomás teljese körű vezetését. Azt gondoltam, itt az idő! 2005-ben céget alapítottam és megkezdtem a töltőállomás üzemeltetést, ezzel az álmom beteljesülése megkezdődött!

Honnan indult ez a szerelem, miért pont a benzinkút volt az álmod?

Hiszem, hogy ez a „szerelem” van megírva számomra. Már apró gyermekként is az autókkal játszottam, a babák nem érdekeltek. A jogosítványt tizenhét éves koromban szereztem meg, de az autók működési mechanikájáról már mindent tudtam!

És a benzin szagát is?

Így van, eltaláltad! A benzin illatát is nagyon szeretem! Amikor csak megérzem - és szerencsére nap mint nap érezhetem -, akkor valami különlegesen fantasztikus érzés kerít a hatalmába. Úgy érzem, a benzin illata kiváló motiváló erő, persze ezt csak az érti, aki nagyon szereti (nevet).

Valóra vált az álmod, mondhatni „álomvilágban” élsz, de mindez mennyire különbözik attól a napi rutin szintjén, mint amit korábban elképzeltél?

Az álmom valóra vált, ez igaz, de hogy az is maradjon, ehhez folyamatosan és keményen kell dolgozni, és nem elég csak dolgozni, töltőállomás-vezetőként nagyon sok folyamatra, tevékenységre kell koncentrálni. Egyetlen pillanat, egyetlen meggondolatlan mozdulat is elég ahhoz, hogy bármi megtörténhessen, a benzinkút veszélyes üzem! Megtanultam a szüleimtől, hogy szorgalommal és kitartó munkával mindent el lehet érni.

Mennyire domborodik ki a te vállalkozói éned?

A töltőállomás egy komplex üzlet, nemcsak egyszerű tankolásról van szó. Menj be egy benzinkútra és nézz szét! Megismered a töltőállomás-vezető elvárásait, tulajdonságait és személyiségét. A cégem szempontjából ügyvezető igazgató vagyok, de ha megkérdezik, azt mondom, hogy töltőállomás-vezető, én erről az oldalról közelítem meg a vállalkozásomat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy saját cégem van, amit teljes mértékben önerőből és sok-sok szorgalommal, munkával valósítottam meg.

Mire vagy a legbüszkébb?

A csapatomra. A munkavállalók összetartása, összefogásra alkalmas csapattá történő alakítása biztosítja a minőségi munkát, a kellő hatékonyságot és azt, hogy a munkatársaim úgy dolgozhassanak, hogy közben jól érezzék magukat és szeressék a munkájukat. Büszke vagyok arra is, hogy a mai gazdasági helyzetben részt veszek jótékonysági rendezvényeken és alapítványokat támogatok nemes célok elérése érdekében.

Milyen a verseny azon a speciális piacon, ahol ti vagytok? Tankolni mindig fognak az emberek, nem csak az a lényeg, hogy a kút jó helyen legyen?

Minden piacon állandó verseny van, ahol a piaci résztvevők száma minimum kettő, így van ez nálunk is. A töltőállomásokat minőségi mutatók szerint rangsorolják az elért teljesítményük alapján. A minőségellenőrzési rendszerünk szempontjából nem az a fontos, hogy a kút hol található, hogy jó helyen van-e, hiszen ez relatív. Mi a vevőkiszolgálásra fektetünk nagyon nagy hangsúlyt. A vásárló kiszolgálása a legfontosabb és ennek mérhető eredménye van.

Büszke vagyok arra is, hogy a mai gazdasági helyzetben részt veszek jótékonysági rendezvényeken és alapítványokat támogatok nemes célok elérése érdekében.

Mi az a mondat, amit főnökként a legtöbbször mondasz el egy nap?

„Mindig legyetek kedvesek és segítőkészek!”

Mennyire hátrány neked a vállalkozásban, hogy nő vagy?

Nem tapasztaltam, hogy hátrány érne a vállalkozásomban azért, mert nő vagyok. A szakmai tudásom, a tapasztalatom és az eredményes munkám a fontos. Ezek által inkább kiemelkedő a teljesítményem. A gyakorlatban nem mondható általános jelenségnek, hogy egy nő egyedül vezet egy benzinkutat, mert általában a töltőállomások üzemletetésére az a jellemző, hogy családok (férj-feleség) a feladatokat megosztva végzik a tevékenységet.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

A munkám során elsősorban példát mutatok a munkavállalók részére. Szeretem látni azt, hogy a napi munka során minden folyamat rendben van. Sokszor én is részt veszek a kiszolgálásban, ekkor nagyon jó hallani az elégedett vásárlók személyes, szóbeli visszajelzéseit, dicséreteit. Ez a legnagyobb öröm a munkám során.

Mi a legnehezebb része a munkádnak?

Visszatekintve az elmúlt időszakra, talán a legnagyobb kihívás az volt, amikor egyszerre két töltőállomást vezettem két külön városban.

Van olyan dolog, amit nem szeretsz csinálni?

Nem tudok olyan mozzanatot megemlíteni, amit a tevékenységem során nem végeznék szívesen, számomra a munka öröm.

Hogy tudod magad motiválni így?

Mindig vannak új kihívások, és ha elérjük a kitűzött célt, az nagyon jó érzés; ez mindig motivál.

Hogyan tovább?

Az elért minőség és színvonal megtartása mellett jelenleg a fejlődésre fókuszálunk, jövőbeni terveim közt szerepel a töltőállomás telephelyén történő kézi vagy gépi működtetésű autómosó beindítása és üzemeltetése, hogy az egyedi vásárlók és a szerződéses ügyfelek részére minden igényt kielégítő, még teljesebb körű szolgáltatást tudjunk nyújtani.

És ha neked van szükséged benzinre, magadnak tankolsz?

Így van, magamnak tankolok, bár a kútkezelőim mindig ki akarják venni a kezemből a töltőpisztolyt és néha hagyom is nekik (nevet).

Ha szeretné, hogy Molnár Ildikó legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Kerttervező - Kisvakond-Park Kft.

Zsebpénz kiegészítésnek indult, majd megszállottság és az ország egyik vezető kertépítő cége lett belőle. Nagy Csanád egyedi látásmódjával megreformálta a hazai piacot, míg cége, a Kisvakond-Park több jelentős multi állandó partnere lett. Szeret nyerő pozícióban lenni.

Hogyan lett belőled vállalkozó?

Belesodort az élet. Testnevelő tanárnak készültem, az egyetem mellett egy barátommal kezdtem el szabadidőmben kertekben füvet nyírni, gyomlálni, hogy kitöltsem a suli és az edzések közötti időt és keressek egy kis pénzt. A feladatok fokozatosan bonyolultabbá váltak, az állandó megrendelőim egyre több mindent szerettek volna rám bízni. Egyikük a költözéskor megkért, hogy tervezzem meg az új kertjét. Megragadtam az alkalmat. Elkezdtem bújni az angol, holland és német szakirodalmat, majd bementem a kertészeti egyetemre, ahol egy tehetséges diákot meg tudtam bízni a tervezéssel, így elvállaltam a munkát.

Azért ehhez kellett merészség...

Soha nem utasítottam vissza semmit azért, mert olyat még nem csináltam, vagy, mert lehetetlennek tűnt. Az új kihívások sosem riasztottak, inkább ezeket érzem a legfőbb mozgatórugómnak. Számomra nincs lehetetlen. Bár magam nem vagyok képzett kertész, beleástam magam a témába és tehetséges szakemberekkel vettem magam körül, és vállaltam sorra a megbizatásokat, egyre többet.

Honnan volt mindehhez tőkéd?

Az elején semmim nem volt, az unokatesóméktől kölcsönkért fűnyíróval dolgoztam, amit BKV-val vittem a hegyvidéki kertekbe. De volt olyan is, hogy kaszálni hívtak vidékre, ahova egy barátom kaszáját egy Volánbusz aljában szállítottam le. A megrendelő el sem hitte, amikor meglátta, hiszen ő a ma már szokásos, motoros kaszára számított, nem a hagyományos kézi változatra. Aztán a bevételeket visszaforgattam, így fejlesztettem a gépparkot és a mára 300 milliós eszközállományt.

Honnan jöttek a megrendelők?

Akiknek dolgoztam, mindig elégedettek voltak a munkámmal, így ajánlottak másoknak és egyre bővült a kör. Évekig egyedül végeztem el a terepmunkát, a tárgyalást, az ajánlatkészítést és az adminisztrációs feladatokat is, közben lassan, de biztosan építkeztem és bővítettem a csapatomat. Ma már majdnem harminc fő állandó alkalmazottunk van, illetve szezonálisan további tíz dolgozó. A menedzsmentet továbbra is én képviselem, a szakmai részt pedig a tehetséges fiatal tervezőink végzik el, a közös ötletelések után. Ez alapján a kivitelező kollégák megvalósítják a kertet, és ha van rá igény, akkor a karbantartóink fenn is tartják.

Mi az erősségetek?

Az innováció. Már a kezdetekkor egészen új irányt hoztam be a hazai kertépítésbe. A legtöbben, akik kertet szeretnének, a sztenderd megoldásokban gondolkodnak: tujasor, gyepszőnyeg, virágágyás, íves vonalak. Én mindig egy kicsit progresszívebben kezeltem a teret, jobban szerettem szögletes, egyenes vonalakkal dolgozni, és a sokféle növény helyett nagyon kevés típust használtam. Az első egy-két ilyen kertnél még tiltakozásba ütköztem, de a végeredmény mindig osztatlan sikert aratott.

Mi jelenti számodra a sikert?

Siker, ha a megrendelő elégedett. Ha megnyerünk egy új munkát vagy ha leülnek a kiállítói standunkhoz csak úgy, mert szép. Ha büszkén posztol egy ügyfelünk egy fotót az új kertről, vagy ha egy munkatársunk a barátját is kollégának javasolja egy új állás esetén. Siker számomra az is, hogy 2012-ben a „Kertépítés mindekinek” című saját könyvem, három kiadást megélve, összesen ötvenezer emberhez juthatott el.

Soha nem utasítottam vissza semmit azért, mert olyat még nem csináltam, vagy mert lehetetlennek tűnt. Az új kihívások sosem riasztottak.

Hogyan tud tovább fejlődni a cég?

Úgy érzem, üzletileg stabil a pályánk: meghatározó szereplője vagyunk a parképítési és parkfenntartói szektornak, évről évre nagyobb árbevételre teszünk szert és folyamatosan növeljük munkavállalóink számát is. Szakmailag szeretném azt elérni, hogy odafigyeljenek ránk. Erre vannak is jó esélyek, mert folyamatosan megjelenünk kiállításokon, a múlt évben a Gardenexpót meg is nyertük Show Garden kategóriában, és több közönségdíjunk is van. Fejlődés az is, hogy a Kisvakond-Park egyik mellékágából egy teljesen új cég nőtte ki magát. Ez a Tecnocooling Kft., mely mára az ország első számú teraszhűtést és ipari párásítást forgalmazó és kivitelező cége.

Nem egy hétköznapi terület...

Azt kerestem, mivel lehetnénk egy kicsit többek, újak. Így jött a teraszhűtés, ami kapcsolódik a kertekhez. Aztán a piac mást diktált, sorra készítettük a látványpárásítást, ami nagyon egyedi hangulatot kölcsönöz egy-egy köztérnek, mikor burkolat közül bizonyos alakzatokban pára jön fel a földből. Építettünk ilyet Hódmezővásárhely főterére és a Corvin sétányra is. Szintén nagy igény mutatkozott az ipari párásító rendszerek kivitelezésére, mára ez lett a Tecnocooling húzó ágazata: nyomdák és gyártó üzemek számára tervezünk, de csináltuk párásítást a Lufthansa repülőgépfestő hangárába is.

Sosem lassítasz?

Nem érzem, hogy gyors lenne a tempó. Élvezem a munkám minden pillanatát és belső kényszerből törekszem a legjobbra. Talán a sportolás miatt van ez, de nem tudok veszíteni. Ez nem feltétlen jó tulajdonság, de az üzleti életben és szakmailag igen.

Miért jó vállalkozónak lenni?

A szabadság, hiszen úgy lehetek kreatív, ahogy én akarok. Jó érzés az is, hogy adhatok valamit a gyerekeimnek. Remélem, hogy a fiam vagy a lányom anélkül, hogy hatást gyakorolnék rájuk, megszeretik ezt a területet és egyszer továbbviszik a vállalkozást, amit építgetek.

Ha szeretné, hogy Nagy Csanád Áron legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Virágkötő – Plantomime Kft.

New Yorkban is lehetne már virágszalonjuk, de ők a Nagymező utcában érzik jól magukat. A Plantomimet két és fél éve nyitották, Attila minden versenyt megnyert, amit egy virágkötő megnyerhet. Érdemes volt a nagymamával kapálni a virágoskertben...

Tényleg kapáltál a nagymamáddal?

Igen, de jobban szerettem ültetni. Később mezőgazdasági iskolába jártam, ott sem jött be a kapálás, viszont a növények nagyon érdekeltek. Konkrétan a virágkötészet nem is volt benne a fejemben, de aztán egy versenyen valahogy második lettem, és akkor jöttem rá, hogy ez egy nagyon kreatív dolog.

Honnan vetted az ötleteket? Akkor még mindenhol a celofán ment, nem?

Már akkoriban láthattunk azért külföldi magazinokat az iskolában, és azokból sokat lehetett tanulni. Kicsit előrébb jártak nálunk, nem csak a szegfű-celofán-műanyag masni ment. Gyakorlatra pedig egy nagyon neves virágkötőhöz kerültem, tőle rengeteget tanultam. Azt láttam, hogy lehet ezt teljesen másképp is csinálni.

Mikor lett meg a saját üzlet?

2011-ben. Májusban. Most vagyunk két és fél évesek.

Van egy társad, aki az üzleti vénát hozta a vállalkozásba.

Igen, ő Keresztury Árpád. Évekig a világ legnagyobb bankjánál dolgozott brókerként, úgyhogy benne megvan az, ami belőlem hiányzik. Ért a pénzügyekhez, ő viszi a könyvelést is. Világ életmben utáltam a matekot, a számlákkal is állandóan kavarok, és hiába figyeltem oda, mindig kiborult a könyvelő a trehányságomon. Úgyhogy jól kiegészítjük egymást, övé az adminisztráció és a pénzügy, enyém a művészet.

Hogyan találtatok egymásra? Gyerekkori barátság?

Nem. Volt már egy virágüzletem korábban is, amit be kellett zárnom, és Árpád rendszeres vevőm volt. Az esküvőjére is én csináltam a dekorációt.

És akkor nyitottatok egy közös boltot.

Igen, viszont sokkal többet, kreatívabbat szerettünk volna csinálni, mint csak egy bolt. Szeretnénk megmutatni a fiataloknak, a környezetünknek, hogy itt is tök jó, itt is lehet azt csinálni, amit szeretsz, és úgy, ahogyan szeretnéd. Lehet, hogy kicsit nehezebb, de nem hiába születtünk ide.

 Az motivál, hogy valamit építesz. A jövőnek, nem magadnak.

Én nem láttam még a városban máshol ennyire egyedi virágcsokrokat, mint a tieid.

Van azért néhány versenytársunk, 4-5 olyan üzlet Budapesten, akik hozzánk hasonló minőségben dolgoznak.

Jó hozzátok bejönni, kellemesnek tűnik ez a szakma a virágillatban.

Minden szakmának van árnyoldala, ennek is. Hétköznapokon hajnalban kimenni a virágpiacra, azért az kemény. Egy-egy rendezvény után a kukás zsákot dzsuvázni, könyékig mocskosak vagyunk és ránk folyik az egyhetes víz... De mégsem büdös ez az egész nekünk. Pedig megtehetnénk, hogy ne mi csináljuk. Sajnos a mostani fiatalok között nem jellemző ez a sztori, mindenki mindent akar azonnal. Elvárások vannak, de nincsenek meg a lépcsőfokok.

Te nem ilyen voltál tanítványként?

Ááá, én örültem, hogy Úristen, itt lehetek! Éjjel-nappal bent voltam a boltban, élveztem, mindenből kivettem a részem, és szó szerint libabőrös lettem attól, ha egy-egy nagy projektben benne lehetettem. Iszonyú sok tapasztalatot szereztem, és a mesterem is tudta, hogy bízhat bennem. Nagyon ritka az a tanuló manapság, akiben van elhivatottság és az alázat.

Hány tanulód van?

Most három. Plusz van még a négy alkalmazott és mi ketten.

Ti vagytok a legjobbak a városban, van innen még tovább?

Mindig más és más motivál minket. De soha nem a pénz volt a fontos. Valami több kell annál. Árpinak van egy álma: árvaházat szeretne, erre gyűjt. Nekem sokáig fontos volt, hogy a szakmán belül mindenki ismerje a nevemet. Volt bennem egy bizonyítani akarás, szinte már görcsösen. De most már nem érdekel, ezért nem is járok egy ideje versenyekre. Sokkal jobban érdekel az, hogy egy fiatal pár megköszöni , hogy gyönyörű esküvői dekort csináltunk nekik. Az motivál, hogy amit felépítettünk, az a körülöttem lévőket boldoggá teszi. Vagy ha azt halljuk vissza, hogy valaki azért lett virágkötő, mert a mi oldalunkat nézte a facebookon. Az motivál, hogy valamit építesz. A jövőnek, nem magadnak.

A lelketek is benne van ebben az üzletben.

Az biztos. A nulláról építettük, a boltban az utolsó szöget is mi ütöttük be a falba.

De gondolom a Kempinskiben már nem, ott nyílt meg nemrégiben a második üzletetek. És ha jól tudom, már New Yorkban is lehetne virágszalonotok.

Egy nagyon jó barátom New Yorkban él és folyamatosan nyüstöl, hogy miért nem megyünk ki. Már majdnem beadtam a derekam, de végül nem éreztem azt, hogy az lenne a jó út. Itthagyni mindent, a családomat... Nemrég az egyik legnagyobb vevőnk mondta, hogy csináljuk meg ugyanezt Németországban. Tízszer ennyit keresnénk és sokkal híresebbek lennénk, de akkor hogy mutatod meg magad? Mi büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk, nem költöztetném el a céget külföldre.

Ezt értem, de a magyar piac egy kicsi piac.

Túltelítettség van, az tény, és iszonyú nagy dolgokat itthon nem tudsz elérni. De rengeteg ötlet van a fejünkben, amit meg akarunk csinálni, amivel a céget és a jövedelmet is tudjuk növelni. Olyat szeretnénk csinálni, amiben még jobban ki tudunk teljesedni.

Mitől szeretnek titeket ennyire?

Precízek vagyunk, odafigyelünk a vevőinkre. Nálunk mindig bensőséges hangulat van, szívesen járnak vissza az emberek. És tudják, hogy azért a pénzért, amit itthagynak, olyan egyedi, minőségi dolgot kapnak, amit máshol nem. Épp tegnap leültetett az egyik legnagyobb ügyfelünk, hogy igyunk meg egy kávét. Azt mondta: tudod miért szeretünk titeket? Mert számíthatunk rátok. A múltkor felhívtalak vasárnap délben, hogy két úra múlva kellene 20 darab asztaldísz, és ti megcsináltátok.

Felpattantál a vasárnapi ebéd mellől?

Nulla huszonnégyben ugrásra készen kell lenni. A saját vállalkozás rengeteg olyan plusszal jár, amit nem is lehet látni. Rengeteg idő, amit belerakunk. Magánéletünk az első két évben nem volt. Pénzügyi nehézség is volt rengeteg.

Most már egyenesben vagytok?

Szerencsére egyre jobb a helyzet, és a kilátásaink is egyre jobbak. Nem két év alatt akarunk meggazdagodni. Az a világ elmúlt. És ezt a fiataloknak is el kellene fogadni, hogy kitartással kell dolgozni.

Ha szeretné, hogy Németh Attila legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Ügyvezető – Peter’s Aquafitt Kft.

Egy életre a medence és a víz mellett kötelezte el magát Pribélyi Péter, aki huszonévesen alapított vállalkozást az aquafitnesz magyar meghonosítására, majd pár év múlva feltalált egy, a világon egyedülálló vízi kondigépet, az AquawallgymTM-et, és kidolgozott hozzá egy speciális edzésmódszert . Számos olimpikon is ezzel edz, ő mégsem erre a legbüszkébb.

Miért éppen a vízi sportok területén kezdtél vállalkozásba?

Magam is sportolónak készültem, gyerekkoromtól vízilabdáztam, így gyakorlatilag a medencében nőttem fel. Az ELTE testnevelés-rekreáció szakán tanultam tovább, közben pedig nyelvtanulás céljából kimentem Angliába, ott találkoztam először az aquafitnesszel, amiben egyrészt remek edzési formát, másrászt jó üzleti lehetőséget láttam. Elvégeztem Angliában az összes létező képzést, majd 2000-ben visszajöttem Magyarországra, hogy meghonosítsam az aquafitneszt. Erre alapítottam vállalkozást 22 évesen.

Mik voltak az első lépések?

Nem volt könnyű dolgom, mert itthon olyannyira ismeretlen volt ez a módszert, hogy bemutató edzéseket kellett tartanom uszodákban, hogy egyáltalán lássák, miről van szó. Közben nyitott szemmel jártam a világot, számos külföldi továbbképzéseken és kiállításokon vettem részt kezdetben látogatóként, ma már pedig főként előadóként, oktatóként. Folyamatosan kerestem az újdonságokat, de nem igazán találtam olyan korszakalkotó megoldást, amelyet aztán szívesen alkalmaztam volna az edzéseimen. Így aztán eldöntöttem, kitalálok én egyet...

Mi volt a motivációd?

Az évek során sok sportolóval találkoztam, köztük olyanokkal is, akik sportműtétük után kerestek meg. Így aztán nagyon foglalkoztatott, hogy egy olyan sporteszközt és módszert fejlesszek, ami hatékonyabbá teszi az edzéseket és a mozgásszervi rehabilitációt is. Sok hazai és külföldi gyógytornásszal és orvossal konzultáltam erről, majd lerajzoltam az általam elképzelt kondigépet, és röviddel ezután legyártattam az AquawallgymTM prototípusát. Majd egy éven át dolgoztunk a fejlesztéseken, mígnem megtaláltuk a legoptimálisabb megoldást, és 2011-ben piacra dobtuk az AquawallgymTM-et.

Szeretném, ha a fiatalok a példámon keresztül megértenék, hogy huszonévesen sincs korán vállalkozásba fogni, ha van egy jó, és talán még fontosabb, hogy egyedi ötlet, amit szeretnénk megvalósítani. Mindez Magyarországon is lehetséges: egy magyar találmány, magyar gyártókkal, magyar kisvállalkozókkal.

Mitől más ez, mint a többi sporteszköz?

Ez a világ első mobil vízi kondigépe, ami gyakorlatilag bármilyen medence falára rögzíthető anélkül, hogy meg kéne bontani a falat. Igazi előnye, hogy a tér minden irányába, három dimenzióban teszi lehetővé a mozgást, így a legtöbb izomcsoportot megmozgatja. Azonban az eszköz önmagában kevés, mert nagyon fontos, hogy a kívánt hatás elérése érdekében megfelelően használnjuk. Ezért nemcsak az eszközt értékesítjük, hanem egy speciális edzésmódszert is kínálunk hozzá. Mindemellett oktatók, edzők képzésével is foglalkozunk is, akik a tanfolyamok elvégzését követően speciális foglalkozásokat tarthatnak az eszköz segítségével.

Gondolom, ez a találmány nagyban megváltoztatta a vállalkozásodat...

Igen, a legalapvetőbb változás az volt, hogy a tevékenységünk kiegészült a gyártással és az értékesítéssel. De nemcsak az új eszköz megszületésekor, hanem már azt azt megelőző fejlesztési időszakban is éreztem, hogy egy új úton indulok el.

Elsősorban kiknek adod el az eszközt?

Az AquawallgymTM piaci előnye, hogy nem csak egy bizonyos szegmenst találunk meg vele, hiszen több célcsoport is használhatja: a fitnesz, a rehabilitáció és az élsport. Az értékesítés ezen a három fő területen zaljik, elsősorban külföldön. 2012-ben bekerültünk Európa legnagyobb sportszergyártó cégének a katalógusába, ami egyrészt óriási szakmai siker és kitűnő referencia számunkra, másrészt nagy üzleti kihívás, mivel a katalógust 48 országban terjesztik, többszázezer példányban.

Ennek megfelelően fejődött a vállalkozás is?

Annyira gyorsan történt minden, hogy a vállalkozás – méretét tekintve – egyelőre nem nagyon tudta követni. Nagyon sokat köszönhetek azoknak az orvosok, gyógytornászoknak és a családomnak, akik mindvégig hittek bennem és mindenben támogattak, mind szakmai tapasztalatukkal, mind bátorító szavaikkal. De voltaképp még ma is szinte egyedül csinálok mindent: azon túl, hogy naponta több órán át tartok edzéseket négy budapesti uszodában, ellátom a szakmai képviseletet, ellenőrzöm a gyártást és értékesítem az eszközt. Mindemellett szerencsére sok külföldi bemutatóra is hívnak, és a Semmelweis Egyetemen is tartok órákat a leendő gyógytornászoknak, mert fontos számomra, hogy a jövő szakembereinek figyelmét felhívjam a vízi rehabilitáció fontosságára, s megismertessem velük ezt az új technikát.

Mit szeretnél még elérni?
Célom, hogy minél több országra kiterjedő disztribútor hálózatot építsünk ki annak érdekében, hogy a helyi képviseletek értékesítsék az AquawallgymTM-et és a hozzá kapcsolódó képzési rendszert. Jelenleg Olaszországban, Svájcban és Oroszországban van partnerünk és terveink szerint hamarosan Franciaországban is megjelenünk. De ezen túl is ma már szinte a világ minden táján használják az eszközt, kaptunk már megrendelést az Egyesült Államokból és Brazíliából is.

Mi a legnagyobb siker számodra?

Nagyon jó érzés az, hogy az általam kitalált eszközt élsportolók, köztük Illyés Ferenc és Zácsik Szandra válogatott kézilabdázók, Szabó Nikolett paralimpikon judós, motorversenyzők, vízilabdacsapatok is használják. De mégis, ha megkérdezed, mire vagyok a legbüszkébb, akkor azokat a rehabilitációs programokat említeném, melyek segítségével kerekesszékbe kényszerülteknek segítettem megtanulni újra járni, és olimpikonokat, paralimpikonokat készítettem fel sérülések után, ezáltal lehetővé téve számukra az olimpiai részvételt. Ezek az igazi szakmai sikerek, élmények számomra, amelyek megfizethetetlenek.

Mi az, amivel szeretnél példát mutatni?

Szeretném, ha a fiatalok a példámon keresztül megértenék, hogy huszonévesen sincs korán vállalkozásba fogni, ha van egy jó, és talán még fontosabb, hogy egyedi ötlet, amit szeretnénk megvalósítani. Mindez Magyarországon is lehetséges: egy magyar találmány, magyar gyártókkal, magyar kisvállalkozókkal.

Ha szeretné, hogy Pribélyi Péter legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Tulajdonos, ötletgazda – Easymaths Kft.

Somogyi Tibor 21 évesen alapított céget, könnyed, érthető oktató videókkal magyarázzák el a matematika és egyéb módszertani tantárgyak lényegét egyetemistáknak. Nem akart gyorsan meggazdagodni és nem tekinti ellenségnek az egyetemeket.

Jó biznisz, hogy mások félnek a matek záróvizsgától?

Én magam is egyetemista voltam, amikor ez kipattant a fejemből, meglepődtem, hogy hányan járnak magántanárhoz, többek közt én is, és így találkoztam mostani üzlettársammal, akinek volt már egy matematikával foglalkozó honlapja. Ez egy nagyon kezdetleges dolog volt még. Az egyik éjszaka lefekvés előtt hirtelen beugrott: mi lenne, ha mindezt videós formában adnánk át a diákoknak? Hajnal 4-5-ig fent voltam, számoltam, reggelre kész volt az üzleti terv. Már ekkor látszott, hogy viszonylag kevés befektetéssel el lehet indulni, mivel 21 éves voltam, ez fontos szempont volt. A céget abszolút saját megtakarításból indítottuk el. Elrohantam a magántanáromhoz, Mosóczi Andráshoz, és mondtam neki, hogy ez a jövő, vágjunk bele.

És ezután?

Andris készítette a kiváló szakmai minőségű videókat. Az első verziót kiraktuk ingyen a webre, egy BGF-es kurzus segédanyagának első fele volt ez. Egy hét alatt 600-an regisztráltak, csaknem az egész évfolyam. Itt válaszúthoz érkeztünk: hogyan tegyük közzé az anyag második felét? Végül fizetőssé tettük, és úgy tűnt, a hallgatók hajlandóak pénzt áldozni erre. Másfél hónap alatt visszahoztuk, amit befektettünk. A cég azóta is rentábilis, most múltunk kétévesek.

A fociszakértők – vannak idehaza vagy 10 millióan – azt mondják, az első osztályba felkerülve mindig a második év a mérvadó, már ha a csapat nem esik ki a szezon végén. Ti hogy álltok?

Nagyon jó a hasonlat, sajnos kevés induló cég éli meg a második születésnapját. Nekünk nagyon hamar világossá vált, hogy ez a cég nem olyan, ami eléldegél, hanem komoly potenciál van benne. Nagyon fontos kiemelni, hogy nekünk nem az volt a célunk, hogy gyorsan meggazdagodjunk. Ez egy szerelem volt a részünkről. A cél az volt, hogy létrehozzunk egy online oktatási felületet, ami megmutatja a diákoknak, hogy ezeket a tantárgyakat lehet szeretni, hogy elsőre át lehet menni a vizsgán és hogy szórakozva, könnyedén is lehet tanulni. Azt szoktam mondani, hogy ez a matek világos oldala! Ami külön büszkeség, hogy a legtöbb felhasználót még mindig a szájreklám hozza.

Te hogy állsz most a tanulással amúgy?

Az alapképzést most fejeztem be és egy pár év szünet biztos következik, épp a vállalkozás miatt. A diákok szinte követelik az újabb anyagokat és nagyon sokat kell még fejlődnünk.

A legnagyobb nehézség tényleg az volt, hogy meggyőzzem magamat, hogy belevágjak. El kell hinned, hogy képes vagy rá és a végtelenségig kitartasz.

Hogyan tovább?

A legfontosabb, hogy minél több kurzust fel tudjunk venni az oktatott tárgyak közé. A következő nagy falat pedig az érettségi lesz. Azt szeretnénk, ha a diákok már úgy érkeznének az egyetemre, hogy ismerik az easyMaths-et.

A ti sikeretek a magyar közoktatás erős kritikájaként is felfogható, nem?

Nem mondjuk azt, hogy helyettesíteni szeretnénk a közép- vagy felsőoktatást. Nem azzal reklámozzuk magunkat, hogy ne járj be az órákra. Azt a réteget célozzuk, aki eddig áldozott az intézeten kívüli oktatásra. A tananyag fele ma is ingyenes, így érhettük el, hogy mostanra több mint 10000 egyetemista regisztrált nálunk, amire nagyon büszkék vagyunk. Nem vagyunk az egyetemek ellensége, sőt, igen jó kapcsolatot ápolunk velük, tanárok is ajánlanak minket. A cél közös.

Neked mennyire volt egyértelmű, hogy vállalkozó leszel?

A kezdőlökés valószínűleg az volt, amikor édesapám és nagypapám 1989-ben megalapították a családi céget, ilyen környezetben nőttem fel. Vállalkozások terén nekem ők a példaképeim, nagyon sokat tanultam tőlük. Magával ragadott, hogy tőled függ, hogy mit hozol ki magadból, hogy tudsz valamit adni az embereknek. Kényszerből nem akartam elkezdeni a saját céget, de már az egyetemen nagyon sokat gondolkoztam azon, milyen saját vállalkozásba vághatnék bele.

Mennyire kell más életet élned, mint a kortársaidnak?

Ez egy mókuskerék, amiből nehéz kiszállni. Akikkel együtt végeztem, élik a felhőtlen diáklétet, 23 éves vagyok, talán kicsit hiányzik ez nekem is. Valamit valamiért. Most már nem csak az easyMaths-cel foglalkozom, a vállalkozások és az erről való gondolkodás a szenvedélyemmé váltak.

Nem kapod meg, hogy könnyen beszélsz, szerencséd volt?

Nem kell világmegváltó ötlet egy saját céghez! Van, hogy a siker záloga az, hogy valaki egy már meglévő ötletbe, modellbe rakja bele a saját személyiségét.

A döntéseidnek egyre nagyobb a súlya, ezt érzékeled?

Hogyne. Felelősséggel tartozom a diákokért, a munkatársaimért, az üzlettársamért, aki sok mindent feladott ezért a cégért. Egyre nagyobb a nyomás, de ez inspirál minket. Nincs olyan, hogy egy vállalkozás készen van, folyamatosan előre kell tekinteni.

Volt, hogy padlóra kerültél?

A legnagyobb nehézség tényleg az volt, hogy meggyőzzem magamat, hogy belevágjak. El kell hinned, hogy képes vagy rá és a végtelenségig kitartasz.

A kudarcokra fel vagy készülve?

Erre nem lehet felkészülni. Inkább az a kérdés, hogy kezeled a krízishelyzeteket: optimista tudsz-e maradni, tudod-e azt mondani, hogy egy probléma lehet valami újnak a kezdete? Arra nem tudok felkészülni, hogy holnap történik valami. Szerencsésnek érzem magam, mert nagyon jó emberekkel dolgozom együtt, és ez csökkenti a kudarcok valószínűségét.

Ajánlanád a most végzős diákoknak, hogy legyenek vállalkozók?

Én akkor kezdtem ezt, amikor mások inkább a biztosnak tűnő alkalmazotti létet választják. Ez egy kockázatos lépés volt a részemről, de azt üzenem a diákoknak, hogy merjenek kockáztatni és higgyenek saját magukban. Mi abban az időszakban indultunk, ami nem igazán kedvezett a vállalkozásoknak és egy nagyon szépen növekedő céget hoztunk létre a válság kellős közepén. Szóval azt tanácsolom mindenkinek, hogy kezdjen bele, és gyarapítsuk együtt a honi vállalkozói atmoszférát. Most van itt az idő, újra kedvező a vállalkozói hangulat, és a kor nem lehet kifogás!

Ha szeretné, hogy Somogyi Tibor legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!