Példakép

Bordos László Zsolt

2014. december 18.

bordos_laszlo_zsolt.jpg3D művész, ügyvezető  –  Bordos.ArtWorks Kft.

Festőművésznek készült, de végül a 3D animáció és a panoramikus vetítés tette világhírűvé Bordos László Zsoltot, aki olykor hetente más kontinensen mutatja be az épületekre megálmodott videóit. Párizst is otthagyta Budapest miatt, szívügye, hogy itthon is legyen minőségi igény a szakmájára. Eközben nem feledte el eredeti célját, a művészetet sem.

 Mi vitt arra, hogy lecserélted az ecsetet egy digitális szoftverre?

 A Képzőművészeti Egyetem másodévében kezdtem úgy érezni, hogy nem tudom eléggé kifejezni magam a festészettel, és egy véletlen során épp akkor találkoztam a 3D animációval, ami olyan nagy hatással volt rám, hogy gyakorlatilag azóta is ezzel foglalkozom. Kezdetben kizárólag a művészi önkifejezés céljára használtam ezt az új eszközt, olyannyira, hogy az egyetemen is egy 3D animációs filmmel diplomáztam. Festő szakon. Akkor még nem gondoltam arra, hogy ebből majd meg lehet élni, csak csináltam azt, amit vizuálisan érdekesnek találtam. Ettől fogva aztán valahogy mindig ez a szenvedélyem irányított el az életem és a szakmai fejlődésem fontos állomásaira.

 Mi volt a következő állomás?

 Ahogy egyre többet foglalkoztam az animációkkal, erősödött bennem az az igény, hogy valahol jó lenne be is mutatni az alkotásaimat. A 2000-es évek elején erre egyetlen mód kínálkozott, az éppen virágzásnak induló elektronikus fesztiválok. Így lettem VJ, a zenék helyett a saját készítésű videóimat cseréltem a partikon. Bár anyagilag sosem érte meg a dolog, mégis szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, mert sokat tanultam belőle, és persze rengeteg buli részese lehettem, huszonévesen nem is vágytam másra. Kalandos időszak volt, a technikai felszereléseket, amiben akkor még VHS lejátszó is volt, mindig többen dobtuk össze, a videóprojektoromat például a Goethe intézetből kaptam kölcsön a fellépésekhez, és a kisföldalattin cipeltem magammal. Ahogyan aztán a 3D technika fejlődött, úgy ragadott engem is magával egy-egy újabb kihívás, így a nagy méretű animációkkal és a panoramikus vetítéssel kezdtem foglalkozni.

 Hogyan találtak rád a munkák?

 A szakma nagyon kicsi volt akkoriban, így hamar híre ment egy-egy sikeres projektnek, és hívtak máshova is. Néha olyan kihívásokkal találtam szembe magam, amire nagy bátorság volt igent mondani, mert sosem csináltam korábban olyat, de éreztem, hogy a problémamegoldás fontos előnyhöz juttat. Ezek a vakmerően rámondott igenek hozták meg számomra a sikert. Az egyik első ilyen volt a Szépművészeti Múzeumban vetített 45 méteres animáció is, ami fordulatot jelentett, az volt az első ilyen nagyságú és fényerejű vetítés Magyarországon. Ezek a „bevállalások” később is jellemzőek voltak rám, így sikerült eljutnom Euro Disneylandbe, ahol egy 75 méteres épületvetítés jelentett nagy kihívást. Ekkor már több barátot is bevontam a projektbe, előbb ketten, majd hárman, négyen dolgoztunk együtt. Végül egy francia üzletember partnereként kaptam külföldi ajánlatokat, aki felfigyelt a munkánkra és a mai napig együttműködésben dolgozunk. A nagy sikerű vetítések után talált meg minket egy New York-i producer, aki elhívott a Dubai-i Pálma-sziget hivatalos megnyitójára egy 300 méteres vetítésre, ami meghozta az áttörést és a nemzetközi hírnevet.

 Biztosan bármelyik riválisod a fél karját adta volna ezért a megbízásért. Nem nyomasztóak az ilyen óriási megrendelések?

 Bele kellett tanulni ebbe a felelősségbe is, hiszen ebben a szakmában csak egyetlen egyszer bukhat az ember, nem mondhatnám, hogy stresszmentesek a munkanapjaim. A technika ördöge mindig velünk van, főleg az olyan bonyolult produkcióknál, mint a Dubai-i volt, ahol a nagyméretű vetítés érdekében a projektorokat a tengerbe, állványokra kellett felszerelni. Jómagam a kreatív tartalom elkészítéséért felelek, de ha bukás van, akkor mindannyian bukunk. A show végül hiba nélkül lement az egész királyi család és olyan sztárok jelenlétében, mint például Robert de Niro, aki jó reklámot is csinált nekünk, mert a műsor után mindenhol azt nyilatkozta, hogy fantasztikus volt a vetítés. Ez után a szakmai lapok világszerte írtak rólunk, hívtak dolgozni Bahamas-tól Casablancáig ezer felé.

 Amikor egy projekt véget ér, és tudom, hogy megfeleltem a szakmai kihívásoknak, akkor mindig úgy érzem, hogy egy kicsivel több lettem. Mindegy, hogy egy külföldi óriásprodukcióról van szó, vagy egy kisebb hazai kiállításról.

Beindult a show business?

 Úgy tűnt, de jött a válság, és mivel ez műfaj luxuskategóriának számít, sorra mondták le a megrendeléseket a költségmegtakarítások miatt. 2009-ben egyetlen egy projektem sem volt, a cég minden tartalékát felélte, és teljesen lenullázódtam. Örvendtem ennek a fordulatnak, mert ha minden sínen megy, könnyen el lehet szállni... Annak ellenére, hogy anyagilag a csőd szélén álltam, életem egyik legboldogabb periódusa volt.

 Attól voltál boldog, hogy mindent elvesztettél?

 Attól, amit ezáltal nyertem. Az előző években ugyanis kezdett elkapni a gépszíj, a nemzetközi munkák miatt másfél évre Párizsba költöztem, de nem találtam ott a helyemet. Csak folytak el a napok, volt olyan hét, hogy három kontinensen is jártam, de valahol a lényeg elveszett. A válság okozta szünet segített, hogy visszatérjek a gyökerekhez, ami miatt ezt az egészet elkezdtem, vagyis a művészethez. Visszaköltöztem Budapestre és saját projekteken kezdtem dolgozni. Aztán nyomott áron vállaltam kisebb panorámavetítős munkákat is, csak hogy itthon is terjedjen a műfaj, de azt tisztán láttam, hogy a hazai piacból nem tudok megélni. 2010-ben már jöttek újra a külföldi megrendelések, és azóta is ezek igénylik a cég legnagyobb kapacitását.

 Tehát az életed most is ugyanolyan mozgalmas, éppen megint egy Dubai-i produkcióra készülsz...

 Igen, de ma már ketté tudom választani a két fő irányt: van, amiből élek, és van, ami a lelkemnek kell, egyiket sem hanyagolom. Hosszú távon az a célom, hogy évi két-három nagyobb projektet vállaljak, és a fennmaradó időben a saját művészeti terveimen dolgozzak. Idén már érezhető, hogy lassítottam egy kicsit, a párommal tervezzük a családalapítást is, így most talán egy nyugodtabb szakasza követezik az életemnek.

 Akkor ma már tudatosan irányítasz?

 Igyekszem. A vállalkozásban nagy előny, hogy te vezetsz, de egyben kihívás is. Nem szabad, hogy a vállalkozás irányítson téged, fel kell állítani a saját szabályaidat, ami alapján menedzseled a céget, a munkákat, a kollégákat. A csapatban is az egyik legfontosabb, hogy jó vezető legyél, aki átlátja a folyamatokat, a gyenge és az erős pontokat, és ugyanolyan tisztességesen bánik mindenkivel. Az évek során azt tapasztaltam, hogy nagyrészt ezen áll vagy bukik minden.

 Beszéltünk már hírnévről, művészeti önmegvalósításról és csapatszellemről is. Mi az, ami ezek közül a sikert jelenti számodra?

 Amikor egy projekt véget ér, és tudom, hogy megfeleltem a szakmai kihívásoknak, akkor mindig úgy érzem, hogy egy kicsivel több lettem. Mindegy, hogy egy külföldi óriásprodukcióról van szó, vagy egy kisebb hazai kiállításról. Öröm és a büszkeség, talán ennek a kettőnek a keveréke számomra a siker. Emellett fontos eredményként könyvelem el azt is, hogy több embernek is megélhetést biztosítok a vállalkozásommal.

 Mit tanácsolnál egy kezdő, fiatal vállalkozónak?

 Ha valaki átlagon felüli eredményt akar elérni, akkor számoljon azzal, hogy átlagon felüli munkát kell beletennie. A mai fiatalok gyakran azonnal a csúcsra akarnak jutni és csak elvárásaik vannak, az ábránd és a valóság azonban messze van egymástól. A legfontosabb az alapos tudás és a szakmai alázat, minden más erre épül rá.


Ha szeretné, hogy Bordos László Zsolt legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá 

A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

komment

Kommentek