Példakép

Obsuszt Norbert

2014. december 18.

obsuszt_norbert.jpgÜgyvezető, programozó – AXEL Professional Softwares Kft

Tizenkét évesen írta első szoftverét, így törvényszerűnek tűnt, hogy Obsuszt Norbert 31 éves korára milliós vállalkozást vezessen. A történet azonban nem ilyen egyszerű. Egy lábtörésre és rengeteg tanulásra volt ahhoz szükség, hogy az AXEL Professional Softwares ügyvezetője a saját lábára álljon.

Sokan hiszik a programozókról, hogy fiatal korukban egész nap görnyedt háttal ülnek a számítógép előtt. Mennyire hasonlítottál erre a képre?

Szerintem semennyire. Tíz éves voltam, amikor az ikertestvéremmel közösen kaptunk karácsonyra egy Commodore 64 számítógépet a hozzá való játékokkal. Őt egyáltalán nem érdekelte, és én sem játszottam vele soha, viszont azonnal lenyűgözött, hogy egyedi programokat lehetett rá írni. El is kezdtem vele foglalkozni, és 12 évesen már megírtam az első saját készletnyilvántartó szoftvert.

Hogy jut eszébe ilyesmi valakinek 12 évesen?

Édesapám taxisofőr volt, elég sok embert ismert a városban, úgyhogy azt is tudtam, hogy lenne rá igény, de később a taxitársaságnak is készítettem egy időoptimalizáló szoftvert. El is tudtam őket adni, persze minimális pénzért, de jó érzés volt, hogy olyat hoztam létre, ami megkönnyíti mások életét.

Honnan volt meg hozzá a tudásod?

Nem tudom, talán ösztönösen értettem hozzá egy kicsit. Abban az időben még nem volt internet, a suliban pedig nem volt számítástechnika óránk. Egy-két könyvet elolvastam, de ezt amúgy sem lehet papírról megtanulni, próbálgatni kell.

Kamaszként más jelentette számodra a sikert, mint most?

Nem, ez semmit nem változott. Az egyik első szoftveremet – egy készletnyilvántartót – egy helyi kertrendező cég vette meg. Tizenöt évvel később jártam náluk újra, és még mindig azt használták. Nagyon jó érzés volt látni. Ma ugyan már tízezren használják a szoftvercsomagjaimat, de még mindig az jelenti számomra a sikert, hogy az ügyfeleinktől elégedett visszajelzéseket kapunk.

Jól sejtem, hogy neked nem sok szülői útmutatásra volt szükséged?

Abszolút. Bennem fel sem merült, hogy mással akarnék foglalkozni. A programozás volt mindig is a munkám, a szenvedélyem és a hobbim, amiért rajongtam. Természetesen, hogy teljes legyen a kép, elvégeztem a felsőfokú OKJ képesítés és ECDL mellett a Szegedi Tudományegyetemen a programozó-matematikus szakot.

Már ekkor is azon gondolkoztál, hogy egyszer majd saját céged lesz?

Dehogy. A mai napig emlékszem rá, hogy mindig arról álmodoztam, hogy majd elmegyek egy céghez és havi 300 ezer forintot fogok keresni kihívásokkal teli hasznos munkával. Az első fele össze is jött, egy webfejlesztő vállalkozáshoz kerültem, csakhogy ami ezután következett, annak nem sok köze volt az elképzeléseimhez. Teljesen értelmetlen munkákat végeztünk. 

Mikor kezdtél el azon gondolkozni, hogy a saját lábadra kellene állni?

Tudtam, hogy nem jó úton haladok, de fiatalon még sosem gondoltam azt, hogy nekem valaha is vállalkozásom legyen. Naivan én is úgy képzeltem, mint még ma is sokan, hogy a cégvezetés egyrészt a szerencsés jómódú elit, másrészt pedig az ügyeskedő svindlerek kiváltsága.  Én ezek közül egyik kategóriát sem éreztem magaménak. Kezdetben nem volt semmink, csak egy párhetes baba, egy 5 éves használt számítógép, és a jövőbe vetett hitünk.A fiam aztán néhány évesen leesett egy székről, eltört a lába. A feleségem ment be vele a kórházba, én pedig napokig egyedül voltam otthon, mert csak egy szülőt engedtek be a kórházba. Hogy lefoglaljam magam, leültem a gép elé, és elkészítettem a jelenlegi szoftverem első változatát. Ezután már jöttek is a megrendelések.

Könnyű volt a cégalapítás?

Dehogy, sőt, nagyon sokáig nem is mertem belevágni. Először az omladozó húsz négyzetméteres lakásunkban programoztam, a feleségem pedig az ügyfelekkel tartotta a kapcsolatot. Akkor kezdtem érezni, hogy akaraterővel bármit el lehet érni, amikor már az albérlet költségeit ki tudtuk fizetni a bevételekből, de még ekkor is csak egyéni vállalkozó voltam. A céget három éve alapítottam meg, és az első alkalmazottaimat is csak ekkor vettem fel.

Mi olyan félelmetes ebben?

Féltem a könyveléstől, a cégvezetéstől, attól, hogy nem lesz időm azt csinálni, amit szeretek, ez utóbbi részben persze be is következett. A cégvezetés számomra a mai napig újfajta kihívást jelent.Ennek ellenére muszáj volt beletanulni, bár ez nem volt mindig könnyű. Nagyon nehéz például megtalálni a megfelelő embereket, velem is előfordult, hogy melléfogtam.

Mennyire vagy főnök, és mennyire kolléga?

Kisvállalat révén nálunk családias a hangulat, és amúgy sem szeretek főnökösködni. Nagyon jó viszony van köztünk, a múltkor például kiderült, hogy a cégnél senki nem látta a Mátrixot, ezért utasításba adtam, hogy nézzék meg együtt, amíg én továbbképzésen vagyok. Így telt el a péntek délután.

Naivan én is úgy képzeltem, mint még ma is sokan, hogy a cégvezetés egyrészt a szerencsés jómódú elit, másrészt pedig az ügyeskedő svindlerek kiváltsága.  Én ezek közül egyik kategóriát sem éreztem magaménak.

Ezek szerint képzed is magad.

Folyamatosan. Olvastam néhány hónapja, hogy a Harvard és az MIT egyetem tart online képzéseket, be is iratkoztam, egészen fantasztikus. Összetettem volna a két kezem, ha húsz évvel ezelőtt is lett volna ilyen lehetőség. Ezen kívül egy vezetői képzésen is részt veszek.

Mit tartasz a legnehezebbnek a vállalkozói létben?

Talán azt, hogy nem tudok osztódni. Kellene egy időkibővítő szerkezet, esetleg klónoznom kellene magam, vagy időmenedzsmentet kellene tanulnom. De hogyan menjek el egy ilyen tanfolyamra, amikor nincs rá időm?

Mire vagy a legbüszkébb?

Elértem, hogy a vállalkozásom mára Magyarország egyik meghatározó szoftverfejlesztő cégévé vált. Bár nem elég csupán a saját tevékenységhez érteni, hanem kitartás, küzdelem is kell egy cég vezetéséhez, de cserébe olyan életet élhetek, amely sokaknak csak álom. Én döntöm el, hogyan, mikor, mit dolgozom, sőt én határozom meg a saját fizetésemet is. Háromgyerekes apaként mindent elértem, ami a boldogsághoz kell: van egy csodálatos családom és egy kertes házam, ahol a gyerekek szaladgálhatnak, sikeres vagyok a szakmámban, és olyan munkát végzek, amivel ezrek életét teszem könnyebbé. Sokakkal ellentétben én imádom a hétfőket, mert minden héten új, izgalmas kihívásokkal kerülök szembe. Büszke vagyok rá, hogy mindezt segítség és szerencse nélkül, kitartó munkával értem el.


 Ha szeretné, hogy Obsuszt Norbert legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá

A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

komment

Kommentek