Baróthy Anna

Tulajdonos, művészeti vezető  –  S’39 Hybrid Design Manufacture

Innovatív művészeti tervezéssel és kivitelezéssel, valamint saját építészeti designtermékek alkotásával foglalkozik Baróthy Anna vállalkozása, az S’39 Hybrid Design Manufacture. Női tervezőcsapatával karöltve nincs előttük lehetetlen. Még az sem, hogy Bangladesben megállítsák a tengerszint emelkedést a saját tervezésű aktív bioépítészeti gátrendszerükkel.

Milyen út vezetett el a vállalkozásig?

Az egész organikusan történt, nem volt benne nagy elhatározás, az élet és a megfelelően felismert és használt lehetőségek vittek ebbe az irányba. A MOME-n a szilikát szak mellett a tanár szakot is elkezdtem, de hamar ráébredtem arra, hogy leginkább az izgat, hogy megtaláljam és kialakítsam annak a feltételeit, hogy azzal foglalkozhassam, amit leginkább szeretek: egy az egyes méretben tervezni és megvalósítani. Édesapám vállalkozó, így az ő példája is bátorított, hogy saját utat válasszak.

Mik voltak az első lépések?

Már az egyetem alatt is rendszeresen pályáztunk az évfolyamtársaimmal, az elnyert munkák miatt alakítottuk meg az Arcus Műhely Bt-t., amiben éveken át tevékenykedtem, majd 2008-ban hoztam létre saját vállalkozásomat, a Szövetség’39 Kft-t, új nevén S’39 Hybrid Design Manufacture-t. Ez több mint egy kreatív cég, inkább egy nyitott műterem, egy igazi aktív művészeti platform, rendezvényekkel, szakmai fórumokkal, pezsgő alkotói tevékenységgel.

Mivel foglalkoztok, mi a fő profil?

Olyan építészeti kontextusú művészeti tervezést és kivitelezést végzünk, ami egyszerre fog át több művészeti területet, anyagot és technológiát. A cél mindig az élmény létrehozása. Tág anyagismeretünknek köszönhetően részt tudunk venni olyan építészeti és kivitelezői folyamatokban is, amibe normál esetben, megfelelő tapasztalat hiányában, nehezen vonhatók be művészek. Előnyünk, hogy készek vagyunk megoldani bármilyen felmerülő kérdést egy-egy projekt kapcsán. Ez a rugalmasság az egyik legfontosabb erősségünk, ami miatt szeretnek velünk dolgozni az építészek és a legkülönbözőbb kivitelező csapatok.  Jó érzés, hogy folyamatosan jönnek az érdekesebbnél érdekesebb megkeresések.

Van néhány kedvenc munkátok, amiket bárki láthat?

Emlékezetes munkánk a Lánchíd 19 hotel, amit pár éve Sugár Péter építésszel és egy ritka jó csapattal közösen csináltunk, vagy a most átadásra kerülő, a VII. kerületi gettónak készült emlékfal, melynek design elemeit terveztük, és vezetjük a kivitelezés erre vonatkozó részeit. De nagy izgalommal várjuk a 2015-ös évet is, amikor a megújuló Széll Kálmán térre fogunk építeni aktív beton felületeket az egykori legendás óra helyére.

Ha van elég megrendelés, miért tartottad fontosnak a saját termékek fejlesztését?

Körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdtünk a csapattal azon gondolkodni, hogy az eddigi projektek során megszerzett tudásunkat, a kiérlelődött technológiai és design ötleteket át lehetne ültetni kész termékekbe. Arra törekszünk, hogy egy-egy termékünkben az adott technológiát tökéletesítsük a fejlesztési folyamat során, amíg a sorozat gyárthatóvá válik. Így született meg a LUMINARI laminált üveg burkolati rendszer, vagy a MUKI terülő aktív térburkolati rendszer. A legnagyobb léptékű termékfejlesztésünk a CALTROPe aktív bioépítészeti gátrendszer.

Vállalkozóként egy olyan dologba fektethetem az energiáimat, amiben önmagam vagyok. 

Ez utóbbi sokkal több, mint egy design termék vagy technológia...

A CALTROPe egy egyelőre koncepció szinten megalkotott kísérleti bioépítészeti struktúra, ami megoldást jelenthet a tengervíz szintjének emelkedésére, pontosabban az ezzel járó területvesztésre a trópusi deltatorkolatokat övező hatalmas termőföld területeken. Lényege, hogy az egyedi betonelemek többfázisú telepítése leköveti a természetben lezajló változásokat, és segítik a mangrove fa növekedését olyan körülmények között is, ahol saját adottságai alapján nem tudna túlélni. Így az általunk kreált elem, a helyi növényzet és a természeti erők együttesen hoznak létre egy hatékony védelmi vonalat az emelkedő vízzel szemben.  A koncepciót győztesként választották a Jacques Rougerie Alapítvány innovációs építészeti pályázatán, legutóbb pedig elnyerte a Magyar Formatervezési Tanács díját terv kategóriában. Az elképzelés talán kissé utópisztikus és távoli a nagy volumen miatt, de a csapat minden tagja hiszi, hogy megvalósul. Jelenleg több szervezet és intézmény kapcsolódott be a fejlesztői munkánkba, és inkubációs programok segítik a projekt üzleti modelljének kidolgozását. Valahogy bennünk van a bizonyosság, hogy érdemes utána járni ennek az ötletnek. Megcsináljuk.

Az ilyen megvalósult projektek jelentik számodra a sikert?

Siker az, amikor azt érzem, hogy megcsináltam azt, amit meg kellett csinálnom. Ez nem függ a projekt volumenétől. Sokszor úgy érzem munka közben, hogy nem is én irányítom az egészet, inkább egy „csatorna” vagyok abban a folyamatban, amiben az adott „dolog” létre akar jönni. És az is mindenképpen siker, ha az elvégzett munka jól sikerül, és általa új ügyfelek keresnek fel. Az pedig már felelősség, hogy a tevékenység azoknak is siker legyen, akikkel dolgozom, hogy mindez fenntartható és fejleszthető legyen.

Hányan dolgoztok az S’39-ben?

A szám mindig változik, projektfüggő. Van egy négy-öt fős mag, akik állandók. Ebben is van dinamika, változás, mikor például valamelyikünk elmegy ösztöndíjjal képezni magát vagy babát vár. Ez szervesen hozzá tartozik az életünkhöz, hisz zömében női tervezőcsapat vagyunk, és erre nagyon büszke vagyok. Jellemzően egyébként sokan tömörülünk a műteremben, mert szeretem, ha sokféle emberrel gondolkodhatok együtt, és jó hangulatban, közösen alkothatunk.

Milyen terveid vannak a céget illetően?

Szeretnék jobban koncentrálni az európai piacra, és több külföldi munkában részt venni. Emellett arra törekszünk, hogy minden technológiában egy-egy stabil gyártó partnert tudjunk magunk mellett. Jelenleg több gyártási munkát is mi magunk végzünk, ami fizikailag elég megterhelő, most is a körmöm alatt látszik a rézgálic. Emellett én is tervezem a családalapítást, így tudatosan figyelek arra, hogy kineveljek olyan embereket, akik átvehetik bizonyos időszakra az iroda vezetését. A tanítás, vagy ahogy mi hívjuk, a „tudásmegosztás” a szívügyem. Négy éve kezdtük el BME-n a BETON kurzust és Workshopunkat, ami ma a legnagyobb betonnal foglalkozó alkotói képzés itthon. Abban segítjük a diákokat, hogy rögtön használhassák azt a tudást, amit mi hosszú idő alatt tudtunk megszerezni.

Mit gondolsz, mivel lehetsz példakép számukra?

Minden rendszer olyan, mint a gazdája. Az S’39 is olyan, mint Baróthy Anna. Beleláthatnak a vállalkozás működésébe, annak struktúrájába, minden jó és kevésbé jó részébe. Megtapasztalják a  csapattagok személyiségét, a munkához való hozzáállásunkat, látják a kitartást, a csapattal való felelősségteljes bánásmódot, a fenntartható működés összetettségét, de bőven lehet folytatni, hisz annyi részleten múlik. Igen, azt gondolom, hogy egy ilyen közvetlen tapasztalás nagyon hasznos egy pályakezdő számára.

Biztatod őket, hogy vállalkozzanak?

Azt vallom, hogy mindenkinek a saját útját kell megtalálnia. Nem az a kérdés, hogy vállalkozva vagy nem vállalkozva érem-e ezt el.  Én ma Magyarországon ebben a formában tudtam kialakítani a számomra vágyott tevékenységet. Szeretem, hogy vállalkozóként egy olyan dologba fektethetem az energiáimat, amiben önmagam vagyok. Ahogy barátaimnak mondani szoktam, a hobbimra próbálok vevőt találni, és bár ez így sarkított, de mégis igaz: mások fizetnek azért, hogy innovatívan gondolkodjam, tervezzek, építsek. Nekem ez részben még mindig az asszociáció és a játék öröme, még akkor is, ha mindez szigorú feltételek és körülmények, vállalások között történik. Alkothatok, értéket teremthetek, magam és mások örömére. És ez nagyszerű.