Példakép

Ződi-Sipos Mária

2015. december 15.

zodi-sipos_maria.jpgÜgyvezető – CreatIT Solutions Kft.

Ződi-Sipos Mária 30 éves, de már hosszú utat járt be: újságíróként végzett és dolgozott, majd kommunikációs szakember, később HR-es lett, és mindeközben elvégzett egy nemzetközi gazdasági mesterképzést is. 2009-ben a HVG Állásbörze marketingese volt, ekkor ismerkedett meg informatikus férjével, fél évvel később már megszületett a közös cégük. Kezdetben a kreatív feladatokkal akart foglalkozni, de hamarosan észrevették, hogy az IT-üzletág jobban pörög, mint a marketing. Erre fókuszáltak, Mária pedig belecsöppent a projektmenedzsmentbe és ezzel el is indult az informatika irányába. A kiterjesztett valóságnál kötöttek ki, ami akkor még gyerekcipőben járt hazánkban.

Virágzik most ez a technológia?

Több fellángolása volt. Az első, amikor megjelent a piacon, 2009 körül. 2011-re az Augmented Reality fejlesztése világszerte a mobilokra összpontosított leginkább, ekkor már okostelefonokon is sokkal élvezhetőbbek lettek az applikációk. Mostanság újabb robbanás előtt állunk: megjelentek a virtuális valóságszemüvegek. Ez nekünk is nagyon jót tesz, bővíteni tudtuk a portfóliónkat.

Teljesen más területről csöppentél ebbe a világba. Hogyan tanultál bele?

Munka közben szívtam magamba a tudást. Fejlesztéssel sem foglalkoztam korábban soha. Először ügyféloldalról jöttem rá, hogy milyen egyszerűen kezelhető, jól összerakott keretrendszerek, megoldások léteznek, aztán lépésről lépésre haladtam befelé a szakmában. Belekóstoltam a grafikába, és az is érdekelt, hogyan kell belenyúlni a kódba. Ha elakadtam, mindig segített a Google.

Az internetről tanultál programozni?

Kódolni nem tudok, de ha kell, kisebb módosításokat önállóan elvégzek. Azt hiszem, értékesíteni valójában csak így lehet hitelesen, belülről is látnom kell, mi hogy működik.

Gyermekkorod óta vállalkozni szerettél volna?

Ellenkezőleg. Ha tőlem 2008-ban valaki azt kérdezte volna, szeretnék-e gyereket és céget, biztosan azonnal rávágom, hogy nem. Elégedett voltam a helyzetemmel, élveztem a munkámat, a fővárost, azt, hogy szervezek-tervezek. Sokáig azt sem tudtam elképzelni, hogy kisbabám szülessen, de az idő ezt is megváltozatta, felnőttem a feladatokhoz. Olykor ugyan hektikus a vállalkozói lét, néha az a probléma, hogy túl sok a munka, máskor túl sok az ember, de a kettő közti egyensúlyozást is borzasztóan élvezzük, a férjem is, én is.

Gondolom, a váltásban fontos volt, hogy a magad ura légy.

Alkalmazottként gyakran nehezen erőltettem magamra a felettesem javaslatait, mert úgy éreztem, van jobb ötletem. A férjemmel csak úgy, próbaképp, különösebben komoly elképzelések nélkül indítottuk el vállalkozásunkat. Kezdetben afféle garázsprojekt volt, abszolút jól ment a párhuzamos munka, kora reggel és hétvégenként foglalkoztam a vállalkozásunkkal. Aztán egyre több lett a feladat, és egy ponton döntenünk kellett, továbblépünk-e. Budapestről Szegedre költöztünk, az apósom vállalkozásának volt egy szabad irodája, a sógornőmék pedig épp készültek Pestre, így lakást cseréltünk. Minden nagyon jól jött ki.

Kicsit az időmenedzselés a harmadik szakmám. De azt hiszem, ezzel mindenki így van, aki vállalkozásra adja a fejét és gyermekei vannak.

Miért vonzó Szegeden vállalkozni?

Nagyon élhető város, különösen kicsi gyerekkel, a munkaerő nem olyan drága, mint a fővárosban, és mivel nagyon kevés a gyakornoki lehetőség, sok tehetséges diák, gyakornok közül választhatunk. Közülük ma már többen diplomáztak, alkalmazottaink vagy akár alvállalkozóink, partnereink lettek. Szegeden aztán beindultak a dolgok, egyre több munkánk lett, időközben alapítottunk három másik céget is. Zajlott az élet. Ebbe született bele a kisfiam két EU-s pályázatunk kellős közepén.

Ti vagytok Szeged legújabb IT-központja?

Ezt nem állítanám, sőt. Vannak nálunk nagyobbak, de a diákok, szakmabeliek körében már szép nevet szereztünk. A helyi Fiatal Vállalkozók Szövetségében tagok vagyunk, járunk rendezvényekre, üzleti reggelikre, de a fókuszunk még mindig Budapest és külföld, innen jön a munkáink nagy része.

Startupnak mondanád a cégeteket?

Nem, inkább azt mondanám, hagyományos vállalkozók vagyunk, és nem is szeretnék belecsúszni ebbe a nagy őrületbe.

Ellenszenvesnek találod?

Lufinak, és az az érzésem, ki fog pukkadni. A legtöbb startupon azt látom, hogy óriásinak tartott ötletekkel állnak elő, megcsinálják a sokadik applikációt, szuper irodát bérelnek, és úgy kapacitálják az üzlettárs-, sőt, alkalmazottjelölteket, hogy nem tudnak fizetést adni. Valójában azt sem tudják megmondani, miből származik majd bevételük. Szerintem a vállalkozás lényege a folyamatos munka, a fejlődés és az, hogy több lábon álljon a cég.

A kiterjesztett valóságapplikációk mit tudnak? Hajszínt és topot próbálhatok fel a telefonomon?

Léteznek ilyenek is, de mi leginkább promóciós alkalmazásokat készítünk, olyan, jellemzően nagyobb cégeknek, akiknek már nem elég, hogy hagyományos módon mutassák be termékeiket, ha azt akarják, hogy fél másodpercre megálljon és rájuk figyeljen a vásárlójuk. A Quargo nevű alkalmazással például jópofa promóciós játékokat lehet készíteni fiataloknak, akik a bulikon különösen kaphatók a vicces, meghökkentő fotókra. Nagyon jó megoldások léteznek gyermekkönyvek illusztrálásához, kézzelfoghatóbbá teszik a szöveget. Az orvosi oktatásban interaktívan bemutathatók az emberi belső szervek. Sőt, megkönnyíthetjük a kommunikációt például az olyan gyerekekkel, akik nehezebben teremtenek kapcsolatot a világgal.

Volt olyan projektetek, amelyikbe beletört a bicskátok?

Külső helyszínen szoktak felbukkanni váratlan problémák, például azt kérjük, hogy a kamera látóterében ne legyen nagy fehér felület, mert akkor a rendszer nehezen ismeri fel a mozgást, majd a kiállításon hatalmas világos molinó áll a stand mögött. Ilyenkor nagy a pánik és sok a szaladgálás, de mivel picik vagyunk és rugalmasak, eddig megoldottuk mindent.

Elégedett vagy a döntéseddel?

Igen, ha újra kezdeném, ugyanígy csinálnám. A családi életünk szempontjából is sokkal inkább nekünk való ez az életforma: a kisfiunk egyelőre semmit nem vesz észre abból, hogy a szülei sokat dolgoznak, sőt, én bírnék még és akár többre is. Próbáltam is egy kis plusz munkaidőt szakítani magamnak, mert a gyerek már kétéves, de fellázadt a bölcsőde ellen. Nem baj, ezt is megoldottuk, csak szervezés kérdése volt. Úgy érzem, ha van értékes képességem, amit példaként állíthatok mások elé, az a szervezés és balanszírozás. Az embernek tudnia kell dönteni, tudnunk kell, mikor mi a fontos, ennyi az egész. Én eldöntöttem, hogy dolgozni akarok, mert szeretek. Másrészt imádom a fiamat, ő a mindenem. Úgyhogy csak a családra és a cégünkre koncentrálok, a háztartást például jobbára kiszervezem. Az időmenedzselés kicsit a harmadik szakmám. De azt hiszem, ezzel mindenki így van, aki vállalkozásra adja a fejét és gyermekei vannak.


Ha szeretné, hogy Ződi-Sipos Mária legyen az Év Példaképe 2015 Közönségdíjasa, szavazzon rá!

Figyelem! A példaképre ide kattintva, a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással.

komment

Kommentek