Példakép

Tárkány-Kovács Bálint

2014. december 18.

tarkany-kovacs_balint.jpgZenész, egyéni vállalkozó  –  Tárkány Művek

Zenészként vállalkozónak lenni nem mindig egyszerű feladat, de Tárkány-Kovács Bálint kihívásként éli meg, hogy kézben tartja zenekara, a Tárkány Művek menedzseri feladatait. A hazai és külföldi sikerekhez kellett is Bálint vállalkozó énje, hogy képes legyen tanulni a hibákból és új víziókat alkotni. Célja, hogy hozzájáruljon a magyar zene megújulásához.

 Neked melyik a kedvenc zenei műfajod?

Nehéz a műfajokat meghatározni, igazából azokat a zenéket lehet csak besorolni, amik száz évvel ezelőtt keletkeztek, hiszen azok már nem változnak, kialakult az összkép. A kortárs zene azonban egy élő organizmus, folyamatos alakuláson megy keresztül, így szerintem teljesen normális, hogy a műfaji határok összemosódnak.

Ahogyan a ti zenétekben is fellelhető a jazz, a népzene és a könnyűzene is...

Én eleinte klasszikus zenét tanultam, majd magával ragadott a népzene, és ezzel foglalkoztam komolyabban, emellett a zenésztársaim is más-más gyökerekkel rendelkeznek, igyekszünk mindebből egy harmonikus összhatást létrehozni.

Hogyan alakult meg a Tárkány Művek?

Zenésztársaim többségét még a Zeneakadémiáról ismerem, néhányukkal más zenekarokban is játszottam korábban. Már egy ideje kerestem a saját utam, több csapatban is próbálkoztam az önmegvalósítással, de nem sikerült. A kudarcokból azonban tanulni lehet, így alakult ki bennem az elképzelés, kikkel mit szeretnék csinálni, miért, és hogyan. A tagok kiválasztása, a művészeti koncepció kialakítása, a zenekar működési elve, a háttérstáb fölállítása mind-mind a korábbi kudarcok tapasztalataira épült. A hat éves zenekarban tehát benne van az azt megelőző húsz év hivatásos zenélés minden öröme és keserve.

Nehéz ma a zenei pálya?

Minden pályának megvannak a nehézségei, művésznek lenni talán azért nehéz, mert nem csak azzal kell foglalkoznod, ami a valós hivatás, a muzsikálás, hanem emellett egy személyben vagy menedzser, marketinges, jogász, könyvelő, hangmérnök, kiadó, és a többi. Optimális esetben ezt egy egész háttércsapatnak kellene végezni, de erre itthon szinte senkinek sincs lehetősége.

Azért tanultál közgazdásznak is, hogy profibban ellásd ezeket a járulékos feladatokat?

Nem, egyszerűen csak érdekelt ez a terület, de persze nagyon is hasznos a zenekar menedzseléséhez. Lényegében én a zenémet akarom eladni, ami ugyanolyan árucikk, mint bármi más. Megtanultam,  hogyan működnek a piacok, a marketing, hogyan lehet kommunikálni emberekkel, célokat kitűzni, stratégiát alkotni. Egy zenész életében is megvannak épp azok a dolgok, mint egy nagyvállalatnál, csak kicsiben. A zene számomra egyfajta K+F tevékenység, hiszen a művészek érzékenyen vesznek észre problémákat, és szenvedélyesen keresik azokra a választ, ami egyedi megvalósításokat szül.

A ti zenétekben mi az egyedi, ami megkülönböztet?

A Tárkány Művek az egyetlen zenekar itthon, amely a népzene felől halad a jazz és a modern zene felé, és nem fordítva. Világzenei körökben általában csak átdolgozásokat játszanak, a Tárkány Művek azonban saját dalaimat és szövegeimet adja elő elsősorban. Kiemelten foglalkozunk a hagyomány kérdésével, és itt nem csak a néphagyományra gondolok, hanem a szokásainkra, az államberendezkedésünkre, a történelmünkre, a városainkra, épületeinkre, a megörökölt és felelőtlenül megmérgezett környezetünkre. A Tárkány Műveknek ez a „kutatási területe”: azt keressük, hogyan viszonyul a modern világ a hagyományaihoz. Így bár zenével foglalkozunk, a tanulságaink egyetemesek.

A „kutatásotok” sikeresnek bizonyul, több lemez, díj és sikeres koncert van mögöttetek...

A zenekar fennállásának hat évében három nagylemezt, egy maxit és számos videoklipet készítettünk. Az első lemez – Arcomba az arcod vésted – frissességével, üdeségével tűnt ki, és hangos visszhangja volt a szakmában kritikusok és rajongók felől egyaránt. Meg is kaptuk a Junior Prima-díjat nem sokkal később. A második lemezen – Címesincs – már saját szerzemények dominálnak, melyek közül az Itt a nyár című elnyerte a Jazzy Dalverseny díját, és a World Music Charts Europe idén 824 nemzetközi nevezőből beválogatta a 150 legjobb közé. A harmadik lemez – Őszi vázlatok – egy különleges, élő koncert album Dresch Mihállyal közösen, aki személyében és művészetében is példaképünk. Rendszeresen tartunk kisebb-nagyobb fellépéseket is, nagy sikerként és pályánk eddigi csúcspontjaként könyvelem el például a pár hónapja megtartott önálló koncertünket a Müpában, ahol telt ház előtt egy óriásit zenéltünk.

Amit egy ilyen koncert után érzel, az a siker számodra?

Furcsa érzések kerítenek olyankor hatalmukba, az öröm mellett ott van az apátia és kiüresedés, a megkönnyebbülés is, nagyon vegyes dolgok. Azt érzem, hogy valamit kipipálhatok a listámon, hogy ez is megvolt.

A zene számomra egyfajta K+F tevékenység, hiszen a művészek érzékenyen vesznek észre problémákat és szenvedélyesen keresik azokra a választ, ami egyedi megvalósításokat szül.

Ezt is a racionálisabb, céltudatos éned mondja...

Igen, de azt hiszem, enélkül sokkal nehezebb lenne előre haladni. A fejemben mindig van stratégia, több évre előre kitűzöm a célokat, melyek inkább csak irányok, amik folyamatos viszonyítási pontot adnak.

A külföldi karrier például szerepel a célok között?

Minél messzebb jut el a magyar zene, annál jobb. Nekünk magyaroknak nem csak népzenei vagy komolyzenei hagyományunk van, de könnyűzenei is, amelyet érdemes és szükséges is tovább vinni. Első lemezünk megjelent Angliában, egy duplalemezes kiadásban, amelyben az egyik lemez egy válogatást adott a magyar világzene legjavából, a másik pedig a Tárkány Művek teljes albuma volt. A közönség jól fogadta, emellett szerepeltünk külföldi fesztiválokon, rendezvényeken, illetve itthon is játszunk külföldieknek, a dolog elkezdődött, de ez is sok éves építkezés lesz.

Jelenleg milyen zenei projekten dolgozol?

Készül egy misztérium daljáték, vagy nevezhetjük musicalnek is, ami reményeim szerint egy-két év múlva színpadra kerülhet. Emellett Szörényi Leventével és Szvorák Katalinnal közösen dolgozunk egy nemzedékeket összekötő munkán, amelyben Szörényi dalokat értelmezünk újra úgy, hogy azokat Szvorák Katalin, Szörényi Levente és énekesnőnk Paár Julianna fogják énekelni. Mindemellett az új saját stúdióalbumunkon is dolgozunk, amely a gasztronómián keresztül fog beszélni az emberről és világáról.

Mi az, amivel szerinted sikerre vihető egy vállalkozás, akár művészeti, akár másmilyen?

A vízió a legfontosabb, és a stratégia, amivel ezt el szeretnénk érni. A megvalósításhoz pedig küzdelem és kitartás kell, ha az első nehézségnél feladtam volna, sehol se lennék. A művészi pályákon pedig ott van még az elemi erejű mondanivaló, amit a művészettel, esetemben a zenével fejezek ki. Ezt már egyfajta felelősségként élem meg, főleg amikor gyerekeket látok énekelni a dalaimat.

A saját fiad is énekli őket?

Ő még túl kicsi ahhoz, csak tíz hónapos. (nevet) De nagyon bízom benne, hogy egyszer a nyomdokaimba lép. Hiszek a dinasztiákban, szerintem az a lehető legjobb, ha a gyerek követi a szülőjét. Nyilván ráerőszakolni nem fogom, de ha van hozzá affinitása, akkor boldog lennék, ha a tapasztalatommal segíthetném a zenei útkeresését. Ez egyébként egy gyönyörű pálya, kreatív és lélekemelő, jó szívvel ajánlom bárkinek.


 

Ha szeretné, hogy Tárkány-Kovács Bálint legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá

A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása