Példakép

Czotter András

2013. december 03.


Czotter_Andras.jpgaz Ágymester – Ágymester Manufaktúra Kft.

Czotter András hivatalnoknak is kicsit különc volt, de abban a szerepben megbukott, vállalkozóként viszont példaértékű, amit csinál. A közigazgatás után nyergelt át: ma személyre szabott fa ágyakat gyárt.

Mennyit alszik egy ágygyáros?

Ha rám nézel, biztos azt gondolod, hogy nem sokat (nevet). A lányom most egyéves, úgyhogy néha nekem is fel kell kelnem hajnalban, de amúgy 6-7 órával számolok.

Személyre szabott ágyakat készítetek, bármilyen kérést teljesíteni tudtok. Mi volt a legextrémebb megrendelés?

Olyan szívesen mondanék egy ilyet! Mindig arról álmodom, hogy bejön mondjuk egy autóversenyző, és azt szeretné, ha megcsinálnánk a kocsijára emlékeztető ágykeretet vagy ilyesmi, de ilyen még nem volt. A magyar piac igényes, de egy bizonyos határt nem lépnek át a vevők. A legkülönlegesebb megrendeléseknek a sokfiókos, régebbi stílusú ágyak számítanak.

Tulajdonképpen nem volt sok közöd az ágykészítéshez, most mégis ezzel foglalkozol. Hogy is volt ez?

Egy fura holland filmben látott, szépen kidolgozott ágykeretek után ugrott be az egyedi ágykeret készítés, mint ötlet. Ez volt a kezdőlökés. Ez még a 90-es évek elején volt. Valóban nem erre a pályára készültem, de a családnak volt egy faipari vállalkozása, én viszont hivatalnok akartam lenni, nem egy könyökvédős aktakukac, hanem aki valóban tesz is valamit. Az igazgatási főiskola után a területfejlesztés és az önkormányzati szektor felé fordultam. 2002-ben aztán elvesztettem a munkám, amire azért titkon számítottam is. Ezek után két alternatíva volt: vagy megalkuszom és elfogadok egy felajánlott önkormányzati állást, vagy bátor leszek. A családi cégbe addig is be-besegítettem. Végül úgy döntöttem, édesapámmal együtt viszem tovább a vállalkozást.

De az a cég még nem a mai Ágymester Manufaktúra volt, ugye?

Nem, addig mindenfajta specializáció nélkül működtünk. Fokozatosan álltunk át és jártuk be azt a borzasztó hosszú utat, aminek a végén megtaláltuk a mai profilunkat. Végigszenvedtük ezt az időszakot, fel kellett ismerni, hogy mit akarnak a vásárlók, hogy ezeket hogyan tudjuk megvalósítani, és hogy a gépezet hogyan működjön hibátlanul. Szinte minden vevőnek volt valami személyes igénye, valami olyat kért, ami csak rá jellemző, legyen az szín vagy forma. Emiatt fordultunk ebbe az irányba.

A közigazgatásból fejest ugrottál a kapitalizmusba. Nem volt ez nagy váltás? Hogyan élted meg?

Borzasztó hivatalnok voltam. Be kell látnom, hogy nem végeztem jól a dolgom, legalábbis abban az értelemben, hogy mindig saját ötleteim voltak, sőt, ezeket végig is vittem, bármit is mondtak a főnökeim. Lett is botrány ezekből, mondhatjuk, hogy ebben a minőségemben megbuktam. A váltás nem volt nagy törés, bár a stressz nagyobb volt, és az első 4-5 évet meg is szenvedte kissé emiatt a magánéletem. Mentorom nem volt, mindent a saját bőrömön tapasztaltam meg, hiszen olyan kérdésekkel találtuk magunkat szembe, amivel azelőtt édesapám sem találkozott. Ha valaki céget alapít, nagyon fontos, hogy legyen mellette valaki, akihez fordulhat, ezzel pár hiba elkerülhető, és sok idő megspórolható.

A sikert nem pénzben számoljuk. Mindig az foglalkoztat, hogy mi az az új érték, amit létre tudunk hozni.

10 éve szálltál be, közel 5 év útkeresés után pedig kezdtetek magatokra találni. És akkor kitört a válság.

A válság kitörésekor 1-2 évig érezhető volt a változás, de mindez nekünk csak jót tett. Amikor a gazdaságról egyre több rossz hír érkezett, tudtam, hogy vissza fog esni előbb-utóbb a megrendelésszám. Így is lett. Időben ráfeküdtünk, hogy még hatékonyabbá tegyük a céget, hogy fejlesszük a termékeket, hogy még jobban kipuhatoljuk, mit is akar pontosan a vásárló. Ekkor már érettebb vezető voltam, bátrabban hoztam döntéseket, amik hozzájárultak ahhoz, hogy talpon tudjunk maradni.

Akkor most már kész vállalkozó vagy?

Sok tekintetben igen. Nem üzleti modellekben szoktam gondolkodni, nálunk az a fontos, hogy úgy készítsünk el ágyakat, hogy azok 50-60 év múlva is álljanak és nem csak azért, mert tölgyfából készülnek. Nem tudom, hogy mennyire jó stratégia, de évtizedekre dolgozunk. Nem úgy gondolok magunkra, hogy mennyi pénzt kerestünk. A kollégáimmal együtt nekünk a legfontosabb az értékteremtés, egyrészt, hogy a vásárló megkapja azt, amit elgondolt, és évtizedeken keresztül használni is tudja, másrészt, hogy a fából érték és ne fogyasztói termék szülessen. Ha évtizedekig jól tudunk használni egy tartós terméket, ezt gondolom józan környezettudatosságnak.

Mennyire megterhelő vállalkozónak lenni?

Sokkal hatékonyabban, koncentráltabban dolgozom, mint öt éve, ebből adódóan terhelhetőbb is vagyok. Sok szempontból úgy érzem, most a csúcson vagyok, most bírok a legjobban dolgozni.

És a cég csúcson van?

Szerintem nem, de ez igazából nem is érdekel. Az a fontos, hogy a kollégáim szeressék, amit csinálnak, hogy el tudják tartani a családjukat, de legyen hobbijuk is, aminek élni tudnak. A sikert nem pénzben számoljuk. Mindig az foglalkoztat, hogy mi az az új érték, amit létre tudunk hozni.

Vannak a vállalkozói létnek árnyoldala?

Nem panaszkodom, de talán a legnagyobb gond, hogy a nagy pörgés közben az ember nem látja magát kívülről. Attól kicsit félek, hogy nehogy öncélúvá forduljon az egész, nehéz azt látni kívülről, hogy amit csinálunk az, nem felesleges-e vagy hiba.

Újabb, ismeretlen területekre is elkalandoztál mostanság. Hogy megy a tanítás?

A műhelyben 8-10 asztalosunk van, de a csapat öregszik, a fiatalokra szükségünk van. A hozzánk érkező ipari tanulók esetében a szakmai hiányosságoknál csak a munkához szükséges egyéb emberi készségek hiánya a nagyobb. Úgy gondoltam ezért, hogy itt az idő arra, hogy önként besegítsek ezeknek a srácoknak. Egy ideje ezért faipari szakmunkásképzők osztályfőnöki óráink beszélgetek a srácokkal arról, hogy milyen képességekkel lehet munkát találni, azt megtartani, előre lépni, esetleg vállalkozni.

Távlati tervek?

A cég egy részét szeretném mindenképpen átalakítani egy tanműhellyé, ahol faművességet lehetne majd tanulni. Évente 3-4 faművest szeretnénk kiképezni, mert ez egy nagyon szép szakma.

Ha szeretné, hogy Czotter András legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment

Kommentek