Példakép

Ungor István

2013. december 03.


Ungor_Istvan.jpgGazdálkodó – Ungor Major

Ungor István a biztos menedzseri állást hagyta ott, hogy közgazdász feleségével együtt újra felvirágoztassa a családi gazdaságot. Megtanulta: csak magára számíthat.

Mivel foglalkoztok a gazdaságban most?

Növénytermesztéssel és pecsenyecsirke-tartással foglalkozom, tanyán élek, a nagyszüleim és szüleim gazdaságát viszem tovább. Büszke vagyok paraszti származásomra. Édesapám a rendszerváltás után hozott ki a tsz-ből egy kisebb majort, ott kezdődött minden. Én elvégeztem a főiskolát, és utána 4 évet lehúztam egy multinacionális cégnél kereskedelmi menedzserként.

Mi vonzott vissza a tanyára?

Se erkölcsi, se anyagi megbecsülést nem éreztem a cégnél, így visszatértem a gyökereimhez. Igazából mindig is ezzel akartam foglalkozni. A multinál töltött évek is tudatosak voltak, sok tapasztalatot szereztem, megismertem egy másik világot. 2007-ben kezdtünk építkezni a puszta közepén, a Kiskunsági Nemzeti Park területén és a családi ház két év múlva készült el, ekkor költöztem be a feleségemmel.

A puszta kedvéért otthagytad a menedzseri állást?

Igen. A feleségem közgazdász, én agrármérnök vagyok. Két diplomás fogja magát és kimegy a pusztába, ahol a villamosenergián kívül sem közművek, sem köves út nincs. Pedig lett volna lehetőségünk külföldre menni, de mi ezt választottuk. Barátaink azt mondták, hogy ostobaság egy új házat felépíteni a semmi közepén, és kérdezték is, miért nem megyünk inkább Kecskemétre? De mi végig tudtuk, hogy így lesz jó. Nem is bántuk meg.

Hogy néz ki a XXI. században a tanyasi lét?

Feketén - ez Szabadszállásnak az a külterületi része, ahol a major van - igazi tanyás világ volt annak idején saját iskolával, több száz kis gazdaság működött és család élt itt. Az erőszakos tsz-esítés miatt ez az egész a földdel lett egyenlővé, s közel négy évtized után 2009-től a feleségem és én voltunk itt az első bejelentett lakosok. A XXI. században már minden megvalósítható, odakint van internet, villany, központi fűtés. Igaz a legközelebbi szomszéd 3 kilométerre van, de nem ezek a dolgok a fontosak, hanem az a nyugalom és életminőség, amit sehol máshol nem kaphat meg az ember.

Az újításokat, a modern dolgokat nem szereted?

Egyáltalán nem vagyok az újdonságok ellen, szeretem a tudományt és a technológiát. A mezőgazdaság is iparszerű és tudományos lett, automatizált istállóim vannak, munkámban ugyanúgy használom a számítógépet, mint bárki más az üzleti életben. Azt gondolom, hogy nem szabad megfeledkezni azokról az értékekről, ami az egyszerű parasztemberek életét, munkáját jellemezte, azt a tudást, kreativitást és józan gondolkodásmódot meg kell őrizni. Ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megértsük a mai világot. Ez a kettősség jellemzi a vállalkozásomat is.

Mi az, ami számodra a legnagyobb kihívás volt, amikor visszajöttél? 

A piacra jutás. Egy turnusban 12 ezer csirkét hizlalunk, és meg kellett találni a piaci lehetőségeket. Az iparosodott mezőgazdaság hihetetlen volumenben termel, és a szabadpiac kínálta lehetőség okán külföldről bármit be lehet hozni, ez pedig nagy kihívás egy olyan termelő vállalkozásnak, mint a miénk.

Nem szabad megfeledkezni azokról az értékekről, ami az egyszerű parasztemberek életét, munkáját jellemezte, azt a tudást, kreativitást és józan gondolkodásmódot meg kell őrizni. Ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megértsük a mai világot.

A tanyán egy-egy hiba keservesen megbosszulja magát, ez elég nagy pszichés teher lehet neked. 

Nézd, ami nekem erőt ad, az a szüleim példamutatása, és visszaemlékszem hajdani nagyszüleim küzdelmes életére is. Nagyapámnak az 50-es években igen korszerű gazdasága volt, majd mindenét elvették, de túlélte. Most mások a problémák. Dolgoztam multinál, láttam, hogy kapnak szívinfarktust 30 éves fiatalemberek. Itt is van nyomás és kudarcok, de az elődeim példája, túlélésük története hihetetlen erőt ad. Amíg alkalmazott voltam, magas vérnyomással küszködtem, amióta Feketén a magam ura vagyok és saját lábra álltam, nincs ilyen problémám.

A pénzhez való viszonyod megváltozott, mióta Feketén élsz? 

Vezető voltam, komoly pénzekről, forgalmakról volt szó, de ott semmi sem volt az enyém csak a felelősség. Annak a pénznek számomra nem volt értéke, a döntéseimnek sem volt akkora súlya, mint ma. Amit most keresek, amit a terményeimért, az állataimért kapok, annak igazi értéke van a szememben. Ezek nemcsak számok.

Mi az, ami a mostani életformádban a legnehezebb? 

Azt tapasztalom, hogy ebben az országban nem becsülik meg a fiatal és kezdő vállalkozókat, míg Nyugat-Európában több lehetősége van annak, aki saját vállalkozást indít. Amíg a hazánkba betelepülni készülő multinacionális nagycégek kedvezményeket, sőt támogatásokat kapnak, addig egy induló kisvállalkozásnak csak fizetési kötelezettségei, óriási induló költségei vannak. Nagyon nehéz így startolni. A nulláról felépíteni valamit nem egyszerű, ehhez sokkal több ösztönző indulási kedvezményre, támogatásra lenne szükség. Ez nekem kihívás! 

Optimista vagy inkább kitartó vagy?

Kitartó. Nagyon elkötelezett vagyok a saját céljaim iránt és pontosan tudom, hogy mit akarok. 

Mi a legfontosabb, amit a tanyán megtanultál? 

Hogy csak magamra számíthatok, teljesen mindegy, hogy ki mit mond vagy ígér. 

Hol akarsz lenni 10 év múlva? 

Létre akarok hozni egy stabil, hosszútávon életképes családi vállalkozást, amit átadhatok a gyermekeimnek. Olyan több lábon álló gazdaságot álmodtam, ami generációkon keresztül képes fenn maradni úgy, ahogy az Nyugat-Európában is működik, és ahogy egykoron Magyarországon is működött.  

Nem csak a profitért csinálod, de ha megkérdez téged most egy 20 éves fiatal, hogy vállalkozzon-e, akkor mit mondanál neki? 

A minimálbér országa vagyunk, ezt ki kell mondani, ezért nincs vásárlóerő, ebből kifolyólag lassú a fejlődés. Bérből és fizetésből ma nem lehet sokra vinni Magyarországon, vagy legalábbis igen keveseknek kínál lehetőséget. Egy saját vállalkozásban viszont minden téren ki lehet teljesedni, csak akarat kérdése. Ebben a minden szinten egyensúlyoktól mentes, globalizált, világban nehéz újat kitalálni, de lehet egyszerű dolgokból is építkezni. Azt mondom igen, vállalkozzon, vegye saját kezébe a sorsát!

Ha szeretné, hogy Ungor István legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment komment

Kommentek

süti beállítások módosítása