Példakép

Vaszkó Tibor

2015. december 15.

vaszko_tibor.jpgTárstulajdonos, ügyvezető, műszaki igazgató - Green Packaging

A Green Packaging csomagolástechnikai cég társtulajdonosa régi motorosként kezdett saját üzletébe. „Nem vagyok régi vállalkozó” – mondja szerényen, pedig cége idén 700 millió forint feletti eredménnyel, jövőre már 1,1 milliárdos bevétellel számol. Nem rossz ez mindössze négy év alatt egy válságból kilábaló gazdaságban. Vaszkó Tibor sokat kockáztatott, de ma azt csinálja, amiben igazán jó – és nem kell kompromisszumokat kötnie. Mikroszkóptól a repülőig bármit becsomagolnak, rengeteget innoválnak egy olyan szektorban, ami a laikusok számára unalmasnak tűnhet. Nem enged abból, hogy a piac dönti el, mire van szükség, de a költséghatékony magyar közeg ellenére is kiemelten odafigyelnek a környezetvédelemre. Vaszkó Tibor ugyan nem lett vadászpilóta, de a csomagolástechnika Oscar-díját már besöpörte cégével, és egységet nyitottak Szlovákiában is. A külföldi terjeszkedést pedig folytatják, mert erős benne a késztetés, hogy tizenöt fős csapatából kihozza a maximumot, és tovább növekedjenek. Egy ideje felesége is a cégnél dolgozik, akivel borkereskedő cégük is van.

Vadászpilóta és katona akartál lenni, most pedig egy prosperáló cég tulajdonosa vagy. Nagy „csalódás”?

Akkor nyilván az volt, gyerekkori álom volt. Most elégedett vagyok a sorsommal, jó ez nekem így (nevet)!

A csomagolástechnikával az egyetemen találkoztál. Első látásra szerelem volt?

Rögtön tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Közlekedésmérnöknek tanultam a győri Széchenyi István Főiskolán, eljött a szakosodás ideje, és a felsorolt szakok után mellékesen mondták, hogy „van a csomagolás, meg egy labor”. Négyszáz hallgatóból húszunkat érdekelte. A professzor – aki azóta is a mentorom – egy kólásüveget tesztelt, rázta, törte, folyt! Megtetszett, mert gyakorlatiasnak tűnt, valós szállítási problémák megoldása volt a feladat, nem a papír fellett kellett görnyedni mérnökként.

Egyértelmű volt, hogy saját céget csinálsz majd?

Egyáltalán nem. De volt még egy csavar a karrieremben, mert majdnem kollégák lettünk! A Kisalföldnél is ajánlottak egy állást, a főiskolán már írtam cikkeket. Felvettek közben az Electroluxhoz is. Maradjak a tanult szakma mellett vagy legyek újságíró? Az Electroluxnál találkoztam egy karizmatikus vezetővel, aki azt mondta, írni majd később is tudok, előtte keressek itt egy kis pénzt.

Aztán sokáig dolgoztál multiknak. Mi volt a feladatod?

A csomagolástechnika fejlesztése, az árukárok csökkentése és a csomagolás költségének alacsonyan tartása. Folyamatosan fejlesztenünk kellett, és ezt a játékot nagyon élveztem! Hét évig dolgoztam az Electroluxnál, észre sem vettem, hogy közben kiégtem.

Hét évig rengeteg új dolgot találtál ki, miért nem a saját szakálladra innováltál?

A végén már ott volt bennem, vállalkozni akartam. Tudod, ez a két dolog folyamatosan bunyózott bennem: kreatívnak tartottam magam, de nagyon nehéz az alkalmazotti létből átváltani egy saját cégre, ahhoz a csillagoknak is úgy kell állniuk. Nagy kérdés, hogy mivel finanszírozod meg az elején.

Biztonsági játékot játszottál?

Mondhatjuk, igen, ez kicsit kitolta, hogy belekezdjek valami sajátba.

Miért léptél mégis? Mi volt az utolsó löket?

Óraadóként tanítottam már akkor Szombathelyen és Győrött, ehhez mindenképp egyéni vállalkozónak kellett lennem. Ez volt az első lépés. 2012-ben aztán bevásároltam magam egy csomagolós cégbe, ahonnan egy másik tulajdonos kiszállt. Egy régi kollégám mellé léptem be, az ő ötlete volt, hogy próbálkozzunk meg a zöld csomagolóanyagokkal.

A Green Packiging 2009 óta működött, mi változott a színrelépéseddel?

Megfordítottuk a gondolkodásunkat. A környezetvédelemre sajnos a magyar piac még nem elég érett, a lebomló csomagolóanyagokat itthon kevésbé lehet eladni, mivel drágábbak. A célunk így az volt, hogy csomagolásfejlesztésen keresztül spóroljunk anyagot. Ehhez ragaszkodunk. Így a környezetterhelés is csökken, mindenki jól jár.

Növekedni akarok, mert látom, mire képes ez a kis csapat, és a célom, hogy ki is hozzam belőlük.


Miért bíznának meg egy külső vállalkozást az olyan cégek, ahol te is dolgoztál, ha házon belül is tudnak fejleszteni?

A szakértelem miatt. Ez egy „niche” piac, a mérnöki szemléletű fejlesztésben ezen a piacon két komoly versenytársunk van csupán.

Milyen projekteken dolgoztok, és melyik volt a kedvenced? 

Csomagoltunk mi repülőgépet is, egy Airbust, öt hónap alatt fejlesztettük ki a megfelelő csomagolást. Sokat dolgozunk az autóiparnak, az elektronikai iparnak, orvosi műszereket is csomagolunk, érdekes, hogy ezekből mostanában egész sok akad. Bármit becsomagolunk. Tudást, „know-how”-t értékesítünk alapvetően, de van saját csomagolóanyag-gyártásunk, értékesítünk is.

A cég nincs nagyon kitéve az autóipar változásainak?

Nemigen. Az autóipart szeretjük, kiszámítható, stabil vevőkör, de nem vagyunk rászorulva. Több lábon állunk, inkább az a jellemző, hogy egy-egy megkeresésre fejlesztünk. Kaptunk például egy megrendelést, egy zigótavizsgáló orvosi műszert, ami olyan érzékeny volt, hogy megrázni sem volt szabad, a cél pedig az volt, hogy el kell juttatni Brazíliába. Sokaknak beletört a bicskája, mi megoldottuk.

Mennyire volt nagy kockázat a részedről, hogy elismert szakemberként vállalkozónak álltál?

Még tartott a válság, nekem pedig volt egy svájcifrankhitelem. Ingoványos talajnak tűnt az egész, de a párom mögöttem állt, megbeszéltük, és azt mondta, vágjak bele. Így belementem, és persze akkor már nagyon szerettem volna végre valami sajátot csinálni. Az akkori főnököm egy marketingorientált vezető volt, úgy tartotta, találjunk ki valamit, és majd eladjuk. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy mit akar a piac. Ezzel az elgondolással egyszerűen nem tudtam azonosulni.

Mi változott azzal, hogy tulajdonos is lettél, nemcsak egy munkáját végző mérnök?

Keményebb lettem. Izgalmas dolog, hogy vannak alkalmazottaim, nekik lehet, hogy egy-egy munka belefér majd holnap is. Nekem nem fér bele. Növekedni akarok, mert látom, mire képes ez a kis csapat, és a célom, hogy ki is hozzam belőlük.
Most tizenöt másik család megélhetése is múlik a döntéseiden. Ez nem jelent nyomást neked?
Nem így élem meg, sőt, ezt kifejezetten élvezem. Mi munkát és korrekt bért adunk, aki idejön dolgozni, tudja, mit vállal. Ez egy házasság, nem érzem nyomásnak.

Az árbevételetekben elég magas az export, 40%.

Szlovákiában már ott vagyunk, van egy leánycégünk. Vannak már projektjeink Ausztriában és Romániában is, de hogy merre nyúlik tovább az amőba, azt egyelőre nem tudom.

A külpiacokon versenyképesek tudtok lenni?

Csomagolóanyaggal nem feltétlenül, 300-500 kilométernél messzebb szállítani nem érdemes. A „know-how” azonban mindenképp versenyképes, és ezt ki is akarjuk használni. Megyünk tovább.

Látványosan nőtt a cég árbevétele az elmúlt években. Ez minek köszönhető?

Jól közelítjük meg a piacot, működik a koncepciónk.

Elég makacs kapitalistának tűnsz.

Ha a piacnak igénye van valamire, mi megoldjuk. Ez nagyon fontos, csak egy dolog egészíti ki: a környezetvédelem.


Ha szeretné, hogy Vaszkó Tibor legyen az Év Példaképe 2015 Közönségdíjasa, szavazzon rá!

Figyelem! A példaképre ide kattintva, a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással.

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása