Példakép

Iedlicska Róbert

2016. december 31.

Iedlicska Róbertcégvezető, társtulajdonos – RZR SERVICES S.R.L., Románia (Erdély)

A világjáró élvezte a felelősség nélküli pénzkeresést egy hajón, aztán hazajött. Most étteremvezető-tulajdonosként bátran néz szembe a felelősséggel, hogy emberek munkája függ tőle. Közben meg olyan étter-met csinált Kolozsváron, ami bárhol a világon megállná a helyét: jó kaja, élő zene, kellemes hangulat. A Livada receptje.

Melyik a nagyobb kaland: hajón dolgozva bejárni a világot vagy vállalkozást indítani?

Vállalkozni. A hajókázás egy szép álom, amíg az ember fiatal. Mindenkinek ajánlom, tulajdonképp nincsen semmi felelősséged, hiszen alkalmazott vagy, nincs havi költség, rezsi, és még főzni sem kell! Egy saját vállalkozásban sok a probléma és nagyon sok mindenki irányába tartozol felelősséggel. Mindenkiért te felelsz, aki alattad dolgozik.

Végül is minden ott romlott el, hogy kitetted a lábad a szárazföldre…

Azért nem romlott el minden (nevet). Véget ért egy álom: beléptem a valóságba.

Miért vetettél véget az álomnak?

Napi 12 órát dolgoztunk szabadnap nélkül, a feleségem – akivel együtt dolgoztam kint – ezt nehezebben viselte. Úgy döntöttünk, hazajövünk.

A hajóról is úgy jöttél el, hogy vezető voltál, most is az vagy, de tulajdonos is. Van, amit itt a korábbi esetleges rossz tapasztalatok miatt nagyon máshogy csináltál meg?

Nem éreztem azt soha, hogy okoskodnom kellene, pláne, ha láttam, hogy valaki sokkal jobb valamiben nálam.

Azok alapján, amiket mondasz, nehéz elképzelni, miért kezdtél bele egy saját vállalkozásba.

Eszembe se volt először, hogy hazajövök és vállalkozok. Akkoriban, az ezredforduló után a lehetőségek Amerikában és Romániában nagyon mások voltak, a kettőt egymás mellé sem lehetett tenni. A hajót azért szerettem, mert minden ki volt találva és minden ésszel volt megcsinálva, a rendszer nagyon szépen működött, sokat lehetett tanulni. Így menedzserként helyezkedtem el Kolozsváron, éttermeket vezettem és tanácsadó voltam 2006-tól.

Vezetőnek hívtak a Livadába is, ami most az éttermed?

A mostani éttermet 2013-ban csináltuk meg a társammal és barátommal, Tarsay Zsolttal. Az előző tulajdonosnak talán nagy falat volt, a teraszon 500 személy fér el, bent 150, ami rengeteg. 2014-ig hárman voltunk a bizniszben, a harmadik társunk nem volt szakmabeli, sok volt a vita. És ekkor történt meg a baj: az étterem egy baleset miatt leégett. Hat hónapig húztuk az újjáépítést, az ügyintézést a biztosítóval, a harmadik társunk pedig kiszállt. Itt volt a lehetőség, hogy a helyet úgy alakítsuk ki, ahogy eredetileg is elképzeltem: élő zene, jó kaja, kellemes hangulat. 2014 októberében nyitottunk újra, és azóta sikeresnek is mondható az étterem. Megindult felfelé.

Ezt miben méritek: teltház, elégedett vendégek vagy pénz?

Sok mindent figyelembe veszek. Hányan vannak, melyik napszakban, milyenek a vendégeim, átlagosan mennyit költenek. Sok kimutatást készítünk, Amerikában megtanultam, hogy az milyen fontos. 2016-ra 60%-os növekedést értünk el a forgalomban. A jelenlegi gazdasági helyzetben ez nagyon jó. Tavasszal Kolozsvár második legjobb étteremnek választották a mienket. Idén kezdtük el az ételkiszállítást is, egészen pontosan fogunk nyitni még két kicsi Livadát, ahol csak konyha lesz és kiszállítás, jövő év végére egy harmadikat is szeretnék, és azzal le is fedjük a várost.

Ezt elbírja a kolozsvári piac?

A várost most úgy hívják, az erdélyi Szilícium-völgy, sok IT cég tette ide a helyi központját, sok embert foglalkoztatnak, magas fizetésért. A frissdiplomások már 1000 eurót keresnek, és ez sok mindent meglódított a városban, veszik a lakásokat emberek, akiknek nincs családjuk, fiatalok, vagyis költenek. Egy lakáskölcsön mellett is marad annyi, hogy bolondul költhessék, ami van. Ez most egy feltörekvő város, van pénz és van élet.

Miért nem akarsz tovább növekedni, ha van rá piac?

Személy szerint többet nem bírnék. Átvihetnénk más városba, de annak már nem lenne lelke. A Livada azért működik, mert itt vagyok. Ha már nem te vagy ott, nehéz a minőséget tartani, az étterem pedig átalakul egy pénzcsináló valamivé.

És épp a hajón láttad, hogy az is milyen jól tud működni.

Igen, de az már nem én lennék. Jól érzem magam és szükség is van a jelenlétemre. Jelenleg Romániában nagy hiány van a jó szakemberekből. Nem lenne kire ráhagynom ezt a mesét. Magyarország ebben jóval előrébb tart: jó éttermek vannak, képzett pincérek, egyetemet végzett vezetők. Nálunk ez a szakma 20 évig halott volt, most indult meg valami. Ide tapasztalat és iskola kell.

A magyarországi éttermeknek is nagy gond, hogy visszacsábítsák az eddig külföldön dolgozó szakembereket.

Nálunk ez a pénz miatt nem opció. Hiába a nagy forgalom, nem tudok egyelőre nekik jobb pénzt ígérni, mint amit külföldön adnak.

Perspektívát nem tudsz ígérni?

Próbálkozunk a képzéssel, de ehhez a szakmához affinitás is szükséges. Ha valaki nem tud megcsinálni egy tisztességes rántottát, minek megy tovább? Egy jó szakács passzióból dolgozik, és egyelőre ilyen embereket nehezen találunk.

Akkor a Michelin-csillagra még vári kell?

Azt majd később! (nevet) A csillagok szerintem nincsenek megérve még nálunk, egyelőre Románia még benne sincs a Michelin Guide-ban, szóval ez volna az első lépés.

Említetted, hogy Kolozsvár feltörekvő város, miközben nagyon hosszú ideig vezette a várost egy nacionalista polgármester. Van román-magyar ellentét ma is, oda kell erre figyelned, mint vendéglátós vállalkozó?

A magyarság aránya itt viszonylag magas, viszont én soha sem csináltam éttermet csak magyaroknak. Mindenkinek szánjuk. A városban van olyan hely, ahova csak magyarok járnak, a Livada nem ilyen. A név eleve román (Gyümölcsöskert, a terasz miatt). Kolozsváron a románok amúgy megbecsülik a magyarokat, szorgalmas és szavatartó emberként beszélnek rólunk. Ehhez szeretnék én is hozzátenni, az árut például azonnal kifizetjük, nem tartozunk senkinek. Jó is a hírnevünk, én vagyok a fehér holló.

A menüben ez mennyire látszik?

A konyha inkább olasznak indult, sok benne a nemzetközi fogás. A magyar ételek jobban mennek, azok is, amik nem részei a román konyhának. A menüből kivesszük, ami nem megy, ez nem az alapján dől el, hogy román vagy magyar-e az étel.

Végül nem bántad meg, hogy vállalkozónak álltál?

Ahhoz, hogy bármit jól csinálj vagy képes legyél vezetni, rengeteget kell tanulni. Ez a legfontosabb. Az utóbbi években is sokat tanultam, beiratkoztam egy online MBA-ra, minden kurzus érdekelt, aminél azt éreztem, hozzátesz a bizniszhez. Ezt az éttermet jól kell vezetnem, mert emberek függenek tőlem, és ez nekem fontos. Ez nem játék. Aki nem tanul, nem képzi magát folyamatosan, az egyszerűen felelőtlen.

komment

Kommentek