Példakép

Eisemann Ágnes

2014. december 18.

eisemann_agnes.jpgÜgyfélkapcsolati vezető – Poplart Kft.

Véletleneknek köszönheti, hogy a reklámszakmában találta meg a helyét. Kezdetben csak tanult, figyelt, kérdezett, aztán 25 évesen kockáztatott, és megalapította saját ügynökségét. Eisemann Ágnes már húsz emberért felelős, de a tanulást nem hagyta abba, hiszen sikerét is annak köszönheti.

Ha valakiről, rólad tényleg elmondható, hogy véletlenül csöppentél a reklám világába. Nem jutott eszedbe soha, hogy ezt akarod csinálni?

Németet tanultam a középiskolában, nekem az volt a kézenfekvő, hogy német szakra jelentkezem az ELTE-re. Mivel azonban nagyon magas volt a ponthatár, nem vettek fel, én pedig ott álltam szeptemberben iskola és munka nélkül. A szüleim ekkor közölték, hogy kezdjek magammal valamit, úgyhogy lementem és vettem magamnak egy Expressz újságot.

Így kezdődött?

Bekarikáztam azt a két-három hirdetést, ami tetszett és felhívtam őket. Kiderült, hogy az egyik egy fejvadász iroda volt, akik egy kiállításépítő cég asszisztensi állását hirdették meg. Számtalan teszt kitöltése után közölték, annyira jók lettek az eredményeim, hogy inkább egy nemzetközi ügynökséghez szeretnének kiközvetíteni, ahol állást is ajánlottak. Csakhogy közben a kiállításépítő cég is fel akart venni, ezért döntenem kellett.

Miért az ügynökséget választottad?

Mindenki fiatal volt és pályakezdő, fantasztikus volt a hangulat, 18 évesen ez maga volt a csoda. Hamar bedobtak a mély vízbe, nemzetközi cégek projektjein dolgoztam, a termékek dobozain lévő szövegek fordításától kezdve az ügyfelekkel való kapcsolattartásig. Az ügynökség be is iskolázott, német gazdasági nyelvet tanultam, ahol a tanárnő ajánlott egy akkor induló székesfehérvári sulit – ez volt a Kodolányi János Főiskola – ahova kevesebb ponttal is be lehetett kerülni.

Tehát továbbra sem mondtál le arról, hogy továbbtanulsz?

Tudtam, hogy ha bármit szeretnék az életben, akkor diplomát kell szereznem, ez nem volt kérdés. Azzal is tisztában voltam, hogy ha ebbe a világba akarok visszajönni, akkor marketinget kell tanulnom, de ahhoz nem voltam elég jó matekból, hogy oda felvegyenek. Kézenfekvő volt tehát, hogy az első diplomámat németből szerzem meg, másoddiplomásként viszont oda iratkozok be, ahova akarok.

A Kodolányi fizetős főiskola. Ez nem okozott nehézséget?

Negyvenezer forint volt egy félév, amit nekem kellett előteremtenem. Februárban tudtam meg, hogy felvettek, szeptemberig dolgoztam és gyűjtögettem. Amikor Székesfehérvárra költöztem kollégiumba, el kellett jönnöm az ügynökségtől. Az első év végén viszont a pénz miatt újra nyári munkára volt szükségem, úgyhogy felhívtam egy volt kollégámat. Ő májusban alapította meg a saját cégét és pont szüksége volt valakire, aki rendbe rakja az iratokat. Amikor aztán újra elkezdődött a főiskola, kérlelt, hogy maradjak.

 Egy dolog tud bármit visszaigazolni, ha az ügyfelek kitartanak az ügynökség mellett.

Tanulás mellett?

Igen, úgyhogy a második évtől én már folyamatosan dolgoztam. Szigetszentmiklóson laktam, innen ingáztam Székesfehérvár és Budapest között. Napi öt-hat órát utaztam, hogy az órákon és az irodában is ott tudjak lenni, mellette spanyolra és színházba jártam. Nagyon kemény két év volt, utólag nem is tudom, hogy bírtam ki.

Megérte?

A csoporttársaim burokban éltek, akkor kezdtek el azon gondolkozni, hol legyenek pályakezdők, amikor elvégezték a főiskolát. Nekem addigra már volt állásom egy folyamatosan bővülő cégnél, projekteket vittem, asszisztenseket kaptam és sokkal előrébb jártam, mint ők. Ez hatalmas előny volt. Közben kitaláltam, hogy mégiscsak el kellene végezni a Külkereskedelmi Főiskolát, úgyhogy az ötödik év végére munka mellett megszereztem a másoddiplomámat és az angol nyelvvizsgát.

Ennyi idő alatt mindent elértél, amit szerettél volna, mégis váltottál. Miért?

Éreztem, hogy elértem valamit, de ennél többet nem fogok tudni sem anyagilag, sem pedig a munkámban. Elmentem egy interjúra, ahol beszélgetés után az igazgató közölte, hogy ugyan a pozícióra már megvan a jelöltjük, mégis inkább nekem ajánlanák fel a marketing vezetői széket, jó fizetéssel és saját autóval. Ekkor voltam 25 éves. Amikor ezt elmondtam a munkahelyemen, nagyon meglepődtek, és mindent megtettek, hogy maradjak. Megemelték a fizetésem és kaptam egy saját autót, úgyhogy maradtam.

Nem sokáig.

Telt az idő, de a dolgok mégsem változtak. Éppen elmentem volna egy másik céghez, ahova vittem volna magammal a grafikusunkat is, amikor ezt meghallotta a pénzügyi vezetőnk. Nélkülünk ő sem akart maradni, A három kulcspozícióban lévő ember adott volt, úgy döntöttünk, saját ügynökséget alapítunk.

Miből teremtettétek elő a tőkét?

Ketten lettünk társak a pénzügyes kollégával, akinek az volt az elmélete, hogy fele-fele rakjunk pénzt a cégbe, mert csak akkor fektetsz bele energiát, ha a saját bőrödön érzed a következményeket. A szüleim kivették az összespórolt pénzüket a bankból, így sikerült.

Könnyen beletanultál az alkalmazotti lét után?

Mivel barátok voltunk, könnyebben megbocsátottuk egymásnak, ha valami nem sikerült. Az érdekes dolgok akkor kezdődtek, amikor idegeneket kellett beengednünk. Próbáltunk ismerősöket alkalmazni, így megmaradt a bizalmi viszony, de ahogy bővültünk, eljött az idő, amikor az utca emberét kellett felvenni. Ez már keményebb, hiszen egy órás beszélgetés alatt kell eldönteni, hogy megfelel-e. Voltak is rossz tapasztalataink, előfordult, hogy beugrottunk hétvégén az irodába és az új kolléganő éppen egy 600 oldalas könyvet fénymásolt a haverjaival.

Ilyenkor mit tehet az ember?

Csak úgy ment, hogy egy idő után képezni kezdtük magunkat. Sok ügynökséget szakemberek – grafikusok, szövegírók – alapítanak, ők viszont nem értenek a menedzsmenthez, ezért nagyon gyakran tönkremennek. Mi fordítva csináltuk, és felosztottuk magunk között a szerepeket, a társam foglalkozott a számokkal, én pedig kapcsolatot építettem, és ez a mai napig jól működik. A csapatunk nélkül azonban nem tartanánk ott, ahol.

Miben méred a sikert?

Egyrészt abban a 15 évben, ami mögöttünk áll, másrészt talán a hűséges ügyfelekben. Cégvezetőként az a legrosszabb, hogy nagyon kevés visszajelzést kapsz. Míg az alkalmazottaid elvárják, hogy minden évben elmondd, mit tettek jól és miben tudnának fejlődni, veled ugyanezt senki nem teszi meg. Egy dolog tud bármit visszaigazolni, ha az ügyfelek kitartanak az ügynökség mellett. Jó érzés, hogy általában két évente újratendereztetnek bennünket, majd újra és újra bizalmat szavaznak nekünk. Van ügyfelünk, akivel több, mint 12 éve együtt dolgozunk. Szerintem ez a siker, amiből látod, hogy jó irányba tartasz.


Ha szeretné, hogy Eisemann Ágnes legyen az Év Példaképe 2014 közönségdíjasaszavazzon rá

A példaképre a szavazás oldalán tud érvényes szavazatot leadni, az interjú alatt lévő Like gomb nem egyenlő a szavazással. 

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása