Példakép

Tóth Zsuzsa

2014. december 18.

toth_zsuzsa.jpgÜgyvezető igazgató – Bárányfelhő Kft.

A Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpont alapítója maga is tanulási problémákkal küzdött, de kitartásának köszönhetően két diplomát is szerzett, majd saját vállalkozást indított. A környezete korábban még azon is meglepődött, hogy sikerrel vette az érettségit, ma pedig az Olof Palme sétányon egy elegáns kávéházban beszélgetünk arról, hogy mit tud a Bárányfelhő, amit más nem. Zsuzsa azt sem tagadja, hogy a pénzügyi részét ügyesebben is csinálhatnák, ők másban nagyon jók. És igaza is van: ez egy sikertörténet.  

Miért alapít valaki ilyen céget? Azt előre lehet azért sejteni, hogy ez egy nehezen fenntartható vállalkozás.

Szeretem a kihívásokat! Tanulási problémás gyerek voltam, én voltam az, aki mindig lemaradt, ha a tanár néni mondott valamit.

Akkor el voltál könyvelve rossz gyereknek?

Inkább problémás gyereknek, mint rossznak, de ez sem olyan jó indulás.

Mikor derült ki, hogy ilyen problémád van?

A mi generációnk úgy nőtt fel, hogy ezt még nem szűrték. Akkor ezt úgy éltem meg, hogy mindig le vagyok maradva, és ez hogy lehet? Butább vagyok, mint a többiek? Ma már tudjuk, hogy ez vagy figyelem- vagy sorrendiség probléma. Nekem a tanulás éppen ezért abszolút tortúra volt. A gyerekek maguktól is rájönnek, hogy valami nincs rendben, de szükség lenne egy felnőttre, aki melléjük áll, és azt mondja, hogy „Nem veled van a baj”. Pont ezért kezdtem bele ebbe a vállalkozásba.

 Sokakat már azzal is megleptél, hogy egyáltalán leérettségiztél, aztán szereztél két diplomát is.

Három dologtól féltem nagyon: érettségi, nyelvvizsga, jogosítvány. Mind a három megvan. Az érettségi előtt 1-2 hónappal jöttem rá, hogy az érettségi akkor is eljön, ha félek tőle. Nagyon gyorsan elkezdtem tanulni, és jól is sikerült, felvettek a tanítóképzőbe, óvodapedagógusnak.

Miért pont oda mentél? 

Azt mindig is tudtam, hogy gyerekekkel akarok foglalkozni. A főiskolai gyakorlatokon kiderült, hogy sok felé nem tudok figyelni, egy felé tudok és szeretek. Már a szakdolgozatomat is nehezen kezelhető gyerekek eseteiből írtam. De nem volt olyan, hogy „aha, én is ilyen voltam!”, talán csak tudat alatt: már az ovis csoportokban is arra a gyerekre figyeltem fel, aki nehezen tudta bekötni a cipőfűzőjét. Később a gyógypedagógia szakon már kimondottan a tanulási és viselkedészavaros gyerekekre specializálódtam.

Ebből még mindig nem következik, hogy vállalkozó legyél.

Mindig is a saját fejem után mentem, öntörvényű gyerek voltam. Amikor a nevelési tanácsadóban voltam gyakorlaton, tudtam, hogy ezt akarom csinálni, csak kicsit másképp. És ezt is csináltam meg. Pontosan tudom, hogy milyen fontos, hogy ezek mellett a gyerekek mellett ott álljon az a felnőtt, ezért a hangsúlyt a szülők felkészítésére helyeztük. A szülőnek nem a tanár, hanem a gyerek oldalán kell állnia, tehet róla, hogy az iskola ne legyen a gyerek számára kudarcsorozat.

Az én szemléletem nem az, hogy kevés gyereket sok pénzért fogadunk, hanem fordítva. 

Hogy működik a központ pontosan?

Ha a szülők úgy érzik, vagy valaki jelzi nekik, hogy gond van a gyermekükkel, megkeresnek minket. Logopédus, mozgásterapeuta, gyógytornász, pszichológus, gyógypedagógus dolgozik együtt, hogy a gyerekek a leghatékonyabb, legkomplexebb fejlesztést kapják meg. Általában heti egyszer jönnek, egy-egy órás terápiára. Foglalkozunk egész pici babákkal és nagyokkal egyaránt.

Sok ilyen gonddal küszködő gyerek van, ez alapján a központnak anyagilag is abszolút sikertörténetnek kellene lennie.

Az én szemléletem nem az, hogy kevés gyereket sok pénzért fogadunk, hanem fordítva. Mi sem tudunk minden gyereknek segíteni, de törekszünk arra, hogy senkit ne kelljen elküldeni azért, mert nem tudja kifizetni a terápiát. Ez a vállalkozás nem egy pénzügyi sikertörténet, de nálunk is lehet számokról beszélni. A hét év alatt több, mint 700 gyerek járt nálunk. A gazdasági része mehetne jobban is, ebben nem vagyunk annyira ügyesek. Viszont pontosan tudjuk, min megy át egy gyerek, amikor nap, mint nap kudarcok érik, mert nem tud elég szépen beszélni, elég ügyesen mozogni, vagy elég jól tanulni. Mi ebben vagyunk jók.

Problémásabbak a mai gyerekek? Azért, mert valaki élénk, már rögtön vinni kell a gyógypedagógushoz, mert „hiperaktív”?

Ez kettős. Nagyon megváltozott a világ, vizuális ingerbomba éri a gyerekeket pici koruktól fogva, erre senki nincs felkészülve. A problémás gyerekek száma is nőtt, mert finomabbak a mérőeszközeink, nagyobb az érzékenység. Egy olyan típusú gyereket, amilyen én voltam, ma könnyen kiszűrnek. Túl sok az információ a szülőknek is, és emiatt túlságosan is aggódnak. Éppen ezért mi először a szülővel beszélünk. De megváltoztak a családok is, nagyon ritka az, hogy egy család le tud ülni este együtt beszélgetni, ráadásul nagyon sok az egyszülős család. Közhely, mégis fontosnak tartom: ha kevesebbet rohannánk, és többet ülnénk le játszani, beszélgetni, kevesebb problémás gyerek lenne.


Ha szeretné, hogy Tóth Zsuzsa legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá

A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása