ügyvezető, tulajdonos – Diemer Kft., Románia (Erdély)
Ha nem találod a piacon, tervezd meg és gyártsd le – ez lehetne a vállal-kozása egyik jelmondata. Ahhoz, hogy jól érezd magad a cégedben, tedd önjáróvá – ez akár a másik. Létrehozott egy iparágat: nélküle nem lennének organikus, de ugyanakkor egészséges kozmetikumok és tisztítószerek a román piacon. És létrehozott egy önjáró vállalkozást ahhoz, hogy játszhasson a gyerekeivel, miközben pénzt keres.
Azért kezdtél vállalkozni, mert volt egy kvázi innovatív terméked?
Nem, az igazság az, hogy beleszédültem ebbe az életformába. Állatorvos voltam, a szakmámból nem tudtam normálisan megélni, rosszul éreztem magam éveken át, majd eljött a nap, amikor szándékosan összevesztem a főnökömmel, hogy kirúgjon.
Hogyan?
Kijelentettem, hogy a sok csesztetés ideje lejárt. Olyan hangon beszéltem vele, hogy másnap be se engedjen.
Akkor már elő volt készítve a céged?
A világon semmi. Zsigerből hoztam egy döntést, kiszakítottam magam a komfortzónámból. Aki fejlődni akar, lépje át a korlátait. Annyit éreztem, hogy nagyon kell nekem a szabadság.
Szóval lendületből kitörtél a rabságból. De hogy telt a következő néhány hónap?
Légüres térben és rémületben. Némi téblábolás után egy német cég magas minőségű, környezetbarát tisztítószereinek importőre lettem.
Mi vezetett a következő szinthez?
A megcélzott piacon újdonságokra volt szükség, ehhez pedig az általam képviselt német vállalat nem volt elég mozgékony. Ezt csak egy kis, rugalmas, gyors mozgású cégtől lehet elvárni. Ekkor álltam igazán a saját lábamra és alapítottam saját vállalkozást. Egy multi 4-6 hónap alatt kezel egy problémát, a vállalkozásom egy nap alatt.
Eredetileg állatorvos vagy. Ezt tudtad hasznosítani?
Részben igen, az egyetemi tanulmányaim során megszerzett biológiai és kémiai ismeretekre építkeztem.
Honnan volt meg ehhez az iparághoz a vegyésztudásod?
Annak ellenére, hogy sokat tanultam és tanulok, vegyésztudásom nem volt és nincs. De most már vannak kiváló partnereim, akik segítenek új termékeket létrehozni. Az általunk felhasznált alapanyagok mennyisége egyre növekszik és a cégem most már megkerülhetetlen felvásárló lett a piacon, ezért nagyon odafigyelnek ránk a beszállítóink. Maga a beszállító biztosít nekem kémikust, ha az ő alapanyagaiból hozom létre az új csúcsminőségű termékeimet. Ez olyan üzlet, amelyben mindenki nyer, ezért nagyon tetszik nekem. És van két egyetemi tanár vegyészkollégám is. A segítségükkel létrehoztam egy teljesen új brandet, SigNature név alatt. Olyan kozmetikai szereket gyártunk, amelyek organikusak is és egészségesek is. Rádöbbentünk arra, hogy nagyon sok biokozmetikum található az európai piacon, de egyikről sem mondható el, hogy bizonyítottan egészséges. Tévhit az, hogy minden, ami organikus, egészséges is. Úgy gondolom, hogy ez egy jó kis piaci rés, amely a miénk lehet. 2017 január végén indul a webshop, a www.yoursignature.ro. Nem csak értékesít, de edukálni is fog.
Te mit tanultál meg először ebből a váltásból?
A tanulás a kulcs, állandóan és sokat, csakis így váltam szabaddá és szakadtam el a korábbi életformámtól. Az első lépésben rendbe tettem magam. Önismeret, önértékelés, önbizalom – ez a sorrend. Megújítottam a cégstruktúrát, belső rendszereket hoztam létre, szinte önjáróvá tettem a vállalkozást, hogy több időt tölthessek a családommal, a gyerekeimmel.
Mesélj az önjáró rendszerről, kérlek.
Az kezdettől világos volt, hogy nem szeretnék beleragadni a céges életbe. Ehhez a stabil alap az első. Kidolgoztam a cégen belüli folyamatokat, a gyártástól az ügyfélszolgálatig. Folyamatábrák írják le a munkát. Delegálok. A kézi vezérléses, parancsra és utasításra épülő vállalkozás nem járható hosszú távon. A feladatgazda-módszer ellenben működik. Én megmondom, milyen eredményre számítok, de a megoldás a kollégán áll. Nagy szabadság ez nekik is, nekem is. A bizalom az ösztönzés legmagasabb szintje. A munkatársaim korlátok nélkül a legjobbat hozzák ki magukból.
Értekezletet sem tartasz?
Ellenkezőleg, hétfőnként mást sem csinálunk egész nap, csak konzultálunk, képezzük a kollegákat. Ez részemről kőkemény munka, tőlük pedig elkötelezettséget kíván. Közös cél és közös akarat kell hozzá.
Irigylésre méltó.
Nagyon jól is érzem magam benne, az tény. És nagyon hálás vagyok érte a Jóistennek!
Úgy tudom, hogy közösségi szereped is van.
Átgondoltam, hogy melyek azok az életszerepek, amelyek fontosak számomra: hogy szerető édesapa, jó férj legyek, segítőkész gyereke a szüleimnek, inspiráló munkatárs és közösségi szerepet is vállaló adakozó. Kulcsfontosságú, hogy nélkülem is működő vállalkozásom legyen, amely teljes mértékben támogatja az életszerepeim kibontakozását. Számomra ezek a dolgok hatalmas értékkel bírnak. Úgy gondolom, hogy az adakozás szokását akkor kell kialakítani, amikor kevés a pénzed. Már akkor elkezdtem adakozni, amikor még semmim sem volt. Idő kellett ahhoz, hogy megértsem, hogy a kevésből is tudok adni. De mindez boldogsággal töltött el. Úgy gondolom, hogy ez egy jó szokás, és én harcolok azért, hogy jó szokásaim legyenek, mert tudom, hogy a pénz nem változtat meg, hanem felnagyítja az egyén szokásait. Nálam az adakozás és a közösségi szerepvállalás szorosan összefügg. Van egy alapítvány, amelyet havi rendszerességgel támogatok, mert azért a közösségért dolgozik, amelyből én is származom. A neve Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány. Olyan közeg ez, ahová jó tartozni. Az alapítványt működtető emberek elhivatottak, teljes odaadással és profizmussal végzik a munkájukat. Külön öröm, hogy néhány hónapja – az alapítvány kérésére – kurátor lettem. Érzem, hogy minél többet adok, annál többet kapok vissza. És ez mély nyugalommal, örömmel tölt el, egyensúlyt hoz létre bennem.
A kisállatok nem hiányoznak?
Nem volt bennem igazi hivatástudat, úgy meg egyetlen szakmában sem szabad benne maradni. Viszont így láttam rá arra a pontra, ahol fel kell lépnem. Igaz, akkor még a pénzért csináltam. Ma azért, hogy adjak valamit a világnak.
Kommentek