állatorvos – ANIMALMED Cabinet Medical Veterinar, Románia (Erdély)
Néhány éve egészségügyi ellenőrként üldögélt egy irodában, ma akár 140 kilométert is ingázik naponta gazdától gazdáig, és mindent egyedül csinál, a főtevékenységétől a könyvelésig. Jelenleg az az egyik legfontosabb célja, hogy újratenyészthetővé tegye a székely lovat, egy gyakorlatilag kihalt fajtát.
Klasszikus gyerekkori álmod volt állatokat gyógyítani?
Mindig vonzott a természet, és Gerald Durrel is nagy hatással volt rám, ez erősen a pálya felé terelt. De a diploma után közvetlenül nem találtam helyet praktizáló állatorvosként, így kezdetben a megyei állategészségügynél dolgoztam. Sokkal több állatorvost és élelmiszerüzletet láttam, mint állatot, ez nem volt túl boldog időszak. Akkoriban azért irigyeltem a kollégáimat, hogy egész nap úton vannak és gyógyítanak, én meg ülök egy irodában. Mára átestem a ló túlsó oldalára, 140 kilométert vezetek naponta.
Hogy szakadtál ki?
Volt egy köztes fázis: ajánlatot kaptam egy tejfeldolgozó üzemtől. Az sem volt szívbéli pálya, de középvezetői beosztásba kerültem, és itt tulajdonképpen fű alatt beletanulhattam a vállalkozás fontos folyamataiba, mert azért voltam felelős, hogy fejlődjön a vállalat, és ehhez bizony vállalkozói gondolkodásmódra van szükség. 2012-ben aztán belevágtam: félkész családi házamban rendelőt nyitottam, és sikeresen megpályáztam egy rendelőfejlesztési projektet.
Hogy szereztél pacientúrát?
A gazdákkal már a tejfeldolgozó üzemnél volt kapcsolatom, és korábban bedolgoztam egy rendelőbe is. Aztán ez a kollégám, akit kisegítettem, bezárta a rendelőjét, de nálam maradtak a kapcsolatok.
Miért örülnek a gazdák, ha te veszed a kezedbe a disznóikat?
A hétvégén is elérhető vagyok, bármikor felhívhatnak, akár a vasárnapi ebéd mellől. Múlt vasárnap este egy tehenet hoztam rendbe sikeresen. Sosem beszélek lekezelően az egyszerű állattartóval sem, elmagyarázom, mit miért fogok csinálni. Sok az öntelt kolléga, akitől tartanak a gazdák. Én inkább a barátjuk próbálok lenni.
Sokat riasztanak?
Hajnali két óráról szóló történetem kevés van, de azért előfordul. A feleségem nagyon megértő, az apósom nyugdíjas állatorvos, ismeri ezt a helyzetet. Az az igazság, hogy segíteni akkor kell, amikor hívják az embert, nem utána. Tavaly megnyertem egy állategészségügyi körzetet innen 70 km-re, így hát sokat ingázom, egyre stabilabb a kuncsaftköröm. Sikerült megvásárolnom az ottani központot, most korszerűsítem azt a hatvanéves épületet. Ott is szeretnék egy jól felszerelt kisállatrendelőt, így a vállalkozásom létszámot is bővítene.
Úgy sejtem, a Hargitán jellemzőbb a haszonállat-, mint a kisállattartás.
Valóban nem olyan erős a házikedvenckultusz, mint a nagyvárosokban, de a trendből úgy látom, egyre többen tartanak fajtatiszta állatot, és biztos, hogy az emberek többet is költenek majd rájuk. Illetve van egy másik tendencia is: tíz-húsz éve még nagyon sok család tartott haszonállatot az önellátás jegyében, egy-két tehenet, juhot, disznót. Ez két irányba fejlődik: vagy farmosítanak, vagy rájönnek, hogy nem éri meg. Ez tőlünk is nagyobb rugalmasságot kíván meg, nem biztos, hogy 10 év múlva lesz ennyi gazdaság.
Cégvezető létedre ingázol és állatot gyógyítasz. Ezen változtatnál a jövőben?
Mivel ez egy kisvállalkozás, mindent egyedül csinálok, beleértve a könyvelést. Amennyit pénzügyekkel és beruházással foglalkozni kell, mind rám hárul. Ez most a fejlődés időszaka, ezzel jár. De a gyógyításból nem akarok kiszállni, akkor sem, amikor majd – remélhetőleg – több alkalmazottal kell együtt dolgozni. Tervezem, hogy két éven belül gyógyszertárat nyitok, ahhoz kénytelen leszek cégformát váltani, és könyvelőm is lesz. A helye már megvan, ugyanabban az épületben, amelyet most újítok fel. Ez a település 20 kilométerre található Csíkszeredától, nagyon logikusnak tűnik, hogy aki oda hozza az állatot kezelésre, helyben vegye is meg, amit lehet.
Tudni lehet rólad, hogy belevetetted magad a székely ló felkutatásába. Mennyire kell komolyan venni itt a kutatás szót?
Nem nevezném kutatásnak, még csak a kezdet kezdetén vagyunk. A régmúltban a ló fontos állat volt a határvédő, állandó hadi készültségben élő székelyeknél. Emiatt itt kifejlődött egy tipikus fajta. A második világháború elején egy magyar hadseregben szolgált tiszt, Hankó Béla leírásából annyit tudunk róla, hogy alacsony, szikár, igénytelen, igavonásra és hátaslónak is megfelelő ló volt. Állománya a világháború alatt már megtizedelődött, a kommunizmus alatt pedig szinte teljesen kipusztult a mezőgazdaság gépesítése következtében. Ugyanakkor a megmaradt állomány jellege is nagyon megváltozott a nagytermetű idegen apaállatok használata miatt. Így most már szinte egyáltalán nincsenek fajtatiszta egyedek, de a génállomány egy része kimutatható a keveredés után is.
Hogyan kapcsolódtál be ebbe a történetbe?
Egy grófi család sarja, Mikes Zsigmond vette fel a kapcsolatot velem Kovásznáról. Visszakapta a régi családi kastélyt, és felvetődött benne, hogy szeretné visszatenyészteni a székely lovat. Saját ménest tervez.
Ha szinte kihalt a fajta, mi alapján tudsz tájékozódni, hogyan fognátok neki?
Hankó Béla leírása és fényképei alapján. Minden tavasszal a lovakat falvanként elvezetik vérvételre. Kötelező ugyanis évente szűrni a lovak kevésvérűsége nevű betegségre. Így a legegyszerűbb felmérni a létező lóállományt, kiválogatni a megfelelő egyedeket. Nem is olyan sokára, a következő vizsgálaton elindulhat ezt az izgalmas projekt.
Hány nemzedék alatt reális a terv?
Ideális esetben 15-20 év alatt már sikerülhet. Biztató, hogy kezdetben a szürke marhával és a mangalicával is annyi volt a cél, hogy mintegy élő génbankként csak létezzen, ne vesszen el. Amikor ez sikerült, mindkét fajta hatalmas marketinget kapott és közkedvelt, divatos lett. Tulajdonképpen az országimázsépítés része. Ugyanez történhet meg Erdélyben, ha sikerül újra visszahonosítani a székely lovat.
Kommentek