Példakép

Te is félsz a váltástól? Nézd meg, hogy csinálták mások!

2014. szeptember 23.

„Nem érzem jól magam a bőrömben. Valamin változtatni kellene.
Talán szakmát. Talán életet kellene váltani. Kockázatos. Veszélyes. Bátorság kell. Merésznek kell lennem. De boldog is lehetnék.”

Egy felnőtt élete során vajon hányszor futtatja végig ezeket a gondolatokat? És vajon hányan vannak azok, akik tényleg veszik a bátorságot és belevágnak az ismeretlenbe, hogy boldogabbak lehessenek?



Szerencsére láthatunk magunk körül olyan pozitív példákat, akik mára felhagytak az eredeti szakmájukkal, és valami merőben másba, újba fogtak, méghozzá sikeresen. Ezekből a pozitív példákból tudsz erőt meríteni ahhoz, hogy végre lépni merj. Lépni egyet azért, hogy boldogabb legyél.

Könyvelőből designer?! Naná!

Lengyel Zsuzsihoz mindig is közel állt egyrészt a matematika, másrészt pedig a művészi alkotás. Pályaválasztáskor a számok iránti rajongás kerekedett felül, így számvitel szakos közgazdászként végezte el az egyetemet. A számvitel iránt fellobbant láng azonban hamar alább hagyott, mindössze 1 évig dolgozott egy könyvelőirodában, hiszen valami nagyon hiányzott az életéből: „Hiányzott az alkotásból felszabaduló energia”. A kreatív gondolatainak maximum a számvitel jegyzetek illusztrálásánál tudott szabad folyást engedni.

Ezt felismerve, munka mellett elvégezte a Budapesti Divatiskolát, és egy ottani csoporttársával összefogva meg is alapították a közös, egyedi készítésű ruhaszalonjukat. Azonban mikor várandós lett, rá kellett ébrednie, hogy ezt a munkát kisgyerekek mellett nem tudja folytatni. Sokat gondolkodott azon, hogy vajon mi az a munka, amit család mellett is tud végezni, és a kreativitását is kiélheti benne. Aztán egyszer csak beugrott neki! Többször készített már ajándékba textiltáskát ismerősöknek, ezzel fog foglalkozni. Hamar ismertté vált a színes, geometrikus formájú táskáival, így ma már a külföldi terjeszkedésben gondolkodik.
lengyelzsuzsi.jpg
Hogy mi volt számára a legnagyobb nehézség a váltással kapcsolatban?
„A legnagyobb nehézséggel a mai napig küzdök. Elfogadtatni saját magammal azt, hogy nem a szakirányos diploma a mérce. Az eredmény az, amit leteszek az asztalra nap, mint nap. El kell hinnem, hogy azért, mert nem végeztem művészeti felsőoktatásban, a munkámmal ugyanúgy bizonyítok. Az pedig, hogy van egy közgazdász diplomám, olyan tudást ad, ami sajnos a legtöbb művészeti diplomával rendelkező iparművésznél nagyon hiányzik."


Menedzseri székből a farmra

Ungor Istvánt évekig egy multinacionális vállalatnál dolgozott középvezetőként. Eleinte elvarázsolta az, hogy kihívásokkal teli a sokrétű munkakör, mindemellett rengeteg új dolgot tanult és tapasztalt meg. Mindezek ellenére négy év után felismerte azt, hogy az ő célja nem csak az, hogy éjt nappallá téve dolgozzon, hanem az is, hogy alkosson valamit saját erőből.

Elege lett abból, hogy nap mint nap egy olyan mókuskerékben hajt, ahol józanul gondolkodni nem volt ideje. Mikor otthagyta a vállalatot, úgy érezte, mintha tonnás súlytól szabadult volna meg, és végre élettel telve, vidáman kezdte a mindennapokat.

A váltást az életébe a multitól a lehető legtávolabb álló vállalkozási forma hozta el. Mivel szülei korábban is gazdálkodással foglalkoztak, ő pedig, mint agrármérnök végzett, így kézenfekvő volt a válasz számára. Gazdálkodásba fog.
Feleségével együtt kiköltöztek egy olyan tanyára, ahol a villamosenergián kívül sem közművek, sem köves út nem volt, és a legközelebbi szomszéd is 3 km-re volt tőlük.

Hogy megbánta-e mindezt István?
„Egy percig nem bántam meg, hogy váltottam. Nem mondom, hogy fenékig tejföl minden, mert egy saját vállalkozásban is rengeteg a munka, gond, stressz és nagy a nyomás az emberen, viszont ezt sok szempontból másként dolgozza fel az ember. Számomra az értékteremtő munkám sikerélmény, a megkeresett pénzem elismerés és persze mindez motivál, megnyugvással tölt el, boldoggá tesz. Itt ezeket nem vehetik el tőlem!”


Egykor hivatalnok, ma ágymester

Czotter András a köztisztviselőként dolgozott négy évig, de érezte, hogy a hivatalnokosdit nem egészen neki találták ki. 2002-ben elvesztette az állását, ezért úgy gondolta, hogy ez egy megfelelő alkalom arra, hogy végre lépjen.

Két dolog közül választhatott: vagy elfogad egy önkormányzati állást, vagy veszi a bátorságot, és átveszi a családi vállalkozást. A második alternatíva győzött, így beállt asztalosnak. Környezete féltette, mivel úgy gondolták, hogy egy fűrészporos üzem vezetése visszalépés lesz számára.
András ezt azonban másként élte meg. Elkezdte keresni azt, hogy milyen területen tudnak kiemelkedőek lenni, és egy piaci rést találni. Így álltak át folyamatosan az egyénre szabott ágyak készítésére. Öröm és kihívás volt számára vállalkozásba fogni, hiszen itt a hivatalnoki pozícióval ellentétben megvalósíthatta saját elképzeléseit.

Mit üzennek Neked?

Ha egy kicsit is úgy érzed, hogy nem ismerik el a munkádat, nem tesz boldoggá az, amit nap mint nap teszel, akkor küzdj azért, hogy válthass! A nehézségek leküzdéséhez pedig ne felejtsd el, hogy az eszünket, szívünket és hitünket csak együttesen érdemes használni, hiszen így tud a bennünk rejlő tudás, tettvágy, kreativitás teljes mértékben kiteljesedni.

 

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása