Vincze Zoltán

Ügyvezető - Vizolmix Kft. 

Hogyan lesz egy hajdúszoboszlói strandon dolgozó testfestőből tucatnyi embert foglalkoztató cég vezetője? Egyedi ötlettel, kockázattal, alázattal és sok-sok munkával. Vincze Zoltán tízmilliós tartozással, rengeteg tapasztalattal a háta mögött vágott bele a csillámtetoválásokat, arcfestés-alapanyagokat kínáló vállalkozásába, amely mára több mint tizenkét embernek ad munkát, de ezreknek szerez örömet. Vallja, hogy a kezdeti hibák, tapasztalatok, tudatosság és persze egy kiváló csapat nélkül nem sikerült volna véghezvinni célját.

Személyes kérdéssel kezdem. Hogyan lesz szobafestésből csillámtetoválás?

Már gyerekkoromban sokat rajzoltam, festettem, szerencsére mindig jó volt a kézügyességem. Szobafestőként kezdtem, amit dekorációs festés követett, majd az egyik ismerősöm, aki akkor jött haza Tunéziából, megkérdezte, miért nem hennázok. Azt sem tudtam, mi az. Utánanéztem, megtetszett, úgyhogy fogtam magam, kimentem a hajdúszoboszlói fürdőhöz, és elkezdtem festeni.

Ez még mindig csak a henna.

A tíz év alatt, amíg csináltam, sok technikát ismertem meg, így találkoztam a csillámtetoválással is. Kiültünk egy sátorba, jöttek a gyerekek, elmondták, mit kérnek, mi pedig megcsináltuk.

Tanultad is a technikákat, vagy magadtól jött?

A rajzot mindenképpen, de amúgy nem nagy tudomány. Inkább az a fontos, hogy milyen anyagokat használjon az ember, és hogyan.

Mikor jött el a pillanat, amikor eszedbe jutott, hogy ebből üzletet is lehet csinálni?

Fiatal koromtól kezdve rengeteg vállalkozásba belevágtam már. Foglalkoztam segway bérbeadással, paintballal, bútorlap-szabászattal. Amikor 2009-ben az utóbbit bezártam, 10 millió forintnyi tartozást halmoztam fel, amit vissza kellett fizetnem. Újra kellett értékelni mindent, ki kellett találni, mi az, amiben jó vagyok. Vettem egy nagy levegőt, kölcsönkértem még egymillió forintot, és elindítottam a csillámtetoválást.

Ehhez nem kevés optimizmus kell.

A tudásom megvolt hozzá. Olvastam, kérdeztem, tanultam, tudatosan álltam hozzá. Az elején édesanyámmal dolgoztam együtt, ő csomagolta a termékeket, én eladtam. Pár év múlva már sok lett a csomag, jött egy ember segíteni, aztán egy másik, egy harmadik, és a végén azt vettük észre, hogy egész szép kis csapat gyűlt össze. Gyakorlatilag így épült fel a cég.

Mit értesz tudatosság alatt?

Saját márkát találtunk ki a kedvesemmel, mi építettük fel, és az egyik tudatos döntésünk az volt, hogy Európában le is védettük. A teljes gyártási folyamat a miénk. Mi gyártjuk a sablonokat, a dobozokat, mi fotózzuk a modelleket. Amit nem tudtunk mi legyártani, arra kerestünk alvállalkozókat, és legyártatjuk. Ha szükségünk volt egy különleges ecsetre, kerestünk egy ecsetgyártót, elmagyaráztuk neki, mit szeretnénk, ő pedig megcsinálta.

A gyártást értem, de az üzleti részét honnan tanultad meg?

Tulajdonképpen saját kútfőből. Sokat olvastam, tanultam marketinget, rengeteg mindent tanulmányoztam, és most is folyamatosan képzésekre járok. Most már olyan szintet ért el a vállalkozás, hogy nem is a gyártásról, hanem az emberek irányításáról, a cégvezetésről, vállalatszervezésről és -irányításról kell a legtöbbet tanulnom. Számomra mindig is ez volt a nehezebb része.

Volt olyan, ami nem jól sült el? Amit máshogy kellett volna csinálni?

Az eltelt öt évben már nem. A korábbi vállalkozásaimból az egyik bejött, másik nem, közben pedig egyre próbálkoztam, mivel lehetne sikert elérni. Végül mindig a rajzhoz kanyarodtam vissza. 

Mindig azt mondtam, hogy nem akarok dolgozni, mármint a hagyományos értelemben. Olyan munkát akartam, amit élvezek, imádok, lehet belőle építkezni, és valami jobb lesz tőle a világban. Úgy érzem, hogy ez sikerült, de most az a nehéz feladat, hogy a csapatot össze is kell tartani, el kell érni, hogy önállóan működő szervezet legyen. Szerencsém van, mert remek emberek.

Volt már olyan, hogy valakitől meg kellett válnod?

Igen, két évvel ezelőtt volt egy nagy tisztogatás. Két-három embernek fel kellett mondani, de ez nagyon fontos lépés volt. Sokáig húztuk, sokkal hamarabb kellett volna meglépni.

Mindig is tudtam, hogy a legelején kell igazán jól megcsinálni. Nem véletlen, hogy a mai napig az a hozzáállásunk: a jó nem elég jó.

Gondolom, ezt is meg kellett tanulni.

Bizony, és épp ez az, amit még most is tanulok. Látni azt, hogy kinek hol van a helye a cégben, és az jó-e neki.

Mi az, amiben mások vagytok, mint a többiek?

Olyat még külföldön sem láttam, hogy bárki akkora választékot kínálna, mint a miénk. Átláthatóan, összerakva, rendezetten, olyan rengeteg termékből, mint nálunk, máshol nem nagyon lehet választani. Rendszeresen végzünk online piackutatásokat is, így pontosan tudjuk, mire van igény.

Csak Magyarországon terjeszkedtek?

Jelenleg a fő piac Magyarország, de szeretnénk külföldre is kijutni. Az EU-ban le van védetve a termék, így bárhova ki tudunk vele menni. Amikor kitaláltuk a márkát, már akkor tudtuk, hogy a legelején kell igazán jól megcsinálni. A mai napig az a hozzáállásunk, hogy „a jó nem elég jó”.

Ez elég „csajos” szakma. Szoktál megjegyzéseket kapni?

Igen, gyakran. Van, aki nem is hiszi el, hogy ezzel foglalkozom, aztán elkezdek beszélni róla, és amikor látják, hogy értek hozzá, már nincs kérdés.

Festeni szoktál még?

Már nem.

És nem hiányzik?

Nagyon szerettem csinálni, nehezen engedtem el. De nincs rá idő, annyira felfutott a vállalkozás másik oldala. Mi éppen azért tudjuk sokkal jobban kiszolgálni a mai testfestőket, mert én 10-12 évig kint voltam, és ugyanazt csináltam, mint ők. Ott ültem azon az oldalon és tudom, mire van szükségük.

Tíz év múlva hol látod magad?

Szeretném a céget önjáróvá tenni. Hogy ne csak önállóan menjen, hanem nélkülem is fejlődjön. Az emberi oldal érdekel, egy olyan csapatot szeretnék felépíteni, akik sikeresek, és ezt meg tudják valósítani. Hogy valami olyannal foglalkozunk, amit igényelnek az emberek, az teszi működővé az egészet, és adja meg azt az energiát, ami egy sikeres vállalkozáshoz kell.