Példakép

Hunya Zita

2014. december 18.

hunya_zita.jpgGyógy-és fűszernövény termesztő vállalkozó

Hogy mi motivál egy kilenc éves kislányt a kétkezi munkára? A szenvedély. Hunya Zita gyerekkorától fogva szülei vállalkozásában dolgozott, húsz évesen saját lábára állt, és ma már ő látja el az ország nagy Herbáriáját fűszer- és gyógynövényekkel.

A tanulás a te esetedben egyet jelentett a tapasztalatszerzéssel?

Igen, hiszen gyerekkoromtól a szüleim gyógynövénytermesztői vállalkozásában dolgoztam. A rendszerváltás után a 90-es években apukám kivált a termelőszövetkezetből, és szolgáltató vállalkozó lett. Volt egy kicsi födjük, és amikor én a suliban végeztem, ő azonnal felvett. Egy évig nála dolgoztam, utána saját vállalkozást indítottam.

Ennyire megszeretted a gyógynövénytermesztést?

Kilenc évesen már könyörögtem otthon, hogy engedjenek a földekre. Rengeteg munkafolyamatba beleláttam, belekóstoltam, és nagyon megtetszett, nem is tudtam máshol elképzelni a jövőmet. Csak a gyógynövények között.

És miért akartál önállósodni?

A tanulás nem vonzott igazán, de nem tudtam pontosan mihez kezdjek. Elgondolkoztam, hogy szeretném-e magasabb szintre emelni a vállalkozást, és hogy együtt a családdal fejlődjek, vagy külön is folytassam.

Nagyon erős családi háttérrel vágtál bele. Anyagi fedezeted volt az induláshoz?

Á, dehogy. Az egyik legfontosabb motivációmnak tartom a mai napig, hogy a családom: a szüleim, a férjem, a nővérem és a sógorom mellettem álltak a nehezebb időkben is. Nélkülük el sem indulhattam volna a saját utamon. A házunkra, a földjeinkre jelzálog került, hitelt vettem fel, és ezzel párhuzamosan pályáztam is. Egy kicsi földet sikerült megnyernem, itt kezdtem el önállóan dolgozni.

Hogy építetted fel a vállalkozásodat?

Piac szempontjából nem volt nehéz dolgom, folytattam a családunk által kitaposott utat, ebbe kapaszkodtam, és a meglévő ügyfelekkel vettem fel a kapcsolatot. A jól bevált gyógynövényeket továbbvittem, de volt olyan is, amitől hamar meg kellett válni.  Apukám álma volt, hogy legyen gyümölcsösünk is.

Ez volt a következő nagy lépés?

Igen, az első komoly sikernek azt tekintem, amikor tárolót és feldolgozó telephelyet tudtunk létrehozni, az hatalmas öröm volt. Hasonló boldogságot éreztem akkor is, amikor 2002-ben a mogyoró és mandula ültetvényt telepítettük. És még egy nagyon fontos állomása volt a vállalkozásomnak: amikor a gépparkot tudtam bővíteni, ez rengeteg munkát megkönnyített.

Végletekig küzdök, és ha azt mondják, ezt nem lehet megcsinálni, azt mondom, dehogynem.  A kitartás a legfontosabb!

Minden munkafolyamatban részt veszel?

Nagyon fontosnak tartom. Egész nap együtt dolgozom az idénymunkásokkal a földeken, este pedig a papírmunkát végzem el, de bevallom, a kinti munkát szeretem igazán.

Ami nem túl kiszámíthatatlan?

Dehogynem, az időjárás mindent befolyásol. Jelenleg is újratervezek, ugyanis most lett volna egy hatalmas munkánk, de a föld az idő miatt olyan lágy, hogy nem tudunk haladni az eredeti koncepció mentén, három és fél hektáros föld sorsáról kell döntenem a napokban.

Kérlek, meséld el egy napodat.

Hajnali négy körül ébredek, fél nyolckor indulunk a földekre, és ott is dolgozom délutánig. A szabadban ebédelünk. Itthon a papírmunkával foglalkozom, az idénymunkásokat bejelentem, stb. Izgalmas időszak, amikor már a fűszer- és gyógynövények szárításánál tartunk. Ilyenkor még éjfélkor is talpon vagyok, ugyanis meg kell hallgatni, hogy működik-e a ventilátor. Viharban ez kifejezetten abszurd, ilyenkor egész éjszaka ki-be mászkálok anyukámmal a házból, hogy figyeljem, minden rendben működik e.

Gondolom sokszor hallottad már, hogy férfias munkát választottál.

De egyben szerelemmunkát is. Nálam tényleg ez áll az első helyen.

Bejött az, amit húsz évesen terveztél?

Sőt. Szerencsére az első perctől kialakult, hogy ebből meg tudok majd élni, de a beáramló pénzt mindig visszaforgatom. A gépparkom talán most jut el arra a szintre, hogy azt mondhatjuk: megvan minden. Már fiatalon is sejtettem, hogy mire számíthatok. Nehézségek persze adódtak, főleg anyagi gondok, beszorult az áru, telítődött a piac, hiányzott a pénz, az eleje volt nagyon nehéz.

Itthon kik vásárolnak tőled?

Hat gyógynövény felvásárlóval vagyok kapcsolatban, elsősorban a Herbária Zrt.-vel. Van olyan ügyfelem is, aki kifejezetten magokat termesztet velem. Nagyjából azokkal a cégekkel dolgozom most is, mint akikkel annak idején a szüleim.

Külföldre nem szeretnél terjeszkedni?

Az a baj, ha én adom el az Európai Unión belül az árumat, akkor azt mások feldolgozzák és jó drágán visszaáramlik az országba. Talán jobban járok, ha egy-két kereskedőt kihagyok, és én megyek el személyesen az ügyfelekhez. Tapogatózás folyik ezen a téren, de a távlati céljaim között mindenképp szerepel.

Hogyan tudod felvenni a versenyt a konkurenciával?

Minőséggel lehet kitűnni, ez esetemben azt is jelenti, hogy az időjárást folyamatosan figyelem, ettől függ ugyanis, hogy mikor kell betakarítani.

Valahogy úgy képzelem, hogy az otthonodat körüllengi a gyógynövényekből készült tea illata.

Bizony, a lakásunk tele van növényekkel, fürdünk is benne, használjuk őket. Apukám a nagy füves ember, és ő rögtön tudja, hogy egy adott problémára például milyen teát igyunk.

Mi hajt előre?

Nem tudom, milyen alkalmazottnak lenni. Viszont szeretem, hogy a magam ura vagyok. Nem kell azzal foglalkoznom, hogy kinek okozok esetleg kárt, ha elrontok valamit, azt én is hozom helyre. Végletekig küzdök, és ha azt mondják, ezt nem lehet megcsinálni, azt mondom, dehogynem.  A kitartás a legfontosabb! Nagyon jó a viszonyom az idénymunkásokkal is, olyanok vagyunk, mint egy család. Nem tudnék mást csinálni, de kétség kívül befolyásolt az, hogy ebben nőttem fel.


Ha szeretné, hogy Hunya Zita legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá

A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

komment

Kommentek