Csikós Árpád

biogazdálkodó – Csikós biokertészet, Szerbia (Vajdaság)

Fiatalon, egy tragédia hatására vette át a családi mezőgazdasági vállal-kozást, majd úgy döntött, nem úszik az árral, inkább belekezd a vegyszer-mentes gazdálkodásba. A környéken először még csodájára jártak az emberek, de ő tudta: ha nagyszülei képesek voltak rá, akkor ő is meg tudja csinálni. Vállalkozása ma már tizenöt embernek ad megélhetést, és a szak-mai sikerek mellett a falu megmaradásához is hozzájárul.

Nagyon fiatalon, édesapád halála után vetted át a családi mezőgazdasági vállalkozás vezetését. Másként alakult volna a sorsod, ha nem így történik?

Biztos vagyok benne, hiszen gépészmérnöki karra jártam, amikor édesapám meghalt. Haza kellett mennem, mert nem volt, aki befejezze az őszi munkákat. Végül ott maradtam, így kezdtem el a gazdálkodást.

Mi várt otthon 19 évesen?

Nagy szerencsémre volt egy közepesen felszerelt kis családi gazdaságunk, ezt vettem kézbe, és hagyományos módon kezdtem el rajta dolgozni. Nem volt tőlem idegen a munka, a szüleim voltak a példaképek, ebbe próbáltam egy kis innovációt belevinni mind szakmailag, mind a marketing szempontjából.

Nem feltétlenül az a vágya egy 19 éves fiatalnak, hogy mezőgazdasággal foglalkozzon. Nehéz volt meggyőzni magad arról, hogy ne a korábbi álmaidat kövesd?

Akkoriban a korosztályomból mindenki elfordult a falutól, és próbáltak jó helyen elhelyezkedni. Én viszont nem voltam benne biztos, hogy az árral akarok úszni, inkább úgy fogalmaznék, szerettem kiülni a patak partjára és nézni az áramlatokat. Nem volt nagy jövője a mezőgazdaságnak, de én tudtam, hogy ha máshogy csinálom, akkor sikerülni fog. A nagyszüleimtől azt tanultam, hogy aki a földből él, az önellátó, sok mindent meg tud magának teremteni, ami nem is annyira anyagi, hanem erkölcsi biztonságot nyújt.

Maradhattál volna hagyományos gazdálkodó, te mégis a nehezebbik utat választottad, és vegyszermentes termesztésébe fogtál. Miért?

Az egyik ok az volt, hogy nem tartom etikusnak a növényvédő szerek használatát. Az utolsó lökést mégis a nagyobbik fiam születése adta, ekkor döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy átállunk a bio- és ökogazdálkodásra. A kihívásban a lehetőséget is megláttam, ezért egy kisebb, jelképes területen kezdtük el tanulni a szakmát.

Sokan néztek csodabogárnak miatta a faluban?

Mi voltunk a fehér hollók, majdhogynem a csodánkra jártak, hogy ilyen bolondot még nem láttak. Pedig próbáltam volna magammal rántani más, hasonló gondolkodású fiatalokat, de akkor nem sikerült. Ma már, amikor látják a sikereinket, szívesen fordulnak hozzánk segítségért. Édesanyámnak viszont nem voltak kételyei, de azért mindig ott volt az intő szó is, hogy csak lépésenként haladjunk előre, ne menjünk bele hirtelen nagy dolgokba. Örülök, hogy ezt megfogadtam, hiszen fiatalként hajlamos voltam az ellenkezőjére.

Mi volt a kezdetekben a legnehezebb?

A tapasztalat hiánya, hiszen nulla tudással kezdtünk neki. Az lebegett a szemünk előtt, hogy valamikor a nagyszüleink is így csinálták, ne mondja senki, hogy ezt nem lehet, csak meg kell tanulni. Nagy szerencsénk volt, hogy fordulhattunk tanácsért az idősebb generációhoz, Fülöpjakabról Nemes Matyi bácsi személyében hatalmas segítséget kaptam. Ő a kilencvenes évek óta ezzel foglalkozik, nyitott könyv és bármikor felhívhatom.

Ahhoz, hogy valaki biokertészetet alapítson, nem csak a növénytermesztéshez kell értenie. Más segítséggel kihez fordulhattatok?

Számunkra az értékesítés volt a legnehezebb, de a segítség néha a legváratlanabb helyekről jön. Amikor rájöttünk, hogy nemcsak magunknak termelünk, hanem szeretnénk nagyobb mennyiségben foglalkozni a termékeinkkel, még nem volt nagy piaca a vegyszermentes élelmiszereknek. Szerencsénkre megismertünk egy belgrádi civil szervezetet, akik az ökogazdálkodást népszerűsítették, és kereskedni is szerettek volna, így rajtuk keresztül zajlott az értékesítés. Ahogy nőtt az ő felvevőkapacitásuk, úgy tudtuk mi is növelni az átállított területeinket. Rajtuk keresztül ismertük meg a kereskedőket, akik a kezdetben eltartottak minket.

Próbálkoztatok hagyományos értékesítéssel is?

Természetesen, az elején piacra is mentünk, közös standunk volt egy kollégával, aki gyógy-és fűszernövényekkel foglalkozott. Ez rengeteg energiát elvett, de akkor arra volt szükség, hogy személyesen ott álljunk a termékünk mellett. A fogyasztók bizalmát akkor lehet elnyerni, ha nem egy kereskedő adja el a brokkolit, hanem az, aki megtermelte. Éppen ezért nagyon fontos számunkra a házhozszállítás is, mert így közvetlen bizalmi kapcsolatot tudunk kialakítani a fogyasztókkal. Később abbahagytuk a piacozást, így több energiát tudtunk fordítani a termelésre, hiszen az induláshoz képest ötször akkora lett a területünk. Addigra voltak ipari mennyiséget igénylő vásárlóink, miattuk EU-s tanúsítványt is szereztünk, hogy más országokba is tudjanak szállítani.

Gondolod, hogy ti is hozzájárultok ahhoz, hogy egyre többen fogyasztanak vegyszermentes termékeket, vagy inkább a meglévő igényt szolgáltátok ki?

Kismértékben biztosan hozzájárultunk a változáshoz. Délvidéken velem együtt volt 4-5 pionír, akik a hajtómotorjai voltak a vegyszermentes élelmiszerek népszerűsítésének. Napi kapcsolatban vagyunk egymással, nincs konkurenciaharc, mindent megbeszélünk, van már érdekvédelmi egyesületünk és klaszterünk is, sőt, Szabadkán biofesztivált is szervezünk.

Sok embernek adtok munkát. Mikor érezted azt, hogy már nem csak a ti sorsotok függ a gazdaságtól?

Amikor fejlesztésen törtük a fejünket, mindig nagy feladatot vállaltunk. Tudtam ugyanakkor, hogy ezzel a szűk környezetünk jövőjéért is teszünk, amibe az elvándorlás csökkentését is beleértem. Természetesen nem mi voltuk a közvetlen okai annak, hogy kevesebben költöztek el, de tény és való, hogy a mi falunkból jóval kevesebbem mentek el, mint bármelyik más szomszédos településről. Összetartó közösség vagyunk, segítünk is egymásnak, és én is próbálok minél többet visszaadni a környezetemnek.

Mi az, amit még nem valósítottál meg a terveidből?

Mindenképpen szeretném bővíteni a termelést, nemcsak a zöldség- és gyümölcstermesztés, hanem az állattartás irányába is. Szokták kérdezni a fiatalok, mibe vágjanak bele, ha vegyszermentes gazdálkodással szeretnének foglalkozni, és azt szoktam mondani, hogy bármibe. Ez egy olyan növekvő piac, hogy nem tudod elhibázni, csak meg kell találni a módját, hogy minél gyorsabban reagálhass a fejlődésre. Ha nem tudjuk követni az igényeket, valaki elhappolja előlünk a lehetőségeket.

Mit szólnál hozzá, ha a gyermekeid úgy döntenének, hogy nem a mezőgazdasággal akarnak foglalkozni?

Nem szeretném őket befolyásolni, de a lehetőség ott lesz számukra. Bármit tanulhatnak, de az lesz a kikötésem, hogy mellette ezt is sajátítsák el. Nekem most minden egyes fejlesztéssel az lebeg a szemem előtt, hogy ezzel is többet tudunk majd átadni a gyerekeinknek a hagyományokból és az erkölcsökből, amiket mi megismertünk az út alatt.