Példakép

Majoros Zita

2014. december 18.

majoros_zita.jpgAlapító, ügyvezető - Printa Kft.

Majoros Zita a túlfogyasztás helyett új alternatívát kínál, újrahasznosított anyagokból tervez ruhát, Budapest inspirálja, és igyekszik szabadon dolgozni, kötöttségek és kikényszerített kompromisszumok nélkül.

Te vállalkozónak mondod magad?

Most már abszolút. Alkalmazottnak soha sem voltam alkalmas, volt egy próbálkozásom, ki is rúgtak viszonylag gyorsan.

Miért?

Art director voltam egy reklámügynökségnél, de valahogy nem ment a dolog, nem tudtam azonosulni mondjuk azzal a vizualitással, amit mások képviseltek. Nem szerettem túlórázni sem, hatkor fel akartam mindig állni és menni a dolgomra.

De hát vállalkozóként luxus, ha az ember 8 óra munka után eldobja a billentyűzetet!

Igen, de így sokkal rugalmasabb is vagyok! Anya vagyok, és nagyon fontos, hogy fel tudjak állni, ha kell. Este persze folytatom, ha úgy alakul. Alkalmazottként ez biztosan nem menne.

A kirúgás után egyből jött is a cég?

Már az állásom előtt is belekóstoltam a vállalkozói életformába, mert szabadúszó tervező voltam, ahogy később is. Nagyon élveztem, ez volt a legkönnyebb, mert sem főnökeim, sem pedig alkalmazottaim nem voltak.

Miért érezted úgy, hogy tovább kell lépned ebből?

Ebben a szerepben is alkalmazkodnom kellett valakihez: jelesen a megrendelőhöz. Bennem viszont régóta megvolt az igény, hogy csináljak valami sajátot, megvalósítsam a saját ötleteimet és abból éljek meg. Először egy kis grafikai stúdiót alapítottam a Kertész utcában, az volt a Bolt, itt már saját termékeket kezdtem tervezni, gyártani és eladni. Ebből nőtte ki aztán magát a Printa. Külső ügyfeleink ma már nem is nagyon vannak, hacsak nem valami különleges projektről van szó. A saját magam megrendelője vagyok, de ez megint egy bonyolult állapot.

Miért?

Mert most meg sok alkalmazottam van, és az is egyfajta alkalmazkodást igényel tőlem, főleg emberi oldalról.

A Printa tulajdonképpen micsoda?

Egy fordított folyamat zajlott le a Printa esetében. Meglett a hely, amit concept store-ként definiáltunk, volt benne egy galéria, egy szitaműhely, kávézó és dizájnműhely. Ma már viszont inkább egy brand a Printa, amihez tartoznak boltok is. Most már van egy új üzletünk Bécsben is. Ott tartunk, hogy a brand már elbír albrandeket is, például egy ökodivat brandet (AWARE), a szitanyomott grafikai kollekciónkat, és van egy szuvenír kollekciónk (Pest Collection). És ezek mellett persze ott a szitaműhely meg a kávézó is. A Printa egy nyitott műhely is, előadásokat, kurzusokat is tartunk itt, a műhelyt pedig bérbe ki is szoktuk adni. Szitaműhelyből is van bőven, mi abban vagyunk különlegesek, hogy olyat is megcsinálunk, amit más nem.

Bennem megvolt az igény, hogy csináljak valami sajátot, megvalósítsam a saját ötleteimet és abból éljek meg.

Kik a Printa törzsvevői?

Nagy százalékban külföldiek, a vásárlók jellemzően huszonöt évnél idősebbek. A kollekcióink feltételeznek egyfajta tudatosságot, nyitottságot, olyan hozzáállást, ami inkább az érettebbekre jellemző. A ruháink újrahasznosított anyagból készülnek például, a fiatalabbaknak ez nem annyira érdekes, nekik az a fontos, hogy nézzen ki jól, megfizethető legyen. A kicsit idősebbeket már az is érdekli, miből készül a ruha, hajlandóak erre figyelni és erre áldozni.

Azért kezdtél ebbe bele, mert láttad, hogy az ökodivatra igény van?

Nem, inkább személyesen nekem volt fontos és engem érdekeltek ezek a dolgok. Később derült ki, hogy e mögött van igény és mások is foglalkoznak ilyennel. Egyszerűen érdekesnek találtam az anyagok felkutatását, hogy miből készüljenek a ruháink, táskáink. Az ökodivat itt még nem volt annyira elterjedt, mikor kezdtük, de nem hiszem, hogy emiatt lennénk különlegesek, inkább az az érdekes, hogy mit kezdünk ezekkel az anyagokkal. Mi például nyomjuk is őket, pedig a mintás darabok nem jellemzőek.

Honnan van az alapanyag? Nem volt nehéz beszállítókat találni?

Ma már nagyban gyártunk, folyamatosan új beszerzőket keresünk. Külföldről sok használt textil érkezik, ehhez nem nehéz hozzájutni. Inkább új területek felé nyitunk, mint az újrahasznosított fonal.  Magyarországon kötödék még vannak, de fonodák már nincsenek. Minél több alapanyagot próbálunk itt beszerezni, vagy legyártani, ezzel is próbáljuk csökkenteni az ökológiai lábnyomot, amit magunk után hagyunk.

Hányan mondták, hogy ne, ebbe ne vágj bele, mert nem fog összejönni?

Igazából senki nem mondott ilyet.

De értették, hogy mit fogsz majd csinálni?

Én sem értettem! Ez egy folyamatos tanulás volt. Mikor a Képzőn végeztem, én is megijedtem, hogy mit csinálok majd, rájöttem, hogy művészként nem fogom megállni a helyem. Nekem szükségem volt az azonnali visszajelzésre, és ezt vállalkozóként megkapom a vevőinktől.

Az egyértelmű volt, hogy terjeszkedni kell külföldre? Miért pont Bécs?

Gondolkoztunk már rajta, de én nem vagyok az az átgondolós típus. Adódott egy lehetőség. Voltunk korábban bécsi dizájnvásárokon, az osztrákok nagyon nyitottak voltak arra, amit csinálunk, közel van és könnyű szállítani, de teljesen más világ, érezni a jólétet, ami nem feltétlenül párosul sznobériával.

Bejöttek a számításaid Ausztriában?

Még újak vagyunk nagyon, kicsit tapogatózunk, hogy mit is érdemes. Amikor nyitottunk, Budapest nem ment annyira, ez egy menekülő útvonal is volt. Most Bécsben nem megy annyira a bolt, Budapest pedig berobbant. Lehet, hogy ma már inkább franchaise-t nyitnék, ezt még nem vetettük el.

Mentek tovább?
Bárhova megyek, mindenhol el tudok képzelni egy Printát!



Ha szeretné, hogy Majoros Zita legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá

A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása