Példakép

Különleges foglalkozások nyomában

2014. december 08.

„Mi leszel, ha nagy leszel?”

Életed során valószínűleg legalább ezerszer szegezték neked ezt a kérdést, és még talán fogják is. Az eleinte oly természetesnek tűnő standard válaszok - mint a balerina, tűzoltó, királylány és űrhajós - hamar elvesztették realitásukat, és csakhamar találkoztunk az orvos-mérnök-közgazdász-ügyvéd négyessel.

Azonban vannak olyan szakmák, amelyekkel nagy eséllyel nem találkozik a kisdiák a pályaorientáció során, esetleg az országban 2 emberen kívül más nem is sejti a létezését.

Éppen ezért összegyűjtöttük most azokat a Példaképeket, akik nem mindennapi foglalkozást tudhatnak magukénak, és megkérdeztük őket arról, hogy hogyan találtak rá a szokványosnak nem nevezhető szakmákra, és ezekben miként lettek sikeresek.

A zöldfal anyukája

Dancsuly Krisztinát, a MoPa (Mohány és Páfra) Kft. egyik alapítóját mindig is vonzotta a festés, rajzolás, de a biológia iránti szeretete is meghatározta az életét. Nagypapájával gyakorta járta a hegyeket, völgyeket, és miközben gombásztak vagy épp áfonyát szedtek, csodás történeteket hallhatott a természet színességéről, élővilágáról. Mindeközben festőművész nagymamájáról is ragadt rá egy s más a közös festések, rajzolások alkalmával.

Amikor szembesült a „mi leszek, ha nagy leszek?” kérdéssel, akkor a tájépítészetre esett a választása, hiszen így kibontakoztathatta a biológia iránti rajongását és az iparművészethez való vonzalmát is.
Az egyetemen ismerkedett meg társával, Kiss Mártonnal, akivel éjszakákon át rajzolgatott, tervezgetett, és akivel később meghonosították és kikísérletezték Magyarországon a zöldfal technológiát. Úgy tekintenek a zöldfalakra, mintha csak a saját gyerekeik lennének, „Gondozzuk, irányítjuk őket, hogy megfelelően nőjenek, ápoljuk, ha valami bajuk van, megfigyeljük, hogy különböző környezetben hogyan érzik magukat és örülünk „sikereiknek”, tehát annak, ha szépen fejlődnek, vagy kapnak egy díjat, vagy központi szereplői egy rendezvénynek, kiállításnak.”

Folyamatos kihívásként tekint a munkájára, hiszen nem tárgyakkal, hanem élő növényekkel dolgoznak, amelyek különböző helyeken különböző módon reagálnak: „minden tér új meghódítandó területet jelent”. Számos helyen megcsodálhatod munkáikat, hiszen többek között az FTC Stadionban, a Gödör Klubban és egy OTP fiókban is ők gondoskodtak a szépen rendezett „dzsungelről”. dancsuly_kriszta.jpg

Bakelitlemezből szemüveget? Naná!

Zachary Milaskey, a Tipton Eyeworks létrehozója egy véletlen folytán került kapcsolatba a szemüvegek világával. Gimnázium után kiderült, hogy szemüvegre van szüksége, ő azonban nem érte be néhány fémdarabbal és lencsével, saját darabot akart létrehozni. Mivel számtalanszor dolgozott együtt műbútorasztalos és szobrász édesapjával, így a tervezés, fúrás-faragás nem volt idegen számára.

Első saját készítésű szemüvegével nem volt megelégedve, mert valami látványosabbat, testesebbet szeretett volna alkotni. Próbálkozott rengeteg anyaggal, PVC-vel, polikarbonáttal és akrillal is, de egyik sem volt az igazi. Egy nap rábukkant édesapja régi bakelitlemezeire, és arra gondolt, hogy miért ne próbálná ki azt is. Addig-addig fejlesztette ötletét, míg el nem készült egy olyan prototípussal, amellyel már beállíthatott az esztergomi szemüveggyárba. A mintadarabok megnyerőnek bizonyultak, hiszen felkarolták Zacket és a gépeket is átalakították a megfelelő gyártás érdekében.

Természetesen a kezdetekkor neki sem ment úgy minden, mint a karikacsapás. Előfordult, hogy kiadtak egy új, biztos sikernek vélt kollekciót, amiről kiderült időközben, hogy az időjárás viszontagságait kevésbé jól tűri, hiszen a napon megolvadtak a keretek, a hidegben pedig eltörtek: „Teljesen összeomlottam miután kiderült. Hetekig nem volt kedvem semmihez, de aztán rájöttem, hogy ezzel nem jutok előbbre és neki futottam még egyszer, ezúttal kicsit másképp, és sikerült.” – emlékszik vissza Zack.

Az anyagokkal való kísérletezés egyben kihívást és változatosságot jelent számára, hiszen olyan dolgokból alkot valami újat, amit más már haszontalannak vél. Folyamatosan dobnak piacra meglepőbbnél meglepőbb termékeket, így legutóbb például kávés jutazsákból készítettek strapabíró, mégis ízléses táskát.

Az otthoni bakelitlemez-gyűjteménytől elindulva Zack ma már olyan hírességeknek készít szemüveget, mint Elthon John, Michael Madsen, Dani Alves, vagy Quentin Tarantino, és világszerte több, mint 300 helyen vásárolhatunk Tipton kereteket. 

zac2.png

Csokiból is csak a bio!

Berta Ágnesnek, a Bio-Drog Berta Kft. egyik felvirágoztatójának rajongása a gyógynövények és bioélelmiszerek iránt egészen nagyapjáig vezethető vissza, akit csak a magyar paprikásemberként emlegettek. A család hű maradt gyökereihez, és minden nehézség ellenére belevágtak a biogazdálkodás meghonosításába, noha a vállalkozás megalapításakor Magyarországon ennek még csírája sem volt meg.

Ágnes már gyerekként észrevette a vállalkozás problémáit: „Nagyon sajnáltam szüleimet, amikor az ország első és egyetlen teázóját üzemeltetve az ahhoz tartozó aromakertet az általános iskolai osztálytársaimon kívül senki más nem látogatta meg, pedig világszenzáció volt.” Ezt látva Ágnes úgy döntött, hogy felhasználja üzleti képzettségét, és belevág a családi vállalkozás menedzselésébe, pici csavarral újragondolja eddigi működésüket, termékeiket.

Töretlen lelkesedéssel és elkötelezettséggel úttörőként hívja fel a figyelmet a hétköznapi növények nem hétköznapi felhasználására és hatásaira, így például a kézműves bio csokoládék gyártását elsőként kezdte el Magyarországon, nem is akármilyen ízkombinációkkal. Vegyük csak például a Mona Lisa nevű, barátcserjével és csalánnal töltött fehércsokit, vagy Mr. Herkulest, a tökmagos étcsokoládét.

A lehetőségek határa a csillagos ég, hiszen míg nagyapja a fűszerpaprikát fűszerként használta, szülei már krémet és levet is alkottak belőle, Ágnes pedig az étcsokoládéval keverve álmodta meg a következő felhasználási területét a paprikának.

berta_agnes_vagott.jpg
Példaképeink története is bizonyítja, hogy nem csak a tipikus, jól bevált, itthon oktatott szakmákkal lehet érvényesülni, hanem bármivel, ha azt igazi lelkesedéssel és elkötelezettséggel tudod csinálni nap mint nap! Tehát ha legközelebb magadnak teszed fel a „mi leszek, ha nagy leszek?” kérdést, akkor rugaszkodj el bátran a földtől, gondolkozz el azon, hogy mi az, amit igazán élvezel, és vágj bele! 

komment

Kommentek