Alapító, tulajdonos - Kötéltechnika Kft.
28 évesen vette át édesanyja cégét, amit négy év alatt nemcsak, hogy feltámasztott, de itthon piacvezető szerepe lett a Kötéltechnikának. Most Európát vette célba, és ha az is megvan, jöhet egy újabb merész vállalkozás.
Édesanyád cége is kötelekkel foglalkozott?
A termék nagyrészt ugyanaz, de annak a cégnek szinte már nyoma sincs: se a beszállítóink, se a vevőink, se a módszereink nem ugyanazok. Mikor elvégeztem a pénzügy szakot, ott volt a döntés, hogy bróker legyek vagy építsek egy jobbat a meglévő cégből, és én inkább az utóbbit választottam. Most már látom, hogy jó döntés volt, de azért a pénzügyről sem tettem még le.
Tehát átvetted a vállalkozást. Hogyan fogtál neki az újjáélesztéshez?
Ez 2009-ben volt. A legelején teljesen egyedül csináltam mindent, az irodai munkától a gyártásig. Kézzel készítettem a köteleket és a hálókat, és utána én is szereltem fel. Akkoriban ezen a piacon főleg 50-60 éves cégvezetők voltak, a fiatalságom és a dinamizmusom nagy előnyt jelentett.
Mennyi pénzből indultál?
Nem került 1,5 milliónál többe az indulás, az elején minden költséget minimalizáltam és optimalizáltam. Az arculatra és a webre költöttem a legtöbbet, ami azóta ezerszeresen megtérült.
Pár hónap múlva jött az első nagy megrendelés.
Még abban az évben nyáron megkeresett a Szusza Ferenc Stadion, ahol Magyarország legnagyobb egybefüggő védőhálóját kellett legyártani és felszerelni. Ez volt az első nagy kihívás. A gyártást még csak meg tudtam oldani egyedül, de ki fogja felszerelni? Mázlim volt, mert épp azon a héten bejött egy megrendelő az irodába, akiről kiderült, hogy ipari alpinista, úgyhogy az ő csapata “mentett meg”. Velük azóta is együtt dolgozunk.
Ez volt az első nagy siker?
Óó, hát én azt úgy éltem meg, hogy ilyet még a világ nem látott! (nevet) 2010-ben fel is kellett venni az első alkalmazottat, hogy ki tudjuk elégíteni a megrendeléseket. Egyéves volt a cég, amikor részt vettünk a Mercedes gyár építésében és a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetének felújításában. Óriási kihívások voltak ezek teli bizonytalansággal, de sikerült olyan jó hatékonysággal megoldanunk, ami meg is alapozta a cég jövőjét.
A tervek nem arra valók, hogy megvalósuljanak. Üzleti tervet sem azért kell írni, hogy aztán az úgy legyen, hanem hogy lássa az ember a rövid és a hosszú távú céljait. Látni kell, hogy hová akarsz eljutni, de mindig a következő lépésre kell koncentrálni.
Hogyan szereztél megrendelőket?
Először is tematikus weboldalakat csináltam a termékeinknek, hogy aki ide látogat, az érezze, hogy jó helyre jött. Enyém volt a sportháló.hu, a kapuháló.hu vagy például a leeséselleni.hu.
Azért a jó marketing kevés lenne a sikerhez...
Amikor átvettem a céget, teljes szemléletváltás történt, a termékorientáltságot átfordítottam ügyfélorientáltsággá. Hálót vagy kötelet csinálni nem egy Nobel-díjas dolog. A hozzáállás és a szolgáltatás minősége jelent mindent. Nyilván kell a tökéletes háló is, de a szolgáltatás, ami mellette van, az adja a cégünk értékét. Alapkoncepciónk persze emellett, hogy nálunk legyen a legjobb termék és a legjobb ár is egyben.
Tehát jöttek sorban a megrendelők, és szépen növekedtetek évről évre. Most hányan vagytok?
Heten.
Terv szerint haladsz?
A tervek nem arra valók, hogy megvalósuljanak. Üzleti tervet sem azért kell írni, hogy aztán az úgy legyen, hanem hogy lássa az ember a rövid és a hosszú távú céljait. Látni kell, hogy hová akarsz eljutni, de mindig a következő lépésre kell koncentrálni.
Mi a következő lépésed?
Nemrég megkeresett egy spanyol cég, hogy csináljunk közösen egy gyárat, ami egész Európát ellátja kötelekkel és hálókkal. Most épp ezen dolgozunk. Nyugaton relatíve telített már a piac, de a régiónkban vannak még nagyon jó lehetőségek.
És a hosszú távú terveid?
4-5 év múlva szeretnék egy pénzügyi céget csinálni, úgy érzem, abban még jobban ki tudnék teljesedni. Utána pedig jöhet a társadalmi szerepvállalás. Szerintem Magyarország egy tökjó hely, csomó lehetőség van, amit meg lehet fogni.
Mitől vagytok ti ilyen eszeveszetten sikeresek?
(nevet) Minőség, hatékonyság és ügyfélközpontúság. A hatékonyság nálunk csúcsra van járatva, naponta kb. 1000 négyzetméter hálót tudunk feldolgozni, ami 5-600 ezer forintos nagyságrend. Ennyi bevételt egy nap alatt 7 alkalmazottal, gyártóként elérni, már önmagában definiálja, hogy milyen sikeres a dolog. Folyamatosan modernizálunk, sokszor csak apróságokban, de a hatékonyságunkon nagyot lendít. Most vezetünk be például egy vállalatirányítási rendszert, ami segít nekünk kicsiből naggyá válni.
Voltak nezézségeid menet közben?
Inkább csak kihívások.
Mi motivál?
Az elején, ahogyan általában mindenkit, a pénz motivált. Aztán ahogy jöttek a sikerek, megláttam a küldetést is benne. Ahogy egyre biztosabb volt a pénzügyi háttér, úgy lett inkább prioritás a teljes rendszer felépítése, hogy minél több embernek tudjak munkát adni és minél nagyobb értéket tudjunk teremteni. A valódi értékteremtés érzését pénzzel nem lehet helyettesíteni.
Jó vállalkozónak lenni?
Jó persze. Én sose szerettem a csapatjátékokat, mert zavart, ha a csapattársak nem azt csinálták, amit én akarok. (nevet) Most minden rajtam múlik, a teljesítményemet úgy honorálják, ahogyan teljesítek. Viszont minden felelősség is az enyém, ha valamit elrontok, engem ér kár.
Elmennél alkalmazottnak?
Soha! Sajnálom a „multirabszolgákat”, nem is értem, miért nem maguknak csinálják ugyanezt. Miért kell kiszolgálni mást...?
Saját magadnál se lennél alkalmazott?
Nálunk nagyon családias légkör van. Néha viccesen kérdezem is a kollégákat, hogy „nincs nálatok felvétel? jönnék ide dolgozni!” Én nem akarok úgy dolgozni valakivel, ha annak az embernek valami baja van. Ha valakin látom, hogy problémája van, megbeszéljük, és ha tudok, segítek. Ez csak így működik. Nálunk hetente kapnak fizetést a kollégák, jól érzik magukat. Azt szeretném, hogy emberileg legyenek mellettem és ne „katonai jelleggel”.
Még most is beállsz szerelni?
Előfordul, mert nagyon szeretem. Van egy érdekes érzése annak, mikor a szerelés végeztével rápillantok a kész szerkezetre. Nagyon jó így értéket létrehozni!
Mit szól anyukád a sikereidhez?
Édesanyám nagyon büszke rám. Pontosan tudja, hogy ha az ő cége nem lett volna, akkor a Kötéltechnika nem lenne az, ami. De ahogy számomra, úgy számára is felfoghatatlan az a fejlődés, amit 4 év alatt elértünk.
Ha szeretné, hogy Rajnai Richárd legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!
Kommentek