Példakép

Lengyel Zsuzsi

2013. december 03.


Lengyel_Zsuzsi.jpgTáskatervező, dizájner – Lengyel Zsuzsi Design Kft.

Három éve, ikrei születése után kezdett el egyedi táskákat, pénztárcákat tervezni és készíteni. A Lengyel Zsuzsi Design egyet jelent a színekkel, a geometrikus formákkal és a minőséggel. A vállalkozás a harmadik gyermeke, és soha nem lenne újra alkalmazott.

Hogy fér össze a matek és a táskák? Könyvelőből hogyan lesz dizájner?

Gyerekkoromtól kezdve egyik nagy szerelmem a matematika, és sokkal logikusabb volt 18 évesen biztosnak tűnő pályát választani, úgyhogy beiratkoztam a közgázra. Édesanyám grafikus, édesapám iparművész, mégis beálltam könyvelőnek. A táskatervezés és a matek egyébként nem áll annyira távol egymástól, a tervezésnél geomterikus formákat használok.

Nem tartott sokáig a könyvelőélet, győzött a másik nagy szerelem.

Rá kellett jönnöm: az nem az én utam. Hiányzott az alkotásból felszabaduló energia. Úgyhogy munka mellett elvégeztem a Budapesti Divatiskolát. Az ott zajló kreatív munka és a házi feladatok tartottak életben. Aztán egy csoporttársammal együtt megnyitottuk saját műhelyünket, ruhákat kezdtünk készíteni. Nem nagyon gondolkodtunk azon, hogy mekkora kockázat belevágni egy saját üzletbe, egyszerűen csak megcsináltuk. Lett egy szalonunk, szépen be is indult az üzlet, voltak visszatérő vendégeink.

Munka mellett mikor volt időd ruhákat tervezni?

Éjszaka. Ez volt a „második dimenzió”. Munka után 6-kor találkoztunk a szalonban, és nekiálltunk szabni-varrni. A férjem is segített, be volt fogva rendesen. Aztán amikor terhes lettem, ráadásul ikrekkel, akkor az üzlettársam azt mondta, hogy ő egyedül nem fogja tudni tovább vinni a szalont, úgyhogy bezártuk.

Megbántad?

Nem. Kisgyerekek mellett nem tudtam volna azt az életritmust folytatni, ami a ruhatervezéssel járt együtt. A próbák, az időpontegyeztetések nagyon meghatározták volna a napi időbeosztásomat.

És akkor egyszer csak jött az inspiráció, hogy táska?

El kellett kezdenem azon gondolkodni, hogy a gyerekek mellett mit tudok majd hosszú távon is csinálni. Egyébként már 4 hónapos korukban elkezdtem otthon dolgozni, amikor aludtak, akkor terveztem. Ajándékba készítettem táskákat textiből, és akkor egyszer csak rájöttem, hogy ezt kéne csinálni. Sokkal egyszerűbb, nincs időpontegyeztetés, nyugisabb, és ráadásul nagyon szeretem.

Az elején nem volt tudatos, hogy kismamák legyenek a munkatársaim, de egy idő után már csak ilyen partnereket kerestem. Ez is egy küldetésem lett, ez is motivál.

Itthon azért nem jellemző, hogy a nők 2-3 havonta váltanák a táskáikat. Nem féltél, hogy nem lesz vevőd?

De igen. És a környezetemben is sokan mondták, hogy nem fog sikerülni, ki fog venni táskát ebben az országban, amikor sokaknak még ennivalóra sem telik. De hittem magamban. Az első időszak nehéz volt, viszont amikor láttam a rokonaimon a megdöbbenést, hogy sikerülni fog, az még nagyobb erőt adott.

Hol árultad a táskákat?

Egészen hihetetlenül alakult a sztori, elég hamar felpörgött a dolog. Lett egy weboldalam, elkezdtem online árulni. Pár hónap után pedig beválogattak a WAMP designvásárra, épp karácsonykor. Hetente 20-30 táskát eladtam a vásáron, gyakorlatilag mindet, amit kivittem. Fel is kellett vennem egy varrónőt, hogy a következő heti vásárra is legyen készlet. Eladtam iszonyú sok táskát, volt egy csomó pénzem, és nem is tudtam hirtelen mit kezdeni a helyzettel.

Nem számítottál rá, hogy ilyen gyorsan jön a siker?

Tudtam, mit akarok, de mégis meglepett, hogy az lett, amit szerettem volna.

A férjed még most is segít?

Néha ő megy bélést venni. (nevet)

Mikor tervezel?

A fiaim már iskolások, így nap közben van időm a tervezéssel foglalkozni. És éjszaka. Kisgyerekes anyukákkal dolgozom együtt, mindannyian este 9 után érünk rá, akkor tartunk konferencia-beszélgetést, miután a gyerekek elaludtak. Nagyon komfortos így nekem, és emellett nekik is nagyon jó lehetőség. 3-4 gyerek mellett nem lehet elmenni dolgozni alkalmazásba. Az elején nem volt tudatos, hogy kismamák legyenek a munkatársaim, de egy idő után már csak ilyen partnereket kerestem. Ez is egy küldetésem lett, ez is motivál.

És még mi?

A függetlenség iránti vágy és az értékteremtés. Hogy létrehozzak valamit, amiért én vagyok a felelős. A mai napig ez a fő motiváció.

Ki tudsz kapcsolni?

Nem igazán. Néha jól esne, ha nem táskák jutnának az eszembe, mindig azon pörgök, hogy mit lehetne jobban csinálni. Persze azt is tudom, hogy 5 perc után megunnám, ha nem kellene ezen gondolkodnom.

Most épp min pörögsz?

Októberben nyílt meg az üzletünk az Árkádban. Ez a legelejétől egy nagy vágyam volt, de nem igazán hittem benne. Horror bérleti díjakat mondtak, ami teljesíthetetlen volt. Most, hogy mégis megvalósult, egyszerűen felfoghatatlan. Az üzletet két másik dizájnerrel közösen visszük.

Akkor elégedettnek mondhatod magad, elérted, amit akartál.

Elégedett sosem vagyok. Visszagondolva nem tudok olyat mondani, hogy mit kellett volna másképp csinálni, de soha semmivel nem vagyok elégedett. A férjem szokta mindig mondani, hogy ülj le, nézd meg, mi volt egy éve, és ahhoz képest ez most eredmény vagy sem. Persze igaza van. Az örök elégedetlenség visz előre és a bizonyítani akarás.

Mik a terveid?

Minden nap új terveim vannak. Szeretnék külföld felé terjeszkedni, de ahhoz előbb még muszáj bővülni.

Ha szeretné, hogy Lengyel Zsuzsi legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment

Kommentek