Példakép

Perger Péter

2013. december 03.


Perger_Peter.jpgÜgyvezető - Netpincer.hu

Tipikus garázsvállalkozásként indult a NetPincér.hu 1999-ben, mára pedig már Magyarország és Ausztria vezető éttermi közvetítőjévé nőtte ki magát. Perger Péter tulajdonos ezen a telített piacon sem fér a konkurenciától, mint mondja, a folyamatos innováció mindig meghozza gyümölcsét. 

Mit jelentett 1999-ben önálló internetes vállalkozást alapítani?

Ötödéves közgazdász egyetemistaként kollégiumi szobatársammal együtt hoztuk létre a céget. Akkoriban bizony nem volt jellemző az internetes rendelés. Sőt maga az internethasználat is gyermekcipőben járt, legalábbis a maihoz képest. 

Egyáltalán hogy jutott eszetekbe ez a típusú vállalkozás, miközben nem informatikusok, hanem közgazdászok vagytok?

Észrevettük, hogy ha pizzát rendelünk telefonon, az nehézkes, és csupán egyetlen étteremmel kerülünk kapcsolatba, miközben több olyan is van, amelyik kiszállít. A választék interneten keresztül sokkal nagyobb, csak néhány klikk és a legjobbat tudod megvenni. Hihetetlen, de akkoriban is kiszállították a neten megrendelt pizzákat. 

Kik voltak az első megrendelők? 

Eleinte sokan rendeltek a kollégiumunkból. Egy pályázatnak köszönhetően ugyanis néhány egyetemi társammal együtt építettük ki az internethálózatot a kollégiumon belül. Ma is büszke vagyok arra, hogy ez a hálózat gyakorlatilag nekem köszönhető. Az elején szájhagyomány útján terjedt a lehetőség, a kollégiumon belül sokan éltek a lehetőséggel és rendeltek. 

Rögtön meg is tudtatok élni ebből?

Az első öt évben nem, minden bevételt visszaforgattunk. Társammal együtt különböző helyeken dolgoztunk, alkalmazásban. Még azt is mondhatom, hogy jól elvoltunk, mert olyan iparághoz értettünk mind a ketten, amelyhez akkoriban még kevesen. De az ötödik évben már mindketten főállásban a Netpincérrel foglalkoztunk. 

Emlékszel még, amikor az első fizetésed kaptad a saját cégedtől?

Nem volt lényeges ez számunkra. Sosem a pénz miatt fejlesztettük a vállalkozást. Azt csináltuk, amit szerettünk, folyamatosan nőttünk, terjeszkedtünk. Rendkívül érdekes időszak volt. Gyakorlatilag már az elejétől eltartotta magát a cég, csupán kivenni nem tudtunk belőle, mert visszaforgattuk fejlesztésekre. Az ötödik év után pedig már többünket eltartott, de ez egy természetes folyamat eredménye volt. 

Az alapkoncepció azóta sem változott?

Nem, de érdekes módon a vásárlóközönség lényegesen módosult. Míg az elején inkább fiús dolog volt pizzát rendelni a neten, addigra ma már sok kisgyermekes család is rendszeresen él ezzel a lehetőséggel. Mi azt mondjuk, hogy nem ételt, hanem szabadidőt árulunk. Azt a szabadidőt, amit a főzéssel töltenél. 

Mi eddig nem vettünk fel hitelt, nem vontunk be befektetőt, mert olyan növekedésre sarkall minket, amely nem kifizetődő. A cég mindig eltartotta magát, a 30-40 alkalmazottal együtt.

Elég sok lehet a konkurensetek.

Minden évben van két-három próbálkozó. De mi már olyan régóta piacon vagyunk, annyira ismerjük a lehetőségeket, az ügyfeleket, a szolgáltatókat, hogy nehéz a konkurenseinknek. Csináltunk már egy olyan felmérést is, ahol arról kérdeztük ügyfeleinket, hogy honnan ismernek minket. Több mint kétharmaduk baráttól, ismerőstől hallott rólunk. Ezt csak évek alatt lehet felépíteni és nehéz vele versenyezni.  

Mikor mentetek ki a nemzetközi piacokra?

Az EU csatlakozás után 2004-ben már volt cseh, lengyel, román, francia, német és osztrák leágazásunk is. Mindig helyi segítséggel dolgoztunk, de a call center és az informatikai háttér Magyarországon volt. Aztán később nagyon sokan bejöttek a piacra, sok befektető számolatlanul öntötte ide a pénzt. 2008 óta mintegy 80-100 millió dollár ömlött az európai internetes ételrendelési piacra, ami szerintem azóta sem térült meg nekik. Nem akartuk ezzel felvenni a versenyt, s koncentráltabb megjelenés mellett döntöttünk. Jelenleg Magyarországon piacvezetők vagyunk, Ausztriában pedig a második legnagyobb ételközvetítő a miénk, a többi országból kivonultunk.

Nem akartatok befektetőt bevonni a komolyabb európai terjeszkedéshez?

Ez a befektetés lassan térül meg. Mi eddig nem vettünk fel hitelt, nem vontunk be befektetőt, mert olyan növekedésre sarkall minket, amely nem kifizetődő. A cég mindig eltartotta magát, a 30-40 alkalmazottal együtt. Ezen a piacon 6-7 komoly európai konkurensünk közül nagyjából kettő az, amelyik nyereségesen működik. Az egyik mi vagyunk. Ezt pedig ennek a kiegyensúlyozott növekedésnek köszönhetjük. 

Szerinted mi a sikeretek titka?

Az innováció. Az, hogy a 30-40 ember, aki nálunk dolgozik nem azzal foglalkozik nap mint nap, ami most van, hanem azzal, hogy mi lesz holnap.

Sokat dolgozol?

Nyolc órát. Hiszek abban, hogy nyolc óra alatt el kell tudni végezni a napi feladatokat. Ezt elvárom a kollégáimtól is. 

Hogy telik egy napod?

Ötkor kelek, akkor dolgozom másfél-két órát. Utána felébred a család, s gyermekeimet óvodába viszem. Két ikerpár apja vagyok. Reggel vannak a megbeszélések a cégnél, a délután inkább a mélyebb elmélyülést igénylő munka ideje. Ha tehetem egy órát minden nap sportolok. Ezt lehetővé teszem munkatársaimnak is. 

Hogy képzeled magad pár év múlva?

Szeretnék a mezőgazdasággal foglalkozni. Érdekel a víz-, és élelmiszergazdaság, a génmódosítás. Nagyjából 10 hektáron szeretnék multikulturális mikroközösségi gazdaságot létrehozni. 

Mit szól ehhez az üzlettársad? Egyáltalán hogy jöttetek ki ennyi évig?

Remekül. A legkomolyabb dolog, amin összevesztünk, a bútor színe volt. A cégben én viszem a fejlesztést, ő pedig az értékesítésért felel. Neki Pesten van irodája, mi pedig Tatán dolgozunk. 

Mennyire motivál téged a pénz?

Persze jó, ha van, de nem ez a fő mozgatórugó. Ha ez lenne, már eladtuk volna a céget. De mit kaptunk volna? Pénzt, amely hamar értékét veszti. Nekünk pedig ez a megélhetést, a jövőt jelenti. 

Szerinted te mitől vagy példakép?

Talán azért, mert megoldom a problémákat. Mindig feldarabolom őket és egyenként járok a végükre. Szeretem, amit csinálok és mondhatom, hogy sikeres vagyok benne. És talán, ami a legfontosabb: merek változtatni. 

Ha szeretné, hogy Perger Péter legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment

Kommentek