Ügyvezető – T Flotta Kft.

A számítógépek világából evezett egészen más vizekre Keller János, aki biztos állását hagyta ott egy sokkal kalandosabb vállalkozásért: személyhajózással akart foglalkozni a Balatonnál. Szerencsésnek tartja magát, mivel ennél érdekesebb munkát nem tud elképzelni.

Hogyan lett belőled vállalkozó?

Végzettségemet tekintve informatikus mérnök vagyok, dolgoztam is a szakmámban különböző multi cégeknél, az IBM-nél például több mint tíz évig. Hobbiból kezdtem el 2002-ben vitorlázni, nemsoká pedig adódott egy üzleti lehetőség, eladásra kínáltak kisméretű hajókat, amiket a Balatonon bérbe tudtam adni. Ezzel kezdődött az egész.

Nem volt furcsa egyik nap a számítógép előtt, másnap meg már a vízen?

Sokáig párhuzamosan futott egymás mellett a két dolog, az alkalmazotti munka mellett kezdtem építgetni a vállalkozásomat, így nem volt éles váltás. Máshogy nem is ment volna, hiszen nagyobb tőkém nem volt, annyira pedig nem gondokodtam nagyban, hogy befektetőt keressek. Mindig annyi pénzt tettem a cégembe, amennyit elő tudtam teremteni. Azért persze be kellett vállalnom nagyobb beruházásokat is, mert a hajók ugye nem olcsók.

Honnan tudtad, hogy mindez megtérül?

Sok emberrel beszélgettem, aki otthon volt a balatoni turizmusban, és akkoriban még nem volt telített a piac, jó lehetőségnek tűnt ezen a területen próbálkozni. Hajó bérbeadással kezdtünk, ami elég jól ment, így pár év után már bővíteni akartam a tevékenységünket. Ekkor, 2006-ban vágtam bele a személyhajózásba és megalapítottam a T Flottát.

Sok minden megváltozott ekkortól?

Igen, nagyon izgalmas év volt, rengeteg dolgot megtapasztaltam és tanultam. Egy furcsa véletlen folytán még az is benne volt a pakliban, hogy Törökörszágban folytatom a vállalkozást. Az első személyszállító hajónkat ott vásároltuk, és amikor kiutaztunk érte, adódott egy lehetőség, hogy mégse hozzuk haza a hajót, hanem maradjunk kint és a tengeren üzemeltessük tovább. Éves szerződést kínáltak, kecsegtető volt az ajánlat, de nem tudtam elképzelni, hogy mindent itthagyjak.

A hétköznapokban sokszor a szervezési, üzletvezetési feladatokkal vagyok elfoglalva, de a mai napig ragaszkodom ahhoz, hogy magam is hajóra szálljak, hiszen ezért kezdtem el az egészet, és eszem ágában sincs abbahagyni.

Jó döntés volt hazajönni?

Abszolút, hiszen egy sikeres, évről-évre 20-30 százalákkal növekedő vállalkozást építettem fel, ami azóta hét hajóból álló flottával rendelkezik és az egyik meghatározó hajózási cég a Balatonnál. Eleinte csak hajó bérbeadással foglalkoztunk, majd sétahajózással, rendezvények és csapatépítők szervezésével bővült a tevékenységünk. Egyik hajónk sétahajóként üzemel a siófoki hajóállomáson, a szállodák és a turisztikai irodák hozzák az utasokat. A vállalkozás a balatoni forgalommal elért bevételekből fejlődött, mindet visszaforgattunk és abből vettük az újabb hajóinkat: a legelső Torontál volt, aztán jött a Tekla, a Tiranosz, a Talizmán, a Tiara, a Talizmán 2., és hamarosan megérkezik a Talizmán Sztár.

Mindig néven szólítod őket?

A hajózás világában ez általános, de jól érzed, hogy közel állnak a szívemhez. Mindnek megvan a saját története, és tagadhatatlan, hogy a cég sikerének javarészt a hajóflotta a kulcsa.

Mik azok a kihívások, amikkel meg kell küzdened?

A hajók üzembe helyezésénél megnehezíti a dolgunkat a bürokrácia, némelyik hajónk két évig álltak a kikötőben úgy, hogy nem futhatott vízre, mert még nem volt engedélye. Emellett kihívás úgy alakítani a céget, hogy a tevékenységünk szezon- és időjárásfüggő. Nálunk sajnos egy évszakon áll vagy bukik minden, a nyár az igazi szezon. Azért mondom, hogy sajnos, mert lehetne ez másként is. Nem csak nekünk, de az egész balatoni régió számára fontos lenne, hogy a főszezont kitoljuk, lehetne akár négy hónap is.

Egy évhez képest az sem sok...

Valóban, ám ez nem feltétlen a bevételek elmaradása, hanem a stabil csapat hiánya miatt hátrány. Míg nyáron 20-25 embernek adok munkát, addig télen nincs mindenkire szükségem. Sokáig csak szezonmunkásaim voltak, tavaly kezdtem el főállásban, egész évre alkalmazni kollégákat, mert hiányoltam a csapatszellemet. A szezonalitás leküzdéseként felmerült, hogy a téli hónapokban Budapesten is elkezdünk hajózási tevékenységet folytatni a személyszállító motorcsónakokkal, de ez a terv még kialakulóban van.

Hogyan tudtok még tovább fejődni?

Maga a hajóflotta összeállt, új hajókra már nincs szükség. Inkább a cég hatásfokát szeretném növelni, egyrészt a hajók jobb kihasználásával, másrészt magasabb értékű szolgáltatások nyújtásával. Egy EU-s projekt részeként épp most tervezzük egy itthon egyedülálló turisztikai attrakció, egy megrendezett vízi ütközet megvalósítását. Az egész olyasmi, mint egy kalóz program: eljátszunk egy csatát, ágyúzunk, lövünk, az egész színjáték már a parton elindul és a vízen folytatódik. Remélem, hogy jövőre fontos produkciója lesz a balatoni régiónak, és akár nagyszabású programsorozatokat is tudunk rá szervezni.

Mi a legjobb abban, hogy vállalkozó vagy?

Hihetetlenül izgalmas játék ez számomra, rengeteg kalanddal. A hajóinkat vízen hoztuk haza, így sok csodás helyre eljutottam: bejártam az összes déltengert és a Duna-Sió-csatorna útvonalat. A hétköznapokban sokszor a szervezési, üzletvezetési feladatokkal vagyok elfoglalva, de a mai napig ragaszkodom ahhoz, hogy magam is hajóra szálljak, hiszen ezért kezdtem el az egészet, és eszem ágában sincs abbahagyni.

Ha szeretné, hogy Keller János Áron legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Ügyvezető, coach – Business Coach Kft.

Komócsin Laura 39 éves, coach. Egyike azoknak, akik Magyarországon presztízst teremtettek ennek a szakmának. Mára közel 500 coach végzett képzésein, ő maga pedig jelenleg Magyarország legismertebb „üzleti edzője”. 

Mindig is coachnak készültél?

Nem, közgázt végeztem és utána alkalmazottként dolgoztam évekig. Ezen a pályán egy véletlen indított el. Éppen a frissen született kislányommal voltam otthon, amikor felhívott egy kereskedelmi bank igazgatója és állást ajánlott. Mivel nem fogadtam el, azt kérdezte, valójában hány órában tudnék dolgozni. A heti kettőre viszont természetesen ő mondott nemet. Egy kis idő után azonban visszahívott, hogy mégis van egy ilyen lehetőség: coachként kellene dolgoznom amellett a vezető mellett, akit pont a nekem kínált helyre vett fel. Bár addig csak elnagyolt fogalmaim voltak a szakmáról, többek között férjem biztatására is úgy döntöttem, vállalom a kihívást. Fél évig ingyen dolgoztam, azzal, hogy ha ez bejön, akkor majd megbeszéljük a díjazást. Az igazgató négy hónap múlva jelezte, hogy az eddigiek alapján már mindenképpen fizetne.

Innentől elkapott a gépszíj?

Szó szerint. Egyre több és több megbízatásom lett, s mikor a második gyermekemmel voltam terhes, a férjem jelezte, hogy talán most már vissza kellene venni a tempóból. 

Mi volt a megoldás?

Céget alapítottam, s úgy döntöttem, kialakítok egy csapatot magam köré. Olyanokkal szerettem volna dolgozni, akik azt tudják, és úgy, ahogy én. Bármikor ajánlhatom őket magam helyett.

Hogy válogattál?

Mivel nehezen találtam magam mellé csapattagokat, eldöntöttem, hogy képzek. Akkoriban igazi business coach képzés még nem volt. Így nekem kellett kialakítani mindent. Mára már közel 500 végzett coach került ki az iskoláinkból. S jelenleg bármilyen témában, és szinte bármilyen nyelven, akár vidéken is tudnék coachot ajánlani.

Hányan dolgoztok együtt?

A szűk csapat 12 fős, de vannak megbízásaink amire az 500 tanítványunk közül keressük meg a legjobbat.  

Anyagilag mennyire éri meg coachnak lenni? Egyáltalán téged mennyire motivál a pénz?

Az, hogy anyagilag mennyire éri meg, változó. Van, aki remekül megél belőle, de kétségkívül vannak pályaelhagyók is. Az én esetemben megéri coachnak lenni. Engem is motivál a siker mellett a pénz is. Persze mindig van olyan személy, akit ingyen coacholok. Ott, ahol látom, szükség lenne rá, de anyagilag nincs rá lehetőség, díjazás nélkül is vállalom a megbízatást.

Bizton állíthatom, nem kell külföldre menni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Itthon is számtalan lehetőség adódik, csak meg kell ragadni azokat. Az én példám is ezt mutatja. Itthon vagyok otthon.

Te nemzetközileg is sikeres coach vagy. Hogyan lehet azzá válni innen Magyarországról?

Valóban nem könnyű. Én sem gondoltam volna, hogy a miskolci panelből, ahol nevelkedtem, el lehet jutni oda, hogy majd egyszer a Világbank volt alelnökével beszélgetek a kihívásairól. A történet kezdetén megint a férjemet kell említenem, aki egyszer azon lamentált, hogy a magyar piac mennyire kicsi és ha én nemzetközi környezetben mérettetném meg magam, jóval sikeresebb lehetnék. Akkoriban már három könyvem megjelent magyarul így ezen beszélgetés hatására úgy döntöttünk, angolul is kiadok egy könyvet. 

Nincs elég coach könyv angol nyelven?

Több olyan visszajelzést kaptam, hogy bár sok van, olyan, amilyet én írtam, nincs. Az Amazonon keresztül kiadtam a könyvet és Londonban tartottuk a könyvbemutatót. Ott keresett meg egy résztvevő, hogy kiírnak egy nemzetközi tendert coacholásra, magyar coachhal még úgysem dolgoztak, induljak el.

Ez azért elég nagy kihívás lehetett.

Hát tényleg az volt. Nagyon sok fordulón keresztül választottak ki. Tíz vezérigazgató coacha lettem, ők Brazíliában, Kanadában, Dél-Koreában, Angliában dolgoznak. Valójában még fizetnék is azért, hogy coacholhassam őket. 

Hogy tartod velük a kapcsolatot?

Egy titkosított csatornán, s nem is láthatjuk egymást, csak egymás hangját halljuk. Vannak közöttük arab származásúak is, így azzal is meg kellett küzdenem, hogy mint női coach, elfogadjanak. 

És milyenek az eredményeid?

Mondhatom, hogy nagyon elégedettek velem, több visszajelzést is kapok tőlük, hogy olyan dolgokba is belevágnak a biztatásommal, amikre korábban nem vállalkoztak volna. Egyszerűen feltöltődöm ebben munkában, pedig – különösen az elején – rendkívül sokat készültem a velük való beszélgetésre. Nő a magabiztosságom is.

Előfordul, hogy egy vezető nem szívesen dolgozik veled, esetleg nem fogadja el a segítséget, amit te adni tudsz?

Az általám már coacholt nagyjából 100 vezetőből a jelentős rész elfogadó, nagyon hamar egy hullámhosszra kerülünk. Mindig van azonban egy-egy, akivel nem tudunk, vagy csak nehezen együttműködni. Ma már jól kezelem ezeket a helyzeteket, de fiatalabb koromban azért okoztak álmatlan éjszakákat.

Ha már ennyit beszéltünk a coacholásról: tudnál mondani egy inspiráló történetet azoknak, akik most akarják megvalósítani saját álmaikat?

Egyszer egy koncertről jöttünk haza, nagyon kellemes volt, remek volt a hangulatom. Akkor hazaérve összeírtam magamnak, hogy én mitől lennék boldog az életben. Írtam egy listát. Nagyon plasztikusan láttam azt, milyen élethelyzetben képzelem el magam pár év múlva. A listámon szerepelt az is, hogy mennyire örülnék, ha az Andrássy úton lenne egy erkélyes irodám. Akkoriban nekem ez volt a non plus ultra. Nem sokkal később, amikor irodát kerestem az Andrássy úton a Váci úti árakon jutottam irodához a válság következtében. Magam sem gondoltam volna, hogy a listámon ilyen hamar kipipálhatok egy addig lehetetlennek tűnő elképzelést.

Szerinted te mitől vagy példakép például azok számára, akik külföldön keresik a boldogulást?

Dolgoztam Angliában, Hollandiában, Malajziában. Bizton állíthatom, nem kell külföldre menni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Itthon is számtalan lehetőség adódik, csak meg kell ragadni azokat. Az én példám is ezt mutatja. Itthon vagyok otthon. S bár ezek nagy szavak, igazságtartalmukból ez mit sem von le. Itthon vannak a szeretteim, a példaképeim. Azt ajánlom, a külföldi megmérettetés után, aki teheti jöjjön haza, mert itt is meg tudja valósítani önmagát. 

Ha szeretné, hogy Komócsin Laura legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Ügyvezető - Lakics Gépgyártó Kft.

Családi vállalkozásból épített európai szintű vállalatot Lakics Péter, néhány év alatt a tízszeresére növelve a cég árbevételét. A vállalat speciális szélerőmű alkatrészeket gyárt multinacionális vevőknek, emellett háztartási és kisüzemi méretű szélerőművet fejleszt, elsőként Magyarországon. Az innovációban és a tudatos építkezésben hisz.

Vállalkozó családba születtél, egyértelmű volt, hogy te is ezen az úton indulsz?

Édesapám közel harminc éve alapította meg a Lakics Gépgyártó Kft. elődjét, én pedig gyakorlatilag együtt nőttem fel a céggel. Fiatalon nem éreztem pressziót a cégbe való bekapcsolódásra, sokkal inkább élt bennem a „csakazértis megmutatom” lendülete. De egy vállalkozástulajdonos családban felnőve olyan erős értékeket kaptam, ami végül mégis a családi vállalkozásban való kiteljesedés felé terelt. Rájöttem arra, hogy én a szülők által létrehozott alapok továbbvitele, fejlesztése által tudom környezetem és saját magam számára is a legnagyobb értéket képezni. 

Hogyan kezdted a munkát a családi vállalkozásban?

Évekig gazdasági vezetőként dolgoztam a Lakics Gépgyártó Kft-nél, majd 2005-ben lettem ügyvezető. Célom volt, hogy a céget európai szinten is elismert középvállalattá fejlesszem, szervezetfejlesztés és folyamatépítés, a belső struktúrák kialakításának és rögzítésének segítségével. Röviden, hogy vállalkozásból vállalatot építsek. Ezzel párhuzamosan korábbi német piaci függőségünket diverzifikáltuk, új piacokat építettünk, így ma már Európa-szerte szállítjuk termékeinket. Vevőink az energetikai iparág vezető multinacionális vállalatai, mint a Siemens, a GE vagy az ABB.

Mi az erősségetek?

A specializálódás. Rájöttünk hogy a mai, hatékonyság által determinált korban hosszú távon eredményt elérni - piaci környezetben mozogva - csakis a gyilkos árversenytől tartózkodva, önmagunk megkülönböztetésével lehet. Felmérve adottságainkat és lehetőségeinket, azt a célt tűztük ki, hogy a nagyméretű motor- és generátorgyártás európai szinten leghatékonyabb, legjobb beszállítójává váljunk. Azóta is ez az alapgondolat határozza meg fejlesztési döntéseinket,  a vevőportfóliónk kialakítását, de akár a munkavállalóink képzési irányát is. Büszke vagyok dolgozóink szakmai tudására, és az erős vezetői csapatomra is, akik a Lakics Gépgyártó Kft-t választották kiteljesedésük, alkotásuk helyéül. 

Milyen léptékű volt a cég fejlődése?

A csatlakozásomat követően sikerült a céget a meglévő stabil alapok felhasználásával új növekedési pályára állítani. Így 5 év múlva a vállalkozás árbevétele a 10-szeresére nőtt, eredménye pedig ennél is magasabb ütemben növekedett.  Mára kaposvári és komlói telephelyünkön 300 főt foglalkoztatunk, és évi 4-5 milliárd forintos árbevételt érünk el.

Hatni és alkotni szeretek. Élvezem, ahogy változik a kezeim között a szervezet, a struktúra, a célok, az egész cég – ahogyan egy szobor a szobrász keze alatt.

Saját indíttatásból vállalsz fel több társadalmi szerepet is?

Felismertem, hogy a vállalat növekedésével együtt annak társadalmi felelőssége is növekszik. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara alelnökeként a régió vállalkozásainak információs- és forráshelyzetének javításán dolgozom, és fontos feladatomnak tekintem a fiatal vállalatvezetők képviseletét a Kamara vezetésében. A fiatal vállalkozók közötti kapcsolatok fejlesztését egyébként is a szívemen viselem, ezért alapító elnöke voltam a fiatal vállalkozókból és gazdasági vezetőkből álló FÜGE Egyesületnek. A nagyobb magyar tulajdonú családi vállalatokat tömörítő Felelős Családi Vállalatok Magyarországon Egyesület pedig kitűnő lehetőséget jelent számomra a tapasztalatcserére. 

Mi lehet még cél a Lakics Gépgyártó vállalat számára?

A jelenlegi piaci helyzetben a kitörési lehetőséget az innovációban, az önálló termékfejlesztésben látom. A következő időszakra a legfőbb célom, hogy élenjáró beszállítócégből egy erőteljes kutató-fejlesztő tevékenységet végző, saját fejlesztésű termékeket előállító és értékesítő vállalkozássá váljunk, megtartva a cég jelenlegi profilját és termékeink magas minőségét. Saját fejlesztésű, háztartási és kisüzemi méretű szélerőműveink sorozatgyártásra készen állnak, jelenleg az értékesítési hálózat kialakításán dolgozunk.

Milyen nehézségekkel kell megküzdened egy ilyen nagy vállalat vezetőjeként?

A céges tevékenység számomra nem küzdelem, inkább lehetőségeket látok és igyekszem velük élni. Amit valóban kihívásként élek meg, az az operatív vezetésből való áttérés a stratégiai irányításra, a „work in the business” helyett a „work on the business” mentalitás kialakítása, elfogadtatása és saját magam felé tudatosítása. A napi teendők, a rutin elveszik a teret a stratégiai gondolkodástól, a jövőbe mutató elképzelések megalapozásától. A gyorsan változó igényeknek való rugalmas megfelelés képessége alapvetően befolyásolja minden cég jelenét és jövőjét. Ennek a rugalmasságnak a megteremtéséhez kell a vezetés komplex és gyors reagálóképessége, amihez ki kell szakadni a hétköznapi mókuskerékből.

Mi motivál?

Hatni és alkotni szeretek. Élvezem, ahogy változik a kezeim között a szervezet, a struktúra, a célok, az egész cég – ahogyan egy szobor a szobrász keze alatt. Minden nap úgy kelek fel, hogy van száz ötletem, mit tudunk még jobban csinálni, és azon vagyok, hogy ezekből minél többet megvalósítsunk.

Ha szeretné, hogy Lakics Péter legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Tanácsadó, mentor, közgazdász - Milestone Consulting Kft.

Pár éve fejébe vette, hogy segít a magyar fiataloknak külföldi egyetemekre bekerülni. Három esztendeje vállalkozást indított ötlete megvalósítására. Ma már több mint 200 öregdiákja és csaknem ugyanennyi hallgatója van Léderer Dániel János cégének, a Milestone Intézetnek.

Honnan ered az ötlet, hogy vállalkozást hozol létre a külföldi egyetemi tanulmányokat tervező fiatalok felkészítésére?

Miután leérettségiztem a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, a Budapesti Corvinus Egyetemen kezdtem el tanulni, de ez akkora csalódás volt, hogy gyorsan elhatároztam: inkább külföldre megyek tanulni. Ez jó döntésnek bizonyult. A skóciai St. Andrews Egyetemen kötöttem ki közgazdaságtudományi-nemzetközi kapcsolatok szakon. Innen Bonnba mentem, ahol egy évig dolgoztam a közgazdasági Nobel-díjas Reinhard Selten professzor mellett. A külföldi tanulmányaim befejezése után visszatértem a közgázra, és közben egy évig dolgoztam az államigazgatásban, illetve hat hónapot a német törvényhozásban. 

Honnan jött az ötlet?

A külföldi tanulmányaim során gyűjtött tapasztalataim olyan meghatározó hatással voltak rám, hogy végig az járt az eszemben, miként adhatnám át ezeket magyar diákoknak. Egy barátommal 2010-ben hoztuk létre vállalkozást, a harmadik társunk röviddel utána csatlakozott hozzánk. Az a közös bennünk, hogy tapasztalatból tudjuk, milyen nagy a hozadéka a külföldi tanulásnak. Azt is látjuk, hogy a magyarországi gimnáziumi oktatás versenyképes alapot ad a diákoknak, de amint bekerülnek valamelyik hazai egyetemre – tisztelet a kivételnek -, ez az előny valahogy eltűnik.

Hogyan láttatok hozzá a fiatalok felkészítéséhez?

A Milestone-t egy kollégium mosókonyhájában kezdtük működtetni. Eleinte felsőoktatási tanácsadással foglalkoztunk, és közben az angolszász oktatási példákat követve kidolgoztuk a Milestone Intézet felkészítő programját. Az azóta akkreditált program eleinte egyéves volt, az idei évtől már négyéves, és elsősorban a középiskolásokat szólítja meg. A mindenre kiterjedő egyetemi felkészítő és képességfelmérés mellett plusz haszon, hogy diákjainkkal egy erős, hosszú távra támaszt nyújtó közösséget is építünk, és projekteket dolgozunk ki, valósítunk meg. Jelenleg a három alapító, három alkalmazott, egy gyakornok és 13-15 óraadó tanár dolgozik a cégnél ezekért a fiatalokért.

A siker mércéje a kreativitás, az esztétika és a társadalmi hasznosság.

Eredetileg is ezt szeretted volna csinálni?

Engem, és amit csinálok, leginkább maga a vállalkozás szó jellemez. Ehhez manapság Magyarországon – sajnos – sokszor azonnal a mutyit, a számlagyárakat, a kényszervállalkozást, a körbetartozást társítják. Én vállalkozás alatt azt értem, hogy egy ötlettől hajtva, egy működő dolog megújítására, vagy egy új dolog létrehozására vállalkozom. Hiszek az ötletben, a szó legnemesebb értelmében. Egy vállalkozó hajlandó és képes egy új ötletet vagy víziót sikerre vinni. Engem ez hajt, legyen szó piacképes innovációról, új cégről vagy akár íróasztalról. Ugyanakkor sosem akartam vállalkozó, cégtulajdonos lenni. Amikor az ötlet megszületett, ez tűnt a legalkalmasabb formának ahhoz a tevékenységhez, amit megálmodtam. Ma már nem az. Most azon dolgozunk, hogy a nemzetközi gyakorlathoz igazodva alapítvánnyá alakítsuk át a céget. Az adományozóink a szülők, volt diákjaink, barátaink lehetnének, de természetesen itthoni és külföldi befektetőkre is számítunk. Bízunk benne, hogy sok támogatója lesz az ügyünknek, végtére is célunk a leendő magyar elit elindítása az úton.

Hú, ez már igazi világmegváltó tervnek tűnik!

Én kerülném a nagy szavakat. A fejlett országokban – az Egyesült Királyságban, az USA-ban vagy Németországban - ez hétköznapi feladatnak számít. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok fiatal jövőképét sikerült megváltoztatnunk. Ma már több mint 200 öregdiákunk van. Eddig mindegyik hallgatónk bekerült az általa vagy közösen választott külföldi felsőoktatási intézménybe. Jelenleg is mintegy 200 diákkal foglalkozunk, közülük100 végzős. Sokukban fel sem merült, hogy külföldön tanuljanak, inkább kíváncsiságból jöttek el hozzánk. Akadt olyan felvételiző is, aki turisztikával akart foglalkozni, most pedig írónak készül. A tehetsége a szemináriumainkon derült ki.

Nem veszítetek a lendületetekből azzal, hogy alapítvány lesztek?

Nem hiszem. Szerintem nem attól lesz sikeres valami, hogy vállalkozási vagy alapítványi formában működik, hanem attól, amit csinál. Az alapítvány értelemszerűen egy jogi forma, egyszerűen jobban illik a tevékenységünkhöz, mint a vállalkozás. A piacon így is, úgy is meg kell méretni magunkat. A filozófiánkhoz ugyanis az is hozzátartozik, hogy nem kérünk állami támogatást, mert az bizonyos mértékig elkényelmesít és függővé is tesz. Célunk alapvetően az, hogy a Milestone Intézet olyan inkubátora legyen a fiataloknak, ahonnan igazi tehetségek, kezdeményezések, vállalkozások, nonprofit szervezetek, klubok indulnak el, amelyek világraszóló sikereket érnek el.

Adott esetben ajánlanád a cégalapítást a fiataloknak?

Ha ehhez illő tevékenységről van szó, feltétlenül. A vállalkozásoknál szerintem nem a sokszor emlegetett bürokrácia és adózás jelenti a fő problémát, hanem a szemlélet. Itt nem a kényszervállalkozásokra gondolok. Ha hiszünk az ötletben, akkor azt el kell kezdeni megvalósítani, függetlenül attól, hogy milyenek a körülmények. Mi ezt tettük. Menet közben persze többször módosítottunk az üzleti terven, de ez praktikus megfontolásokból történt. Szerencsénk is volt, mert beletrafáltunk egy piaci résbe.

Számodra mit jelent a siker?

Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert olyan családból származom, ahol a fogyasztás, a költekezés és a materiális javak nem számítottak értéknek. Ennek köszönhetően a siker mércéje a kreativitás, az esztétika és a társadalmi hasznosság. Szeretem a környezetemet motiválni, itt az intézetben és máshol is. Jó látni, amikor ösztökélésedre mások megtáltosodnak. Valamennyien tudják, hogy a Milestone mindig visszavárja és támogatni fogja őket a következő nagy dobásban. Reményeink szerint ebből az erőből nemcsak én vagy a Milestone, de idővel az ország is sokat meríthet.

Ha szeretné, hogy Léderer Dániel legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Táskatervező, dizájner – Lengyel Zsuzsi Design Kft.

Három éve, ikrei születése után kezdett el egyedi táskákat, pénztárcákat tervezni és készíteni. A Lengyel Zsuzsi Design egyet jelent a színekkel, a geometrikus formákkal és a minőséggel. A vállalkozás a harmadik gyermeke, és soha nem lenne újra alkalmazott.

Hogy fér össze a matek és a táskák? Könyvelőből hogyan lesz dizájner?

Gyerekkoromtól kezdve egyik nagy szerelmem a matematika, és sokkal logikusabb volt 18 évesen biztosnak tűnő pályát választani, úgyhogy beiratkoztam a közgázra. Édesanyám grafikus, édesapám iparművész, mégis beálltam könyvelőnek. A táskatervezés és a matek egyébként nem áll annyira távol egymástól, a tervezésnél geomterikus formákat használok.

Nem tartott sokáig a könyvelőélet, győzött a másik nagy szerelem.

Rá kellett jönnöm: az nem az én utam. Hiányzott az alkotásból felszabaduló energia. Úgyhogy munka mellett elvégeztem a Budapesti Divatiskolát. Az ott zajló kreatív munka és a házi feladatok tartottak életben. Aztán egy csoporttársammal együtt megnyitottuk saját műhelyünket, ruhákat kezdtünk készíteni. Nem nagyon gondolkodtunk azon, hogy mekkora kockázat belevágni egy saját üzletbe, egyszerűen csak megcsináltuk. Lett egy szalonunk, szépen be is indult az üzlet, voltak visszatérő vendégeink.

Munka mellett mikor volt időd ruhákat tervezni?

Éjszaka. Ez volt a „második dimenzió”. Munka után 6-kor találkoztunk a szalonban, és nekiálltunk szabni-varrni. A férjem is segített, be volt fogva rendesen. Aztán amikor terhes lettem, ráadásul ikrekkel, akkor az üzlettársam azt mondta, hogy ő egyedül nem fogja tudni tovább vinni a szalont, úgyhogy bezártuk.

Megbántad?

Nem. Kisgyerekek mellett nem tudtam volna azt az életritmust folytatni, ami a ruhatervezéssel járt együtt. A próbák, az időpontegyeztetések nagyon meghatározták volna a napi időbeosztásomat.

És akkor egyszer csak jött az inspiráció, hogy táska?

El kellett kezdenem azon gondolkodni, hogy a gyerekek mellett mit tudok majd hosszú távon is csinálni. Egyébként már 4 hónapos korukban elkezdtem otthon dolgozni, amikor aludtak, akkor terveztem. Ajándékba készítettem táskákat textiből, és akkor egyszer csak rájöttem, hogy ezt kéne csinálni. Sokkal egyszerűbb, nincs időpontegyeztetés, nyugisabb, és ráadásul nagyon szeretem.

Az elején nem volt tudatos, hogy kismamák legyenek a munkatársaim, de egy idő után már csak ilyen partnereket kerestem. Ez is egy küldetésem lett, ez is motivál.

Itthon azért nem jellemző, hogy a nők 2-3 havonta váltanák a táskáikat. Nem féltél, hogy nem lesz vevőd?

De igen. És a környezetemben is sokan mondták, hogy nem fog sikerülni, ki fog venni táskát ebben az országban, amikor sokaknak még ennivalóra sem telik. De hittem magamban. Az első időszak nehéz volt, viszont amikor láttam a rokonaimon a megdöbbenést, hogy sikerülni fog, az még nagyobb erőt adott.

Hol árultad a táskákat?

Egészen hihetetlenül alakult a sztori, elég hamar felpörgött a dolog. Lett egy weboldalam, elkezdtem online árulni. Pár hónap után pedig beválogattak a WAMP designvásárra, épp karácsonykor. Hetente 20-30 táskát eladtam a vásáron, gyakorlatilag mindet, amit kivittem. Fel is kellett vennem egy varrónőt, hogy a következő heti vásárra is legyen készlet. Eladtam iszonyú sok táskát, volt egy csomó pénzem, és nem is tudtam hirtelen mit kezdeni a helyzettel.

Nem számítottál rá, hogy ilyen gyorsan jön a siker?

Tudtam, mit akarok, de mégis meglepett, hogy az lett, amit szerettem volna.

A férjed még most is segít?

Néha ő megy bélést venni. (nevet)

Mikor tervezel?

A fiaim már iskolások, így nap közben van időm a tervezéssel foglalkozni. És éjszaka. Kisgyerekes anyukákkal dolgozom együtt, mindannyian este 9 után érünk rá, akkor tartunk konferencia-beszélgetést, miután a gyerekek elaludtak. Nagyon komfortos így nekem, és emellett nekik is nagyon jó lehetőség. 3-4 gyerek mellett nem lehet elmenni dolgozni alkalmazásba. Az elején nem volt tudatos, hogy kismamák legyenek a munkatársaim, de egy idő után már csak ilyen partnereket kerestem. Ez is egy küldetésem lett, ez is motivál.

És még mi?

A függetlenség iránti vágy és az értékteremtés. Hogy létrehozzak valamit, amiért én vagyok a felelős. A mai napig ez a fő motiváció.

Ki tudsz kapcsolni?

Nem igazán. Néha jól esne, ha nem táskák jutnának az eszembe, mindig azon pörgök, hogy mit lehetne jobban csinálni. Persze azt is tudom, hogy 5 perc után megunnám, ha nem kellene ezen gondolkodnom.

Most épp min pörögsz?

Októberben nyílt meg az üzletünk az Árkádban. Ez a legelejétől egy nagy vágyam volt, de nem igazán hittem benne. Horror bérleti díjakat mondtak, ami teljesíthetetlen volt. Most, hogy mégis megvalósult, egyszerűen felfoghatatlan. Az üzletet két másik dizájnerrel közösen visszük.

Akkor elégedettnek mondhatod magad, elérted, amit akartál.

Elégedett sosem vagyok. Visszagondolva nem tudok olyat mondani, hogy mit kellett volna másképp csinálni, de soha semmivel nem vagyok elégedett. A férjem szokta mindig mondani, hogy ülj le, nézd meg, mi volt egy éve, és ahhoz képest ez most eredmény vagy sem. Persze igaza van. Az örök elégedetlenség visz előre és a bizonyítani akarás.

Mik a terveid?

Minden nap új terveim vannak. Szeretnék külföld felé terjeszkedni, de ahhoz előbb még muszáj bővülni.

Ha szeretné, hogy Lengyel Zsuzsi legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Vezérigazgató - Senso Media Zrt.

Major Attila Gábor és a Senso Media sztorija kalandosan kezdődött három évvel ezelőtt. A cég azóta a digitális reklámok területén piacvezetővé nőtte ki magát. A 25 éves cégvezető a végsőkig küzdött az ötletéért és meg is lett az eredménye.

Hogy is volt annak idején az a bizonyos kalandos kezdet?

2010-ben még az ELTE-n, mint programtervező matematikus tanultam, amikor megkeresett egy informatikai cég, hogy dolgozhatnék náluk. Tetszett a dolog, elmentem és nagy lelkesedéssel elmeséltem, milyen terveim vannak. Meghallgattak, majd soha többet nem jelentkeztek, viszont az ötletemet elkezdték fejleszteni.

Mit csinál ilyenkor egy alig több mint 20 éves fiú?

Sportoló voltam. Freestyle floorballban a világbajnoki éremig jutottam, szóval volt bennem kitartás, küzdés mindig is. Komoly ügyvédekhez mentem el és a segítségükkel elértem, hogy az adott cég ne fejleszthesse tovább az engedélyem nélkül az elképzeléseimet. Nyolc hónapja megkaptam a védjegyoltalmat is. 

Mi volt az az ötlet, amellyel felkerested a céget?

A cég keresett meg engem, állást ajánlottak. Olyan eszközöket gyártottak, amik alkalmazását segítettem összhangba hozni kereskedelmi célokkal és marketing igényekkel. A plázákban annak idején a plafonokról plazmatévék lógtak, azokon mentek a különféle reklámok. Mivel senki nem néz felfelé járás közben, másrészt pedig otthon mindenkinek van tv-je, ezért azokra egy plázában rá se pillantanak. A reklámeszközt le kellene hozni a földre, méretét megnövelni, legalább akkorára, amekkora egy ember, s szoftverek segítségével intelligensé tenni annyira, hogy ha elmegy előtte valaki, korától, nemétől függően ajánljon neki terméket. Sőt esetleg még azt is megmondja, az adott termék a plázán belül hol, melyik üzletben található.  

Attól, hogy más is szemet vetett rá, csak megerősített abban, hogy jó irányba haladsz?

Biztos voltam abban, hogy ez jó ötlet. Össze is rántottam rá egy csapatot, ami részben a volt egyetemista barátaimból, valamint csupa lelkes fiatalból állt.

Mindig ennyire erős volt benned a saját magadban való hit?

Őszintén szólva, inkább a kereskedői vénám volt erős. Azt mindig éreztem már fiatalon is, hogy mit lehet eladni. 12 évesen például egy táborban egy hét alatt kerestem másfél millió forintot, mert mindenféle színben villogó ledes nyakláncokat adtam el mindenkinek, amit persze jó előre beszereztem. Ennél az ötletnél is tudtam, hogy az ügyfeleknek valószínűleg ez kell.

Ha már kellő tapasztalatom lesz és megtehetem majd, szeretnék létrehozni egy olyan inkubátorházat az akkor induló fiatal vállalkozók számára, ahol nemcsak a szükséges tőkéhez jutnak hozzá, hanem a kellő szakmai és menedzseri hátteret is megkapják, ha igénylik.

Hogyan kezdtél hozzá a megvalósításhoz?

Miután a kezdeti nehézségeket megoldottuk, elhatároztam, hogy mindenképpen megvalósítom az ötletemet. A megtakarított pénzemből és ismerősöktől, barátoktól is sikerült pénzt szerezni az első gép legyártásához. Egy barátom segítségével sikerült a Media Markt üzlete elé kiállítani, és annak hihetetlen sikere lett. A gép által az előtte elhaladóknak ajánlott termékek eladása 75 százalékkal nőtt. És ezt a cég írásba is adta nekem. Ezzel az ajánlólevéllel kimentünk Németországba támogatót szerezni.

Sikerült?

Nem igazán, de ez akkor nem keserített el. Később egyébként az a befektető, aki nemet mondott, beszállt a cégünkbe. Hazajöttünk és itt találtam valakit, aki megfinanszírozta az első öt gép legyártását. 

A céged ekkor megvolt már?

Igen, a barátaimmal együtt 11-en megalapítottuk a Senso Media Zrt.-t.

Miért vettél be ennyi embert?

Mert akkoriban nem tudtam volna a munkájukért bért fizetni, viszont ahhoz, hogy elinduljunk, a gépeknek el kellett készülniük. Így mindenki tulajdonrészt kapott.

Jó ötlet volt ez, így utólag?

Nem volt más választásom, mivel nem találtam befektetőt.  Az induláskor nagy előny volt, hogy a céget így minden dolgozója a magáénak érezte. Később aztán voltak kiválások, mindannyian nagyon sokat dolgoztunk, és a nehéz időszakok alatt nem mindenki tudott hinni  a cég sikerében. Az idő viszont engem igazolt, és nagyon büszke vagyok azokra a barátaimra, akik a kezdetektől fogva a mai napig a cégnél dolgoznak. 

Térjünk vissza a kezdetekhez…

Hamarosan sikerült az Árkád Bevásárlóközpontnak értékesítünk gépeket, aminek a hivatalos neve Dupla Digitális Torony. Valamint a Coca Cola reklámkampányához is mi készítettünk speciális gépeket. Az első 8. hónapban 100 ezer euró bevételt értünk el, majd megtízszereztük a következő években.

Akkor mondhatjuk, hogy eljött a siker.

Igen, de további, nemzetközi szintű céljaink vannak. Hamar rájöttünk, hogy a magyar piac kicsi ahhoz, hogy nagy mennyiségben értékesítsük ezeket a gépeket. Ezért egy új üzleti konstrukciót találtunk ki, aminek segítségével már 100 gépet sikerült elhelyeznünk különböző plázákban.  

Akkor sokat kell foglalkoznotok a hirdetésszervezéssel?

Nem, mert ezt a szakmai partnerünk végzi, amelyik eddig is reklámértékesítéssel foglalkozott. Ez nem okoz gondot. Sokkal komolyabb problémát jelent a gépek előre történő legyártása. Ezért is keresek egy olyan kockázati tőkebefektetőt, amelyik hosszú távon is üzletet lát ebben a konstrukcióban. 

És sikerülni fog?

Biztató tárgyalásaink vannak. Ez a konstrukció nagyon életképes hosszú távon. 

Rengeteget dolgozhatsz. Jut idő magadra?

Ha tehetem, minden reggel elmegyek bokszolni. Ezen kívül valójában szinte mindig a céggel foglalkozom. 

Hol képzeled el magad 10 év múlva?

Ha már kellő tapasztalatom lesz és megtehetem majd, szeretnék létrehozni egy olyan inkubátorházat az akkor induló fiatal vállalkozók számára, ahol nemcsak a szükséges tőkéhez jutnak hozzá, hanem a kellő szakmai és menedzseri hátteret is megkapják, ha igénylik. A saját példámon látom, hogy milyen sokat jelentene, ha egy-egy felmerülő probléma esetén tudnék kihez fordulni. Külső segítség hiányában, most a saját káromon tanulom meg a dolgokat és mindenképpen szeretném ezt a tudást az utánam következő generációnak átadni.

Ha szeretné, hogy Major Attila legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Kőszobrász – Varga és Fiai Kft.

Az egyetlen nemzetközi képesítéssel rendelkező kőfaragó az országban, aki három évig járta inasként Európát, hogy mindent megtanuljon a szakmáról. A 38 éves családi vállalkozást viszi tovább testvéreivel, és csak a kétkezi mesterségekben hisz.

Vándorbottal a hátadon jártál mesterről mesterre? Vagy hogyan kell elképzelni egy inast a XXI. században?

2006 és 2009 között volt arra lehetőségem, hogy részt vegyek egy európai mesterképzésen. Itthon megnyertem több országos és egy nemzetközi faragóversenyt is, ezért az ipartestület egyedüliként az országból engem választott ki a képzésre. Láthattak bennem fantáziát... Végigjártam Európa nagy műhelyeit, cégeit, iskoláit, bányáit, sokat tanultam. Hatan végeztünk, a diplomámat kimagasló teljesítménnyel Brüsszelben védtem meg, német nyelven.

Dolgozhattál is, vagy csak nézted a mestereket?

Elmélet és gyakorlat is volt. Részt vehettünk a munkákban, a Kölni Dómon is, a Bécsi szent István Bazilikán is dolgoztam. Több katedrálison találsz például olyan elemeket, amiket én faragtam ki. De voltam Olaszországban, Svájcban, Horvátországban, Szlovéniában.

Ha valaki valamiben egyedülálló, arra a média is lecsap. Voltak megkeresések?

Elég sok médiamegjelenésem volt, miután hazajöttem, és ennek köszönhetően egyre többen kértek szakmai tanácsot tőlem. A megrendelés is több lett, főleg kőszobrász munkákra kértek fel.

Hol láthatjuk a szobraidat?

9 köztéri alkotásom van szerte az országban. Ez 4 év alatt elég jó, főleg, hogy nem ez a cég fő profilja.

Melyiket alkotásodat szereted a legjobban?

Gödöllőn a Szentháromság templomban található Krisztus keresztútját ábrázoló 14 darabos domborműsorozat.

Azt mondtad, nem ez a fő profilotok. Miket faragtok?

Lépcsőket, ablakpárkányokat, kerítés fedköveket, teraszszegélyeket, kőbútorokat, síremlékeket. De készítünk ajándéktárgyakat, emlékműveket, emléktáblákat is. Gyártunk is és forgalmazunk is. És idén kifejlesztettünk egy olyan terméket, amivel versenyképesek tudunk lenni a kínai sírkövekkel is.

Magyarul innováltok.

Folyamatosan lépést kell tartani a szakma fejlődésével, különben lemaradunk.

Hogy találnak rátok? A sírkövesnek nincsenek törzsvendégei.

A cég jó hírneve, és a munkánk kifogástalan minősége terjedt el. Lehet, hogy kicsit drágábbak vagyunk, de az általunk készített műkő termékek kellő szakértelemmel készülnek. Csak magyar cégekkel dolgozunk együtt, emiatt sosem leszünk olyan olcsók, mint a kínai termékek. A sírásóból lett sírkövesekkel sosem fogunk tudni versenyezni, de nem is ez a cél.

Milyen a munkamegosztás a családi vállalkozásotokban?

Édesanyám az irodai munkát csinálja, édesapám és a bátyám az ajánlatokra, beszerzésekre fókuszál. Az öcsém a betűvéső és a raktáros, én pedig a szobrászati munkákat viszem. Kopácsolok a műhelyben.

Konfliktuskezelés működik?

A kommunikáció az nagyon nehéz egy családi vállalkozásnál. Van egy tulajdonos-tulajdonos viszony, egy főnök-beosztott viszony, egy testvér-testvér viszony és egy apa-fia viszony. Ez azért elég érdekes szituációkat tud szülni. Nagyon oda kell figyelni, hogy ne bántsuk meg egymást.

Az emberi kéz által készített képzőművészeti alkotásoknak nincs párja, és ezekre mindig lesz igény. Fontos, hogy ezek a régóta létező szakmák fennmaradjanak a jövő számára.

Ki a példaképed? Michelangelo?

Hát igen, ő nagyon ügyes. (nevet) Odaállt egy kőtömb elé, és kifaragta, amit akart. Nem kellett se gipsz, se minta, semmi. Tudta, hol kell lennie egy térdkalácsnak a fejhez képest, hogy végül anatómiailag helyes szobrot kapjon. Ezt a tervezést ma már a számítógép helyettesíti, egy cnc gép gyakorlatilag ki tud faragni sokmindent. Azt is döbbenetes volt látni, hogy amikor Olaszországban jártam, egy 75 éves mester kézzel csinálta azt, amit órákig rajzolgatnak számítógéppel. Odament a kőtömbhöz és 15 perc alatt felrajzolta, hogyan kell kifaragni egy bonyolult csatlakozást. Hát persze! Ezt a tudást kell továbbvinni az utókor számára, hogy a szakma éljen a jövőben is.

Ez motivál? A hagyományőrzés?

Igen. Azt is szeretném, ha a 3 fiam közül legalább az egyik továbbvinné a mesterséget. Édesapám mondta mindig: ha az ember kezében van egy szakma, azt nem veheti el tőle senki. A kétkezi munkának van értéke, és ha az ember szorgalmas, akkor abból meg lehet élni.

Te is ezért lettél kőszobrász?

Én ebbe beleszülettem. A családi házunk mellett volt a műhelyünk, ahol iskolás koromban már jöttem-mentem. Eleve nagyon tetszett a légkör, később pedig azon vettem észre magam, hogy a vésnök mellett mindig leragadtam, néztem, ahogy kopácsol. Szeretem ezt a szakmát, és nyilván tudtam azt is, hogy ha ezt választom, akkor vár rám egy biztos munkahely.

Van olyan, amit nem tudsz kőből megcsinálni?

Amit lehetett, azt megtanultam. Nyilván van, amit még nem csináltam, például csigalépcsőt nem építettem faragott kövekből, de elméletileg ez is menne, mert tudom, hogyan kell csinálni. Szerencsésnek érzem magam, hogy így alakult az élet.

Tetszik, hogy meg tudtad találni a saját utadat a családi cégen belül.

Amikor az európai kurzust elvégeztem, rögtön tudtuk a cég profilját bővíteni. Előtte a szobrász és műemlék jellegű munkákra külsős céggel szerződtünk, mert nem volt nálunk olyan ember, aki ezt le tudta volna vezényelni. Most éppen azért küzdök, hogy az európai kőfaragó mesteri diplomámat elfogadják Magyarországon, és restaurátor is lehessek. És persze jó lenne, ha több szobrászmunkára való felkérés jönne...

Mire vagy a legbüszkébb?

A családomra, a kőfaragó szakmán belül elért eredményre, köztéri alkotásaimra. Hogy megmaradtunk családi vállalkozásnak. Hogy nem állunk le télen sem, és az alkalmazottakat teljes létszámban foglalkoztatjuk.

Buzdítanád a fiatalokat a kőfaragó mesterségre?

Igen. A kézműves mesterségekre feltétlenül. Az emberi kéz által készített képzőművészeti alkotásoknak nincs párja, és ezekre mindig lesz igény. Fontos, hogy ezek a régóta létező szakmák fennmaradjanak a jövő számára.

Ha szeretné, hogy Varga Attila legyen az Év Példaképe, szavazzon rá! 

Mesterfodrász, L’Oréal Professionnel nagykövet – Melanin Hair Bt.

Négyéves kora óta világhírű fodrász szeretett volna lenni. Az élet többször próbára tette kitartását és akaraterejét, a nehézségek azonban nem tántorították el: Szegedről a fodrászok nemzetközi elitjébe küzdötte fel magát.

Megnyugtató érzés lehet, ha az ember kicsi gyerekkora óta tudja, hogy mit akar.

Én már akkor fodrász akartam lenni, amikor még azt sem tudtam, hogy mi az. 12 éves koromban volt egy kisebb „megingásom”, hogy inkább csillagász leszek vagy szívsebész, de amikor 8. osztályban a továbbtanulásról kellett dönteni, a jó tanulmányi eredményem ellenére is a fodrászatot választottam.

És ezzel el is kezdődtek a megpróbáltatások?

Folyamatos küzdelem volt, hogy eljussak idáig. Gyakorlati időm elején voltak nehézségeim magánéleti problémák miatt. Szerencsére felkarolt az egyik vizsgáztató, és 3 hónap alatt osztályelsőt csinált belőlem. Meglátta, hogy van bennem tehetség. Onnantól kezdve folyamatosan nyertem az országos és később a nemzetközi versenyeket.

A versenyzés sem ment minden buktató nélkül.

Végzős voltam, amikor a verseny előtt 2 nappal a modellem kórházba került. Minden addigi munka, féléves szorgalom, lemondás veszni látszott, mígnem az akkor 12 éves húgomat vittem magammal a versenyre. A stresszhelyzet addig számomra is ismeretlen teljesítményt, képességeket hozott elő, és ez indított el egy új, izgalmas pályán, a fodrászat művészi útján. Ez a pillanat mérföldkő volt az életemben.

Nem volt hátrány, hogy nő vagy?

Dehogynem! Eleve meg kellett küzdenem azzal, hogy vidéki vagyok, és fiatal nőként pláne próbáltak háttérbe szorítani. Amikor bekerültem az egyik világmárka kreatív csapatába, az olyan volt, mint az oroszlán barlangja. Minden egyes nap kihívás volt, hogy lépést tartsak a férfiakkal, és mivel én voltam az egyedüli nő, sokkal több figyelem szegeződött rám.

Gondolom, a bírói székekben is férfiuralom van...

26 évesen választottak meg nemzetközi bírónak, Las Vegasban debütáltam. Bekerültem a világ legjobb 20 bírója közé, zsűrizhettem a világbajnokságokon, ahol egyébként nemcsak a versenyzőket, de a zsűritagokat is minősítették. Két alkalommal is elismerték a munkámat a „Best Juror Award” díjjal. Nagy erőpróba volt, komoly megmérettetés.

Mikor nyitottad az első szalonodat?

23 évesen rájöttem , hogy a „székbéresi” viszony zsákutca, kvázi kényszervállalkozás, és ebben a formában esélyem sincs fejlődni, csapatot építeni, és az álmaimat megvalósítani. Akkor már 5 éve dolgoztam fodrászként, túl voltam számos hazai és nemzetközi versenyen, világbajnokságon, a sikereknek köszönhetően nagyon nagy vendégköröm volt és több tanulóm is. Úgy döntöttem, megveszek egy felszámolás alatt álló üzletet Szeged belvárosában, és gyakorlatilag innen indult az első komoly vállalkozás.

Ha tudod, hogy mit szeretnél, mi az, ami boldoggá tesz, akkor azért mindent meg tudsz tenni erődön felül is. Sosem szabad feladni, mert ha feladod az első akadálynál, akkor nem vagy vállalkozó.

Jól megy az üzlet?

Szerencsére igen, a második szalonunkat is megnyitottuk a városközpontban, amit a jelenlegi piaci viszonyok mellett is sikeresen tudunk üzemeltetni.

Miért szeretnek titeket a vendégek?

Nagyon magas színvonalon, jól képzett szakemberekkel dolgozunk, sokféle és személyre szabott szolgáltatásokkal várjuk vendégeinket, folyamatosan fejlesztünk, a legkorszerűbb technikai háttérrel működünk, kiváló termékeket használunk.

Egyedül viszed a céget?

A kislányom születéséig egyedül vittem. Irányítottam a napi munkát, képeztem a tanulóimat, versenyekre készültem, leérettségiztem, majd diplomát szereztem, és persze mint feleség is helyt kellett állnom. Közben 2004-ben a L’oreal Professionnel nagykövete lettem, és ezzel együtt egy nagyon merész döntést is meg kellett hoznom: új termékekkel, új üzletfilozófiával működni tovább.

És amikor épp összeállt minden, akkor jött az újabb mélypont.

Nagykövetkénti debütálásom előtti este felhívott az orvosom, hogy a show után azonnal menjek a kórházba. Nagyon súlyos betegséggel rögtön megoperáltak. 6 hónapot kellett feküdnöm, azt hittem, ebből nem lehet felállni. Lelkileg és üzletileg is nehéz időszak volt ,a csapatom fele felállt és elment máshová dolgozni. Szinte mindent elölről kellett kezdeni és nem volt más választásom: meg kellett gyógyulnom.

Hány tanítványt neveltél ki az évek alatt?

Több mint 400-at, és közülük rengetegen lettek bajnokok, akiket magas szinten tanítottam meg a szakma fortélyaira. Minden évben pár tanítványomnak lehetőséget adok, hogy a szalonjainkban dolgozhassanak. Így tudom segíteni a fodrászokat, mindent megkapnak, amiről egy kezdő szakember csak álmodhat.

Mi tartotta benned a hitet ennyi megpróbáltatás után?

Ha tudod, hogy mit szeretnél, mi az, ami boldoggá tesz, akkor azért mindent meg tudsz tenni erődön felül is. Sosem szabad feladni, mert ha feladod az első akadálynál, akkor nem vagy vállalkozó. Ha túl gyorsan akarunk haladni, a sors úgyis megállít bennünket különböző akadályokkal, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és ha már eleget tanultunk, akkor enged tovább egy lépcsőfokkal.

Mire tanított meg téged a vállalkozás?

Az önmegvalósításra, a felelős gondolkodásra és a küzdelemre. És magtanultam számolni is. (nevet) A vállalkozás egy nagyon jó önismereti tréning, fontos, hogy folyamatosan képezd és ismerd önmagad, tudd az erősségeidet és a gyengeségeidet, mert csak ezután leszel képes fókuszálni a céljaidra és tenni is érte. És egy másik fontos építőköve: a jó csapat.

Mit jelent számodra a siker?

Az álmaim, céljaim elérését. Azt a boldogságérzést, amikor mindenki azt gondolja, úgysem tudod megcsinálni, de végül sikerül. Azt, ha valami igazán nagyot alkotsz a saját szakterületeden.

Mivel szeretnél példát mutatni a fiataloknak?

Szeretném megmutatni, hogy jó itthon, és nem feltétlen kell külföldre menned, hogy sikeres legyél. Mindig a lehető legjobbat kell adni és újat mutatni. A lehetőség mindenki számára adott, függetlenül attól, honnan jövünk. Én is nagyon mélyről indultam, mégis vidéki nőként, fiatal feleségként, majd anyaként el tudtam jutni a nemzetközi elismertségig a szakma legjobbjai közé.

Ha szeretné, hogy Zsiga Renáta legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!