Példakép

Vaszkó Péter

2014. december 18.

vaszko_peter.jpgMűszaki igazgató – Agri-Corn Kft.

Belenőtt a családi vállalkozásba Vaszkó Péter, aki mindig is tudta, hogy egyszer szülei malomipari cégében fog dolgozni. Ahogy fogalmaz, a kukorica az ő svájci bicskája, az üzemet folyamatosan fejleszti, újabb és újabb eszközöket csatol hozzá. Ha pedig kell, még a munkásruhát is felveszi.

Ha valakiről, rólad aztán tényleg el lehet mondani, hogy beleszülettél a vállalkozói létbe.

Sőt, inkább belenőttem. A szüleim 1992-ben alapítottak malomipari céget, kukorica-feldolgozással kezdték. A TEVA-nak volt egy terméke, ami csak kukoricaliszttel tapadt meg, ezért döntöttek úgy édesapámék, hogy létrehoznak egy erre specializált üzemet. Amikor aztán már nem volt rá szükség, gondolkozni kezdtek, mit csináljanak a malommal, végül különböző alapanyagokat, takarmányt kezdtek gyártani, és azóta is folyamatosan bővítjük a portfóliót. Most már a humán vonalon is tevékenykedünk, és Magyarországon egyedüliként gyártóként, nem pedig csak kereskedőként vagyunk jelen a piacon.

Gyerekkorodban rögtön beszippantott a mezőgazdaság?

A család mindig is ezzel foglalkozott. A nagyapám kárpótlási jegyekből visszavásárolta azoknak a földterületeknek a javát, amiket elvettek tőlünk, ezen kezdtünk gazdálkodni. A bátyámmal minden egyes nyáron három hónapig a nagyszülőknél voltunk vidéken, fóliáztunk, piacoztunk, mindent megtanultunk, amit csak lehetett. Nemcsak mi, hanem az unokatestvéreim is nagyon megszerették ezt az életet, pedig ők 1994 és 1996 között Angliában éltek. Jellemző, hogy amikor elkezdték itthon az iskolát és fogalmazást kellett arról írniuk, milyen élményekben volt részük a nyáron, nem arról írtak, hogy Angliában jártak, hanem arról, hogy a nagyszülőkkel piacoztak és őrizték a dinnyét.

Egyenes út vezetett az élelmiszer-mérnöki szakra az egyetemen?

Nem volt kérdés, eleve mezőgazdasági szakközépiskolába jártam. A szüleim sosem erőltették, az sem lett volna gond, ha festő akarok lenni, de én mindig ezzel akartam foglalkozni. Budapesten kezdtem el élelmiszermérnöknek tanulni, de komoly összetűzésbe kerültem az egyik professzorral. A malomipart húztam a vizsgán, és ahelyett, hogy azt feleltem volna, amit hallani akart, elmondtam, hogyan is működik ez a valóságban. Úgy összevesztünk, hogy kijelentette, addig nem fogok levizsgázni, amíg ő ezen az egyetemen tanít. Így kerültem Szegedre és ott is diplomáztam le, de egyáltalán nem bántam, mert sokkal gyakorlatiasabb és jobb volt az oktatás.

Úgy fogalmaztál, neked a svájci bicskád a kukorica. Ezt hogy kell érteni?

Ezt édesapámmal találtuk ki. Amikor megcsinálják a svájci bicskát, akkor a kést rakják fel rá először és utána tesznek hozzá minden mást. Mi ugyanezt csináljuk, csak a kukoricával. Először volt a malom, akkor kitaláltuk, hogy fejlesszük tovább, ekkor csináltunk belőle olajüzemet. Utána sem álltunk meg, hanem folyamatosan azon gondolkoztunk, mit lehetne még hozzátenni. Szépen nyitogatjuk lefelé az eszközöket, mint a bicskán, most például Magyarország egyetlen nagyüzemi, gluténmentes száraztésztagyárát építjük meg.

Családi vállalkozásként a döntéseket is közösen hozzátok meg?

Minden döntés családi döntés, ha vannak javaslataink, akkor leülünk és megbeszéljük. A cégben mind a négyen benne vagyunk, az viszont édesanyám érdeme, hogy ketté tudjuk választani a munkát és a magánéletet. Ha családi ebéd van, akkor nincs helye céges ügyeknek az asztalnál, ehhez ragaszkodunk.

Az alkalmazottak mit éreznek a családi irányításból?

Remélem, hogy csak a jót. Nagyon minimális nálunk a fluktuáció, a malomban például huszonöten dolgoznak, ennek a 60-65 százaléka több mint tíz éve nálunk dolgozik, de ketten a kezdetektől fogva velünk vannak. Ha valakinek gondja van, legyen az munkahelyi vagy magánéleti, nyugodtan elmondhatja, mindenkire odafigyelünk, az alkalmazottakat barátként is kezeljük. Egyikük például magas vérnyomással küzd, egyből hívtunk szakembereket, hogy foglalkozzanak vele, és ne kelljen a rendelőben ülnie hat órán keresztül 240/190-es vérnyomással. A törődést szerencsére meg is hálálják, mindenki lojális a cégnél.

Akár te is beállsz, ha szükség van rád?

Persze, elő is fordult már. Amikor emberhiány volt, felvettem a munkásruhát, és beálltam műszakba. Kíváncsi lennék, hogy egy multinacionális vállalatnál ezt melyik vezérigazgató tenné meg.

Egy család életében mindig vannak nehezebb pillanatok, de előfordult már a cégnél is?

Többször is. Amikor a TEVA beszüntette a gyártást, a hitelek miatt két lehetőségünk volt. Bementünk a bankhoz és azt mondtuk, vagy viszik az üzemet, vagy pedig segítenek továbbfejleszteni. Az elemzők java része azt mondta, hogy szó sem lehet róla, de volt egy vezető Debrecenben, aki kijelentette, hogy ezt a projektet nem szabad veszni hagyni, hanem támogatni kell. Ebből is látszik, hogy mindig előre megyünk, pedig a válság ránk is hatással volt, a hiteleink nagy része svájci frank alapú, mégsem mentünk csődbe.

Minden döntés családi döntés, ha vannak javaslataink, akkor leülünk és megbeszéljük. A cégben mind a négyen benne vagyunk, az viszont édesanyám érdeme, hogy ketté tudjuk választani a munkát és a magánéletet. Ha családi ebéd van, akkor nincs helye céges ügyeknek az asztalnál, ehhez ragaszkodunk.

Mit csináltatok máshogy, mint a többi cég?

Előremenekültünk. Építettünk egy új malmot, olajüzemet, új szárítórendszert, most pedig készül a tésztagyár. Pályáztunk, mentünk előre, csináltuk, ez végül kifizetődő volt, hiszen a hitelező bankok is jó néven vették, hogy nem hagytuk bedőlni a céget. Folyamatosan fejlesztünk, szeretnénk egy reggelizőpelyhes vonalat is, és gondolkozom egy sörgyáron, hiszen Magyarországon nincs gluténmentes sör.

Vannak még kiaknázatlan területek?

Rengeteg. Új szélerőmű rendszert is fejlesztünk, ha sikerül, akkor egyedüli lesz a világon. A silók 20-25 méter magasak, megtörik az uralkodó szélirányt. Ha a kettő közé berakunk egy szélerőművet, azzal 6-700 kilowattnyi energiát lehet termelni. Ebből is látszik, hogy fontos ismerni a terepet, hiszen ezek a saját ötleteink, amik a céget is előre viszik.

Szeretnéd, ha egyszer majd a te gyereked venné át a céget?

Örülnék neki, és úgy fogom nevelni, hogy érezze jól magát a mezőgazdaságban, de erőltetni semmiképpen nem fogom. Ha mással akar foglalkozni, azt is támogatnám. A mi példánk azért is különleges, mert a kapitalista világban a családi vállalkozások hetven százaléka nem éli túl a generációváltást, nekünk viszont sikerült, hiszen édesapám lassan nyugdíjba megy, és a bátyámmal fokozatosan vesszük át a feladatait, ez már önmagában is példaértékű.


 Ha szeretné, hogy Vaszkó Péter legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá

 A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

 

 

 

 

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása