Példakép

Gerzsenyi András

2013. december 03.

Gerzsenyi_Andras.jpgCukorkász, barista, dizájnvállalkozó – Cukart Kkt. 

Egy kézműves cukorkagyárat nyitott újra családi receptek alapján, 100 év után. Az építészcsaládból származó fiatal vállalkozó egész életében építésznek készült maga is, végül kereskedő lett. Nem is akármilyen. Ma 13 embernek ad munkát és azt mondja: fantasztikus eredményeket tud elérni ennyi ember együtt. 

Neked mi a foglalkozásod tulajdonképpen? 

"Dizájnvállalkozó" vagyok, és ezt fel is vállalom, bár Magyarországon a vállalkozó szónak pejoratív jelentése van. Két céget is létrehoztam, ami a dizájnnal foglalkozik, és bármibe is fogunk bele, az e körül forog. De e mellé a létforma mellé persze más is jár, hiszen, amikor bent vagyok a műhelyben, akkor cukorkakészítő vagyok, „cukorkász”. Ha a kávézómban vagyok, akkor baristaként dolgozom, a dizájnboltban pedig kereskedelemmel foglalkozom. 

Építészcsaládból származol, magad is építészként végeztél. A legkülönlegesebb vállalkozásod mégis egy cukorkaüzem. Regénybeillő történet, ahogy ebbe belevágtál. 

A feleségem szépszülei 1912-ben az elsők között nyitották meg cukorkaműhelyüket Budapesten, ahol ugyanazzal a manuális technikával dolgoztak, mint mi is. A cukorka-nyalóka például a feleségem ükapjának szabadalma, ez egy féltve őrzött kincsünk, a recept nem, de a szabadalom megvan. Mára többnyire csak a történetek maradtak meg. A céget aztán államosították, de a 60-as években otthon még folyt a "fekete nyalókaöntés". 1962 és 2012 között "szünetelt" a gyár, az eredeti berendezéseket akkor el is adták. Az első üzem megnyitása után 100 évvel indítottuk újra a vállalkozást. A gyermekeim dédnagymamája sokat mesél az eredeti műhelyről, de az apósomnak is sok gyerekkori élménye származik onnan, vissza tudja idézni az illatokat. Néhány megmaradt kordokumentum és történet az, amit mi előremutató dizájnba csomagoltunk. Ez volt a mi koncepciónk, amit hozzáadtunk a hagyományhoz. Folyamatosan keressük az innovációt, az új technikákat, ma már olyan mintákat is el tudunk készíteni a cukrok belsejébe, amire korábban azt mondtuk, hogy lehetetlen. Próbáljuk büszkén továbbvinni azt, ami ránk maradt. 

Hogy látod most a cukorkabolt jövőjét? 

Hosszú távra építkezünk, de nem akarunk cukorkagyárat építeni. Ez egy kézműves műhely és nagyon szeretném, ha megmaradna annak. 

Emlékszel arra a napra, amikor felkeltél és azt mondtad: „na, ma elkezdem, vállalkozó leszek”? 

Több ilyen nap volt, és nagyon sokan próbáltak visszarángatni a földre. Volt egy olyan pont, amikor már a családot is meg tudtam győzni, hogy most bele kell vágnom a saját cégembe. Akkor nyitottam meg a dizájnboltot, ami azóta is ugyanott működik. Ez volt az első vállalkozásom. Éppen akkor készítettem el a diplomamunkámat, amikor egy üzlethelyiség felszabadult hirtelen. Döntöttünk, és belevágtunk a feleségemmel. Azóta az építészettel csak hobbi szinten foglalkozom, hiányzik, de nem bántam meg a döntésemet. 

Minőség. Kitartás. Nyitottság. 

Mennyire volt nagy kihívás a válság kellős közepén elkezdeni a saját üzletet? 

Nagyon nehéz volt, de nekünk ez volt az origó. Csak elképzelésünk van róla, milyen lehet a válság nélküli élet. 

Mi az, ami nap, mint nap motivál?

A fejlődés. Szeretem azt látni, hogy a vállalkozásaink tartanak valahova.

Emlékszel az első nagyobb mélypontra? Amikor azt mondtad: „ez nem fog menni”? 

Volt ilyen, sok. Ráadásul én ezeket nagyon mélyen megélem. A kudarcokat és a sikereket is nagyon komolyan tudom venni. Az első buktató mindig az, hogy már a nyitásig is nagyon nehéz eljutni, mert "természetesen" a költségek mindig elszállnak. Az első év amúgy mindegyik cégnél nagyon nehéz volt, Magyarországon sok vállalkozás nem éli meg az első születésnapját, nem véletlenül. De ezekből nagyon sokat tanultam. A cukorkakészítést tulajdonképpen a saját kárunkon tanultuk meg, volt fél év, amíg a helyünket kerestük. Senki sem volt, aki képezni tudott volna minket, sok volt a technikai gubanc is. Sokszor elgondolkoztunk azon, hogy egyáltalán tudjuk-e ezt csinálni, van-e létjogosultsága a kézműves cukorkakészítésnek Magyarországon? Ez egyáltalán nem volt egyértelmű akkor. 

Te miben méred a sikert? 

Nehéz kérdés! A legfontosabb célunk, hogy a vevőink elégedettek legyenek. Ez talán nem is a sikerünk mércéje, ez alapkövetelmény. A mérce inkább az, hogy az az egység, amit létrehoztunk, szépen működjön. Akkor érzem magam jól, amikor a csapatom összhangban van, és üzletileg is sikeresek vagyunk, egyszóval: amikor tartunk valamerre. 

Ha most eléd állna a feleséged egy repülőjeggyel, hogy azonnal indultok Mallorcára két hétre, akkor nyugodt szívvel itt hagynál mindent? 

Nem (nevet). A hajót egy napra sem lehet elhagyni. Sok apró mozdulat függ tőlem, nincs megállás. De én ezt négy gyerekes apaként is élvezem. Három év után idén mentünk el először nyaralni egy hétre. A családom is tudja, hogy itt kell lennem. 

Mi volt a legnehezebb döntésed az elmúlt három évben? 

A Fekete Kávézó helyén volt egy üzletünk, és azt be kellett zárnunk. Nagyon nehezen eresztettük el. Luxus volt szerelemből fenntartani. 

Ki a legfontosabb tanácsadód? 

A feleségem. 

Mennyire vonod be őt az üzletbe? 

Mindenről tud és mindent meg is beszélek vele. Altatás után, reggeliztetés előtt. Tegnap éjszaka is még órákig beszélgettünk. Az egyetlen kontroll, és az egyetlen, akiben vakon megbízom. Az üzleti döntéseket ma már nem is tudnám egyedül meghozni. 

Mit utálsz a legjobban a vállalkozói létben? 

Az adminisztrációt. Az apró-cseprő dolgokat, amiket egyszerűen - kisvállalkozás lévén - nem tudunk kinőni. Ráadásul egyre több az olyan feladatkör, amit nem is tudok továbbadni. 

Hat év, három sikeres cég, azt gondolhatnánk, néha-néha már pihensz is egy kicsit, erre kiderül, hogy még többet dolgozol. 

Ez így van, sokkal többet dolgozom. Ennek ellenére egyre több új dologba szeretnék belevágni. 

Ha mondanod kellene három szót vagy fogalmat, ami üzenetértékű lehet a jövő vállalkozóinak, mik lennének azok?

Minőség. Kitartás. Nyitottság. 

Ha szeretné, hogy Gerzsenyi András legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment

Kommentek