Példakép

Marillai Éva

2014. december 18.

marillai_eva.jpgTulajdonos, üzletvezető  –  WonderLab Concept Kft.

Egy multicéget és a biztos havi fizetést adta fel álmai megvalósításáért Marillai Éva, amikor beindult a húgával közösen megalapított WonderLab Concept Store. Az üzletben hazai tervezőknek ad bemutatkozási lehetőséget, nemrég egy önálló designer márkát is létrehozott, és most a külföldi piacokat vette célba.

Honnan jött az inspiráció, hogy a divattal foglalkozz? Hiszen egész más területről jöttél...

Már gyerekkoromban is ékszerész akartam lenni, de volt bennem egy olyan cél, hogy előbb biztos alapokat teremtsek az életemnek, ezért egy racionális döntést hozva lettem gyógyszeripari termékmenedzser. Tíz évet töltöttem el ezzel a munkával különféle cégeknél, közben viszont az álmomat nem adtam fel, a közgazdász diplomámmal párhuzamosan egy aranyműves végzettséget is szereztem. Aztán volt egy pont, amikor úgy éreztem, hogy a munkámban már nem tudom úgy kiélni magam, és hiányzik a kreativitás, ezért hobbiból ékszereket kezdtem készíteni, ami az első lépés volt a vállalkozás felé. 

Mikor lett aztán ebből saját üzlet?

Véletlenek és szerencsés helyzetek sorozata terelgetett erre az útra. Úgy indult, hogy a húgommal, aki ékszertartókat tervez, kerestünk egy olyan műhelyt, ahol tudunk ékszereket tervezni és készíteni, és találtunk is egy szuterént az Izabella utcában, amit saját kezűleg rendbe tettünk. Hamarosan kiderült, hogy közvetlen környezetünkben van jó pár olyan ember, akit érdekel egy ilyen műhely-boltocska, és mire elkészültünk a felújításokkal már tízen voltunk tervezők, akik megosztva, délutánonként ott tevékenykedtünk. Kezdett kialakulni egy klub hangulat, és azzal, hogy a költségeket megosztottuk egymás között, a teher sem tűnt olyan nagynak. Magát a koncepciót, hogy elmenjünk együtt vásárokra és közösen szervezzünk rendezvényeket, dolgozzunk ki projekteket, a véletlen alakította. Fél év után, amikor annyian szerettek volna csatlakozni hozzánk, ahányan a kis boltban már nem fértünk el, elkezdtük a koncepciót végiggondoltan megformálni a húgommal, ekkor már üzleti síkra helyezve a hangsúlyt.

Volt segítségetek a fejlődéshez?

A legnagyobb lendületet az adta, hogy az elsők között vehettünk részt Magyarországon crowdfunding-ben, vagyis közösségi finanszírozás alapú projektben, az akkor induló CreativeSelectorban. A nagy dolog nem is maga a nyeremény volt, hanem annak PR értéke, hogy a mi alkotócsoportunk volt itthon az első, akinek munkájához és fejlesztéséhez a közösség dobta össze a pénzt. Erről rengeteget írtak a sajtóban és ez ismertséget hozott a WonderLab-nek.

Mi lett az ismertség hatása, hogyan tudtatok ebből előnyt kovácsolni?

Egyre több tervező keresett meg minket, hogy csatlakozni szeretnének hozzánk, így nagyobb üzletet és új lokációt kerestünk. A Veres Pálné utcában, a Váci utcához közel találtuk meg a megfelelő üzlethelyiséget, amit ledózeroltunk, és teljesen felújítottunk, saját tőkéből. 2012. végén indult el az új üzlet, immár harminc márkával, és ekkor alakult meg a cég is. Mozgalmas év volt a hátunk mögött, hiszen a korábbi kisebb műhelyünktől az egész concept store ötletéig és megvalósításáig mindössze pár hónap alatt jutottunk el.

Ugyanilyen gyors a tempó azóta is?

Maga a WonderLab működése stabilizálódott, a húgom magára vállalta, hogy beül a boltba állandó eladóként, és a termékeikkel jelen lévő tervezők is gyakran vannak bent délutánonként. Nemrég én is lassítottam egy kicsit azzal, hogy feladtam az állásomat a gyógyszercégnél, amit sokáig párhozamosan csináltam a saját vállalkozással. Ugyanakkor mindig vannak új célok, kihívások, amik visznek előre.

Most például mik a kihívások?

Egy saját divatmárka, ami egyre ígéretesebb és nagyon nagy fantáziát látok benne. 2013-ban megismerkedtünk egy tervezővel, Csík Orsival, aki bejutott a Gombold újra tervezői versenyre, és segítségre volt szüksége, hogy legyártsa a tervezett ruhákat. Átküldte a terveket, amikbe azonnal beleszerettem, és vállaltam, hogy finanszírozom a gyártást. A dolog happyendje, hogy Orsi meg is nyerte a versenyt a newcomer kategóriában. Ám a dolognak itt nem lett vége, ugyanis volt egy vízióm, hogy egy ilyen kollekciónak van keresnivalója a piacon is, így megalkottunk rá egy márkát, ez lett az INQ. A cél itt is a tervezői inkubálás volt, csak egy másik, mélyebb formában. Csík Orsi lett ugyanis az állandó vezető tervezője a márkának, de minden szezonban bevon társtervezőket is. Ez sokat segíthet a hazai pályakezdő tervezőknek, akik borzasztó nehezen tudnak saját márkát létrehozni.

Sokszor több emberre való feladat jut rám, és a felelősség is nagy, ennek ellére megéri, hiszen a hobbim lehet a munkám.

Milyen tervekkel nézel a jövő elé?

Célom az eddigi sikerekből építkezve és a kudarcokból tanulva továbbfejleszteni a vállalkozást. Úgy érzem, a WonderLab a helyén van, jól működik az üzleti modellünk, olyannyira, hogy várólistán vannak a tervezők, akik csatlakozni szeretnének. Az INQ márkával már több dolgom lesz, épp azon dolgozom, hogy külföldön is elinduljon az értékesítése, mert úgy érezzük, hogy a stílusa és hangulata alapján a skandináv piacra kívánkozik. Emiatt most folyamatosan utazgatok, legutóbb Brüsszelben és Koppenhágában jártam, ahol szép sorban bekopogtatok a hozzánk hasonló concept store-okba és bemutatom nekik az INQ kollekciót. Jelenleg több helyszínnel is tárgyalunk, bízom benne, hogy pozitív lesz a fogadtatás.

Úgy érzed, hogy jó úton vagy, érdemes volt belevágni?

Mindenképpen. A WonderLabet szerelemből kezdtem el a húgommal, és bár azóta az üzleti szempontokat figyelembe véve alakítgattuk, a szerelem továbbra is megvan. Az INQ márkával ugyanez a helyzet, és bár sokszor több emberre való feladat jut rám, és a felelősség is nagy, ennek ellenére megéri, hiszen a hobbim lehet a munkám. Nemrég tudatosult bennem, hogy erre édesapám volt a legjobb példa, aki gyerekkorától kezdve rajzolt és tudta, hogy építész szeretne lenni, és az is lett. Mindig csodáltam benne, hogy amikor dolgozik, az igazából kikapcsolódás, és most én is így vagyok a saját munkámmal.

Mit tanácsolnál egy fiatal tervezőknek, aki most kezd vállalkozást?

Merjen álmodni, megfogalmazni a vízióit, hogy hova szeretne eljutni tíz év múlva. Másrészt viszont maradjon a földön és ne szálljon el magától. Legyen alázattal mind a szakmája, mind az üzlet iránt. És egy fontos tanács, találjon maga mellé társakat, mert még az önmegvalósítás is sokkal könnyebb csapatban, a vállalkozásról nem is beszélve. 


 Ha szeretné, hogy Marillai Éva legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá

 A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

komment

Kommentek