Példakép

Nagy Zoltán

2013. december 03.


Nagy_Zoltan.jpgTulajdonos, bártender – Boutiq’ Bar

Már a szakközépiskola mellett is dolgozni kényszerült. 1990-ben érkezett Magyarországra a családjával Erdélyből, három bőröndjük volt, innen kezdték újra az életüket. Nagy Zoltán ma Európa legjobb bárjainak egyikét vezeti, pedig csak 30 évesen döntötte el, mivel is akar valójában foglalkozni.

Jól menő vállalkozásod van, de nagyon hosszú volt idáig az út. Mikor érett meg benned az elhatározás?

Életemben az első komoly elhatározásom az volt, hogy négy és fél hónap alatt megtanulok angolul. Akkor még pizzafutárként melóztam, de egy barátom elhívott dolgozni Spanyolországba. Megvette a jegyeket, így nem volt visszaút. Ha volt 3 szabad percem, nem a többiekkel bohóckodtam, hanem a nyelvkönyvet bújtam. Így kerültem aztán 1998-ban a Costa Bravara.

És innentől minden flottul ment, sok pénzt kerestél, sütött a Nap…

Embereket kellett a discóba csábítanom és nagy pofon volt, hogy a többiek vagy 20 nyelven hívogatták be a vendégeket, az arabok még oroszul is tudtak pár mondatot. Akkor megtettem életem első fogadalmát: öt év alatt megtanulok öt nyelvet! 23 éves voltam, mindenki kiröhögött.

Te nem nevettél volna egy ilyen "gyereken"?
Az emberek nagyon sokszor megfogadnak dolgokat, aztán hazudnak maguknak. Ha azt mondod, hogy "igen, de", akkor te még nem határoztál el semmit.

Öt évig kint dolgoztál nyaranta, mellette itthon végezted az egyetemet. Vagyis 2001-ben már nagy tapasztalattal a hátad mögött érkeztél Angliába.

Azt hittem mindent tudok már. Egy latin-amerikai bárban kötöttem ki, ahol 38 ott dolgozóból 35 brazil volt. Mivel nem akartak velem szóba állni, megtanultam 3 hónap alatt portugálul. Le voltak sokkolva. 2005-ig éltem kint Angliában. Itt tanultam meg, hogy nem az a lényeg, hogy ki tudsz-e vinni 80 tányért egyszerre, hanem hogy tudod-e, mi van a tányéron? Egyre jobb helyeken dolgoztam, volt egy japán-kínai fúziós étterem például, ahol menü nélkül dolgoztunk: mindent tudnunk kellett a konyháról és az italokról. Volt, hogy 14 ezer fontos forgalmat csináltam egyetlen társasággal egy este. És jött a következő felismerés. Hogy adsz el egy 600 fontos bort, ha te is megrökönyödsz? Miért vegyék meg? Nem a bort, hanem az élményt veszik meg.

Öt év után Angliából is eljöttél. Egy diplomával és hat beszélt nyelvvel a batyudban érkeztél haza.

Nem voltak nagy igényeim, középvezető szerettem volna lenni valahol, mondjuk úgy 250 ezer forintért. 2005-öt írtunk ekkor, 9 hónapig kerestem munkát, de rájöttem, hogy nem akarok nagy cégeknek dolgozni kevés pénzért. Teljesen véletlenül találkoztam ekkor a későbbi üzlettársammal, rendezvényekre vittünk koktélbárokat, én pedig azt mondtam: ne felszolgáljunk, hanem értékesítsünk! Nagy cégek rendeltek tőlünk szolgáltatást, a vendégek pedig mit akartak? Long Island, Tequila Sunrise - miért ne mondhattuk volna nekik azt, hogy állj meg, és kicsit gondolkodj, mit is akarsz Te egy koktéltól? Mi van, ha adok neked jobbat, nem olyat, amit bárhol tudsz inni? Ezen kicsit vitatkoztunk, és úgy döntöttünk, hogy versenyzünk, hogy melyik módszer működik jobban. Két hónap után kiderült, az én módszerem több pénzt hoz. 2007 decemberében már közel 25 emberrel dolgoztunk, fokozatosan vettem át az irányítást. 2007 decemberében közel 15 ezer italt adtunk el! Egy évvel később csak 6 ezret. Két fontos dolog történt a kettő közti egy évben: megnyílt a bár és kitört a válság.

Olyan nincs, hogy feladás, mint ahogy nincs bukás sem. Minden, ami történik, egy tanulási folyamat része, tapasztalatszerzés.

Végre eljutottunk a nyitásig!

A bár sokáig kereste az útját. Olyan dolgot hoztunk Magyarországra, ami előtte itt nem volt ismert, két kemény évünk volt, piszok nehéz volt, de megcsináltuk. Négy éve én és egy alkalmazott kezdtünk a bárban, ma 11 embernek adunk munkát.

Mennyi időt adtál magadnak, mikor a Boutiq’ Barba belevágtál?

5 évet. Mindig azt kerestem, mitől vagyok más? Mik az igények? Mi a jó bár terméke: a jó koktél? Nem. Az élmény. Ez ugyanis mindent felülír. Hova mész vissza nagyobb valószínűséggel: ahol a kaja vagy a felszolgálás volt nagyon jó? Az ismerőseim többsége erre úgy válaszolt, hogy hajlamos elfelejteni, ha a kaja nem olyan nagy szám, a szerviz viszont kiváló volt. Én erre azt mondom: miért nem hozzuk össze, hogy mindkettő kiváló legyen? Az élmény így lehet csak kerek.

Hatalmas utat tettél meg eddig, a beszélgetést is innen indítottuk.

Ó, még el sem indultam! (nevet)

Három bőrönd, így érkeztetek Magyarországra a családoddal, de sokáig az "otthont" neked is csak egy bőrönd jelentette.

Így van, Angliában egy 12 négyzetméteres szobám volt. Én a munkát nem tekintem munkának, azon kevés szerencsés egyike vagyok, aki megtalálta, mi az, amit szeretne csinálni.

Mennyire volt neked nehéz külföldön? Nehezebb volt, mint itthon?

Nincs olyan, hogy könnyű vagy nehéz, olyan van, hogy elhatározol valamit, és vagy megcsinálod, vagy nem. Ha valaki arra vár, hogy minden összeálljon, hogy minden tökéletesen legyen, akkor ki kell ábrándítanom: az a mennyország, itt, a Földön olyan nincs.

Milyen főnök vagy?

Két dolog van, ami nálam nagyon fontos szempont: az első, hogy az alkalmazott fejlődjön. Én mindenkit egy jövőbeni pozícióra veszek fel, ha egy év múlva is ugyanott tart, akkor elköszönünk egymástól. A második: a beosztottam problémája az én gondom is.

Volt olyan dolog, amit a 15 év alatt feladtál?

Nem. Olyan nincs, hogy feladás, mint ahogy nincs bukás sem. Minden, ami történik, egy tanulási folyamat része, tapasztalatszerzés. Az élet tanít, csak oda kell figyelni.

És mi a siker egy olyan embernek, aki nem ad fel soha semmit?

Nekem a siker, ahogy a pénz is, egy melléktermék.

Ne mondd már! Soha nem szédített meg, hogy pénzügyileg is sikeres lettél, hogy ma már nemcsak egy bőrönd az otthonod?

Az embereket a tetteik minősítik, mi valahogy ezt mára elfelejtettük. Tényleg azt gondoljuk, hogy az számít, mekkora az autónk vagy a házunk? Nekem sokkal fontosabb, hogy tudom, ki vagyok, és hogy mit akarok.

Ha szeretné, hogy Nagy Zoltán legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment

Kommentek