Hájas Róbert Sándor

Ügyvezető, közlekedésmérnök - HRS-Traffic Kft.

Gyermekkorától megszállott és elhivatott rajongója a közlekedésnek, mindig is tudta, hogy felnőttként ebben fog kiteljesedni. Cége, a HRS-Traffic vasúti kézi jelzőlámpákat gyárt, ma már minden bakter ezt használja.

Hogyan lesz két év alatt gyakornokból sikeres vállalkozó? Épphogy befejezted az egyetemet, az egyik legfiatalabb Példakép vagy.

A cég létrehozása totál spontán módon jött létre, abszolút nem volt egy eltervezett folyamat. Teljesen véletlenül megláttam a MÁV Zrt. egyik beszerzési pályázatát, ahol vasúti kézi jelzőlámpákra kértek ajánlatot. Mivel előtte gyakornokként dolgoztam a metró és HÉV forgalmi főmérnökségnél, ahol önszorgalomból megcsináltam a kézi jelzőlámpák korszerűsítését, úgy gondoltam, megvan a tudásunk és a tapasztalatunk ahhoz, hogy ezen a pályzaton mi is elinduljunk. De cégünk ekkor még nem volt. 

Tehát megláttad a MÁV pályázatát, vettél egy nagy levegőt, és mi volt utána?

Beadtuk a pályázatot, és mivel mi gyártóként adtuk be az ajánlatunkat, a kereskedők nem tudtak versenyezni az árainkkal, labdába sem tudtak rúgni mellettünk. A prototípus, amit elkészítettünk, nagyon sikeres volt, de kőkemény volt a nulláról felépíteni egy terméket. 

Ha jól értem, akkor a vak szerencse hozta úgy, hogy vállalkozó legyél. Egyáltalán szerencsének mondanád ezt?

Valóban nem gondolkodtam előtte azon, hogy vállalkozó legyek. Azt mindig tudtam, hogy a közlekedés területén fogok dolgozni, de azt végképp nem gondoltam, hogy a versenyszférában fogom megállni a helyem. Egy piaci résre csaptunk le, jókor voltunk jó helyen. Viszont amit elértünk, azt csak magunkak köszönhetjük, semmilyen hátszelünk nem volt. Pont ezért szerencsének mondhatom a történteket, ami talán isteni áldással érkezett a fentiektől.

Azért mégis csak lehetett benned vállalkozói szellem, hogy megláttad a lehetőséget, és bele mertél vágni.

Naná, kell ehhez az a véna, ami állítólag bennem megvan. Azt mondják rólam partnereim és közeli ismerőseim, hogy jó stratéga vagyok. Én pedig kénytelen vagyok elhinni Nekik. (nevet)

Az egyik oldalon szeretném megmutatni a társadalomnak, hogy a romák között is van “kakukktojás". Nyilvánosan is felvállalom a származásom, szeretném, ha a romák rossz társadalmi megítélése változna.

Hogyan vág bele az ember a kézi jelzőlámpák gyártásába? Elkezd otthon bütykölni egy garázsban, aztán pedig házal a MÁV-nál? 

Maga a termékfejlesztés egy hatalmas kihívás volt és nem egy emberen múlott, hanem több ember önfeláldozó munkáján. Szó szerint önfeláldozó volt ez a munka, hiszen a kezdeti időkben mindenki ingyen dolgozott, ráadásul nem egyszer éjszaka is. És nem tagadom, az induláskor voltak financiális problémáink is. Eleve egy új termék kifejlesztése, a prototípus előállítása, többszöri módosítása, majd az eszközállomány biztosítása, plusz a munkabérek, nagy kihívás elé állított. Amikor ezt összeszámoltuk, azt láttuk, hogy az induláshoz hétmillió forintra van szükségünk. A cég törzstőkéjét minisztériumi ösztöndíjon elnyert és megspórolt pénzből raktam össze még az egyetem alatt. A többi forrást családi segítséggel sikerült hozzátenni. 

Próbáltak lebeszélni?

Persze! Sokan mondták, hogy a biztos csőd felé haladok. Én meg azt mondom, hogy aki ismeri a területet - márpedig én ismerem a közlekedést, ebben nőttem fel, ezt tanultam -, és hozzá tudja tenni a gazdasági vénáját, az üzleti énjét, akkor ez a három dolog csak jót hozhat.

Hogyan kell érteni, hogy ebben nőttél fel?

A hobbim volt az életem, abba bújtam bele, ha időm engedte, így életem szerves részévé vált. Megszállott és elhivatott rajongója lettem a közlekedésnek.

Nem vagytok nagyon kiszolgáltatott helyzetben? A MÁV-on kívül a terméketeket itthon nem igazán lehet másnak eladni, és akkor csak a külföldi piac az, ami szóba jöhet.

Itthon 3-4 éven belül telítődik a piac, tehát nyitási területet kell találni. Nagyon jó lehetőség a Balkán, és a régi szocialista országok, vagy akár Ausztria, ahol még van fejlesztési lehetőség. A román államvasút is megkeresett minket, ez is egy kilépési pont lehet.

A nagy fejlesztő és gyártó cégek mellett hogyan tudtok labdába rúgni?

Pontosság és gyorsaság. Már rögtön az induláskor eldőlt, hogy a gyorsasággal nagy sikert tudunk elérni: az első prototípust két nap alatt gyártottuk le a MÁV-nak, amiről ők azt hitték, legalább két hétbe is beletelik majd. Ez a mai napig megmaradt, ez az, ami nagyon húz minket felfelé.

Hogyan lehet hosszú távon fennmaradni?

Első és nagyon fontos dolog a kapcsolati tőke és annak a bővítése. Ha nincs kapcsolatrendszer, akkor a vállalkozás veszett dolog. A másik a szakértelem, a harmadik pedig a karakter. És ami még fontos, az az üzleti véna.

Miért jobb szerinted vállalkozónak lenni, mint alkalmazottnak?

Mert független vagyok és önálló. Úgy osztom be az időmet, ahogy akarom. Ha alkalmazott vagy, ott az a lényeg, hogy töltsd ki a munkaidődet, de hogy azt te mivel töltöd ki, az baromira senkit nem érdekel. Ráadásul hibázni szinte következmények nélkül lehet. Egy vállalkozó ezt nem engedheti meg magának, nekünk senki nem konszolidálja a veszteségünket, azt nekünk kell megoldani. A problémákat fel kell vállalni.

Téged mi motivál?

Gondolj bele, jöttünk haza a nyaralásból vonattal, és Kelenföldnél egy vasutas egy kék színű lámpát fogott a kezében, ami egy monogrammal volt ellátva: HRS. Hájas Róbert Sándor. És akkor rájössz, hogy „történelmet írtál”.  Ez moivál. Bárhova megyek az országban, a HRS lámpa ott van. 

Akkor a gyerekeidnek már csak tovább kell írni a történelmet…

Jó lenne, ha a családban valaki a HRS márkanevet továbbvinné, örülnék neki, ha a gyerekeimnek a céggel együtt egy szakmát is tudnék adni. 

Fontos példát mutatni a fiataloknak?

Igen. Az egyik oldalon szeretném megmutatni a társadalomnak, hogy a romák között is van “kakukktojás". Nyilvánosan is felvállalom a származásom, szeretném, ha a romák rossz társadalmi megítélése változna. Ugyanakkor szeretnék a romák között is példakép lenni, hogy legyen egy minta a cél eléréshez, alakuljon ki a GONDOLKODÁS a romák között. A másik oldalon pedig a fiatalok, munkába állók között szeretnék alternatívát mutatni az önmegvalósításhoz. A saját életutunk elmesélésével tudunk utánpótlást nevelni, és nekünk ebben aktívan részt kell vállalnunk, meg kell osztanunk a tudásunkat és a szakmai „titkainkat”. Ez visz előre.

Ha szeretné, hogy Hájas Róbert legyen az Év Példaképe, szavazzon rá!