Példakép

Sebestyén Kinga

2016. december 31.

Sebestyén KingaNői magazin lapkiadó – MAGAZIN LINE Kft., Románia (Erdély)

Híd az erdélyiek között – így fogalmazta meg egy olvasó, mit jelent számukra a Nőileg magazin. Elindítója, Sebestyén Kinga három éve egy konyhában, papírlapokkal körülvéve tervezte meg a lapot, majd társaival együtt mára az erdélyi nők legfontosabb kiadványát hozta létre. Célja, hogy értékeket teremtsen, és hogy megmutassa: a határon túl is vannak példaképek.

Jelentősebb vállalkozói tapasztalat nélkül, a médiából érkezve döntöttél egy erdélyi női magazin alapításáról. Mások ezt öngyilkos küldetésnek gondolnák, te mégis belevágtál. Miért?

Utólag azt mondanám, az élet segített. Minden terület, ahol azelőtt tevékenykedtem, megadta azokat a tapasztalatokat, melyek egy magazin indításához kellettek. A legfontosabb lépés az volt, amikor tíz éve négy társammal együtt alapítottunk egy kis filmstúdiót. Mindannyian a médiából jöttünk, de soha nem vállalkoztunk előtte. Az volt a kenyerünk, amit megkerestünk. Bennem akkor tudatosult, hogy nagyon szeretem a munka szervezési részét, élvezem a vállalkozói létet. Nekem ez az erősségem, ami a kezembe kerül, azért teljes mértékben képes vagyok felelősséget vállalni.

A filmstúdió végül mégis csődbe ment.

A kudarcok arra valók, hogy tanuljunk belőle, nem pedig arra, hogy életre szóló gátat emeljenek. Én azt tanultam, hol lehet elbukni. Egyértelműen emberi okai voltak annak, hogy a filmstúdió csődbe ment. Azzal, hogy ezt felismertem, később sok hibát el tudtam kerülni. Emellett pedig eszembe sem jutott, hogy bármi rosszul sikerülhetne, annyira hittem abban, hogy az ötletet meg lehet valósítani.

Ami egy erdélyi női lap lett. Honnan jutott eszedbe?

Már a filmstúdió alatt jártam vállalkozói képzésekre, a tapasztalatok is tanítottak, a média pedig adott volt. Igaz, amikor három évvel ezelőtt egy kolléganőm egy női magazin alapításának ötletével jött, csak legyintettem. Aztán egyik este, amikor mélyponton voltam, elkezdtem gondolkozni rajta, az éjszaka alatt pedig a fontosabb pontjait meg is terveztem.

Hogy lehet ennek nekikezdeni?

Könnyű dolgom volt, hiszen ismertem a médiában szereplőket, tudtam, kik azok, akik szívesen részt vennének egy ilyen projektben. Nem tévedtem, összehívtam a csapatot. Pár hét elteltével már gyűléseket tartottunk, hogy kitaláljuk, hogyan épüljön fel a lap, milyen rovatok legyenek, és kerestünk még tapasztalt szakmabelieket. Két-három hónap alatt elkészültünk a koncepcióval.

Mikor jött el az első pillanat, amikor érezted, hogy ebből lesz valami?

Én másképp neki sem kezdtem volna. Konkrétan emlékszem az estére, amikor elkezdtem gondolkodni az ötleten. Egyedül ültem a konyhában, körberaktam magam papírokkal, írtam és számoltam, így már az elején láttam, az egyes területeken mire van szükség ahhoz, hogy a lap beindulhasson. Reggel már úgy álltam fel, hogy ezt meg lehet csinálni.

Nem volt senki, aki azt mondta, hogy nem fog sikerülni?

Aki részt vett benne, az természetesen nem, sőt az első három lapszámot önkéntesen vállalták, hiszen az egész újság tőke nélkül indult. Persze másoktól kaptunk hideget-meleget, de ez nem számított. Számunkra az volt a kulcsszó, hogy minőségit alkossunk, na meg persze az is, hogy egy kötetlen, kreatív és korszerű, a modern nőknek szóló, tartalmas magazint hozzunk létre. Ismertük már annyira egymást, hogy tudtuk: a tartalomban nem kötünk kompromisszumot. A bulvár kizárt volt, mi az erdélyi értékeket akartuk megmutatni.

Erdélyben minden magyar magazin és újság elérhető. Miből gondoltátok, hogy ez más lesz?

Tisztában voltunk vele, hogy a spanyolviaszt nem fogjuk feltalálni, hiszen a női magazinoknak vannak sablonjaik és korlátaik. Éppen ezért folyamatosan ötleteltünk azon, hogy mi hogyan lehetnénk mások. Tartalomban ugyanazokhoz a területekhez tudunk hozzányúlni, de fontos szempont volt, hogy csak erdélyi témákkal foglalkozzunk. A címlapon mindig erdélyi személyiséget mutatunk be. Erdélyben is olvasnak mindent, ami magyar, de a külföldi magazinokban az olvasó semmi hazait nem kap, pedig nekünk is vannak neves, tehetséges tudósaink, színészeink, tanáraink, divattervezőink, akik példaképek lehetnek.

Mennyire volt erre erős igény Erdélyben?

Nem lehetett előre tudni, csak azt, hogy rengetegen olvasnak magazinokat. Az első évben gyakran utaztunk, amit sokan nem értettek, de mi úgy gondoltuk, hogy muszáj tudnunk, mire kíváncsiak az emberek. Erdély nyugati részén teljesen máshogy gondolkodnak az emberek, mint a keletin, máshogy látják a dolgokat. A székhelyünk Székelyudvarhelyen van, de a szerkesztőség tagjai mindenhol ott vannak. Egy olvasónk fogalmazta azt meg, hogy ez a magazin olyan, mint egy híd az erdélyiek között: összekapcsolja a nőket és a családokat.

Csak Erdélyben akarsz hidat építeni, vagy Erdély és az anyaország között is?

Sok szálon kötődünk Budapesthez. Rengeteg ismert ember él a magyar fővárosban, aki erdélyi származású, így sokszor az anyagot is ott készítjük el. Ilyen szempontból fontos a kapcsolat, már csak azért is, mert az elszármazottak mellett sok az Erdély-szimpatizáns is, akiket szintén szeretnénk megszólítani.

Mégis kik azok, akiknek leginkább szól a Nőileg?

A kilencvenes évek elejéig a romániai magyaroknak volt egy női lapja. Nagyon népszerű volt, így valószínűleg már a Nőileg indulásakor is volt egy réteg, akikre lehetett olvasóként számítani. Eléggé meghatározott a célcsoportunk: tudatosabb, helyi értékeket igénylő vagy az iránt érdeklődő nők. Ennek ellenére a magazint a férfiak is szeretik, őket is meg tudjuk fogni a mondanivalónkkal.

A helyi értékeket mennyire nehéz megtartani a globalizáció árnyékában?

Erdély, főleg a Székelyföld ilyen szempontból szerencsés. Még mindenkinek van kötődése a faluhoz, így sokkal erőteljesebben megőrizhetők az értékeink, lassabb a folyamat. Ebben több civil szervezet is segít, odafigyelünk a helyi értékekre.

Milyen visszajelzéseket kaptok?

Mindig nagyon motivált vagyok, amikor hazajövök az olvasótalálkozókról. Az olvasók szeretik, hogy olyan embereket látnak a lapban, akik végre tényleg a szomszédaik, közelebb hozza az életterüket. Abból a szempontból van nehezebb dolgunk a külföldi magazinokkal szemben, hogy nekünk nincsenek sztárjaink, őket a magyar kereskedelmi televíziók adják. Jó lenne, ha később a mi hasábjainkon keresztül lehetnének ismert emberek Erdélyben.

Nagy felelősségnek érzed a lapot?

Én nem csak úgy tekintek a Nőilegre, mint egy vállalkozásra. Elindítottunk valamit, amivel az erdélyi nőket, olvasókat szólítottuk meg, az ő bizalmukat keressük. Azonosulni tudnak az értékrenddel, amit képviselünk. Innentől kezdve ha azt ígérted nekik, hogy minden hónapban jön a lap, az nagyobb felelősség, mint egy olyan terméket gyártani, amit vagy eladok, vagy nem, legfeljebb visszavonom a piacról. A Nőileg ugyanis nem csak a piacról, az értékekről is szól.

komment

Kommentek