Példakép

Magyar Vilma

2014. december 18.

magyar_vilma.jpgÜgyvezető, társalapító - Underguide Kft.

„Bármennyit tudok dumcsizni, nem baj?” – szakítja meg az interjút Vilma, rázom a fejem, és már folytatja is. Hihetetlen svunggal beszél, igazából nem is tudom, mikor vesz levegőt. Olyan, mint amikor évekkel ezelőtt a platánok alatt akarta megváltani a világot. Szinte látom magam előtt. A városból építkezve csináltak egy teljesen egyedi céget: élményt árulnak Budapest címkével. Ma már rendezvényeket is vállalnak. 

Kreatív élménytúrák Budapesten, először ti csináltátok ilyet. Áruld el, honnan vettétek az ötletet?

Nem vettük sehonnan, mindenki ezt kérdezi. Ezek az ötletek ott vannak a levegőben Budapesten, Európában, és a nagyvilágban.

Te mikor érezted meg, hogy ott van a levegőben, hogy Budapestnek szüksége van ilyen egyedi túrákra?

2005-ben Maróthy Judit barátnőmmel, aki alapító-cégtársam, a közgáz francia nyelvű képzésére jártunk. Mint minden egyetemista, aktív városi életet éltünk, rengeteg átbeszélgetett délutánnal, éjszakával és bulival, persze. A Platán presszó teraszán ültünk, alkalmas hely arra, hogy este nyolcig megváltsd a világot, arról beszélgettünk, hogy a turistáknak is át kellene élniük azt, amit mi helyiként megélünk úgy, hogy ismerjük a várost, van kapcsolati tőkénk. Személyes élményeket kellene nekik adni, hogy milyen egy jóízű beszélgetés, milyen az, amikor egy buli után a DJ a pult mögött elmeséli az életét, amikor úgy lépsz be egy idegen város egyik kávézójába, hogy nem csak egy vagy a sok közül. Mi a vendégeinket soha sem hívjuk turistának, ők utazók. Persze inspiráltak a saját élményeink is. Amit mi képviselünk, az a kortárs Budapest.

Például?

Sokszor voltam Párizsban, nekem ott az volt az igazi élmény, mikor egy francia sráccal eljutottunk egy kocsmába, ahol a helyiekkel Piaf számokat énekeltünk hajnalban, nem az ismert számait, hanem amit a franciák szeretnek. Még most is kiráz a hideg! Két nap után azt éreztem, kötődöm a városhoz. Ezt az élményt akarjuk megadni azoknak, akiknek nincs ismerősük a városban.

És csak úgy belevágtatok?

Messze voltunk még akkor a startup-kultúrától. Bementünk a közjegyzőhöz, hogy csókolom, céget alapítunk, huszonnégy éves voltam, Judit huszonöt. Hálás vagyok a családnak, hogy nem állítottak le. Nem akartam sablonkosztümben feszengeni egy francia multinál.

 És nem csapott arcon titeket a magyar bürokrácia?

Nem. Legalábbis nem emlékszem rá, a mindennapi küzdelem megvolt, persze az ma is van. A belénk oltott pozitív hozzáállás, és a céltudatosság segített. Nehogy azt hidd, hogy karrierista módon tudtuk, mit akarunk! Valahogy éreztük, hogy másnak is meg kell ismernie azt a Budapestet, ami elcseszett jófej, kell az az érzelmi többlet, ami miatt a vendégeink meg tudják különböztetni a Stephansdom-ot a Mátyás templomtól.

Amikor a fiam megkérdi, hogy hova megyek, mi az a „munka”, akkor őszintén tudom neki azt mondani, hogy valami olyasmi, mint neki a „játék”: hogy felnőttként is olyan dolgot csinálhatsz minden nap, amit te választottál, mert élvezed.

Nagyon meggyőző, ahogy ezt mondod. De hogy kezdtétek, úgy értem, mi volt az első lépés?

Csináltunk egy mailcímet és elkezdtünk utazós fórumokra beírogatni, hogy gyertek! Akkor már voltak ilyenek, és jöttek! Volt egy amerikai jogászfiú, aki Franciaországból indult útnak, egy hetet töltött itt, és mindképp vívni akart, Magyarország vívónemzet, ugye. Mi pedig leszerveztük neki, hogy egy hétig bejárhatott a Honvéd századeleji vívótermébe, és edzhetett. Megnézte a várost, volt budakalászi házibuliban, Szegeden, és abszolút személyre szabott programja volt. Persze az elmúlt kilenc év alatt mindez teljesen letisztult. 

Tematikus túrákat, programokat csináltok?

Mi azt gondoljuk, így is indultunk neki, hogy Budapesten mindent lehet. Nem gondoltuk, hogy listát kéne írnunk ezekről, de az először ideérkezőket orientálni kell valahogy. Eszerint készült el a honlapunk is, csomagokat próbáltunk kialakítani, megtartva az egyéni jelleget. Nem mondanám ezeket tematikus túrának. A téma nálunk egy kiindulási pont, a guide-jaink az alaptúráinkat a vendéghez igazítják. Ma már a turisztikai szegmenst teljes egészében lefedjük, és elindult a rendezvényszervező üzletágunk is.

Hol tart most a cég?

Nem hittük volna, hogy ennyire megérezzük a Malév leállását, de a válság is kihatott mindkét üzletágunkra. Az elmúlt három évben azonban beérett annyira a koncepció, hogy hegymenetbe kapcsoltunk, már elhittük, hogy működik. Sőt, azt is elhittük, hogy a magunk elé kitűzött végcéljainknak csak a mi terveink, elhivatottságunk szabhatnak határt. A netes közösségek, a megosztásra alapuló modellek, az új trendek alátámasztják, hogy van létjogosultsága annak, amit csinálunk. Amikor kezdtük, még versenytársunk sem nagyon volt, még külföldön sem. Amikor a fiam megkérdi, hogy hova megyek, mi az a „munka”, akkor őszintén tudom neki azt mondani, hogy valami olyasmi, mint neki a „játék”: hogy felnőttként is olyan dolgot csinálhatsz minden nap, amit te választottál, mert élvezed.


Ha szeretné, hogy Magyar Vilma legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá

A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

komment

Kommentek