Példakép

Halász Attila

2016. december 31.

Halász Attilaétterem-tulajdonos – AALL IN s.r.o., Szlovákia (Felvidék)

Régóta a vendéglátásban dolgozott, amikor a feleségével úgy döntöttek, nyitnak egy olasz éttermet. Ezzel átvágta azt a gordiuszi csomót az iparágban, hogy vacsoraidőben panganak az éttermek. Rimaszombaton emiatt nagyon kevés egység tudott egész nap nyitva tartani, és ez piaci rés volt a rendezvényszervezésben is.

Miért éppen az olasz konyhát választottátok?

Miután évekig bérbe adott ingatlanokban működtettem éttermeket, hosszan vágytam a sajátra. 2012-ben találtunk rá egy rég nem használt fűtőházra, tetőtől talpig átépítettem, hogy hasznát vehessük, és megpróbáltuk nagyon alaposan kitalálni a profilt. A feleségem és én arra jutottunk, a pizzát mindenki szereti. Valamint láttam a környékbeli éttermeken, hogy szinte csak ebédidőben telnek meg, vacsoraidőben üresek.

És mire találtál rá, amire a többi nem?

Hogy az olasz étterem univerzális, öngól leszűkíteni a pizzára, bármilyen népszerű étel is. A lakótelepen, a város szélén vagyunk, de az egész városból, sőt a környékről járnak a vendégeink. Isten ments, hogy egyetlen konkurenst is leszóljak, de tényleg nem azt kínálják, amit mi. Nyáron egy csapat római vendégünk azt mondta, amikor befejezték a pizzát, hogy ez náluk is megállná a helyét.

Honnan a receptúra?

Amikor az étterem mellett döntöttünk, a feleségemmel azt mondtuk, legyen nagyon finom a menü, és legyen olyan minden tál, hogy büszkék lehetünk rá. Úgyhogy vendégként megkerestük azt, aki átadhatja az igazi tudást: bár felvidéki, Olaszországban tanult tésztát sütni. Megkértük, hogy tanítson be.

A konyhával rengeteg szabályozási macera jár.

Sőt, maga a nyitás is meglehetősen tőkeigényes. Amikor eszünk egy jót, bele sem gondolunk, mekkora anyagi teher, mennyi munka áll mögötte. Nagyon fontos jól beazonosítani a célcsoportot. Nem ez az első vállalkozásom, így ezt bizton mondhatom. Az egész folyamatban a legnehezebb a minőséget tartani. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy ahogy gyorsul az üzlet, elhanyagolják a nívót. Ilyen nálam nincs. 1997 óta vállalkozom, az első vállalkozásom éppen ezen úszott el. Jól megtanultam a leckét.

Az a cég mivel foglalkozott?

Gyerekkorom óta álmodoztam arról, hogy vállalkozom. Amikor leszereltem, rá három hónapra kiváltottam a vállalkozói engedélyt. Én százlelkes faluból származom, onnan kerekedtem fel a környék legnagyobb városába. Pedig nem is találtam ki a profilt. Átjártunk Miskolcra vásárolni, ott megtetszett egy üzlet, így hát nyitottam itthon egy női ruhaboltot. És éppen azért, mert nem figyeltem oda eléggé, elúszott. Egy éven át komolyan bánkódtam, csak a hibákon rágódtam. A családomból senki nem vállalkozott korábban, én meg még pelyhező állal és totálisan egyedül belevágtam. Ezért egyszerre volt ez rossz és jó döntés. Kár érte, fájt, de ma már az iskolámnak tekintem. Így jöttem rá, mit nem szabad.

Mit nem szabad?

Az üzlet nem a sajátom volt, a tulajdonos egyszer csak úgy döntött, átadja másnak, felkerültem az emeletre. Abba hiba volt belemenni, azonnal másik helyet kellett volna keresnem. Két év után zártam be. Az elején jól ment, akkor kicsit el is bíztam magam. Hátradőltem ahelyett, hogy fejlődtem volna.

Hogyan léptél tovább?

Találtam egy hirdetést egy bérelhető kerthelyiségről. Tizenhét pályázó közül nyertem. Most úgy tekintem, ez volt a szakmai fejlődésem második etapja. Az elsőben elment a pénzem, de szerettem. A második, amikor ebből a kerthelyiségből sörözőt nyitottam. Azt már nagyon komolyan vettem. De nem volt pénzem felújítani, rendesen kicsinosítani. Használt gimnáziumi padokat és székeket festettünk újra egy asztalos barátommal. Kezdetben a teljes nyereséget visszaforgattam, hamar megmutatkozott, hogy megéri, vettünk új bútort, átterveztem a helyiséget, frekventáltabb utcára helyeztem át a bejáratot. A forgalomnövekedés turbóra kapcsolt, két év alatt öt másik helyet nyitottam. Már voltak alkalmazottaim, 2004-re összesen nyolc büfém, kocsmám, éttermem volt. És nagyon szerettem. Mind befutott. De kimerültem. Eladtam őket, és lett akkora tőkém, hogy meg tudjam vásárolni az épületet a mai éttermemnek.

A piaci rés megnehezíti vagy megkönnyíti a marketinget?

A feleségem szerint jobban is sikerült a marketing, mint a felkészültség. Túlságosan is meghirdettem, főként a neten, az itt legolvasottabb portálra vásároltam egy cikket sok fotóval, és a helyi lapban is. A környék minden valamirevaló sajtótermékében hírt adtam a nyitásról. Az első nap 10-kor nyílt meg az étterem, fél 11-re minden asztalnál ültek, és két héten át mintha haza sem mentek volna a vendégek, folyamatos teltházzal dolgoztunk. Volt is zűrzavar, szerintem senki nem tudta, mit csinál, a konyhából ki-be szaladgáltunk mi is, akiknek máshol volt dolgunk. Nem állt minden pincér a helyzet magaslatán, de a kavarodás csak a szervezést érintette, a tálak minőségét nem.

Elégedett vagy a helyzeteddel, ha a gyerekkori álmaidhoz méred?

Teljes mértékben. Ez a harmadik fázis már teljesen családi vállalkozás. Ehhez már a legnagyobb fiam is vonzódik, nem én húztam bele. Harmadéves a főiskolán, vendéglátást tanul. Nálunk tölti a szakmai gyakorlatát, de nyaranta egyenesen imád a konyhán dolgozni. Mindenkinek azt szoktam mondani, két családom van, az éttermem a második. Tizenkét, néha tizennégy-tizenöt emberrel dolgozom együtt. Nemcsak elégedett, büszke is lehetek az egészre. Mivel itt nagy a munkanélküliség, tucatnyi családnak biztosítom a megélhetést, ez óriási öröm. Nagyon sokan elvándorolnak a Felvidékről, külföldön keresik a megélhetést. Fiatalabb koromban abban bíztam, megcsinálom. Most már úgy fogalmazok, megcsináljuk. Egyedüli tulajdonos vagyok, de a kollégáim nélkül nem lehetne sikeres a cégem.

komment

Kommentek