Példakép

Palkó Gábor

2016. december 31.

Palkó Gáborszállítmányozási vállalkozó – PACOBO Kft., Ukrajna (Kárpátalja)

A gyerekkorában indított családi vállalkozásuk szállítmányozással foglalkozik, ebbe szinte belenőtt a közgazdasági diploma megszerzése után. Kész szolgáltatáslista helyett a klienseire igyekszik szabni a szervizt, s ha valami nincs rajta a menün, eltökélte, hogy a cégnek kell odáig fejlődnie. És egyáltalán nem tervez másik munkahelyet.

Kérlek, mondd el röviden, milyen problémákat vet fel a vasúti szállítmányozásban a széles, kelet-európai nyomtáv.

Európában és a FÁK területén eltér a szabvány. Nyugat-Európában a két vágány között 1435, míg a FÁK-ban 1520 milliméter a távolság. Ez fizikai akadály a spedícióban, a váltásnál a rakományt át kell rakodni. Az átrakodás nekünk 50-60 raklapnyi tétel, villástargoncával mintegy 40 perc, és nálunk Záhony-Csap körzetében történik, de ugyanez a műszaki probléma áll fenn a lengyel-fehérorosz vagy az ukrán-román határon is.

Jellemzően milyen terméket szállítotok?

Annak idején a Szovjetunióból döbbenetes mennyiségű és változatos rakomány indult a határra, zöldség, gyümölcs, élő állat és nyersanyag. Mire én bekapcsolódtam, már nagyon megváltozott a szállítanivaló sokfélesége, de azóta is folyamatosan változik. Tíz éve komplett gyárakat szállítottunk Oroszországba szétszerelve, és sok háztartási gépet. Most főleg a nyersanyag és gabona utazik, de olykor egészen elképesztő rakományok is horogra akadnak: vittünk már tűzoltóautókat, száztonnás ipari berendezéseket, mérgező vegyi anyagokat, háztartási hűtőket és gáztűzhelyeket, dekormárványt, villamosszerelvényeket, a legkülönbözőbb féle gépjárműveket egészben és darabokra szedve, harckocsikat, ipari kemencéket, de még luxusyachtot is.

A FÁK földrésznyi területén mi a legtávolabbi pont, ahová szállítotok?

Egyszer szállítottunk Szahalinba lakókonténereket Magyarországról. Szahalin Oroszország legkeletibb részén található, tizenegy- vagy kétezer kilométer távolságra. A világ másik végén.

Mi számít nehéz ügynek a fuvarozásban? A nagy súly vagy a nagyon kényes termék?

Vannak természetüknél fogva bonyolult projektek, részt vettünk például a kabai cukorgyár szétszerelt gyáregységeinek elszállításában. Hogy becsülöd meg ezt a munkát, amikor az üzem még áll a lábán? De a projektrakományhoz a nemzetközi műszaki feltételeket kell részletesen ismerni: hol vannak a rakminta határai, mennyire lehet túlméretes a rakomány. Létezik túlméretes, de még szállítható rakomány. Hogy egyszerűen fogalmazzak: az a cél, hogy el ne kaszáld a hidat szállítás közben.

A túlméret nem azt jelenti, hogy nem fér be?

A vagon belső tere rakszelvénynek nevezett egységekre van osztva, általában egy átlagos vagonban 3-4 méret létezik. Ha egy rakomány meghaladja a saját előírt rakszelvényét, az túlméretes, de csak akkor nem szállítható, ha a legnagyobból is kilóg. Ehhez, a legnagyobbhoz, bizonyos esetekben speciális kísérőkocsikat is igénybe kell vennünk.

Ma óriási világmárkák az ügyfeleitek, de ti mekkora cégméretből indultatok?

Sejtméretből. A vállalatot 1991-ben alapította az édesapám, amikor én még kisiskolás voltam. Másodmagával kereskedett, egy évvel később indult el a szállítmányozás. Papíron már megdőlt a szocializmus, de nem alakult még ki a kapitalizmus gyakorlata. Az akkori Ukrajnában ismeretlen volt, hogy egy magánvállalat logisztikai szolgáltatást nyújtson, merőben újat kínáltunk. Egyre több munkánk volt, így nőtt a csapat mérete is.

Hogy találjátok ki a fejlődést? Hiszen ha valamit az elmúlt 25 évben nem vettetek célba, az vélhetőleg vagy nem reális, vagy nem fontos.

El kell felejteni, amikor úgy kötöttünk üzletet – a konkurensek is –, hogy felsoroltunk egy prospektusból tíz szolgáltatást, válasszon a kedves vevő. Így már rég nem lehet szolgáltatni. Azt kell kínálni, amit az ügyfél kér. Ami még nincs a piacon. Nálunk két célcsoport van, amiket a magaménak érzek és a fejlesztésükben személyesen is részt veszek: az egyik a készautó-logisztika, ebben nagyon jók vagyunk a régióban, az ukrán versenytársainkkal ellentétben sokéves tapasztalattal és kiváló referenciákkal rendelkezünk. A másik a kerámiaipari alapanyagok szállítása.

Akkor mégis visszajutunk a törékeny keresztmetszethez?

Ellenkezőleg, ez kaolin, nem törékeny rakomány, papír- és kerámiaiparban használt alapanyag, fehér, mint a hó. Azonban két szempontból kényes: nem ázhat meg és nem szennyeződhet. Mindig nagy mennyiségben szokták szállítani, az üzemek ipari mennyiségben használják fel. Mi erre csaptunk le, azt dolgoztuk ki, hogyan lehet vasúton szállítani úgy, hogy ne sérüljön a minősége. Nem volt bonyolult, de valamiért mindenkinek elsiklott felette a figyelme. Ezt hívjuk piaci résnek. Szerintem így lehet ma jól jövedelmező üzletet kötni: meglátni a fejlesztési lehetőséget abban, amiben más nem látja.

Ezt lehet modellezni?

Egyszerűbb, mint gondolnád: elmegyek egy expóra, ahol a szállítmányozók ismerkednek a kereskedővállalatokkal, az iparkamarák képviselőivel, és belecsöppenek egy beszélgetésbe, ahol elhangzik, hogy valamit meg kellene valósítani, de vagy nincs rá ember, kapacitás, vagy nem tudják, kit bízzanak meg vele, esetleg műszakilag nem találják megvalósíthatónak. Ilyenkor kezdek én jobban figyelni. Azt kell kínálni, amit más nem. Mindig meg kell találni a piaci rést. Mindazonáltal, szép számban vannak rutinmunkáink is, nem „varázsolunk” mindennap, de ha új eljárásokat vagy módszereket kell kifejlesztenünk, nem félünk bepiszkolni a kezünket.

Hol látod magad tíz év múlva?

Ugyanitt, és ez nagyon fontos. Remélem, hogy addigra megenyhülnek azok az aktuális rossz politikai és gazdasági körülmények, amelyektől jelenleg mindannyian szenvedünk. A mostani politikai káoszt nem csak mi érezzük meg, hanem a megbízóink is, mindenkit hátrányosan érint. Én a családom cégében dolgozom, és abban a szakmában, amelyhez értek. Soha nem akarom elhagyni. Szeretném tovább fejleszteni a műszaki ismereteimet és szélesíteni a nemzetközi kapcsolataimat.

komment

Kommentek