egyéni vállalkozó – Zen Soda, Szerbia (Vajdaság)

Talán ha négy évvel ezelőtt a barátnője nem kér fröccsöt a zentai Zen kávézóban, és nem szembesül azzal, hogy a szódavíz mint olyan gyakorla-tilag nem létező fogalom, Guzsvány Szilveszter vállalkozása ma nem szikvizet gyárt. De az ügyvezetést, a marketinget, a szervezést, az értéke-sítést már egyetemista korában megkóstolta.

Mi számít igazán nagy kalibernek ebben az iparágban?

A Vajdaságban a szódavízüzemben nagyban gondolkozni nem láttam senkit, Magyarországon pedig csak egy-két franchise-hálózatot. Az én erősségem nem a termékfejlesztés, ahogy körülbelül mindenki feltételezi, hanem az egyedivé fejlesztett értékesítési lánc. Úgy járunk házról házra, mint egy klasszikus szódás vagy jeges, ez az értékesítési formánk, és mégsem elavult. Most szabjuk a huszonegyedik századra, már csak az emberi erőforrás határai miatt is.

Hol tart a folyamat?

Készítek egy, a munkát megkönnyítő szoftvert. Ezen a környéken ital-házhozszállítással nem foglalkozik senki, aki viszont házhoz szállít, nem gondolkozik nagyban.

Mi a különlegessége a szoftvernek?

A hatalmas és teljesen atipikus adatbázis. Három és fél éve gyártok és értékesítek szódavizet. Mindent, amit ennyi idő alatt összegyűjtöttem a vásárlókról, rögzítettük Excelben. A születésektől a költözéseken át a családi ünnepekig minden adatot eltároltunk. Ebből applikációt készítünk a futárainknak. Itt, a Vajdaságban például előfordul, hogy egy utcában a 42-es házszám mellett a 15-öst találjuk. De mivel az appban fotó is van az épületekről, ahová házhoz szállítunk, ez nem okozhat problémát akkor sem, ha új munkatárs szállít. Ha a vásárló nincs otthon, sms-t kap, hogy megérkezett a szóda. Nem kell cipekednie, a víz minősége pedig szuper.

Mi az, amit te újítottál meg ebben a bizniszben?

Nem félek a bizonytalanságtól. Már tíz év budapesti metropol élet után hazaköltözni is nagy rizikó volt. De kockázatvállaló alkat vagyok. Amikor ebbe az üzletbe belevágtunk, mindenki azt tanácsolta, gyártsuk mi magunk a szódavizet. A klasszikus szódásember palackba tölt, aztán kiszállít, vagy árul otthon. A mi szoftveres támogatásunkkal külön tudom választani a termelést és az értékesítést úgy, hogy akár több száz futárt is elláthat majd a termelési részleg. Nem lokálban gondolkodom. Egy mondás szerint szódás szódásnak nem ellensége, hát én mindnek az leszek. Szerbiában szinte minden mérvadó szódás tönkrement, mert nem tudtak kiszakadni a klasszikus keretek közül. Akitől a szikvízgépet megvettük, ő boltokat üzemeltetett, és azért dőlt be, mert a nagy bevásárlóközpontok elmaradtak a fizetéssel. Tavaly is egy komoly szódás ment tönkre a szomszéd városban. Annyira olcsó a termék, hogy csak hatalmas mennyiségben érdemes üzletelni vele, különben nem jutsz sehová.

A szóda hiánycikk volt a Vajdaságban, mielőtt megjelent a piacon a tiéd, de ez azt is mutatja, hogy egész jól elvoltak az ügyfelek a szóda nélkül. Hogy alakította ez a kettősség a marketinget?

Én már Budapesten nekimentem annak a feladatnak, hogyan kell bevezetni egy új terméket, ráadásul sikerrel. El tudtam érni, hogy a Google organikus listáján verjem a legnagyobb konkurenseimet, mindezt kizárólag autodidakta tanulással. Szépen hoztam egyre feljebb az oldalaimat. Később itt, Zentán arra alapoztam, hogy hatalmas lesz az érdeklődés, éppen azért, mert a szódavíz hiánycikk. Szórólapokkal kezdtem. A várakozással ellentétben lanyha volt a fogadtatás, nekem pedig gyorsan döntenem kellett a folytatásról. Ekkor mindent áttettem a valós értékesítésbe, amit a callcenterezésben megtanultam. Házalni kezdtünk, ugyanúgy szkriptek alapján, ahogy a hideghívások zajlanak. Ebből tananyagot készítettem a cégnek, ennek alapján képezzük ki a nyári diákmunkásokat. Mindez valamelyest túl is mutat az üzemen, benne van az az üzleti törekvés, hogy munkát adhassak másnak.

2016 van, hogyhogy nincs weboldala a vállalkozásodnak?

A weboldalnál pedig fontosabbak a futáraink. Mindegyikük több mint szállító, valójában önálló account menedzser, akinek személyes kapcsolata van a vásárlóval. A szóda gyorsan fogy, és a visszaváltás miatt nekünk az online még nem olyan fontos. Majd amikor nagyobbra növünk, lehet a globálmarketingben gondolkozni.

Mit gondolsz, mit találtál te el ennyire?

Két okból megy a cégem, az egyik, hogy merek változtatni, a másik, ahogy ezt a csapatot kezelem. Az első futáromtól mindenki óvott a múltja miatt: 10 hónapot ült, mert találtak nála 0,7 gramm füvet. Én viszont megtaláltam vele a hangot. Egy örök punknak nem lehet parancsolni, be kell vonni a döntésbe, ezért vele így dolgozom. Egy másik futáromnak az az álma, hogy mester legyen, és én ebből nem tudom kibillenteni. Így hát megadom neki a lehetőséget, hogy néha megjavítson vagy tönkre tegyen dolgokat. És van, akit úgy vettem fel, hogy egyáltalán nem volt szükségem új emberre, de ő nagy műtét után munkát keresett, és nálunk akart dolgozni, mert egy rendezvényen látta a csapatunkat, és megfogta a hangulat.

Mit szeretsz a vállalkozásban a legjobban?

Az önállóságban nem az a lényeg, hogy egész nap azt csinálsz, amit akarsz. Sokkal inkább az alkotás. Ha eszembe jut valami, azon elindulhatok. Sosem voltam mukavállaló; lehet, hogy cégeknél is meg lehet valósítani azt, ami bekattan, de vállalkozóként nincsenek korlátok. Jó érzés munkát adni, jó érzés jó terméket nyújtani. Jó érzés, hogy én tettem azt valamivé. Szeretném, ha megkeresne a Coca-Cola egy ajánlattal, amelyet aztán majd nagy nyugalomban visszautasítok.

Mi a következő lépés?

A következő termékvonal a tisztított víz. Ez roppant fontos, a Vajdaságban sok helyen az ivóvíz tisztítás nélkül emberi fogyasztásra nem alkalmas. De ha megvalósul, azzal példát mutathatok a környezettudatosságban is. Ma azt mondják sikeres vállalkozónak, aki dzsippel jár és bazi nagy háza van. De az az igazi siker, ha az emberek jókedvűen beszélgetnek a cégnél, ismerik a feladataikat, hagynak időt egymásra. Én ráérek meggazdagodni, Thaiföldet egyelőre beáldozom. Előbb itt akarok lenni, amikor ez a jó kedélyű csapat szuper dolgokat hoz létre.

étterem-tulajdonos – AALL IN s.r.o., Szlovákia (Felvidék)

Régóta a vendéglátásban dolgozott, amikor a feleségével úgy döntöttek, nyitnak egy olasz éttermet. Ezzel átvágta azt a gordiuszi csomót az iparágban, hogy vacsoraidőben panganak az éttermek. Rimaszombaton emiatt nagyon kevés egység tudott egész nap nyitva tartani, és ez piaci rés volt a rendezvényszervezésben is.

Miért éppen az olasz konyhát választottátok?

Miután évekig bérbe adott ingatlanokban működtettem éttermeket, hosszan vágytam a sajátra. 2012-ben találtunk rá egy rég nem használt fűtőházra, tetőtől talpig átépítettem, hogy hasznát vehessük, és megpróbáltuk nagyon alaposan kitalálni a profilt. A feleségem és én arra jutottunk, a pizzát mindenki szereti. Valamint láttam a környékbeli éttermeken, hogy szinte csak ebédidőben telnek meg, vacsoraidőben üresek.

És mire találtál rá, amire a többi nem?

Hogy az olasz étterem univerzális, öngól leszűkíteni a pizzára, bármilyen népszerű étel is. A lakótelepen, a város szélén vagyunk, de az egész városból, sőt a környékről járnak a vendégeink. Isten ments, hogy egyetlen konkurenst is leszóljak, de tényleg nem azt kínálják, amit mi. Nyáron egy csapat római vendégünk azt mondta, amikor befejezték a pizzát, hogy ez náluk is megállná a helyét.

Honnan a receptúra?

Amikor az étterem mellett döntöttünk, a feleségemmel azt mondtuk, legyen nagyon finom a menü, és legyen olyan minden tál, hogy büszkék lehetünk rá. Úgyhogy vendégként megkerestük azt, aki átadhatja az igazi tudást: bár felvidéki, Olaszországban tanult tésztát sütni. Megkértük, hogy tanítson be.

A konyhával rengeteg szabályozási macera jár.

Sőt, maga a nyitás is meglehetősen tőkeigényes. Amikor eszünk egy jót, bele sem gondolunk, mekkora anyagi teher, mennyi munka áll mögötte. Nagyon fontos jól beazonosítani a célcsoportot. Nem ez az első vállalkozásom, így ezt bizton mondhatom. Az egész folyamatban a legnehezebb a minőséget tartani. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy ahogy gyorsul az üzlet, elhanyagolják a nívót. Ilyen nálam nincs. 1997 óta vállalkozom, az első vállalkozásom éppen ezen úszott el. Jól megtanultam a leckét.

Az a cég mivel foglalkozott?

Gyerekkorom óta álmodoztam arról, hogy vállalkozom. Amikor leszereltem, rá három hónapra kiváltottam a vállalkozói engedélyt. Én százlelkes faluból származom, onnan kerekedtem fel a környék legnagyobb városába. Pedig nem is találtam ki a profilt. Átjártunk Miskolcra vásárolni, ott megtetszett egy üzlet, így hát nyitottam itthon egy női ruhaboltot. És éppen azért, mert nem figyeltem oda eléggé, elúszott. Egy éven át komolyan bánkódtam, csak a hibákon rágódtam. A családomból senki nem vállalkozott korábban, én meg még pelyhező állal és totálisan egyedül belevágtam. Ezért egyszerre volt ez rossz és jó döntés. Kár érte, fájt, de ma már az iskolámnak tekintem. Így jöttem rá, mit nem szabad.

Mit nem szabad?

Az üzlet nem a sajátom volt, a tulajdonos egyszer csak úgy döntött, átadja másnak, felkerültem az emeletre. Abba hiba volt belemenni, azonnal másik helyet kellett volna keresnem. Két év után zártam be. Az elején jól ment, akkor kicsit el is bíztam magam. Hátradőltem ahelyett, hogy fejlődtem volna.

Hogyan léptél tovább?

Találtam egy hirdetést egy bérelhető kerthelyiségről. Tizenhét pályázó közül nyertem. Most úgy tekintem, ez volt a szakmai fejlődésem második etapja. Az elsőben elment a pénzem, de szerettem. A második, amikor ebből a kerthelyiségből sörözőt nyitottam. Azt már nagyon komolyan vettem. De nem volt pénzem felújítani, rendesen kicsinosítani. Használt gimnáziumi padokat és székeket festettünk újra egy asztalos barátommal. Kezdetben a teljes nyereséget visszaforgattam, hamar megmutatkozott, hogy megéri, vettünk új bútort, átterveztem a helyiséget, frekventáltabb utcára helyeztem át a bejáratot. A forgalomnövekedés turbóra kapcsolt, két év alatt öt másik helyet nyitottam. Már voltak alkalmazottaim, 2004-re összesen nyolc büfém, kocsmám, éttermem volt. És nagyon szerettem. Mind befutott. De kimerültem. Eladtam őket, és lett akkora tőkém, hogy meg tudjam vásárolni az épületet a mai éttermemnek.

A piaci rés megnehezíti vagy megkönnyíti a marketinget?

A feleségem szerint jobban is sikerült a marketing, mint a felkészültség. Túlságosan is meghirdettem, főként a neten, az itt legolvasottabb portálra vásároltam egy cikket sok fotóval, és a helyi lapban is. A környék minden valamirevaló sajtótermékében hírt adtam a nyitásról. Az első nap 10-kor nyílt meg az étterem, fél 11-re minden asztalnál ültek, és két héten át mintha haza sem mentek volna a vendégek, folyamatos teltházzal dolgoztunk. Volt is zűrzavar, szerintem senki nem tudta, mit csinál, a konyhából ki-be szaladgáltunk mi is, akiknek máshol volt dolgunk. Nem állt minden pincér a helyzet magaslatán, de a kavarodás csak a szervezést érintette, a tálak minőségét nem.

Elégedett vagy a helyzeteddel, ha a gyerekkori álmaidhoz méred?

Teljes mértékben. Ez a harmadik fázis már teljesen családi vállalkozás. Ehhez már a legnagyobb fiam is vonzódik, nem én húztam bele. Harmadéves a főiskolán, vendéglátást tanul. Nálunk tölti a szakmai gyakorlatát, de nyaranta egyenesen imád a konyhán dolgozni. Mindenkinek azt szoktam mondani, két családom van, az éttermem a második. Tizenkét, néha tizennégy-tizenöt emberrel dolgozom együtt. Nemcsak elégedett, büszke is lehetek az egészre. Mivel itt nagy a munkanélküliség, tucatnyi családnak biztosítom a megélhetést, ez óriási öröm. Nagyon sokan elvándorolnak a Felvidékről, külföldön keresik a megélhetést. Fiatalabb koromban abban bíztam, megcsinálom. Most már úgy fogalmazok, megcsináljuk. Egyedüli tulajdonos vagyok, de a kollégáim nélkül nem lehetne sikeres a cégem.

cégvezető, társtulajdonos – RZR SERVICES S.R.L., Románia (Erdély)

A világjáró élvezte a felelősség nélküli pénzkeresést egy hajón, aztán hazajött. Most étteremvezető-tulajdonosként bátran néz szembe a felelősséggel, hogy emberek munkája függ tőle. Közben meg olyan étter-met csinált Kolozsváron, ami bárhol a világon megállná a helyét: jó kaja, élő zene, kellemes hangulat. A Livada receptje.

Melyik a nagyobb kaland: hajón dolgozva bejárni a világot vagy vállalkozást indítani?

Vállalkozni. A hajókázás egy szép álom, amíg az ember fiatal. Mindenkinek ajánlom, tulajdonképp nincsen semmi felelősséged, hiszen alkalmazott vagy, nincs havi költség, rezsi, és még főzni sem kell! Egy saját vállalkozásban sok a probléma és nagyon sok mindenki irányába tartozol felelősséggel. Mindenkiért te felelsz, aki alattad dolgozik.

Végül is minden ott romlott el, hogy kitetted a lábad a szárazföldre…

Azért nem romlott el minden (nevet). Véget ért egy álom: beléptem a valóságba.

Miért vetettél véget az álomnak?

Napi 12 órát dolgoztunk szabadnap nélkül, a feleségem – akivel együtt dolgoztam kint – ezt nehezebben viselte. Úgy döntöttünk, hazajövünk.

A hajóról is úgy jöttél el, hogy vezető voltál, most is az vagy, de tulajdonos is. Van, amit itt a korábbi esetleges rossz tapasztalatok miatt nagyon máshogy csináltál meg?

Nem éreztem azt soha, hogy okoskodnom kellene, pláne, ha láttam, hogy valaki sokkal jobb valamiben nálam.

Azok alapján, amiket mondasz, nehéz elképzelni, miért kezdtél bele egy saját vállalkozásba.

Eszembe se volt először, hogy hazajövök és vállalkozok. Akkoriban, az ezredforduló után a lehetőségek Amerikában és Romániában nagyon mások voltak, a kettőt egymás mellé sem lehetett tenni. A hajót azért szerettem, mert minden ki volt találva és minden ésszel volt megcsinálva, a rendszer nagyon szépen működött, sokat lehetett tanulni. Így menedzserként helyezkedtem el Kolozsváron, éttermeket vezettem és tanácsadó voltam 2006-tól.

Vezetőnek hívtak a Livadába is, ami most az éttermed?

A mostani éttermet 2013-ban csináltuk meg a társammal és barátommal, Tarsay Zsolttal. Az előző tulajdonosnak talán nagy falat volt, a teraszon 500 személy fér el, bent 150, ami rengeteg. 2014-ig hárman voltunk a bizniszben, a harmadik társunk nem volt szakmabeli, sok volt a vita. És ekkor történt meg a baj: az étterem egy baleset miatt leégett. Hat hónapig húztuk az újjáépítést, az ügyintézést a biztosítóval, a harmadik társunk pedig kiszállt. Itt volt a lehetőség, hogy a helyet úgy alakítsuk ki, ahogy eredetileg is elképzeltem: élő zene, jó kaja, kellemes hangulat. 2014 októberében nyitottunk újra, és azóta sikeresnek is mondható az étterem. Megindult felfelé.

Ezt miben méritek: teltház, elégedett vendégek vagy pénz?

Sok mindent figyelembe veszek. Hányan vannak, melyik napszakban, milyenek a vendégeim, átlagosan mennyit költenek. Sok kimutatást készítünk, Amerikában megtanultam, hogy az milyen fontos. 2016-ra 60%-os növekedést értünk el a forgalomban. A jelenlegi gazdasági helyzetben ez nagyon jó. Tavasszal Kolozsvár második legjobb étteremnek választották a mienket. Idén kezdtük el az ételkiszállítást is, egészen pontosan fogunk nyitni még két kicsi Livadát, ahol csak konyha lesz és kiszállítás, jövő év végére egy harmadikat is szeretnék, és azzal le is fedjük a várost.

Ezt elbírja a kolozsvári piac?

A várost most úgy hívják, az erdélyi Szilícium-völgy, sok IT cég tette ide a helyi központját, sok embert foglalkoztatnak, magas fizetésért. A frissdiplomások már 1000 eurót keresnek, és ez sok mindent meglódított a városban, veszik a lakásokat emberek, akiknek nincs családjuk, fiatalok, vagyis költenek. Egy lakáskölcsön mellett is marad annyi, hogy bolondul költhessék, ami van. Ez most egy feltörekvő város, van pénz és van élet.

Miért nem akarsz tovább növekedni, ha van rá piac?

Személy szerint többet nem bírnék. Átvihetnénk más városba, de annak már nem lenne lelke. A Livada azért működik, mert itt vagyok. Ha már nem te vagy ott, nehéz a minőséget tartani, az étterem pedig átalakul egy pénzcsináló valamivé.

És épp a hajón láttad, hogy az is milyen jól tud működni.

Igen, de az már nem én lennék. Jól érzem magam és szükség is van a jelenlétemre. Jelenleg Romániában nagy hiány van a jó szakemberekből. Nem lenne kire ráhagynom ezt a mesét. Magyarország ebben jóval előrébb tart: jó éttermek vannak, képzett pincérek, egyetemet végzett vezetők. Nálunk ez a szakma 20 évig halott volt, most indult meg valami. Ide tapasztalat és iskola kell.

A magyarországi éttermeknek is nagy gond, hogy visszacsábítsák az eddig külföldön dolgozó szakembereket.

Nálunk ez a pénz miatt nem opció. Hiába a nagy forgalom, nem tudok egyelőre nekik jobb pénzt ígérni, mint amit külföldön adnak.

Perspektívát nem tudsz ígérni?

Próbálkozunk a képzéssel, de ehhez a szakmához affinitás is szükséges. Ha valaki nem tud megcsinálni egy tisztességes rántottát, minek megy tovább? Egy jó szakács passzióból dolgozik, és egyelőre ilyen embereket nehezen találunk.

Akkor a Michelin-csillagra még vári kell?

Azt majd később! (nevet) A csillagok szerintem nincsenek megérve még nálunk, egyelőre Románia még benne sincs a Michelin Guide-ban, szóval ez volna az első lépés.

Említetted, hogy Kolozsvár feltörekvő város, miközben nagyon hosszú ideig vezette a várost egy nacionalista polgármester. Van román-magyar ellentét ma is, oda kell erre figyelned, mint vendéglátós vállalkozó?

A magyarság aránya itt viszonylag magas, viszont én soha sem csináltam éttermet csak magyaroknak. Mindenkinek szánjuk. A városban van olyan hely, ahova csak magyarok járnak, a Livada nem ilyen. A név eleve román (Gyümölcsöskert, a terasz miatt). Kolozsváron a románok amúgy megbecsülik a magyarokat, szorgalmas és szavatartó emberként beszélnek rólunk. Ehhez szeretnék én is hozzátenni, az árut például azonnal kifizetjük, nem tartozunk senkinek. Jó is a hírnevünk, én vagyok a fehér holló.

A menüben ez mennyire látszik?

A konyha inkább olasznak indult, sok benne a nemzetközi fogás. A magyar ételek jobban mennek, azok is, amik nem részei a román konyhának. A menüből kivesszük, ami nem megy, ez nem az alapján dől el, hogy román vagy magyar-e az étel.

Végül nem bántad meg, hogy vállalkozónak álltál?

Ahhoz, hogy bármit jól csinálj vagy képes legyél vezetni, rengeteget kell tanulni. Ez a legfontosabb. Az utóbbi években is sokat tanultam, beiratkoztam egy online MBA-ra, minden kurzus érdekelt, aminél azt éreztem, hozzátesz a bizniszhez. Ezt az éttermet jól kell vezetnem, mert emberek függenek tőlem, és ez nekem fontos. Ez nem játék. Aki nem tanul, nem képzi magát folyamatosan, az egyszerűen felelőtlen.

ügyvezető, társtulajdonos – MediaRS s.r.o., Szlovákia (Felvidék)

Marketingigazgatóként mindene megvolt, Kovács Péter azonban nem elégedett meg ennyivel: a gyermekkori álmát akarta megvalósítani. Először gyorsulási versenyeket rendezett Szlovákiában, majd amikor eljött az idő, megalapította autós magazinját. A mai fiatalokkal ellentétben őt nem a pénz motiválja: élményt akar adni az embereknek, miközben tovább megy az álmai után.

Sok gyermek álmodozik arról, hogy felnőttkorában az autókkal foglalkozik majd, aztán általában kinövik. Neked egyenes utad volt az autós magazinig?

Egyáltalán nem, azzal a kivétellel, hogy gyerekkorom óta az autók a mindenem, mégis másfelé vezetett az utam. Közgazdasági egyetemet végeztem, a régiófejlesztés volt a szakirányom, így egy rimaszombati ügynökségnél kezdtem el dolgozni, amely EU-s pályázatokkal foglalkozott. Bár sikeres voltam a munkámban, mindig éreztem, hogy ez nem az én utam. Később felvettek marketingigazgatónak egy egyik energiaital-gyártó céghez, ami nagy plusz adott az üzleti életben, de akkor már tudtam, hogy a megszerzett tudást egyszer majd a gyermekkori álmom megvalósítására fogom használni.

Álmodozni lehet, de hogyan kezdtél neki ténylegesen?

Mindig irigyeltem az autós újságírókat, akik abból élnek, hogy autókat tesztelnek. Csakhogy a valóságban ebből nem lehet megélni, úgyhogy elgondolkoztam, hogyan tudnék autókból pénzt csinálni. Az első lépés nem a magazin volt, 12 évvel ezelőtt autóversenyeket kezdtünk szervezni. Mindenki kiröhögött, hogy ilyet csak a Hungaroringen lehet, mi viszont egy év szervezés után Rimaszombaton lezártuk a négysávos utat, és megrendeztünk a versenyt.

Ha én most rendeznék egy gyorsulási versenyt Óbudán, nem hiszem, hogy sikerülne.

Mindent lehet, csak akarat és elhivatottság kell hozzá. Mi szép lassan kezdtünk építkezni, azzal robbantottunk nagyot, hogy már az első évben nagy médiatámogatókat tudtunk szerezni, így a költségvetésünk kicsi volt, eljött viszont 7000 ember.

És hogy lett ebből Power Magazine?

Az első után évente megrendeztük a gyorsulási versenyt, majd amikor az energiaital-cégnél az üzleti életbe is beletanultam, eljött végre az én lehetőségem. Szlovákiában volt egy magazin, ami becsődölt a gazdasági válságban, ekkor gondoltam úgy, hogy itt az én időm.

Mindezt úgy, hogy az előző becsődölt?

Igen, mert tudtam, hogy nem a piac hibája volt, hanem ők csinálták rosszul, biztosak voltunk benne, hogy mi máshogy működünk majd. Persze mindenki azt mondta, hogy hibát követünk el, az internet felé kellene nyitnunk, de szerintem a papírnak mindig meglesz a varázsa.

Nem volt túl nagy kockázat a jól fizetett marketingvilágból az ingatag médiába igazolni?

Őszinte leszek, az előbbit meguntam, de én amúgy sem álltam soha egy lábon. Az energiaital nagyon sok éjszakázással járt, menni kellett a szórakozóhelyekre, hétvégén is dolgoztam, rengeteget kellett utazni. Hat évig csináltam, elég volt, elértem, amit akartam. Soha nem féltem a váltástól, egyik napról a másikra felmondtam és belekezdtem az újságkészítésbe.

Hogy lehet egyáltalán egy ekkora projektbe belevágni?

Tavaly készítettek velem egy interjút Szlovákiában, és megkérdezték, minek köszönhető, hogy ezeket a dolgokat elértem. Sosem titkoltam, hogy van egy társam, akit egyetem után ismertem meg az ügynökségnél. Teljesen más természetünk van, az üzleti életben viszont nagyon jól kiegészítjük egymást. Ő sokat segít. Ekkor már nem is néztek annyira hülyének, hiszen az autós versenyekkel már bizonyítottunk.

Mi volt az, amit máshogy akartatok csinálni, mint a többiek?

A tartalomban mindenképpen mást akartunk nyújtani, minőséget akartunk készíteni. A kategória, amit célul tűztünk ki, sok mindenben megmutatkozik: papírban, grafikusban, fotókban és persze tartalomban is, ebből nem engedtünk. Manapság küszködnek a nyomtatott autós magazinok, de tudom, hogy ez meg fog fordulni, mert az emberek vevők lesznek a minőségre.

Hogy tud megélni egy független magazin a multicégek mellett?

Nehezen, és főleg a hirdetések miatt. Szlovákiában a nagy ügynökségek csak külföldi érdekeltségű multicégekkel dolgoznak együtt: mi ezekhez az ügynökségekhez nem tudunk bejutni, mert szűk szegmensben dolgozunk és nem éri meg nekik az árfekvésünk. Nem gondoltuk volna 6-7 éve, hogy ez ennyire így működik.

Jól látom, hogy nem a pénz motivál?

Abszolút, a magazin inkább arról szól, hogy az ember menjen az álmai után, csinálja, amit szeret. A pénzügyi része majd jön, ha jól csinálod. Főszerkesztőként nekem például nagyon jól megy a szervezés, a projektmenedzsment, ezért ezt teszem. Ezen kívül gyerekkorom óta imádom a kreatív munkát, fiatalon aktívan foglalkoztam képzőművészettel is. A kreativitásomat mostanában az újságcikkek írásánál kamatoztatom, és kimondottam élvezem. Kihívás egy témát úgy feldolgozni, hogy az olvasók számára is élvezetes legyen. A mai fiatalok nem azt nézik, hogy valamiben jók legyenek vagy felnézzenek rájuk, csak a pénz motiválja őket. Aztán majd öt év múlva rájönnek, hogy nem szeretik csinálni.

Számít neked, hogy élményt adsz az embereknek?

Nagyon. Fantasztikus élmény, amikor a gyorsulási versenyek év végi díjkiosztóin látom az arcokat: 20-tól 40 éves korig ott van mindenki, átveszik a serleget és annyira örülnek neki. A tulajdonosok számára az is fantasztikus élmény, hogy a magazinban írunk az autóikról. Ez nekem rendkívül fontos és jóleső érzés.

Van bármi jelentősége, hogy szlovákiai magyarként adsz ki egy szlovák nyelvű lapot?

Nekem csak előnyt jelentetett, hogy szlovákiai magyar vagyok. A versenyeken belül nem tudtunk volna olyan szoros együttműködést kialakítani magyarokkal, ha nem beszélem a nyelvet. Rengeteg magyar autót bemutatunk a magazinban, minden évben jövünk a Hungexpóra. Érdekes egyébként, hogy Magyarországon tuningmagazinokban az autók 90 százaléka külföldi, pedig Magyarország kétszer akkora piac, mint Szlovákia. Nekünk minden magazinban van legalább 5-6 hazai autónk, ami fontos, mert az emberek azt akarják nézni, ami a sajátjuk. Gyönyörűek az amerikai kocsik, de elérhetetlenek. Az emberek olyat is akarnak látni, amit maguk is elérhetnek.

Mit jelent neked a karrier?

Boldogan élni az életemet, a családomat, a kisfiamat. Karrier, amit eddig befutottam, de még nem érzem magam a csúcson. Fontos eredmény számomra, hogy kezd átalakulni, amit az emberek a tuningautókról gondolnak. Sokan azt gondolják róluk, hogy van rajtuk egy nagy spoiler, zúgnak és veszélyesen vezetnek a sofőrök. A tuning messze nem az, mint régen volt, ezek felújított régi kocsik, Ferrarik és Mustangok. Ezt mutatja meg a magazin is: a tuning minőséget jelent, egy életfilozófiát és azt, hogy az ember nem elégszik meg azzal, ami a gyárból kigurul.

ügyvezető igazgató – ROLOMETAL Kft., Szerbia (Vajdaság)

Egy cég két profillal, amelyek nem érintkeznek, de a túlélést adták a válság idején: műanyag nyílászárógyártás és -szerelés, illetve fuvarozás. A legmagasabb régiós árak dacára piacvezető pozíció, de hosszú hajúak kétszer is gondolják meg, jelentkeznek-e. Egy vállalkozó, aki soha, egy pillanatra sem bánt meg semmit.

Mennyire telített ez a piac?

Nagyon. Sokan vagyunk, és állandóan jönnek új cégek. De a legtöbbjük viszonteladó, aki nem gyárt, csak forgalmaz. Hozzák, beépítik az ablakokat, garanciát nem vállalnak, egyedi dimenziókba nem lépnek, egyedi méretet nem gyártanak.

Mit tud a vállalkozásod, amit a konkurenseid nem?

Harminc kilométeres körzetben egyedül vagyunk gyártók, és nagyon gyorsan reagálunk a megrendelésekre, akár négy nap alatt szállítunk. Emellett tízéves garanciát vállalunk, és ezen túl is díjmentesen javítunk.

Ez hogyhogy nem ráfizetés?

Olyan minőségűek az alkatrészek, hogy csak nagyon ritkán van okunk cserélni, de a hírnevünk az igazi tőkénk, mindent megér, hogy megvédjük. Tulajdonképpen, amit beépítettünk, bármikor kicseréljük. Igaz, drágábbak vagyunk az átlagnál, de szinte nem tud elromlani, amit mi nyújtunk. Neves német cégek a beszállítóink, például az, amelyiktől a sarokvasat és a zárakat vesszük, már több mint százéves. A gyors munka mellett a fizetési feltételek rugalmassága is az előnyeink közé tartozik: adunk részletfizetést, akár bank nélkül, puszta becsületszóra. Ez a legtöbb ügyfélnek sokat jelent. Egy építkezésen vagy felújítás során ugyanis addig nem tud haladni a munka, amíg a nyílászáró nincs beépítve. Sokra értékelik, hogy ránk nem kell várni. Nincs késés, nincs veszteségük.

Mi alapján bíztál magadban az elején?

Lakatos az eredeti szakmám, és amit megcsinálok, azt mindig lelkiismeretesen teszem. A vállalkozás kihívás volt. Nem engedem magam félrevezetni. Máig ez hajt. A munka pedig nagyon változatos.

Mi adja a változatosságát?

A rengeteg termék- és feladatvariáció. Az ablakoknál többféle szigetelésre van szükség. Szerbiában mindenki nagyon kényes a zárra, ezért ez is különféle minőségben készül, lehet egy-, két-, háromszárnyas. Ha az ablak nem négyszögletes, külön számítást igényel, milyen fokban szabjuk a profilokat, hogy ne legyen fölösleges anyaghullás.

Viszonylag sok, 14-15 kollégád van. Mi alapján veszel fel új embert?

Az nagyon fontos, hogy magyarul is, szerbül is folyékonyan beszéljen. Falvakban is dolgozunk, a Vajdaságban ez sokat számít. Amikor interjúztatok, látnom kell, hogy a jelentkező komoly ember. Továbbá utánaérdeklődöm, keresek közös ismerőst, felhívom az előző munkahelyét. Muszáj, hogy megbízható legyen. Bevallom, van, hogy a küllem is számít. A nagy szakállat és a nagyon hosszú hajat nem szeretem.

Hogy kapcsolódik ez a munkához?

Ha nyugdíjasokhoz megyünk, fontos lehet. Az a korosztály beleragadt a hatvanas évekbe.

És ha egy remek munkaerőt passzolsz így le?

Az a helyzet, hogy nálunk nagyon ritka a munkaerőcsere. Van kollégám, aki tíz, és olyan is, aki tizenöt éve dolgozik a cégnél. Nem vagyunk átjáróház.

Ilyen előzménnyel hogy viseled, ha valaki elmegy?

Nagyon rosszul, de ha valaki kap egy külföldi lehetőséget, az ellen nincs orvosság. Senki ne mondjon le a jobb feltételekről a kedvemért, csak szóljon időben. Ha pedig mellényúlok, azt a kollégák egymás közt nem tűrik meg, kitúrják. Ez valahol jogos is, hiszen ők töltik együtt a napot terepen.

Aztán egyszer csak gondoltál egy nagyot, és fuvarozással is elkezdtél foglalkozni?

Ez régi vágyam volt, de el kellett odáig jutni, hogy hét év után, 2004-ben megvegyem az első teherautót. Most kilenc darab van, bérbe nem adjuk őket, saját sofőrünk dolgozik a cégnél.

Gondolom, ennek új ügyfélkört kellett szerezni.

Nem is volt könnyű, sok jó ismeretség kellett hozzá. Lassan épült ki, először a beszállítóinknak végeztünk bérmunkát, illetve megkerestünk cégeket, kicsit hideghívásokkal is operáltunk. De a két iparágnak egymáshoz semmi köze. A szállítmányozás az én gyerekkori vágyam volt, a nyílászárók pedig az édesapámé. Így találkoznak. A kezdet kezdetén redőnyöket és szúnyoghálókat készítettünk és szállítottunk, ám aztán a beépítések alkalmával láttuk, micsoda üzlet a műanyag nyílászáró. Váltottunk, és amikor beindult, átadtam az öcsémnek a redőnygyártást.

Dolgoztál alkalmazottként valaha bárhol?

Egészen keveset a becsei sörgyárban.

Tanultál ebből valamit, amit vállalkozóként hasznosítasz?

A főnököm hozzáállása példaértékű volt. Becsületes munkát várt el, de teljes mértékben emberszámba vett minket. Mindenki egyenrangú volt, és tudta, nem lehet a végtelenségig dolgoztatni az alkalmazottakat. Én is így viszem a céget. Nagy tisztelettel minden kollégám iránt.

Ért csalódás az üzletben?

Néhányszor előfordult, hogy nem fizettek. Ezeket nem lehet behajtani. Perelünk, nyerünk, közben az illető csődbe vitte a céget, semmit nem lehet tenni. Az ember ilyenkor eltűnődik, kell-e nagy cégekkel szerződnie. Úgyhogy igyekszem óvatosan megválogatni, kivel dolgozom.

Már nagyon régóta vállalkozol, csaknem húsz éve. Kerültél valaha pénzügyi hullámvölgybe?

Igen, a válság első szakaszában, 2009-2010-ben, épp a banki hitelek miatt. Nem kaptunk megrendelést, állt az ipar, pangott az export. Az volt a szerencsém, hogy régi motoros vagyok, megbíztak bennem a partnereim, megvárták, amíg újra fizetőképes leszek. A gyártás ellensúlyozta a szállítmányozási részleget, ez húzott ki a csávából. A két ágazat segítette egymást. De ezeket a hónapokat nem kívánom senkinek. Sok fuvarozó tönkrement körülöttem. A családban is feszült volt a hangulat, a gyerekek érezték. Csak annyit tudtam előteremteni, hogy ne haljunk éhen. Szóba sem jött például, hogy elmenjünk nyaralni.

Megbántál valaha bármit vállalkozóként?

Semmit. Kicsit sem. Sosem akarom abbahagyni, ez a mindenem. A fiam most hatodikos, második óta az a vágya, hogy beszálljon, ha nagy lesz. A feleségem támogat, a lányom is a cégben akar dolgozni. Senki nem kéri számon, miért nem érek haza hamarabb. Nagyon nagyra nem akarok nőni, az már lehetetlen volna politikai hátszél nélkül. Ezt erőből nem lehet, csak szívből. Így viszont kitölti az életemet.

ügyvezető, tulajdonos – Diemer Kft., Románia (Erdély)

Ha nem találod a piacon, tervezd meg és gyártsd le – ez lehetne a vállal-kozása egyik jelmondata. Ahhoz, hogy jól érezd magad a cégedben, tedd önjáróvá – ez akár a másik. Létrehozott egy iparágat: nélküle nem lennének organikus, de ugyanakkor egészséges kozmetikumok és tisztítószerek a román piacon. És létrehozott egy önjáró vállalkozást ahhoz, hogy játszhasson a gyerekeivel, miközben pénzt keres.

Azért kezdtél vállalkozni, mert volt egy kvázi innovatív terméked?

Nem, az igazság az, hogy beleszédültem ebbe az életformába. Állatorvos voltam, a szakmámból nem tudtam normálisan megélni, rosszul éreztem magam éveken át, majd eljött a nap, amikor szándékosan összevesztem a főnökömmel, hogy kirúgjon.

Hogyan?

Kijelentettem, hogy a sok csesztetés ideje lejárt. Olyan hangon beszéltem vele, hogy másnap be se engedjen.

Akkor már elő volt készítve a céged?

A világon semmi. Zsigerből hoztam egy döntést, kiszakítottam magam a komfortzónámból. Aki fejlődni akar, lépje át a korlátait. Annyit éreztem, hogy nagyon kell nekem a szabadság.

Szóval lendületből kitörtél a rabságból. De hogy telt a következő néhány hónap?

Légüres térben és rémületben. Némi téblábolás után egy német cég magas minőségű, környezetbarát tisztítószereinek importőre lettem.

Mi vezetett a következő szinthez?

A megcélzott piacon újdonságokra volt szükség, ehhez pedig az általam képviselt német vállalat nem volt elég mozgékony. Ezt csak egy kis, rugalmas, gyors mozgású cégtől lehet elvárni. Ekkor álltam igazán a saját lábamra és alapítottam saját vállalkozást. Egy multi 4-6 hónap alatt kezel egy problémát, a vállalkozásom egy nap alatt.

Eredetileg állatorvos vagy. Ezt tudtad hasznosítani?

Részben igen, az egyetemi tanulmányaim során megszerzett biológiai és kémiai ismeretekre építkeztem.

Honnan volt meg ehhez az iparághoz a vegyésztudásod?

Annak ellenére, hogy sokat tanultam és tanulok, vegyésztudásom nem volt és nincs. De most már vannak kiváló partnereim, akik segítenek új termékeket létrehozni. Az általunk felhasznált alapanyagok mennyisége egyre növekszik és a cégem most már megkerülhetetlen felvásárló lett a piacon, ezért nagyon odafigyelnek ránk a beszállítóink. Maga a beszállító biztosít nekem kémikust, ha az ő alapanyagaiból hozom létre az új csúcsminőségű termékeimet. Ez olyan üzlet, amelyben mindenki nyer, ezért nagyon tetszik nekem. És van két egyetemi tanár vegyészkollégám is. A segítségükkel létrehoztam egy teljesen új brandet, SigNature név alatt. Olyan kozmetikai szereket gyártunk, amelyek organikusak is és egészségesek is. Rádöbbentünk arra, hogy nagyon sok biokozmetikum található az európai piacon, de egyikről sem mondható el, hogy bizonyítottan egészséges. Tévhit az, hogy minden, ami organikus, egészséges is. Úgy gondolom, hogy ez egy jó kis piaci rés, amely a miénk lehet. 2017 január végén indul a webshop, a www.yoursignature.ro. Nem csak értékesít, de edukálni is fog.

Te mit tanultál meg először ebből a váltásból?

A tanulás a kulcs, állandóan és sokat, csakis így váltam szabaddá és szakadtam el a korábbi életformámtól. Az első lépésben rendbe tettem magam. Önismeret, önértékelés, önbizalom – ez a sorrend. Megújítottam a cégstruktúrát, belső rendszereket hoztam létre, szinte önjáróvá tettem a vállalkozást, hogy több időt tölthessek a családommal, a gyerekeimmel.

Mesélj az önjáró rendszerről, kérlek.

Az kezdettől világos volt, hogy nem szeretnék beleragadni a céges életbe. Ehhez a stabil alap az első. Kidolgoztam a cégen belüli folyamatokat, a gyártástól az ügyfélszolgálatig. Folyamatábrák írják le a munkát. Delegálok. A kézi vezérléses, parancsra és utasításra épülő vállalkozás nem járható hosszú távon. A feladatgazda-módszer ellenben működik. Én megmondom, milyen eredményre számítok, de a megoldás a kollégán áll. Nagy szabadság ez nekik is, nekem is. A bizalom az ösztönzés legmagasabb szintje. A munkatársaim korlátok nélkül a legjobbat hozzák ki magukból.

Értekezletet sem tartasz?

Ellenkezőleg, hétfőnként mást sem csinálunk egész nap, csak konzultálunk, képezzük a kollegákat. Ez részemről kőkemény munka, tőlük pedig elkötelezettséget kíván. Közös cél és közös akarat kell hozzá.

Irigylésre méltó.

Nagyon jól is érzem magam benne, az tény. És nagyon hálás vagyok érte a Jóistennek!

Úgy tudom, hogy közösségi szereped is van.

Átgondoltam, hogy melyek azok az életszerepek, amelyek fontosak számomra: hogy szerető édesapa, jó férj legyek, segítőkész gyereke a szüleimnek, inspiráló munkatárs és közösségi szerepet is vállaló adakozó. Kulcsfontosságú, hogy nélkülem is működő vállalkozásom legyen, amely teljes mértékben támogatja az életszerepeim kibontakozását. Számomra ezek a dolgok hatalmas értékkel bírnak. Úgy gondolom, hogy az adakozás szokását akkor kell kialakítani, amikor kevés a pénzed. Már akkor elkezdtem adakozni, amikor még semmim sem volt. Idő kellett ahhoz, hogy megértsem, hogy a kevésből is tudok adni. De mindez boldogsággal töltött el. Úgy gondolom, hogy ez egy jó szokás, és én harcolok azért, hogy jó szokásaim legyenek, mert tudom, hogy a pénz nem változtat meg, hanem felnagyítja az egyén szokásait. Nálam az adakozás és a közösségi szerepvállalás szorosan összefügg. Van egy alapítvány, amelyet havi rendszerességgel támogatok, mert azért a közösségért dolgozik, amelyből én is származom. A neve Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány. Olyan közeg ez, ahová jó tartozni. Az alapítványt működtető emberek elhivatottak, teljes odaadással és profizmussal végzik a munkájukat. Külön öröm, hogy néhány hónapja – az alapítvány kérésére – kurátor lettem. Érzem, hogy minél többet adok, annál többet kapok vissza. És ez mély nyugalommal, örömmel tölt el, egyensúlyt hoz létre bennem.

A kisállatok nem hiányoznak?

Nem volt bennem igazi hivatástudat, úgy meg egyetlen szakmában sem szabad benne maradni. Viszont így láttam rá arra a pontra, ahol fel kell lépnem. Igaz, akkor még a pénzért csináltam. Ma azért, hogy adjak valamit a világnak.