Ügyvezető - Business Provider Group Kft.
Ágnes hallása gyermekkorában egy betegség következtében nagymértékben károsodott, de ez sosem gátolta abban, hogy megvalósítsa terveit. Cégük gyakorlatias formában támogatja a magyar exportőröket a külpiacra lépés és az exportértékesítés folyamatában, valamint a külpiaci lehetőségek bővítésében.
Hogy kezdted a pályádat?
Külkereskedelmi Főiskolát végeztem a 90-es évek második felében, majd nemzetközi marketinget tanultam ösztöndíjjal Hollandiában, ahol másoddiplomát szereztem.
Akkor ezek szerint már beszéltél nyelveket…
Igen, angol, német és olasz nyelvet tanultam, már a főiskolára is két felsőfokú nyelvvizsgával mentem.
A halláskárosodás nem zavart a nyelvtanulásban?
Zavart, persze, de alapvetően olvasás útján tanulom a nyelveket.
Használtad a tudásod a hazatérted után?
1999-ben a Miniszterelnöki Hivatalban kezdtem dolgozni, de a hivatali környezetben nem kaptam meg azt a támogatást, ami ahhoz szükséges, hogy a hendikep ellenére is kihasználhassam a tudásomat. Sőt azt is beláttam, hogy nagyobb cégeknél sem fogom megtalálni a számításomat.
A felismerés után mennyi ideig tartott, mire rájöttél, hogy érdemes önállóan hozzákezdened az élethez?
2000-ben családi segítséggel megalapítottam az első cégemet, amelynek jelenleg is társtulajdonosa és ügyvezetője vagyok. Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy az internet – amelyet akkoriban még nem használtak annyian – milyen remek lehetőség a munkakeresésre. Az első években szabadúszóként dolgoztam, főként fordítói és újságírói feladatokat vállaltam, pl. a Napi Gazdaságnál. Később projektmenedzsment és pályázatírói képzést végeztem, és pályázatírást is vállaltam. Egyik megbízás hozta a másikat, így biztos megélhetésre tudtam szert tenni.
Sokáig tartott ez az időszak?
Egészen 2006-ig, amikor megismertem mostani cégtársamat, Kautny Alexandert. Akkoriban már tisztán láttam, hogy pályázatíróból sok van, jó marketingesből viszont kevesebb. A cégek pedig egyre inkább igényelték ezt a fajta szolgáltatást.
Mindig fontosak voltak számodra a kapcsolatok?
Igen, nagyon. A családom, a barátok, a munkatársak, és az üzleti kapcsolatok is kiemelt fontosságúak a számomra. Hozzáteszem, hogy mindig rendkívül sok segítséget kaptam, a nagybátyám egyben a mentorom is volt.
Tehát hogyan ismerkedtél meg az üzlettársaddal?
Honlapot fejlesztett a cégünk számára. Mivel nagyon jól tudtunk együttműködni, bevont a vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó osztrák szakértői hálózat, a Business Provider Group munkájába. A hálózat eleinte német és osztrák vállalkozásoknak segített bejutni a magyar piacra. Később kezdtünk el azon gondolkodni, hogy a tevékenység irányát meg kellene fordítani.
Vagyis, hogy a magyarokat segítsétek kijutni a német és osztrák piacra?
Pontosan. A magyar exportőröket szerettük volna támogatni. Így kezdődött az együttműködésünk, 2009-ben alapítottuk meg a közös cégünket, az immár Magyarországon bejegyzett Business Provider Group Kft-t.
Azóta is ugyanaz a cég tevékenysége?
Igen, teljes körű megoldásokat nyújtunk az exportmarketing és a nemzetközi értékesítés területén. Közösen megtervezzük a stratégiát, a marketing- és értékesítési taktikát, és igény szerint a megvalósításban is részt veszünk.
Voltaképpen az egész életemnek vagyok a „vállalkozója”, amibe minden lényeges dolog beletartozik: a családom, a barátaim, az egészségem… Ha így nézzük, mindenki vállalkozó, aki felelősséget vállal valamiért, például vállalkozik arra, hogy felneveli a gyerekeit.
Együttműködtök állami szervekkel is? Hiszen kiemelt kormányzati cél az export.
Igen. Jó a kapcsolatunk a Nemzeti Külgazdasági Hivatallal, az országos és a helyi kereskedelmi és iparkamarákkal is.
Mik a tapasztalataid, milyenek az exportra készülő magyar cégek?
Kreatívak, innovatívak, és az ügyféligényeknek megfelelve képesek a gyors változásra, ugyanakkor kevesen beszélnek nyelveket, és nem készülnek fel tudatosan az exportra. Mi a stratégia megalkotásában és a kezdeti lépésekben tudunk segíteni nekik.
Szerinted nem késő már felnőtt fejjel nyelvet tanulni?
Sohasem késő. Ismerek olyan vállalkozót, aki ötven évesen kezdett el angolul tanulni, és néhány év után már saját maga, segítség nélkül bonyolította le a nemzetközi tárgyalásokat.
Te milyen tevékenységet végzel a cégben?
Nálunk nagyon jó a munkamegosztás. A csapatból mindenki – így én is – többféle munkát végez párhuzamosan. Az ügyféligényeket önálló projektekként kezeljük, amelyekhez mindig az ideális munkacsoportot állítjuk össze. Így a projekteket a lehető leghatékonyabban tudjuk lebonyolítani.
Szerinted te miért vagy példakép?
Ebben a történetben nem én vagyok a fontos. A Példakép Alapítvány pályázatán azért indultam, hogy megmutathassam, miért tartom példaértékűnek azt a módot, ahogyan a vállalkozásunk működik. Együttműködésben, partnerségben és csapatban gondolkodunk. És ebben a csapatban a hátrányos helyzetűeknek is van helye.
Elégedett vagy az életeddel?
Inkább azt mondanám, hogy szerencsésnek tartom magam. Például azért, amiért ilyen emberekkel, ilyen csapatban dolgozhatom, és olyan munkát végzek, ami a társadalomnak is hasznot hoz.
Kell a szerencse a vállalkozáshoz?
A szerencse forgandó, úgyhogy erre nem lehet alapozni egy vállalkozást. Amikor a szerencsének köszönhetően adódik valamilyen lehetőség, azt persze ki lehet használni, de akkor sem szabad kétségbeesni, ha kevésbé jól alakulnak a dolgok. A nehézségek ugyanúgy jönnek-mennek, de ezeket inkább fejlődési lehetőségnek tekintem.
Mi hajt téged előre?
Nehéz megfogalmazni. Leginkább az hajt, hogy amit teszek, az hasznos legyen mások számára. A vállalkozás az életem része, és más dolgok is beletartoznak, nem csak a munka. Voltaképpen az egész életemnek vagyok a „vállalkozója”, amibe minden lényeges dolog beletartozik: a családom, a barátaim, az egészségem… Ha így nézzük, mindenki vállalkozó, aki felelősséget vállal valamiért, például vállalkozik arra, hogy felneveli a gyerekeit.
Mit gondolsz, hogyan tudja egy vállalkozás hosszú távon is megvetni a lábát a piacon?
Mindenképpen a piaci igényekre érdemes alapozni a vállalkozást. Fontos a tudatos tervezés, az átláthatóság, a tisztesség. De talán a legfontosabb a változásra való hajlandóság, hiszen a világ is folyamatosan változik.
Ha szeretné, hogy Reuss Ágnes legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!
Kommentek